Ország-Világ, 1986. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1986-07-09 / 28. szám
I pohár sör « 1 liter bor Ahalászzsákmányt megsütöttük, megettük, majd nekivágtunk az útnak a nyugaton kéklő dombok felé. A festői dombvidék Adelaide városát övezi, és híres borairól. Német bortermelők telepítették meg ezen a vidéken a rajnai szőlőt. Nemcsak a borok íze, hanem a vidék települései is Németországra emlékeztetnek, egész másképp festenek, mint a jellegzetes angolszász stílusú kisvárosok. Ausztrália sosem volt nagy borfogyasztó, és ez ma is megmutatkozik abban, hogy például egy pohár sör árából akár egy liter bort is lehet vásárolni. Adelaide-ben, amely négy párhuzamos völgyben húzódik és Dél-Ausztrália egyik legfontosabb kulturális központja, csupán egy éjszakát töltöttünk. Utunk egyik legnehezebb szakasza várt ránk. A ponyvák alatt sorakozó 340 automata mosógépet kellett Alice Springs-be vinnünk, át a sivatagon. A Mercedest alaposan ellenőriztük, mint a pilóták felszállás előtt a repülőgép műszereit, feltöltöttük a víztartályokat, és nekivágtunk a 3000 kilométeres útnak. Észak felé haladva egyre melegebb lett, és ahogy sorra vetettük le a fölöslegesnek bizonyuló ruhadarabokat, úgy lett egyre kietlenebb körülöttünk a táj, egyre ritkább a lakott hely. A sivatagi út legnagyobb veszélye az unalom. Vezető és utas is könnyen elalszik, ezért szóval tartottuk egymást, az egyenletes motorzúgás azonban így is nagyon megviseli mindkettőnket. Sehol egy domb, sehol egy bokor, errefelé még az igénytelen eukaliptuszfa sem él meg. Mint sivatagi oázisok a Közel-Keleten, olyanok errefelé a kamionállomások, ahol a sofőrök rövid pihenőt tarthatnak. A pusztaságban ugyan van Tevék és tuburák Hirtelen tevéket pillantok meg a sivatagban. Hogyan? Úgy tudtam, tevék Ausztráliában nincsenek, ezek itt előttünk pedig szabályos kétpúpúak. Kovács Ferenc természetesen tudja a magyarázatot. A sivatag hajói a múlt századból maradtak itt, amikor is vasútépítéshez hozták őket Afganisztánból. Amikor már nem volt szükség rájuk, egyszerűen szélnek eresztették a jámbor jószágokat, s azóta háborítatlanul élnek itt új hazájukban. És ha már a különleges állatoknál tartok, nem mindennapi élményben volt részem az egyik reggel. Egyedül sétálgattam az indulásra várva, mikor hirtelen nevetésre lettem figyelmes. Hallucinálok talán? Hiszen egy teremtett lélek sincs a közelben! A nevetés újra felharsant. Nem tudván mire vélni a dolgot, megkérdeztem útitársamat, lát-e valami rendkívülit rajtam, mert azt hiszem, napszúrást kaptam, ő aztán harsány nevetéssel felvilágosított, hiszen ezek a tubura madarak, az ausztrálok csak így nevezik őket: kacagok. Alice Springs, felé haladva a sivatagba lassan élet költözött, előbb cserjék és bozótok jelentek meg, majd pedig az eukaliptuszok, itt-ott banánligetek, néhány farm és mellettük az elmaradhatatlan repülőtér, mert az ausztráliai távolságokat légi úton a legkönnyebb leküzdeni. Repülővel jár a postás, a rendőr, sokfelé az orvos, és repülővel érkezik a váratlan vendég is. Kocsmaajtók , Alice Springs maga úgy emelkedik ki a tájból, mintha varázsvesszővel érintették volna meg a földet, mintha nem is a végtelen sivatag közepén járnánk. Maga a város nem nagy, de fel van szerelve minden földi tóval, ami az itt lakókkal feledteti, hogy a természet nem éppen kegyes errefelé. Érkezésünk estéjén betértünk egy jellegzetes ausztráliai „pub”ba, magyarul kocsmába, amilyennel a hosszú út során bőven volt alkalmunk találkozni, és talán abban különbözik leginkább a mifelénk megszokott ivóktól, hogy berendezése jobban emlékeztet egy elegáns étteremhez, továbbá legalább két helyiségből áll. Ennek az a magyarázata — tudtam meg népes társasággal sörözgetve —, hogy valaha nők és férfiak egy helyiségben, nyilvános helyen nem tartózkodhattak. Volt tehát egy női kocsma és egy férfikocsma, amire most már csak a két külön bejárat emlékeztet. A kamionosok természetesen itt beszélik meg kalandjaikat, főképpen cselfogásaikat, amelyekkel a rendőrök eszén igyekeznek túljárni. Ezekre a tudnivalókra nekünk is szükségünk lehet még. (Folytatása következik) TAGÓ IMRE A SZERZŐ FELVÉTELEI A szerző a kamion vezetőfülkéjében víz, itt is, ott is megcsillan egyegy tó felszínén a nap, csakhogy abból inni nem lehet. Sós tavak ezek. A kamionban természetesen CB-rádió is van, aminek különösen a sivatagban vesszük hasznát, a többi kamionos időről időre bejelentkezik, közlik, hol lehet számítani rendőri ellenőrzésre, esetleg valaki segítséget kér vagy csak elmond egy jó viccet. ■.RhIAAWJIRArini Egy élő legenda MACARKOiI AZAZ MAGYARFALVA Ha Anatólia délnyugati részébe eljut a magyar turista nagy ritkán, akkor a hazánkfiaival megkülönböztető módon barátságos helyi lakosok előbb vagy utóbb felhívják a figyelmét egy falura, amelynek nem is olyan régen még Macarköy, azaz Magyarfalva volt a neve, ma viszont már Gebiz. A tengerparti Antalyától északkeletre fekvő kis település csak gépkocsival vagy autóbusszal közelíthető meg. Nem sokban különbözik a többi kis-ázsiai falucskától, főterén ennek is mecset, kávéház, piac, néhány szerény üzlet és Kemál Atatürk szobra található. A falubeli értelmiségieknek az a véleménye, hogy lakóhelyük hajdani elnevezése — Macar —, a lakosok magyar eredetére utal. Ugyanis a hagyomány szerint őseik Észak-Anatóliából jöttek jelenlegi lakhelyükre, ahová viszont — feltevésük szerint — a XVI. század második felében, Magyarországról érkeztek. Ezek után érthető, hogy egyesek a falu temetőjének a sírkövein magyaros motívumokat vélnek felfedezni. A község polgárai ma természetesen mindnyájan mohamedán vallásúak és nem beszélnek magyarul, csupán magyar származásuk halvány tudata él bennük. Feltételezhető azonban a macarköyi „magyarokról”, hogy elődeik valóban a XVI. vagy a XVII. században Magyarországról elhurcolt rabszolgaként kerültek Kis-Ázsiába, akik az idők folyamán asszimilálódtak környezetükhöz, de ha mindez nem így volna is, már önmagában az is figyelemre méltó, hogy a község lakosainak többsége magyar származásúnak tekinti magát. Egyébként Macarköy nevét Kemál Atatürk idejében változtatták Gebizre. batári gyula Tipikus gebizi ház HALÁSZ LAJOS FELVÉTELEI Gebizi „magyarok" a kávéház előtt