Ország-Világ, 1985. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1985-08-14 / 33. szám
Gyakran magamra haragítom ismerőseimet, akik büszkén mutogatják gyermekükről készített fotóikat. „Te hivatásos vagy, mit szólsz, milyen gyönyörű ez a csöppség?” — kérdezgetik elismerésre szomjasan. A válaszom rendszerint elcsüggeszti őket. „Tényleg aranyos lehet a kicsi, de sajnos, a fotóból ez nemigen derül ki” — hűtöm le a szülők lelkesedését, természetesen minden bántó szándék nélkül, ők persze, nem értik, miért kritizálom fotográfusi teljesítményüket, hiszen szerintük a vaknak is látnia kell, hogy az alulexponált, szürke, életlen felvételen ábrázolt kisgyerek a legtündéribb a világ összes aprósága közül. Csak azt hagyták ki a számításukból, hogy a legesztétikusabb téma is megsínyli, ha a fényképezés alapszabályainak fittyet hányva készül róla az emlékkép. A családi fotóalbum akkor lehet igazi örömforrás a modellnek és a fényképésznek, ha jellemző helyzetben, a lehető legtökéletesebb technikával örökítik meg a visszahozhatatlan életkor múlandó pillanatait. Nem „művészfotók” készítésére kell törekedni — de a legelemibb szakmai tudnivalókkal az amatőr fotós szülőnek sem árt tisztában lennie. A sikeres gyermekfotó legfőbb titka: a természetesség. Ne zökkentsük ki csemetéinket megszokott elfoglaltságukból! Ne kényszerítsük őket pózokba; ne utasítsuk őket szülői tekintélyünk latba vetésével ; most oda nézz; ne rágd a körmöd; ültj a nagyi ölébe; ne bömbölj, hanem mosolyogj! Óvakodjunk az efféle mesterséges beállításoktól! Várjuk ki türelmesen, míg a gyerek elfeledkezik a fényképezőgép jelenlétéről, belemerül kedves játékaiba, vagy önfeledt pillantásokat küld a kattogó masinával körülötte serénykedő papa-mama felé. Ha nem érzi, hogy „viselkednie” kell, nemcsak az arcvonásait, hanem az egyéniségét is átmenthetjük a filmkockákra — s ez az igazi emlék. Igaz, ez a fajta fényképezés jóval több időt és „szuflát” igényel, de a végeredmény igazolhatja: érdemes türelmesnek lenni. Noha a könnyebb megoldás — különösen a laikusok számára — mindig csábítóbb, ne érjük be az egyszerűbbnek tűnő szakmai eljárásokkal. Lehetőleg kerüljük a mostanában divatos automata fényképezőgépek használatát. Igaz, ez roppant kényelmes fotografálási eszköznek látszik, de korántsem olyan mindenható, amilyennek a köztudat feltételezi. Az „önműködő” masinák képtelenek különleges, hatásos, élményszerű felvételek készítésére. Csupán a — sajnos — megszokott, unalomig ismert, perspektíva nélküli sablonképek előállítására szolgál — tudniillik, éppen erre találták ki. Előző, fotós témájú cikkünkben már utaltunk rá: az igazi fényképezés ott kezdődik, amikor eldöntjük, hogy mit és hogyan kívánunk megörökíteni, s szándékunknak megfelelően választjuk meg a témák kiemelését , elhomályosítását, illetve a perspektívát meghatározó, szükség esetén váltható, cserélhető objektíveket. Nem szabad megijedni e technikai „plusz munkától”. Nem ördöngösség kiismerni a különböző lencsék természetét; a gyakorlat és a kitartás hamar meghozza a gyümölcsét. A jó fotóhoz előrelátás, határozottság is szükséges. Idejekorán döntsük el: portrét akarunk-e készíteni gyermekünkről, vagy környezetben szeretnénk-e ábrázolni. Egyidőben lehetőleg csak az egyik móddal próbálkozzunk. A portréfotózáshoz kisebb teleobjektívet használjunk, s addig ne exponáljunk, míg a gyerek önfeledten természetes arcát nem mutatja. Ha a kicsi környezetét — szobáját, játékait vagy a tájat — is bele kívánjuk komponálni a képbe, inkább nagylátószögű objektívet tegyünk a gépbe; ilyenkor azt a kedvező pillanatot kell kivárni, amikor a gyerek és a környezete együtt jól érvényesül. Teleobjektívvel el is homályosíthatjuk a hátteret. Ha azonban egy, a kénbe hajló lombos fa alól fényképezünk, a középen, élesen látható gyerek előtti teret sejtelmesen életlenné, „foltossá” tudjuk varázsolni a teleobjektív segítségével. Zárt helyiségben másféle törvényszerűségekre kell figyelnünk. Ha tanulás közben szeretnénk fotózni gyerekünket, lehetőleg ne vakuval világítsunk, mert a gép felől irányuló erős fény meghamisítja a természetes fényhatásokat, s a képen felismerhetetlenné torzul mind a környezet, mind a könyveit lapozgató modell. Ilyenkor érdemes érzékenyebb filmet fűzni a gépbe, s a természetes fények adta lehetőséggel élni. Ideje végül leszámolni azzal a hamis hiedelemmel, hogy csak jókedvű, derűs gyerekeket szabad fotózni. A durcás, mérges, fölháborodott pillanatok megörökítése épp olyan hiteles dokumentuma gyermekünk lelkiállapotának, mint a természetes kacagás. Egykori sírós lényükkel szembesülve többet tudnak meg majd valahai önmagukról, ha felnőve átlapozzák gyermekkoruk kimerevített pillanatainak albumát. HORVÁTH DÁVID Szépségkirálynő-választás elődöntője MISKOLC 1985. augusztus 17. 20 órakor Junó Szálló (Széchenyi u. 111.) Verseny, műsorral egybekötve. A műsort vezeti: Keresztes Tibor (Cintula) Fellépnek: Boncz Géza, Túri Lajos és az Apostol együttes. Rendező: Csenterics Ágnes. A versenyt megelőzően a miskolci Centrum Áruház előtt 12 órakor divatbemutatót rendezünk, melyen a szépségkirálynő-választás résztvevői is felvonulnak. Minden érdeklődőt szeretettel várunk. Jegyek: Miskolctapolca, Junó Szálló éttermében válthatók. Utazáshoz, nyaraláshoz ajánljuk a HERBÁRIA közkedvelt termékeit — egyszeri használatra készült mini flakonban BÁNFI SAMPON BOJTORJÁN SAMPON GYÓGYNÖVÉNY HABFÜRDŐ Kapható: a HERBÁRIA gyógynövényszaküzletekben. Ára: 9,- Ft