Ország-Világ, 1971. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-06 / 1. szám
LEVÁGOTT FEJEK AZ AGYOA - hátborzongató az Egyesült Államokban • Mark Lade, a Kennedy-gyilkosság hátterét felvázoló könyvéről nálunk is jól ismert amerikai jogász és író új műve máris szenzáció az Egyesült Államokban. Az időzítés egyenesen félelmetes: a „Beszélgetések amerikaiakkal” című kötet akkor jelent meg a könyvpiacon, amikor Nixon elnök döntése értelmében ismét megkezdték a demokratikus Vietnam bombázását és a My Lai-i tömeggyilkosság ügyében folytatott per tanúi szóról szóra olyan borzalmakról számolnak be, mint amilyeneket Mark Lane magnetofonja örökített meg. Mark Lane ugyanis hosszas beszélgetéseket folytatott harminckét amerikai fiatalemberrel, aki Vietnamban szolgált. Az Egyesült Államokban, Kanadában, Franciaországban, Svédországban találkozott azokkal, akik dezertáltak a hadseregből, de azokkal is, akik megmaradtak a hadsereg kötelékében, s hajlandók voltak beszámolni élményeikről. Bevezetőjében írja: „Szavaik nyomán, amint a sokféle forrás kölcsönösen igazolta, s megerősítette egymást, hamarosan kirajzolódott a brutalitás képe . .. Most, hogy hónapokon keresztül beszélgettem volt katonákkal, ha csak bemegyek egy szobába, könnyen felismerem, hogy a jelenlevők közül ki járta meg a háborút és ki nem. A vietnami frontharcosok külsőleg is különböznek a többi embertől. Különböznek, mert valójában egészen mások .. Az alábbiakban az egyik magnetofonbeszélgetés teljes szövegét közöljük Mark Lane könyvéből, amely a közejövőben „A vietnami kaland ára” címmel jelenik meg '"S"Kossuth Kiáltónál. Lane: Hogy hívják? Roberson: Jimmy Roberson. Lane: És hová való? Roberson: Washingtoni vagyok. Lane: Hány éves volt, amikor a hadsereg kötelékébe lépett? Roberson: Tizenkilenc éves koromban jelentkeztem. Lane: Járt középiskolába? Roberson: Igen. De nem fejeztem be. Otthagytam — átmentem estire. Akkor is esti iskolába jártam, amikor beléptem a hadseregbe. Már csaknem elegendő osztályzatom volt ahhoz, hogy lezárják az utolsó évemet. Aztán, amikor bekerültem a hadseregbe, letettem valamiféle tesztvizsgát, amire azt mondták, hogy ha átmegy az ember, megkapja az érettségi bizonyítványt. Nekem azt mondták, hogy átmentem. Öt tárgyból tettem vizsgát, és elég jó ponteredménnyel végeztem.Egy önkéntes a helyszínre érkezik Lane: Mikor jelentkezett katonának? Roberson: 1966. április elején. Lane: Hol kapta az alapkiképzését? Roberson: A georgiai Fort Gordonban. Lane: És hol részesült gyalogos kiképzésben? Roberson: Fort Jacksonban. Lane: Dél-Karolinában? Roberson: Igen. Olyan egységhez küldtek, amely már Vietnamba készülődött. A kiképzés alatt zászlóaljjá alakultunk. Néhány hónapot töltöttem ott, aztán hajóra szálltunk mi is, még néhány zászlóaljjal együtt. Lane: Hajóra — Vietnamba? Hajóval utaztak? Roberson: Aha. Huszonegy napig. Lane: És hol értek partot Vietnamban? Roberson: Vung Taónál. Ez közvetlenül a tengerparton van ... Éjjel értünk oda. Nem tudtunk kiszállni, így hát reggelig ott rostokoltunk, mielőtt átszállhattunk volna azokra az alkalmatosságokra. Tudja a deszanthajókra. Lane: Mennyi ideig volt Vietnamban? Roberson: Egy évig. Lane: Tanúja volt az ottani