Ország-Világ, 1986. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-05 / 10. szám
legvisszataszítóbbnak, amely ellén kérlelhetetlen harcot kell vívni, én azt válaszolnám — a közömbösséget. A közömbösség nem egyszerűen önvédelem, a közömbösség agresszió. — Jevgenyij Alekszandrovics, ön gyakran utazik külföldre. Legutóbb a Kínai Népköztársaságban és Törökországban járt. — Kínában ámulatba ejtett az irodalmunk iránt megnyilvánuló vonzalom, csak az elmúlt év során mintegy kétszáz szovjet irodalmi alkotás jelent meg. Ez jelzi, hogy a kínai haladó értelmiség, a kínai nép helyre kívánja állítani a jószomszédi viszonyokat hatalmas országaink között. Törökországban meghatott az a szívélyes fogadtatás, amelyben verseimet és az Óvoda című filmet részesítették. A művészet szerepe — nem más, mint a népek összetűzésének szerepe. De az, ami elválaszt, nem művészet. — Vajon nem tulajdonítunk túlzott jelentőséget a költészetnek? Hiszen az utóbbi időben a könyvesboltok polcain sorakozó eladatlan verseskötetekből ítélve — ami elképzelhetetlen volt például a hatvanas években — megcsappant a költészet iránti érdeklődés. Talán épp emiatt kezdett fényképezéssel és filmezéssel foglalkozni? — Az olvasói érdeklődés csak a rossz költészet iránt gyengült. Nem szabad ilyen émelyítő menynyiségű verset publikálni „a semmiről”, amelyekben még kísérletet sem tesznek arra, hogy a legfontosabbról, az olvasókat igazán foglalkoztató gondokról szóljanak. Az olvasót miért érdekelné az a költő, akit ő nem érdekel? A nép kedves költőit mindig olvassa. Nagy példányszámban azokat a versesköteteket kellene kiadni, amelyek ezt kiérdemlik. És ismerni kell az olvasók igényeit. Akkor majd eltűnnek a rímes ponyvahegyek. És azt tapasztaljuk, hogy a költészet iránti érdeklődés egyáltalán nem gyengül, hanem erősödik. Nem azért kezdtem el prózával és filmmel foglalkozni, mert a líra iránti érdeklődés lanyhult, hanem az önfejlesztés vágya miatt. A hitvallás, a társadalmi állásfoglalás elvi megalapozottsága a fontos, nem pedig a forma, amelyben ez kifejeződik. FORDÍTOTTA RAPAI ÁGNES dós történetéről. Miután a felszabadult — felszabaduló — Pesten, a New York palotában szerkesztett Új Szó 1948-ban megszűnt, Lévai a Magyar Rádióhoz került, ahol harminc esztendőn át volt legnagyobb példányszámú lapunk, a Rádióújság főszerkesztője. Hozzátehetjük: az irigylésre méltóan fiatalos külsejű és szellemű volt főszerkesztő ma is csak „látszatra” nyugdíjas: a Rádió belső lapját, a Mikrofon-t szerkeszti és rádióműsorokat állít össze. S olyan lelkes szurkolója az Újpesti Dózsának, amilyen érdeklődéssel, sőt szenvedéllyel állt annak idején a szó szoros értelmében vett „harcoló betűk” mellé. az. ORSZÁG-VILÁG 111 I ?y 1971-ben megjelenik az akkor hetvenhét éves Déry Tibor kisregénye: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról. S a remekmű ihletésére csakhamar megszületik az első magyar modern — társadalmi érzékenységű — musical. Déry— Pós—Presser—Adamis darabját 1973. március 2-án mutatja be a Vígszínház Marton László rendezésében. A Képzelt riport hazai diadalútja közismert. A Vígszínház tizenegy évadon át játszotta folyamatosan, mindig telt házakkal, közel négyszáz előadásban, s bemutatták Szegeden, Kecskeméten, Miskolcon, Pécsett, Szolnokon és Győrött is. Az eredeti szereposztással készült lemez negyedmilliós nagyságrendben kelt el, s utánnyomásai rendkívül keresettek. A musical külföldi pályafutásáról azonban már a kelleténél kevesebbet