Ország-Világ, 1976. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1976-07-14 / 28. szám

POSTALÁDA „A harcsa előre jelzi a föld­rengést” című cikkük (1976. VI. 23.) hozzászólásra késztet. A földrengés-előrejelzés igen ösz­­szetett, bonyolult feladat elé ál­lítja a kutatókat. Voltaképpen néhány évtized óta vizsgálják a földfelszín magasságának, dő­lésének és nyúlásának változá­sait; a földmágnesség, a földi áramok zavarait; a földben fel­halmozódó áramló gázok meny­­nyiségének változását; az elő­rengések számát; a földben ter­jedő hanghullámok sebességvál­tozását; az állatok viselkedését; a földrengésekkel kapcsolatban a gravitációs gyorsulás válto­zását. Az összetett vizsgálatok során részeredményeket már el­értek, de megnyugtató módszer az előrejelzésre még nincs. A már megoldott előrejelzés is fel­vet néhány problémát. Hová te­lepítenek ki például egy nyolc­milliós Tokiót? Egy másik To­kióba? Mert ennyi ember szá­mára kell közművekről, ellátás­ról, közlekedésről gondoskodni. Az utcán ilyen tömegű ember nem tolonghat. _Az 1923-as to­kiói rengés halálos áldozatainak többsége az utcai pánik követ­keztében vesztette életét. Az a véleményem, hogy az előrejel­zés mellett fokozott figyelmet kellene fordítani arra, hogy a veszélyeztetett területeken az idők folyamán elöregedett háza­kat és gyárakat a szanálások so­rán megfelelő épületek váltsák fel. Az új lakótelepeket biztonsá­gosra tervezzék és építsék anél­kül, hogy a földrengés veszélyét alá-, vagy túlbecsülnénk. Az alábecsülés ugyanis nagy anya­gi és emberveszteséggel járna, a túlbecslés pedig lelassítaná az egész világon amúgy is gondok­kal küzdő városfejlesztést. BISZTRICSÁNY EDE, A MŰSZAKI TUDOMÁNYOK DOKTORA. MTA GEODÉZIAI ÉS GEOFIZIKAI KUTATÓ INTÉZET * „Olvastam a földrengés előre­jelzésével kapcsolatos érdekes írásukat. Szeretném ismertetni közvetlen tapasztalatomat, amely alátámasztja a cikkben közölteket. Tekintélyes utasszál­lító hajón történt. Az utasok a fedélzeten pihentek, olvastak, élvezték a friss tengeri leve­gőt, a nap melegítő sugarait. Csak a kapitány macskáján lát­szott, hogy nem érzi jól magát. Ide-oda futkosott a fedélzeten, még az ínyenc falatokkal sem törődött, amelyeket egyébként mohón kapott el a jószívű uta­soktól. Ragyogó idő volt, s min­den jel arra mutatott, hogy tar­tós lesz. Ekkor a fedélzeti tiszt a kapitány megbízásából közöl­te, hogy mindenki hagyja el a fedélzetet, maradjon a kabinjá­ban és további utasításig tart­sa zárva ajtaját. Az emberek megdöbbenten, kérdésekkel ostromolták a tisztet: miért kell ilyen gyönyörű időben a kabin­ba menni, mikor kék az ég, szel­lő sincs, minden csöndes, za­vartalan? ,Mert vihar van kitö­rőben — volt a válasz. — Nem vették észre, hogy a kapitány macskája úgy száguldozik a fe­délzeten, mint valami megszál­lott? Ez az állat megbízhatóbb, mint bármelyik barométer. Az utasok vonakodva engedel­meskedtek a parancsnak, mi­közben a matrózok nagy siet­séggel igyekeztek a fedélzeten mindent rögzíteni. Még egy óra sem telt el, a kapitány macs­kájának igaza lett. Erős, hatal­mas vihar tört ki.” KEMÉNY GÁBOR: BUDAPEST. MÁRTÍROK ÚTJA „A lap VI. 16-i számában ,Az ókor talányai’ című írás elgon­dolkoztató. A katasztrófa emlé­ke cím alatt az egész földkerek­séget elborító vízözönnel foglal­kozik, nemcsak bibliai, hanem tudományos alapon