harcoknak? Roberson: Hát, nem mindig. Tudja, az én egységem kiszolgáló jelleggel működött az 1. gyaloghadosztály mellett. Híradósok voltunk ... Amikor átmentünk, azt mondták, hogy az év fele részét a csatamezőn fogjuk tölteni — összeköttetéseket létesítettünk. De volt egy csomó sofőr is a századunknál — teherautósofőrök —, a feletteseink azt mondták, hogy olyasmit is fogunk csinálni, amire esetleg ki sem képeztek. Hogy el kell majd végeznünk olyan dolgokat is ... szóval, egyéb feladatokat, akár tetszik, akár nem. Az első harci cselekmény Lane: Mikor látott először harci cselekményt? Roberson: Mindjárt az elején. De csak aknavetőtámadás volt, meg ilyesmi. Néhány aknavetőtámadás. Lane: A maguk egysége ellen? Roberson: A körletünk ellen. De nem volt sok támadás — hébe-hóba megöltek néhány ürgét. Nem valami sokat... És aztán, úgy nagyjából egy hónap múlva, hozzácsatoltak bennünket az 1. gyaloghadosztályhoz, és áthelyeztek Ozi An mellé, ahol nagy gyalogsági támaszpont volt. És miután odakerültünk, és mi is az ő fennhatóságuk alá tartoztunk, a hadosztálynál azt mondták, hogy azt kell tennünk, amit ők parancsolnak — az, hogy mi híradós egységhez tartozunk, nem jelent semmit, nekünk is kell őrjáratra menni, meg hasonlók . .. Szóval, az ember nem szállhat szembe a hadsereggel — úgy értem, egymaga nem. Már ami az ilyen dolgokat illeti .. . Így hát mi is mentünk nappali őrjáratra, amolyan gyalogsági ürgékkel, akik már régóta részt vettek a buliban, és sok mindenre megtanítottak. És azután mennünk kellett éjszakai őrjáratra is — úgy értem, a nappali őrjárat nem volt rossz, de aztán mennünk kellett éjszaka is, meg őrséget állni a lőszerraktáraknál, meg ilyesmi. És néhány hónap múlva valahogy kezdett forró lenni a talaj a lábunk alatt... Részt kellett vennünk egy nagy hadműveletben — irtó nagy hadművelet volt, „Cédrusdöntés”nek nevezték. Ez Saigontól körülbelül negyven mérföldnyire történt. Van ott egy nagy erdő, Huan San a neve, és az ellenség ott nagy erőket vont össze... Na és aztán megindítottuk a hadműveletet. Először én csak az utánpótlásnál ügyködtem — néhányszor meg is támadták a szállító oszlopunkat —, de aztán egy kicsit kihúztam a lutrit, mert belekeveredtem egy s másba. Olyasmit szívtam, amit nem szabad ... Lane: Maga szerint a fiúknak hány százaléka szív „olyasmit”? Roberson: Úgy taksálom, legalább hetvenöt százalékuk ... Akkor rámparancsoltak, hogy vonuljak vissza, és álljak őrséget. És aztán egy kicsit zűrös is lett körülöttem minden, mert belekeveredtem abba a dologba — kissé elvetettem a sulykot, nem vitás és már zúgott a fejem .. . Igazán az idegeimre ment az egész. Hallani sem akartam már róla. És meg is mondtam, hogy elegem van, tudja, ebből az utánpótlási melóból, és azt akarom — szóval úgy értem, hogy tulajdonképpen azt se tudtam, mi az ördögnek vagyok ott. De aztán csak csináltam tovább — végeztem, amit kellett, őrséget álltam, meg minden, de eléggé oda-TESTIMONY FROM 32 VIETNAM VETERANS THEIR SHOCKING STORIES OF BEING TRAINED IN TORTURE TACTICS AND THEIR ACCOUNTS OF ATROCITIES AND MASSACRES THEY WITNESSED OR PARTICIPATED IN „Beszélgetések amerikaiakkal” — az amerikai kiadás címlapja I „Az ürgék hetvenöt százaléka füveket szív"