Ország-Világ, 1975. július-december (19. évfolyam, 27-53. szám)
1975-07-30 / 31. szám
AGÓNIA A müncheni Englischer Garten nevét — szabadon — Angol Parknak lehetne lefordítani, habár funkciója némileg eltér attól, amit e megjelölés alatt értünk. Az egykori Angol Park a hozzá csatlakozó vurstlival szórakoztató intézmény volt a Városligetben, ahol — tisztelet az igazi színvonalat képviselő művészeknek — összegyűlt az ügyeskedők, csalók, kóklerek és csepűrágók, a tömegben elvegyült zsebesek, markecolők, mindenfajta alvilági alakok hada; az Englischer Garten — München városligete —, mesterséges park, amely elegáns éttermeknek, exkluzív szállóknak ad otthont árnyas fái között és egyik csendes zugában egy marcona őrök által védelmezett hatalmas épületcsoportnak is. Itt azután hiába keresnék a tiszteletreméltó művészeket, e házakban kizárólag ügyeskedők, csalók, kóklerek és csepűrágók, politikai zsebesek és markecolók, sok ország alvilági alakjai gyűltek össze. Számuk ezer körül van. Mesterségük címere: Szabad Európa Rádió. S ha hinni lehet Franz Schönhubernek, a Bajor Újságírószövetség elnökének, akkor ők reprezentálják Kelet felé a nyugati világ lényegét, magát a Nyugatot. Ha pedig velük történne valami, akkor — a Welt című lap szavaival élve — „ez a tudati válság jele volna, amelynek a szellemi és ideológiai összecsapások terén meggondolkoztató következményei lehetnek.” Sőt, az ismert jobboldali lap odáig fokozza figyelmeztetését, hogy kijelenti: „ez első lépése lenne Amerika viszszavonulásának Európából. Vajon Washingtonban és Bonnban nem ismerik fel, hogy a „Szabad Európa” és a szabad Európa együtt áll, vagy bukik?” Ezt mindenesetre erős túlzásnak tekintjük, habár bizonyára gusztus dolga, hogy ki kivel kíván állni. Vagy bukni. De az már eléggé tréfás dolog, hogy a demokráciára és az országok szuverenitásának tiszteletben tartására olyannyira kényes West mint a szabadság jelképét siratja el azt a Szabad Európa Rádiót, amely közismerten amerikai fennhatóság alatt áll, amerikai pénzből tartják félni, amerikai főnökök irányítják a nyugatnémet kormányzat teljes kizárásával — de Münchenben, nyugatnémet területen működik. Furcsa szuverenitás... Meneküljön, aki tud A nagy izgalom és elsiratás annak szól, hogy a nyugati világ bajnokai közül, akik Szabad Európa Rádió — igaz, álnéven működő — munkatársai, júniusban mintegy száznak útilaput kötöttek a talpára, és további háromszáznak helyezték kilátásba ugyanezt a műveletet. Az Englischer Garten gáncsnélküli lovagjai még sztrájkra is készültek kenyéradó gazdáik ellen. Pedig ilyenre még ebben a társaságban nem volt példa. A New York-i központban ugyanis a közelmúltban elhatározták, hogy csökkentik a kiadásokat, és idén ősszel egyesítik az eddig a szocialista országok, illetve a Szovjetunió ellen külön-külön tevékenykedő Szabad Európa és Szabadság Rádiót. Legalábbis addig, amíg az új elnök, a ma hatvanegy éves Sig Mickelson alól végérvényesen ki nem húzzák a széket. Erre mutat nem csupán az, hogy ilyen következtetésre jut a hamburgi Welt és a müncheni Süddeutsche Zeitung, hanem elsősorban az, hogy Howland H. Sargeant, aki a Szabadság Rádió Bizottságnak 20 éven át elnöke volt, még időben, de feltűnő gyorsasággal elhagyta a süllyedő hajót. ő pedig tudja miért, hiszen Mr. Sargeant kipróbált ügynök. Az amerikai vezérkarban a műszaki és ipari kémkedés irányítója volt mindaddig, amíg át nem nyergett a CIA-hoz. Közben közéleti funkciókat is betöltött; három alkalommal volt az UNESCO-közgyűlésen résztvevő amerikai küldöttség vezetője, sőt egyszer a közgyűlés elnökévé is választották. E kiváló közéleti férfiú nevéhez fűződik egyébként annak a „kézikönyvnek” a kidolgozása is, amely — a Szabadság és a Szabad Európa Rádió működésének irányelveit tartalmazza. Ez irányelvek — tudomásunk szerint — ma is érvényben vannak az egyesítés előtt álló két kalózrádiónál. A kézikönyv De most engedtessék meg számunkra egy kis kitérő. Az előbb említett bajor újságíró-elnök,Franz Schönhuber nyilvánosság előtt kijelentette — s erre tanúnk a Süddeutsche Zeitung május 14-i száma —, hogy a Szabad Európa Rádió „a Kelet-Európa számára sugárzott adásaiban a legteljesebb tárgyilagosságra törekedett”, s hogy „az uszítás vádja nem állja meg a helyét”. A már idézett hamburgi Welt pedig hangsúlyozta Marcona örök a bejáratnál Fehér épületcsoport az Englischer Gartenben A Szabadság Rádió müncheni központja A SZER adóantennái A Szabad Európa Rádió boszorkánykonyhájában