Ország-Világ, 1965. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1965-08-11 / 32. szám
I DERŰJE, I HARAGJA, « »Meffl Sokféle tájon és sokféleképp láttam a tengert... Amikor olvasztott aranyként ömlenek és szinte kigyújtják a habokat a napsugarak. Opálos színben villóznak, remegnek, akár pillangószárnyak milliárdjai. A hőség fojtón, súlyosan terül a világra és a halászbárkák s a dzsunkák vitorlái szelet szomjazva csüggnek csendesen. Amikor fürge nagy hajók szelik a békés vizeket, embert és árut hordanak, míg a tenger derűsen , biztatón muzsikál és sirályok meg delfinek táncával szórakoztatja az utasokat. Amikor síkosan sikló, fürge, élő gyümölcseivel táplálja, gazdag haltermésével élteti a partok lakóit. .. Amikor megtárja kifogyhatatlan kincseit, sóját, gyógyszereit és olaját. Amikor a fiatalok bronztestét ringatja öbleiben ... Amikor felfuvalkodott óriásként ónos felhő terpeszkedik a lassan mozgó, nyugtalan tenger fölött, míg a fojtó fülledtségben nagy messzi mennydörgés fenyegető visszhangja kél, s a sirályok vadul rikoltanak. Amikor, éjszakai órán, az antenna-árbocokon égnek, reszketnek a lámpák, mint sírásban kivörösült szemek. Amikor tizenkét ballos szél fúj és belecsap a vízbe, ezerhektós hullámokat szökkentve az alacsonyan lógó fellegek felé. Amikor a sziszegő fehér habok, veszett ebek tajtékos nyálaként fröcskölik be a fedélzetet,míg a hajó nekivadul, megugrik, szökdel és hányja veti magát, mint a pikádorok lándzsadöféseitől őrjöngő bika. Amikor a komor, gyilkos sziklák s szíkek között, ég és tenger között, élet s halál között lebegve várja menekvését vagy pusztulását az ember. S amikor egyszerre elül a szél, de még vastag kigyótestű hullámok gördülnek a hajótest alá, s emelgetik iszonyú karjaik FOLYTATÁS A 14 — 17. OLDALON Halászok Végtelen vizek vándorai Sirályok (Ács Irén felvételei) 15 I KÖLTÉSZETE |