Ország-Világ, 1986. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1986-07-02 / 27. szám
Gyermekkoromban a nyári szünidőket rendszerint vidéken, nagyszüleimnél töltöttem. Itt szinte minden szabad volt a pesti aszfaltról érkezett unokának, egy tiltás azonban mindmáig élénken él az emlékezetemben. A tízóraira, uzsonnára kapott vajas vagy zsíros kenyeret előszeretettel fogyasztottam az utcai kerítés előtti kiapadón. Legalábbis akkor, ha nagyapám éppen nem volt otthon, hiszen ő, számomra megmagyarázhatatlan okok miatt, ellenezte az utcai táplálkozást. Sőt, nemtetszésének komolyabb formában is hangsúlyt adott, többszöri felszólítása után súlyos fekete kalapjával alaposan meglegyintett, így aztán kénytelen-kelletlen leszoktam a nyilvános m evészetről. Ha még élne szegény nagyapám, s útja a fővárosba vezetne, biztosan gyorsan elkopna a fekete kalap a temérdek hot dog, hamburger s megannyi más, ízes étek utcai fogyasztása láttán. Azt is a nagyszülőktől tudtam meg, hogy a fagylalt esetleg az utcára való, bár némi rosszallás ezt is kísérte, mondván, az édesség elfogyasztásának igazi helye a cukrászda. Arról is értesültem, hogy a napraforgómag, pontosabban, a szotyola bizonyos jeles alkalmakkor ehető nyilvánosan, például a helyi csapat futballmérkőzésein. Néha egy-egy lángos is lecsúszhatott az utcán,, ez az engedmény a szerdai és a szombati piacnapokon járt, ellensúlyozandó a cipekedés és a sok gyaloglás fáradalmait. De mit látna ma nagyapám? Eszünk utcán, tereken, parkokban, autóban, metrón, buszon és villamoson. S a menü már jóval gazdagabb. Nemcsak fagylaltot, szotyolát, no meg lángost tartalmaz. A kiflibe bújtatott virslivel, magyarul „hot dog”-gal, még nem volt nagyobb baj, elviselhető mustárvagy éppen ketchup-illatot árasztott. De jött a hot dog utódja a hamburger. S mivel az eredeti recept hagyma adagolását is előírja, a város útjai lassacskán, üzemi konyhához illő szagokkal teltek meg. De úgy tetszik, nincs más választásunk. Állandóan rohanunk, megéhezünk, s így mindenképpen enni kell. Éppen eléggé ingerültek vagyunk, jó, ha bajainkat nem tetézzük egy újabbal, hiszen köztudott: az éhes, ember ideges. Ennek az újabb stressznek nem tehetjük ki magunkat, enni kell. Utcákon, tereken, parkokban, autóban, metrón, buszon és villamoson. S a jó üzletre érzékeny embertársaink nem is hagynak cserben bennünket. Valódi terüljterülj asztalkát varázsolnak az aszfaltra. Aki a zsírosabb falatokat kedveli, Lángosssal csillapíthatja éhségét, a szárazabb tésztákat kedvelők a legkülönfélébb palacsintákból válogathatnak. No meg persze a húspártiaknak ott a hot dog és a hamburger, vagy a múltra emlékeztető rántott húsos zsemle. Futtunkban elfogyaszthatunk egy szívószálas italt is. Már csak a leves hiányzik a teljes menüből, ezért még haza kell mennünk. De talán egyszer ... I. NAGY ISTVÁN FOTÓ: ZAY PÉTER ÍGY ESZÜNK MI TON - ttTFÉLEI I NHMI MjlJP P p pmmm ■ 2 I ORSZÁG-VILÁG