Ország-Világ, 1975. július-december (19. évfolyam, 27-53. szám)

1975-07-30 / 31. szám

AGÓNIA A müncheni Englischer Gar­ten nevét — szabadon — Angol Parknak lehetne lefordítani, habár funkciója némileg eltér attól, amit e megjelölés alatt értünk. Az egykori Angol Park a hozzá csatlakozó vurstlival szórakoztató intézmény volt a Városligetben, ahol — tisztelet az igazi színvonalat képviselő művészeknek — összegyűlt az ügyeskedők, csalók, kóklerek és csepűrágók, a tömegben elve­gyült zsebesek, markecolők, mindenfajta alvilági alakok ha­da; az Englischer Garten — München városligete —, mes­terséges park, amely elegáns ét­termeknek, exkluzív szállóknak ad otthont árnyas fái között é­s egyik csendes zugában egy marcona őrök által védelmezett hatalmas épületcsoportnak is. Itt azután hiába keresnék a tiszteletreméltó művészeket, e házakban kizárólag ügyeskedők, csalók, kóklerek és csepűrágók, politikai zsebesek és markeco­­lók, sok ország alvilági alakjai gyűltek össze. Számuk ezer kö­rül van. Mesterségük címere: Szabad Európa Rádió. S ha hinni lehet Franz Schön­­hubernek, a Bajor Újságírószö­­vetség elnökének­­, akkor ők reprezentálják Kelet felé a nyu­gati világ lényegét, magát a Nyugatot. Ha pedig velük tör­ténne valami, akkor — a Welt című lap szavaival élve — „ez a tudati válság jele volna, amelynek a szellemi és ideoló­giai összecsapások terén meg­­gondolkoztató következményei lehetnek.” Sőt, az ismert jobb­oldali lap odáig fokozza figyel­meztetését, hogy kijelenti: „ez első lépése lenne Amerika visz­­szavonulásának Európából. Va­jon Washingtonban és Bonnban nem ismerik fel, hogy a „Sza­bad Európa” és a szabad Euró­pa együtt áll, vagy bukik?” Ezt mindenesetre erős túlzás­nak tekintjük, habár bizonyá­ra gusztus dolga, hogy ki kivel kíván állni. Vagy bukni. De az már eléggé tréfás dolog, hogy a demokráciára és az országok szuverenitásának tiszteletben tartására olyannyira kényes West mint a szabadság jelképét siratja el azt a Szabad Európa Rádiót, amely közismerten ame­rikai fennhatóság alatt áll, ame­rikai pénzből tartják félni, amerikai főnökök irányítják a nyugatnémet kormányzat teljes kizárásával — de Münchenben, nyugatnémet területen műkö­dik. Furcsa szuverenitás... Meneküljön, aki tud A nagy izgalom és elsiratás annak szól, hogy a nyugati vi­lág bajnokai közül, akik Szabad Európa Rádió — igaz, álnéven működő — munkatársai, jú­niusban mintegy száznak úti­laput kötöttek a talpára, és to­vábbi háromszáznak helyezték kilátásba ugyanezt a műveletet. Az Englischer Garten gáncs­nélküli lovagjai még sztrájkra is készültek kenyéradó gazdáik ellen. Pedig ilyenre még ebben a társaságban nem volt példa. A New York-i központban ugyanis a közelmúltban elhatá­rozták, hogy csökkentik a ki­adásokat, és idén ősszel egyesí­tik az eddig a szocialista orszá­gok, illetve a Szovjetunió ellen külön-külön tevékenykedő Sza­bad Európa és Szabadság Rá­diót. Legalábbis addig, amíg az új elnök, a ma hatvanegy éves Sig Mickelson alól végérvénye­sen ki nem húzzák a széket. Erre mutat nem csupán az, hogy ilyen következtetésre jut a hamburgi Welt és a münche­ni Süddeutsche Zeitung, hanem elsősorban az, hogy Howland H. Sargeant, aki a Szabadság Rádió Bizottságnak 20 éven át elnöke volt, még időben, de fel­tűnő gyorsasággal elhagyta a süllyedő hajót. ő pedig tudja miért, hiszen Mr. Sargeant kipróbált ügynök. Az amerikai vezérkarban a mű­szaki és ipari kémkedés irányí­tója volt mindaddig, amíg át nem nyergett a CIA-hoz. Köz­ben közéleti funkciókat is be­töltött; három alkalommal volt az UNESCO-közgyűlésen részt­vevő amerikai küldöttség veze­tője, sőt egyszer a közgyűlés el­nökévé is választották. E kiváló közéleti férfiú nevé­hez fűződik egyébként annak a „kézikönyvnek” a kidolgozása is, amely — a Szabadság és a Szabad Európa Rádió működé­sének irányelveit tartalmazza. Ez irányelvek — tudomásunk szerint — ma is érvényben van­nak az egyesítés előtt álló két kalózrádiónál. A kézikönyv De most engedtessék meg számunkra egy kis kitérő. Az előbb említett bajor újság­író-elnök,­­Franz Schönhuber nyilvánosság előtt kijelentette — s erre tanúnk a Süddeutsche Zeitung május 14-i száma —, hogy a Szabad Európa Rádió „a Kelet-Európa számára sugárzott adásaiban a legteljesebb tárgyi­lagosságra törekedett”, s ho­gy „az uszítás vádja nem állja meg a helyét”. A már idézett ham­burgi Welt pedig hangsúlyozta Marcona örök a bejáratnál Fehér épületcsoport az Englischer Gartenben A Szabadság Rádió müncheni központja A SZER adóantennái A Szabad Európa Rádió boszorkánykonyhájában

Next