Ország-Világ, 1970. július-december (14. évfolyam, 26-51. szám)
1970-07-01 / 26. szám
növésűek. De Ali Ravanduzi még nálam is magasabb egy fejjel, ami azt jelenti, hogy lehet úgy 1 méter 90. Ráadásul kövér, nagydarab ember és állandóan mosolyog. — Szóval itt van Barzani főhadiszállása? — Most már a Kurd Demokrata Párt központja van itt — helyesbít Ali Ravanduzi. — De nemcsak erről nevezetes Nauperdam, hanem arról is, hogy március 11-én itt írták alá a megállapodást a bagdadi kormány képviselőivel — ezt már dr. Mahmud Oszmán mondja, aki egyébként orvos, 1962-ben végezte el a bagdadi egyetemet, de sohasem praktizált, mert a diploma kézbevétele után nyomban a partizánok soraiba lépett. S egyszerre itt van Barzani is. Mellette két nagy fia: Idrisz és Maszud. A kurd szabadságharcosok egyenruháját viseli, minden rangjelzés nélkül. Mondhatnám azt is, hogy a hegyből lépett elő, hiszen otthona egy hegyi barlang és úgy hiszem, nem tévedek, ha arra gondolok, hogy ennek a barlangnak a hegy másik oldalán is van kijárata. Sok ilyen barlang akad a kurd hegyekben. A 68-ik évében járó partizánvezér nem mutatja korát. Haja, bajusza fekete, és az a hamiskás mosoly, amit a róla készült képekről ismerünk, most is felénk villan. Leülünk a folyóparton, erős teát hoznak, hatalmas testű madarak húsából falatozunk, amelyekről kérdezés után kiderül, hogy nem sasok vagy griffmadarak, hanem egyszerűen tyúkok, amelyek ilyen nagyra nőnek itt a kurd hegyekben. Kölcsönös bizalomra van szükség — Ez nem az első tűzszünet, nem az első békemegállapodás. Az elmúlt tíz esztendőben, mióta a polgárháború kirobbant, többször is sor került megegyezési kísérletre. Miben különbözik ez az előbbiektől? Mi a biztosíték arra, hogy tartósabb lesz azoknál? — volt az első kérdésem. — Ami eddig történt, azzal meg lehetünk elégedve — válaszolta Barzani. — Irak egész területén elcsendesedtek a fegyverek, s megkezdődött a felgyülemlett bajok orvoslása. A központi kormányban öt kurd miniszter kapott helyet. — A márciusi megállapodás autonómiát ígér a kurdoknak az általuk lakott területen. Mi történt ezen a téren? Barzani egy kicsit elgondolkodott, majd lassan, megfontoltan a következőket mondotta: — Nézze, az egyezmény négy évet ír elő a teljes megvalósításhoz. Legalább két-három esztendőnek kell eltelnie, hogy megmondhassuk: sikerült-e valóságba áttenni az egyezmény a papíron rögzített előírásait. Annyit azonban már most megmondhatok, ismerve a tíz év alatt felgyülemlett problémákat, nehézségeket, a mindkét oldalon kialakult bizalmatlanságot — keményen kell dolgozni azért, hogy elérjük, amit magunk elé tűztünk. De bízni kell, mert a kölcsönös bizalom elengedhetetlen feltétele az előrehaladásnak. Ekkor dr. Mahmud Oszmán vette át a szót: — A kölcsönös bizalom mellett szükség van arra is, hogy tömörítsünk minden haladó erőt, annál is inkább, mivel a reakció a házon belül és házon kívül már egyesítette erőit ellenünk. Gondoljon a januári összeesküvésre, amikor a hadseregen és rendőrségen belül meghúzódó ellenséges elemek tudomást szerezve a kormánnyal folyó titkos tárgyalásokról, véres puccsal akarták elejét venni a kormánnyal kötendő megállapodásunknak. — Kikre gondol, amikor haladó erőkről beszél? — Minden haladó emberre szükségünk van, de elsősorban az Iraki Kommunista Pártra és más demokratikus pártokra gondoltam, amelyeket be kell vonni a nemzeti frontba. A kommunistáknak nemcsak azért van helyük a nemzeti frontban, mert jelentős erőt képviselnek Irakban, hanem mert nagyon sokat tettek ennek az egyezménynek a létrehozásáért. — Bagdadi tapasztalataim szerint nincs ilyen törekvés az uralmon levő Baath Párt részéről és a kommunisták számára kevés lehetőséget biztosítanak a legális politikai életben való részvételhez. — Mi harcolunk azért, hogy a kommunista pártot bevonják a haladó erők frontjába, mert mint mondottam, ez létérdek — feleli dr. Mahmud Oszmán. — Milyen harcra gondol ön? — Természetesen békés harcra — replikázik és közben sokat mondóan rám mosolyog, jelezve, hogy nem partizánharcra gondolt. — De meddig hajlandók elmenni ebben a békés harcban? — Addig, amíg ez a harc nem sérti a kormánnyal kötött megállapodásunkat. — Bagdadban olyan véleményeket hallottam, hogy ön lesz az Iraki Köztársaság kurd alelnöke. — Szó volt róla, de nem vállaltam. Amint látja, visszatértem Bagdadból és így teljesen a párt ügyeinek szentelem minden erőmet, a Kurd Demokrata Párt gyakorlati vezetése a feladatom elnökünk, Mullah Musztafa Barzani irányításával. Mullah Musztafa Barzani tehát nemcsak katonai, hanem politikai vezére is a kurdoknak. Elterjesztették róla, hogy ő vallási vezető. Mullah ugyanis Korán-tanítót, mohamedán papot jelent. Ám tévedtek, akik így gondolták. Mullah egyszerűen csak a keresztneve. Barzani briliáns katonai vezetőnek, legyőzhetetlen partizánvezérnek bizonyult, s most a politikai harc eszközeivel kívánja folytatni a népe jogaiért vívott küzdelmet a Kurd Demokrata Párt élén. Figyelmesen hallgatta Mahmud Oszmánnal való beszélgetésemet, s most ismét ő szólt: Barzani üzenete — Úgy gondolom, hogy a mi harcunknak és eredményeinknek nemzetközi jelentősége is van. Azzal, hogy megoldottuk és felszámoltuk a polgárháborút, az imperialistaellenes erőknek segítettünk világszerte. Ne vegye túlzásnak, ha azt mondom — amikor most egy magyar újságíróval beszélgetek —, hogy nemcsak üdvözletemet küldöm önnel a magyar népnek, hanem kérem, tolmácsolja azt az üzenetemet is, hogy mi, kurdok, az önök oldalán állunk, az önök ügyét támogatjuk. gyunk, de a Mi kis nép vaharcunk segíti önöket, mint ahogy az önök békéért és haladásért vívott harca segít bennünket. A nap már lemenőben volt és az úti program szerint még sötétedés előtt vissza kellett térni a Szalahadini üdülőbe, amelyet Szaladinról, az Oroszlánszívű Richardot legyőző kurd hősről neveztek el. Elbúcsúztam tehát Barzanitól, fiaitól, dr. Mahmud Oszmántól, Ali Ravanduzitól, a többi kurd harcostól és elindultunk visszafelé a száz hajtűkanyaron át, százhúsz kilométeres sebességgel, hogy a sötétedés ne érjen bennünket a hegyi utakon, ahol a tízéves polgárháború emléke még túlságosan friss ahhoz, hogy ezt a tilalmat feloldja. Forgács Marcell Gallala, egy jellegzetes kurd hegyi község főutcája „Pesmergák” . ..halai rászánták — így nevezik Barzani harcosait (MTI Külföldi Képszolgálat)