hallottunk, pedig sikerrel játszották-játsszák nyolc ország huszonhat színházában. (Legutóbb a kölni zeneművészeti főiskolások vizsgadarabja is volt.) Most kaptuk a hírt: a Képzelt riport színre kerül a műfaj őshazájában, Amerikában. New York állam Fővárosában, Albanyban mutatja be az ESIPA, a progresszív szelleméről ismert kiváló társulat. — Milyen maga a színház? — kérdezzük Adamis Annától, a darab magyar és angol verseinek szerzőjétől. Sokan az űrből éppen leszállt, valamiképpen félbehasadt csészealjhoz hasonlítják, mások hosszában kettévágott főtt tojáshoz. Nos, az utóbbi nézetet oszthatták többen, az épület minden hangzatos titulus helyett a The Egg, azaz A tojás nevet kapta. Mi van a tojásban? A próbatermek és a kiszolgáló helyiségek mellett két, a legjobb technikával felszerelt színházterem. A Képzelt riportnak a kilencszáz személyes ad otthont. — Tudomásunk szerint ez az első magyar zenés darab, amely átkerül a tengerentúlra. — A színház igazgatónője, Patricia B. Snyder hét-nyolc éve látta Budapesten. Először négy éve kaptunk jelzést arról, hogy be akarják mutatni, aztán úgy tűnt, a dolog elaludt, holott „csupán” az anyagi okat nem tudta előteremteni az igazgatónő. Azóta megtette. Tavaly áprilisban telefonáltak ismét, és a szövegek angol változatát kérték, elképesztően rövid időn belül. A négyéves várakozás az amerikaiak szerint kifejezetten szerencsés volt: a hatvanas évek immár végérvényesen legendává váltak, zenei világuk történelemmé, a Woodstock fesztivál úgyszintén, a visszatekintéshez megvan a kellő távolság. Ráadásul erős kábítószerellenes kampány tetőzik náluk mostanában, s az úgynevezett Pokol Angyalainak szerepéről is sok szó esik. — Kikből áll a társulat? — Kiemelkedő művészeket, szakembereket szerződtettek. A zenei igazgató Louis St. Louis, akinek legismertebb munkái a Grease-filmek, John Travoltával és Olivia Newton-Johnnal. A zene a produkcióban rendkívüli hangsúlyt kap, az itthoni néggyel szemben ott nyolc zenész játszik, St. Louis maga is beül az egyik zongorához, a musicaleknél szokásos karmesterszerep szerinte ezúttal nem elegendő. A koreográfus, Patrícia Birch olyan klasszikus zenei adaptációk és Broadway-sikerek közreműködője, mint a Mozart- és a Gershwin-balettek, Bernstein Candide- ja, a West Side Story vagy az Oklahoma. A rendező a kitűnő Deák Róza, aki ugyanitt állította színpadra 1981-ben Molnár Ferenc darabját, A hattyút. Az előadáson huszonhárom fiatal, a hírek szerint nagyszerűen éneklő-táncoló színész lép fel. A nyáron a színház vezérkara átjött Budapestre. William A. Frankonis, a prózai rész, a párbeszédek fordítója dr. Székely Györggyel dolgozott a darab végleges változatán. Jómagam és St. Louis áténekeltük-átbeszéltük a dalokat, egyeztettük az elképzeléseket. Számomra talán az a legvonzóbb, hogy a darabot nem kívánják úgymond, modernizálni, vagyis a nyolcvanas évek közérzetére áttenni. A törekvés az, hogy tartalmában és zenei megvalósításában karakteresen érzékeltesse az eredeti helyszínt és időt. Ami engem illet, az angol szövegváltozat megírásánál is a hatvanas évek szóhasználatát, szövegvilágát, „érzését” kellett visszaadnom. Az itthonihoz képest az előadás egy dallal, Barta Tamással írt szerzeményünkkel bővült. Ez a tizenkettedik song Beverly szerepét erősíti. Bemutató: március 15-én. Képzelt riport Amerikában Egy színháztörténeti pillanat: Déry Tibor és Adamis Anna a Képzelt riport vígszínházi premierjén Az ESIPA „vezérkara” és a szerzők Budapesten