Ország-Világ, 1982. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1982-06-09 / 23. szám
OLIMPIA MOSZKVÁBAN 102 operatőr -220 000 méter celluloid szalag. Színes szovjet dokumentumfilm a XII.Manyi olimpia történetéről. Látványos nyitóműsorán. és záróünnepély. Lélegzetelállító gépi küzdelmek. Szellemes rajzfilmbetétek. UUSSI IFJÚSÁGI FILMEK a mozik nyári műsorán A FESTMÉNY TITKA A CSONTOK ÚTJA ÖRDÖGBARLANG * Látványosság, izgalom, humor, izgalmas csaták Minden korosztály részére ORBZAO-VajtÓ GYEREK Szarka Géza 32 éves budapesti betanított munkás 1982. május 27-én, csütörtök délután Szarka Gábor 3 éves és Szarka Edit 6 éves gyermekeit a Szabadság-hídról a Dunába dobta, majd öngyilkossági szándékkal a vízbe vetette magát. A dunai vízirendészeti rendőrkapitányság közelben tartózkodó járőre először a két gyermeket, majd Szarka Gézát emelte csónakba. A mentők mindhármójukat kórházba szállították. A rendőrség megkezdte az ügy felvizsgálását. (Újsághír) A szűkszavú tudósítás nyomán az olvasó előtt sok kérdés nyitva maradt: hogy vannak a gyerekek, miként tehette velük e szörnyűséget az apjuk? Újabb elvetemült gyermekgyilkos ? Netalán elmebeteg? — találgattuk döbbenten. S végül, de nem utolsósorban azt is szerettük volna tudni: ki az a bátor, önfeláldozó rendőr, aki — mint megannyi társa az elmúlt évek során — ismét elejét vette egy tragédiának. A kérdésekre a rendőri jelentés, az édesanya, Szarka Gézáné tanúvallomása, dr. Veres Mária, a Heim Pál kórház orvosa, valamint az életmentő őrmester, Miszlai Árpád elbeszélése alapján kerestük, illetve kaptuk meg a választ. „.. Budafokra indultunk a családdal — olvastuk az anya vallomását —, a Szabadság-hídon sétáltunk keresztül. A közepén járhattunk, amikor a férjem megszólalt. Sétáljak előre, majd jön utánam a gyerekekkel ő is — mondta. Néhány métert mehettem, majd ki tudja, miért, hátrafordultam ...” Az asszony elé iszonyú látvány tárult: férje kislányával, Edittel dulakodott a híd közepén, Gábor, a kisfiú pedig nem volt sehol. Az anya önkéntelenül a Dunára pillantott. Hároméves fia éppen a zavaros víz felé zuhant. „...Meg vagy bolondulva? Mit csinálsz! — kiáltottam, és hozzájuk rohantam. Megfogtam Editet, de az apja kitépte a kezemből, és őt is áthajította a korláton. Majd hirtelen a Dunába vetette magát...” Ez idő alatt kikötéshez készülődött egy motorcsónak. A benne ülő rendőr őrmester, a huszonkilenc éves Miszlai Árpád aznap már reggel hat órától óvta a Duna felső szakaszának, az ott hajózóknak biztonságát, örült, hogy pihenőre térhet, fáradt volt. De annyira nem, hogy ne vette volna észre: a közelben horgonyzó csehszlovák Elizabet nevű hajóról turisták ordítanak felé. — Hevesen integettek, a Szabadság-híd felé mutogattak. Nem tudtam, mi történt, de azonnal megfordultam, és a jelzett irányba indultam. Amint közelebb értem a hídhoz, két fekete pontot vettem észre. Két pici fejet. Gábor és Edit akkorára már a hátán feküdt, arcukat ellepte a víz. — Még mozogtak. Szerencsére nem nyelték el őket a habok, a hullám sem csapott át felettük. Mert az biztos víz alá nyomta volna őket... Először a kislányt emeltem be a hajóba. Azonnal hasra fektettem, jöjjön ki belőle a víz. Azután a fiú, Gábor következett. Majd észrevettem a férfit is.