Ország-Világ, 1973. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-31 / 5. szám

az MS ZBT hetilapja Főszerkesztő HATNÁL KORNÉL h. főszerkesztő GÁL ANDRÁS Szerkesztőség: MI­ Buda­pest VII., Lenin krt. 9—11. Tel.: 221—285*. 222—283. — Felelős kiadó: SALA SÁN­DOR, a Lapkiadó Vállalat igazgatója. — Kiadóhivatal: Budapest VII. ker., Lenin körút 9—11. TeL: 221—285. — Terjeszti a Magyar Posta. —* Előfizethető a helyi (Buda­pesten a kerületi) kézbesítő hivataloknál és kézbesí­tőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11,— forint, ne­gyedévre 42,— forint. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az „ORSZÁG-VILÁG” a SZOVJETUNIÓBAN, NDK­­BAN, CSEHSZLOVÁKIÁ­BAN, ROMÁNIÁBAN, BULGÁRIÁBAN, LEN­GYELORSZÁGBAN meg­rendelhető a helyi posta­­hivataloknál. Más orszá­gokban a Kultúra Külke­reskedelmi Vállalatnál (Budapest 62, P. O. B. 149) vagy a következő címe­ken: ANGLIA: The Danu­­bia Book Company 78, Shaftesbury Avenue Lon­don Wiv 7­ng; AUSZTRÁ­LIA : Read And Co. 694— 696 George St. Sydney Nsw 2000; AUSZTRIA: Rudolf Novák GmbH, Köllnerhofgasse 4, A— 1011 Wien I.; BELGIUM: „Du Monde Entier” S. A. Rue du Midi 162 B—1000 Bruxelles; BRAZÍLIA: Livraria Bródy Ltda. Caixa Postal 6366 Sao Paulo; CANADA: Délibáb Film And Record Studio 19. Prince Arthur Street West Montreal 130. P. Q. DÁNIA: Hunnia Books and Music, Langemosever 37. Bags­­vaerd. FINNORSZÁG: Aka­­teeminen Kirjakauppa Kes­­kuskatu 2. Sf 00100 Helsinki 10. FRANCIAORSZÁG: So­riété Balaton 12. Rue de la Grange Bataliere Paris 9. HOLLANDIA: Club Quali­­ton Prinsenstraat 26. Amster­dam; IZRAEL: Hadash köl­­csönkönyvtár. Nesz Ciona­u 4. Tel Aviv; JUGOSZLÁVIA: Forum Vojvode Misiea broj 1. Novi Sad; NORVÉGIA: A/S Narvesens Litteratur Tjeneste P. O. Box 6140 Etter­­stad. Oslo; NÉMET SZÖVET­SÉGI KÖZTÁRSASÁG: Ujváry—Griff Painbreiten­­str. 4/0 8022 Grünwald , München, 1. OLASZOR­­ SZÁG: Aw. Andrei Lazar via Monte Delle Gioie, 24 0001: Roma; SVÁJC: Met­ropolitan Verlag Szerday Sándor Teichweg 16 CH— 4142 Münchenstein: SVÉD­ORSZÁG A. B. Nordiska Bokhandeln Drottningga­­tan 7—9 101 10 Stockholm 1; USA; Hungarian Books And Records 11802 Buckeye Road Cleveland, Ohio 44120; VE­NEZUELA Luis Tarcsay, Calle Iglesia Ed. Villoria. Apt. 21—105. C. 24. Caracas. Amennyiben a megren­delés a ..KULTÚRA” Kül­kereskedelmi Vállalatnál (Budapest 62, P. O. B. 149) történik, az előfizetési díj évente (8 dollár vagy az ennek megfelelő összegű más deviza) átutalható a Magyar Nemzeti Bankhoz (Budapest 54), a KULTÚ­RA 024/7 számú számlájára. „index” 25.673 73.0077 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs mélynyomás Felelős vezető: SOPRONI BÉLA vezérigazgató Címoldalunkon. MTI — Külföldi Képszolgálat Hátsó borítón. Fotó: Lippay Ágnes felvétele Vietnamban fegyverszünet van, és minden bi­zonnyal béke is lesz. Az út azonban, amely addig vezet, még hosszú és nehéz lesz. Ezzel a megállapítással nem akarom kisebbíteni azt a diadalt, amelyet a vietnami nép — a Szovjet­unió és a szocialista országok, minden haladó em­ber erkölcsi és anyagi támogatásával — kivívott az agresszor fölött. Mert itt egy nagyszerű kis nép, a tő­késvilág legerősebb hatalmával dacolva, történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Nem volt hiábavaló az a rengeteg szenvedés, amelyet elviseltek, nem volt hiábavaló százezrek halála, nem voltak hiába­valók a hősi tettek . Vietnam népe rá tudta kény­szeríteni Amerikát arra, hogy elfogadja az 1964-es vietnami rendezés alapelveit, hogy elismerje a nép jogát arra, hogy maga döntsön sorsáról. Az Ameri­kai Egyesült Államok kétszáz éves történelmének első vesztes háborúját viselte, és — amint ezt egy nyugatnémet polgári lap megszövegezte: „az ame­rikai vereséget a most aláírt megállapodás pillanat­nyilag igen, de tartósan nem takarhatja ell. Hogy mindez így történt, nagy örömmel tölt el bennünket, nagy elégtételt jelent az egész haladó emberiség számára. Külön megtiszteltetés számunkra, magya­rok számára, hogy aktívan részt vehetünk a párizsi megállapodás végrehajtásának ellenőrzésében. Ez politikánk világméretű elismerését is jelenti. Világos azonban, hogyha a fegyverek el is hallgattak, most óriási munka és hosszú küzdelem indul meg. Nem­csak arra gondolok, hogy az amerikai jelenlét örök­sége: lebombázott városok, megrongált duzzasztógá­tak, megmérgezett földek, lombjaiktól