Ország-Világ, 1971. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)

1971-07-07 / 27. szám

Hilf I jó szenszótfsáf juffika Sikeresen befejeződött Losoncai Pál elvtárs auszt­riai látogatása. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke viszonozta ezzel Franz Jonas elnök egy év előtti magyarországi látogatását. Sze­mélyében első ízben kereste fel magyar államfő nyugati szomszédunkat. E legmagasabb szintű lá­togatás is példázza, milyen nagy jelentőséget tulaj­donítunk a két szomszédos ország baráti kapcso­latainak. Az utóbbi években szépen fejlődő oszt­rák—magyar kapcsolatokban igen fontos állomást jelent Losoncai elvtárs mostani látogatása. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének lá­togatása ismét meggyőzően bizonyítja a magyar külpolitika aktivitását, békeszerető törekvéseit s azt, hogy hazánk továbbra is ki akarja venni részét a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének és kölcsönösen előnyös együttműködésének szolgálatában a béke biztosítá­sából. Ismeretes, hogy sok évszázadon át a ma­gyar-osztrák kapcsolatok nem mindig voltak men­tesek a konfliktusoktól. Ezért is tartjuk olyan je­lentősnek, hogy éppen korunkban — amikor a vi­lágon nem csekélyek az ellentétek — a szocialista Magyarország aktív békepolitikájával és az Osztrák Köztársaság semlegesség­­politikájának alkalmazá­­sával sikerült a nézeteltéréseket kiküszöbölni és jó szomszédi viszonyt kialakítani. Megállapították a tárgyalásokon, hogy kétoldalú kapcsolataink jók és megalapozottak. A két ál­lam viszonya kiegyensúlyozott és zavartalan. A két fél egyetértett abban is, hogy bármennyire Jó is a két ország viszonya, még bőven vannak fel­táratlan és kiaknázatlan lehetőségek. Mint Losoncai elvtárs hang­súly­ozta, szándékunk és törekvésünk az, hogy ezek kihasználása révén továbbm mélyítsék együttműködésünket. A nemzetközi kérdések tár­gyalásakor döntően az európai biztonsággal össze­függő tennivalókat beszélték meg. Nézeteink a biz­tonsági konferencia mielőbbi összehívásában meg­egyeztek. Az osztrák fél is támogatja, hogy mielőbb el kell kezdeni a többoldalú előkészítést és a konfe­rencia napirendjére kell tűzni minden olyan kér­dést, amelyet a résztvevő országok fontosnak tar­tanak és összefügg Európa békéjével és biztonságá­val.­­ Az Elnöki Tanács elnökének ausztriai látogatása, a szívélyes fogadtatás, a tárgyalásokon elért ered­mények arra mutatnak, hogy a jövőben a két or­szág kapcsolata még tovább erősödik. Példája le­het ez a különböző társadalmi berendezkedésű ál­lamok baráti együttműködésének, amely minden bi­zonnyal hozzájárul Európa, valamint a világ békéjé­hez és biztonságához. Losoncai Pál, a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának elnöke és fele­sége, Franz Jónásnak, az Osztrák Köztársaság szövetségi államelnökének meghívására hivatalos látogatáson az Osztrák Köztársaságban járt és tárgya­lást folytatott a két ország kapcsolatának további fejlesztéséről, valamint a legfon­tosabb nemzetközi kérdésekről. Losoncai Pál magyarországi látogatásra hívta meg Franz Jonas köztársasági elnök­öt, aki osztrák részről a hivatalos tárgyalások vezetője van. Képeinken: a Verdi Don Carlos című operájának díszelőadásán, a Staatsoperban. Az első sorban: (belről jobbra) Franz Jonas felesége, Losoncai Pál, Franz Jonas és Losoncai Pál. 2. Magyar—osztrák tárgyalás a bécsi Hof­burg­ban (MTI Fotó — Vigovszki Ferenc és Külföldi Képszolgálat felv.) Losoncai Pál Ausztriában A HALADÁSÉRT ÉLETÜKET ÁLDOZTÁK G. DOBROVOLSZKU V. VOLKOV V. PACAJEV o A tudomány, a haladás mindig követelt és követel áldozatokat.” Hányszor hallottak, hányszor idézték már ezt a mondatot az emberiség évezredes fejlődése során! És mégis, valahányszor a tudomány újabb hősi halottairól hallunk, olvasunk, képtelenek vagyunk napirendre térni a hír fölött. A Szajna—11 űrhajó és a világtörténelem első áriak­nyal O-­rkima legénységének nagyszerű kísérletsorozata után szinte hihetetlennek tűnt a tragi­kus hír: Georgij Dobrovolszkij, Vlagyiszláv Volkov és Viktor Pacajev már nem érhette meg kutatási eredményeinek felhasználását — mindhárman holtan tértek vissza a Földre. Megdöbbentő haláluk nagyszerű élet végére tett váratlanul pontot, de páratlan tettük, amely hatalmas lépéssel lendítette előre századunk tudományát, soha el nem halványuló arany betűkkel véste fel nevüket az emberi haladásért vívott harc legna­gyobbjai közé. A szovjet nép mély gyászában osztozik mindenki, az egész emberiség, hiszen az agy, amelyért a három szovjet űrhajós az életét áldozta, az egész emberiség előrehaladását szolgálta.

Next