Ország-Világ, 1967. január-június (11. évfolyam, 1-25. szám)
1967-01-25 / 4. szám
ember álma Nem is lépett, lebegett. Mint áld átúszta a megáradt folyót, de maga sem hiszi még, hogy sikerült.Nem is tudtam, figyel-e szavaimra? Aztán egyszer csak felnevetett: — Itt van a táskámban a fekete cipő. Barna cipőben vezényeltem. * Mennyi álmot őriznek az emberek. Szerényeket és vakmerőeket. Van, aki bevallani sem meri álmát, csak ha már teljesült. De van olyan álom, amelyet már megszületésének pillanatában be kell vallani, mert különben soha nem lesz belőle valóság. Mert teljesüléséhez az kell, hogy az álmodozó tervekké fegyelmezze szertelen álmait, hogy odaálljon az emberek elé, mintha pőre lenne, de szégyen nélkül, vállalva együttérzésüket vagy ellenszenvüket. Géczy Olga álma: »Karmester leszek!» Három évvel ezelőtt végezte el a Zeneművészeti Főiskolát. Énektanári és karvezetői képesítést szerzett; kinevezték a VIII. kerületi Homok utcai általános iskolába énektanárnak. Mit tehet egy zenerajongó fiatal tanár, akinek nem elég a tanári munka, nem elég, hogy kórust alakíthat. . . karmester akar lenni? Zenekar nélkül? Sorra kérdezte tanítványait: ki tanul zenét? Kinek a testvére tanul zenét? Ki ismer tehetséges, hangszeren játszó gyereket? A kapott címekre levelet írt: »Értesítelek, hogy a Homok utcai általános iskolában zenekar alakult. (!) Ha kedvet érzel a zenekari munkához, jelentkezz te is... Próba ekkor és ekkor .. A próbán aztánkiderült, hogy a zenekar többé nem fikció, létezik, valóban. A neheze persze csak ekkor kezdődött. Mert igaz, hogy Géczy Olga elvégzett egy karmesteri kurzust Kóródi Andrásnál, harminc férfi és egy nő társaságában, s ott jó minősítést kapott, de ugyan hol tanítják, hogy miként kell zenekarrá érlelni azt a vegyes kis társaságot, amelyben tétova kamasz, éttermi zenész tehetséges fia és negyedik elemista kislány egyaránt megtalálható? (»Ott ült a széken, ártatlan szemekkel, és a lába nem ért le a földig...«) * — Velük együtt tanultam én is . . . * — Táboroztunk is, Űrkúton. Vakmerő vállalkozásnak tűnt először, de nagyszerűen sikerült. Az úrkúti iskolában szereztünk szállást, a VIII. kerületi napközi tábortól huszonöt ágyat. Sikerült kialkudni az ellátást, úgy, hogy tíz napra háromszáz forintba került. Ismertek és szerettek bennünket a faluban. Sokat énekeltünk és mindennap rendszeresen próbáltunk. Csupán egyszer maradt el a próba, egy kirándulás miatt. Senki sem örült ennek, és én boldog voltam. Lehet azt elfelejteni, hogy egyfiam sírva fakadt, mert elégedetlen volt a játékával? — Külföldi meghívásunk is volt már. Három napigturnéztunk Csehszlovákiában. Három nap alatt négy koncertet adtunk. — Nyáron lengyel útra készülünk. Krakkóban lenne néhány fellépésünk, azután négy nap a Tátrában ... ^ Meghívó A Józsefvárosi Művelődési Klub és a Nemzeti Múzeum Igazgatósága szeretettel meghívja önt és kedves családját a múzeum I. emeleti kandaló termében vasárnap:12 órakor tartandó zenés délelőttre. Műsor: Vivaldi: D-dúr fuvola verseny, Vivaldi: a-moll fagottverseny, Kodály: Epigrammák. Kodár: Intermezzo. Közreműködik: Szabó Mária (fuvola), Kovács János (fagott) és a Józsefvárosi Ifjúsági Vonószenekar, Viniczeyné Géczy Olga vezényletével. A termet megtöltötte a közönség. Az első sorban Kodály Zoltán foglalt helyet. Ezen a téli vasárnap délelőttön nagy megtiszteltetés érte a zenekart és a karmestert. Izgalomtól fűtött és néha ettől megremegő produkciójukat tapssal jutalmazta a Mester, s a kis koncert után részletesen elemezte teljesítményüket, felhívta figyelmüket néhány hibára. A karmesternek bemutatta ,a karmesteri pálca helyes használatát. — Csak két hete van pálcám... Eddig kézzel vezényeltem. — A zenekarnak a pálca hegyén, nem az ujjak végén kell éreznie a hangokat — mondta a Mester, és azt tanácsolta Olgának, tornásszon rendszeresen, naponta ... A karmester-jelölt meghatottan mondott köszönetet minden tanácsért, s csak útban a Rózsa-presszó felé vette észre: — Te jó ég! Barna cipőben vezényeltem. * Minden vasárnapi koncert után a Rózsa-presszóban találkozik a zenekar. Gyümölcslevet isznak, ha van rávaló, jutalom-szendvicseket esznek, és megbeszélik, mi volt jó, mi nem. A gyerekek úgy figyelik Olgát, mintha most is vezényelne. Gyerekek? Megnőttek már, alaposan. Az egykori kis pirosharisnyás is nagylánnyá serdült. Hívják is némelyiket, más zenekarba, olyanba, ahol nem málnaszörpöt, de pénzt is adnak. S hogy maradnak, ez csak azt jelentheti, hogy ötven-száz forintnál van nagyobb összetartó és vonzerő is. Talán úgy is mondhatnánk, hogy ők, a gyerekek az elsőik, akik igent mondtak Géczy Olga karmesterségére. Némethi Györgyi Hétköznap Kodály Zoltán és felesége a koncerten Érdemes... (Marosi László felvételei)