is, bár utal népi és vallásos jellegű szájha­gyományra. A Biblia is azt ál­lítja, hogy az ókorban egész föl­dünket elborította az özönvíz. A legismertebb történet a Noéról és bárkájának utasairól szóló bibliai elbeszélés. A tudomány szerint Kis-Ázsia, a mostani Közel-Kelet egy részén volt víz­özön, azonban ez nem volt más, mint tengerdagály. Hogy ezen a területen szinte kisebb hegye­ket is elborított a hatalmas víz, erről tudnak még Kínában is. Tehát valóban volt­­özönvíz’, de nem az egész földkereksé­gen, hanem csak egy részén. Az ókor talányai című írás — bár hipotézisek könyvéről van szó — mégis azt az érzést kelti, hogy az egész földkerekséget el­borító vízözönről beszélhetünk. Ez pedig nem felel meg a való­ságnak.” VIGH KÁROLY: BAJA. SOMOGYI B. U. 9. „Örömmel üdvözlöm a lap június 23-i számában megjelent cikket .Szentendrei műterem­ben’ címmel és boldog vagyok, mert Szentendrét szűkebb ha­zámnak mondhatom, lakója va­gyok. Igen sok művészember ta­lált már itt otthont, alkotó­he­lyet magának; munkáik — mű­vészetük dicséretére — szerte a világban ismertté váltak. Nincs olyan napja a hétnek, hogy ha­zai, vagy külföldi érdeklődők sokasága ne keresné fel váro­sunkat, s ősi múltú házaiban, utcáiban, a műalkotások szép­ségében gyönyörködnek. A szentendrei művészek otthon ér­zik magukat e vidéken, s te­­r­eelő kedvükön nem lehet cso­dálkozni, ha Szentendre festői szépségét, nyugalmát, kulturá­lis életének mozgalmasságát, sokszínűségét nézzük.” DOROGI KÁLMÁN, SZENTENDRE * A lapban sok cikket olvas­tam már a kenyérről, de arról, ami megnyugtatóan foglalkozott volna a hulladékkenyér sorsával — még nem. Idézek az 1976. jú­nius 2-i számból: „Nem kelle­ne szombatonként nyakló nél­kül kenyeret venni és hétfőn a maradékkal megtömni a kuká­kat.” Tehát országos gondról van szó. Javaslom, hogy minden olyan helyen, szerte az ország­ban, ahol tömblakások vannak, állítsanak be külön erre a cél­ra egy kukát, elütő színnel és „csak hulladékkenyér részére” megjelöléssel. Az itt összegyűj­tött száraz kenyér nagy részét állati takarmányozásra lehetne felhasználni. Egyébként ennek a szervezése, hasznosítása tanácsi feladat lenne. FEKETE LAJOS, TAPOLCA, DEÁK F. U. 7. „Hónapokkal ezelőtt elküld­tem javításra Minitron típusú villanókészülékemet a Fotó- Optika Szövetkezethez. A türel­mi idő után két ízben írtam a vállalatnak: ha nem tudják gé­pemet megjavítani, küldjék vissza. Leveleimre még csak választ sem kaptam. Ezek után mit tehetek?’’ — kérdi Szilágyi Ferenc olvasónk, Püspökla­dányról. A Fotó-Optika Ipari Szövet­kezettől — kérésünkre — adott válasz: „A súlyos mulasztás miatt hibánkat nem kívánjuk kisebbíteni. A teljesen jogos pa­naszt adminisztrációnkban elő­fordult bűnös hanyagság okoz­ta, mely ügyben nyomozati el­járás is folyik. A javításra el­küldött Minitron típusú villa­nókészüléket megjavítottuk és soron kívül rendben leszállí­tottuk.”