megfosztott erdőségek, — s hogy ezt mind nehéz munkával rend­be kell hozni, ki kell javítani, fel kell építeni — ha­nem arra is, hogy a politikai eszközökkel folytatott küzdelem is nehéz és hosszú lesz. Mert most ez kö­vetkezik, nem pedig valamiféle elvont béke állapota. Ez a politikai harc súlyos lesz és további áldozatokat fog követelni. Erre mutat néhány olyan hír, amely tőkés forrásokból jutott el hozzánk: a saigoni kor­mány — még a szerződés aláírása előtt — az ellenőr­zése alatt álló területek rendőri szerveinek kiadta az általa „gyanúsaknak” minősített személyek névsorát, akiket az aláírás nyilvánosságra hozatalának pilla­natában le kell tartóztatni; a „veszélyeztetett” fal­vak lakosságának szabad mozgását megakadályoz­zák, begyűjtve személyi igazolványaikat; a börtön­ben tartott politikai foglyokat és katonai foglyokat is — ezek száma Dél Vietnam saigoni ellenőrzés alat­ti részén eléri legalább a negyedmilliót — a saigoni elnök „bűnözőknek” minősítette, hogy ne kelljen megnyitnia a börtönök és internáló táborok kapuit. Ez is van tehát — s a harcot ilyen körülmények kö­zött is az aláírt megállapodás betűje szerint és szel­lemében végig kell küzdeni. A vietnami népnek egész Vietnamban további er­kölcsi és anyagi támogatásra lesz szüksége a mi ré­szünkről. Szükség lesz házgyárainkra, szállítóeszkö­zeinkre, a magyar gépekre és mérnöki segítségre az újjáépítéshez — szükség lesz a gyógyszerekre és konzervekre, kötszerekre és orvosi segítségre a gyó­gyításhoz — de mindenek fölött szükség lesz a tö­retlen politikai, erkölcsi támogatásunkra abban a nagy harcban, amely most a rendezésért, a nép igazi békéjéért indul. Vietnamot, a vietnami nép ügyét nem lehet most egyszerűen elintézettnek, befejezett­nek tekinteni és kipipálni. A fegyverszünet első per­cétől kezdve — amellett, hogy diplomáciai és kato­nai képviselőink részt vesznek a vietnami ellenőrző bizottság felelős munkájában — ismét ott kell áll­nunk mellettük, egy távoli országban élő testvéreink, elvtársaink, barátaink mellett, ahol a harc eddig is, ezután is értünk folyik. A békéért. Sztálingrád emlékezete A Pavlov-ház „Este volt Hűvös szél fújt a Volga felől. Kezemben géppisz­toly, a táskámban kötegnyi grá­nát s egy levél. Édesanyám ír­ta. Amíg a három katona össze­szedte a szükséges felszerelése­ket újra elővettem a levelet: — Másfél éve jártál itthon, fiam, amikor édesapádat temet­tük. Azt mondtad, négy hónap múlva leszerelsz. Azóta várunk, s tudjuk már, hogy miért nem jöhetsz. Falunktól is 12 kilomé­terre vannak a németek. Nem tudom, merre ér utol a posta. Leningrádnál vagy valahol a Volga partján... Cserogolov szólt, mellette so­rakozott Gluscsenko és Alek­­szandrov. Eléjük léptem és el­indultunk. Hallgattak a fegy­verek, csak a Volga morajlott a közelben.” * Zömök, vállas férfi ül velem szemben. Arca kerek, szeme mo­solygós, barna haja rendezetten simul fejére. Nem látszik rajta, hogy a hatvan felé közeleg. A hangja nem ezért fátyolos, az emlékek szívbe markolóak 30 év után is. A Volgáról, a sztálin­grádi harcokról beszélgetünk Ja­­kov Fedotovics Pavloval, egy novgorodi vállalat ellátási osz­tályának vezetőjével, 23 éves egyetemista fiú apjával. A Valdaj-hátságot említi Moszkvától északnyugatra. Arra született, ahonnan Európa leg­nagyobb folyó­ja útjára indul, hogy 14 magyarországnyi terület vizét a Kaszpi-tengerbe vigye, gyűjtse. Gyermekkorában sokat járt a folyó forrásvidékén, s arról ál­modozott, hogy tutajra ül, leha­józik a tengerig. A Volgáról so­kat kérdezik, de ez az emlék rit­kán kerül elő. Pavlov őrmestert a sztálingrádi csatául kérdezik, s arról az épületről, melyet Pav­­lov-házként ismer a világ. * „Háromemeletes épület volt. 4 lépcsőház, összesen 64 lakás. Sztálingrád kereskedelmi válla­latának dolgozói lakták a hábo­rú előtt. 1942-ben elfoglalták a németek. A malom kivételével körös-körül is az ellenség volt A malomból indultunk. Ott volt a parancsnokságunk. A le­vél a táskában maradt, a gráná­tot elő kellett venni, amikor az éj leple alatt a házra törtünk. Megleptük a pihenéshez készülő ellenséget. Aki feleszmélt, ro­hant az ablakhoz, menekült, amerre látott. Nem sokan jutot­tak el az állásukig.” „58 nap. Harcok minden há­zért, szegletért, földdarabért. ” Négyen törtünk a házba, de többször is erősítést kaptunk. Harcoltunk, mellettünk, velünk .

Next