Ország-Világ, 1982. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1982-06-09 / 23. szám

OLIMPIA MOSZKVÁBAN 102 operatőr -220 000 méter celluloid szalag. Színes szovjet dokumentumfilm a XII.­­Manyi olimpia történetéről. Látványos nyitó­­műsorán. és záróünnepély. Lélegzetelállító gépi küzdelmek. Szellemes rajzfilmbetétek. UUSSI IFJÚSÁGI FILMEK a mozik nyári műsorán A FESTMÉNY TITKA A CSONTOK ÚTJA ÖRDÖGBARLANG * Látványosság, izgalom, humor, izgalmas csaták Minden korosztály részére ORBZAO-VajtÓ GYEREK Szarka Géza 32 éves buda­pesti betanított munkás 1982. május 27-én, csütörtök dél­után Szarka Gábor 3 éves és Szarka Edit 6 éves gyermekeit a Szabadság-hídról a Dunába dobta, majd öngyilkossági szándékkal a vízbe vetette ma­gát. A dunai vízirendészeti rendőrkapitányság közelben tartózkodó járőre először a két gyermeket, majd Szarka Gézát emelte csónakba. A mentők mindhármójukat kórházba szállították. A rendőrség meg­kezdte az ügy felvizsgálását. (Újsághír) A szűkszavú tudósítás nyomán az olvasó előtt sok kérdés nyitva maradt: hogy vannak a gyere­kek, miként tehette velük e szörnyűséget az apjuk? Újabb elvetemült gyermekgyilkos ? Ne­talán elmebeteg? — találgattuk döbbenten. S végül, de nem utolsósorban azt is szerettük volna tudni: ki az a bátor, ön­feláldozó rendőr, aki — mint megannyi társa az elmúlt évek során — ismét elejét vette egy tragédiának. A kérdésekre a rendőri jelen­tés, az édesanya, Szarka Gézáné tanúvallomása, dr. Veres Mária, a Heim Pál kórház orvosa, vala­mint az életmentő őrmester, Miszlai Árpád elbeszélése alap­ján kerestük, illetve kaptuk meg a választ. „.. Budafokra indultunk a családdal — olvastuk az anya vallomását —, a Szabadság-hídon sétáltunk keresztül. A közepén járhattunk, amikor a férjem megszólalt. Sétáljak előre, majd jön utánam a gyerekekkel ő is — mondta. Néhány métert me­hettem, majd ki tudja, miért, hátrafordultam ...” Az asszony elé iszonyú lát­vány tárult: férje kislányával, Edittel dulakodott a híd köze­pén, Gábor, a kisfiú pedig nem volt sehol. Az anya önkéntelenül a Dunára pillantott. Hároméves fia éppen a zavaros víz felé zu­hant. „...Meg vagy bolondulva? Mit csinálsz! — kiáltottam, és hozzá­juk rohantam. Megfogtam Edi­tet, de az apja kitépte a kezem­ből, és őt is áthajította a korlá­ton. Majd hirtelen a Dunába ve­tette magát...” Ez idő alatt kikötéshez készü­lődött egy motorcsónak. A benne ülő rendőr őrmester, a huszonkilenc éves Miszlai Ár­pád aznap már reggel hat órától óvta a Duna felső szakaszának, az ott hajózóknak biztonságát, örült, hogy pihenőre térhet, fá­radt volt. De annyira nem, hogy ne vette volna észre: a közelben horgonyzó csehszlovák Elizabet nevű hajóról turisták ordítanak felé. — Hevesen integettek, a Sza­­badság-híd felé mutogattak. Nem tudtam, mi történt, de azonnal megfordultam, és a jelzett irány­ba indultam. Amint közelebb ér­tem a hídhoz, két fekete pontot vettem észre. Két pici fejet. Gábor és Edit akkorára már a hátán feküdt, arcukat ellepte a víz. — Még mozogtak. Szerencsére nem nyelték el őket a habok, a hullám sem csapott át felettük. Mert az biztos víz alá nyomta volna őket... Először a kislányt emeltem be a hajóba. Azonnal hasra fektettem, jöjjön ki belőle a víz. Azután a fiú, Gábor kö­vetkezett. Majd észrevettem a férfit is.

Next