­­* Holló Károly szegedi olvasónk írja: „Nyugdíjazásom után is­mét munkát vállaltam. Új mun­kahelyemen jól érzem magam, megszakítás nélkül ott dolgo­zom. Ez utóbbi, több mint 3 évi­ munka után, lehet-e a nyugdí­jam összegén változtatni?” Igen, lehet. Az 1975. július 1- én hatályba lépett új társada­lombiztosítási törvény lehetővé teszi a korábban megállapított nyugdíj átcserélését, ha a nyug­díjas a nyugdíjazást követően legalább 36 hónapon át munka­­viszonyban állt. Az új nyugdí­jat ilyenkor a legutolsó 36 havi keresete alapján kell megállapí­tani. Szolgálati időként a ko­rábbi nyugdíj megállapításánál is számításba vett időt és a „Üzemi baleset” című írá­suk (1976. VI. 23.) vélemény­­mondásra serkent. Társadal­munkban természetes, hogy a munkahely és a dolgozók kap­csolatában az emberiesség érvé­nyesül. Ha a vállalat, intézmény részéről valahol mulasztás tör­tént, ha nincsenek meg a biz­tonságos munkavégzés feltéte­lei, amely miatt (mint olvashat­tuk), üzemi baleset történt, miért nem követi a sajnálatos esetet emberséges ügyintézés? Azon, aki balesetet szenvedett, megértő, gondoskodó szeretet­tel kellene segíteni. A sérült jobban igényli az emberséges bánásmódot, mint az egészséges ember. Sok helyen, sajnos, nem is sejtik, mennyire lehangoló és felháborító, amikor egyesek a felelősséggel labdázgatnak ahe­lyett, hogy a megrokkantnak próbálnák visszaadni önbizal­mát és azt a hitét, hogy felépü­lése után a munkahely tovább­ra is számít rá. Bizonyos vezetői karaktert is fémjelez, hogy ilyen esetben ki, melyik tényezőnek tulajdonít nagyobb jelentősé­get: dolgozója további sorsá­nak, vagy vezetői egzisztenciája biztosításának. S. B. JÁNOSHALMA nyugdíjazás után szerzett idő­nek, azt a tartamát kell figye­lembe venni, amely alatt öreg­ségi nyugdíjának a folyósítása szünetelt. A fentiekből látha­tóan a nyugdíj átcserélésének akkor van értelme, ha a nyug­díjazás utáni munkaviszonyá­ban elért keresete a korábbinál magasabb volt, s esetleg továb­bi beszámítható szolgálati időt szerzett. Ez esetben a korábbi­nál magasabb nyugdíj állapít­ható meg.­­* „Egy évig táppénzes állo­mányban voltam. Betegségemből ekkor még nem gyógyultam fel teljesen, orvosom nem tartott keresőképesnek. Az Orvosszak­értői Bizottság több mint 67 szá­zalékos rokkantságot állapított meg, s rokkantsági nyugdíjra lettem jogosult. Vállalatomnál azt mondták, annak ellenére, hogy 26 éves munkaviszonyom van — ebből 15 év a vállalatnál —, helyzetemben a munkavi­szony automatikusan megszűnik. Eljárásuk helyes volt-e?" — kérdi Kerek Gáborné, debrece­ni olvasónk. Tekintettel körülményeire, volt munkahelye a Munka Tör­vénykönyv végrehajtási utasítás 30. §. (2) bekezdése alapján járt el, jogsértést nem követett el. Ön jelenleg rokkantsági nyugdí­jas, akinek a munkaviszonya mindaddig szünetel, amíg az or­vosi bizottság munkaképessé nem nyilvánítja. Rokkantsági nyugdíja folyósítása mellett azonban évi 640 órát dolgozhat, ha egészségi állapota ezt lehe­tővé teszi. Az OV olvasószolgálata az MSZBT hetilapja. Főszerkesztő: HAYNAL KORNÉL, h. főszerkesztő GÁL ANDRÁS. Szerkesz­tőség: 1073 Budapest vn., Lenin körút 9—11. Telefon: 221—285*, 223—283. — Felelős kiadó: SIKLÓSI NORBERT, a Lapkiadó Vállalat igazgatója. — Kiadóhivatal: Budapest vn. kerület. Lenin körút 9—11. Telefon: 221—285. — Terjeszti a Magyar Posta. — Előfizethető a helyi (Budapesten a kerületi) kézbesítő hivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 14.— Ft, negyedévre 42.— Ft. Kéziratokat nem őrzt­nk meg és nem küldünk vissza.­­ ■ ország­világ® 76.1735 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs mélynyomás Felelős vezető: SOPRONI BÉLA vezérigazgató„index” 25.673 Címlapterv: Major—Maróthy Szabolcs Fotó: Fényes Tamás, MTI Írásunk a 16—17. oldalon

Next