Ország-Világ, 1987. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1987-03-04 / 9. szám
■ Thuróczy János azért szerzette fáradságos munkával, s adta közre — mint a mű ajánlásában olvasható — 1488- ban hírneves krónikáját, hogy könyve híján a magyarok cselekedetei ki ne essenek az emberek emlékezetéből és ne sülylyedjenek, mint más népek oly sok ragyogó tettei, lejegyzetlenül maradván a feledés örökös homályába. Meglehet, e sorok már sohasem lesznek olvashatók a Chronica Hungarorumnak abban az egykori jegyzetekkel is ellátott, pompás példányában, amelyet mindeddig a zirci Reguly Antal Könyvtárban őriztek. Szegény jó Thúróczy nem gondolhatta, hogy művét fél évezreddel később igazságügyi szakértők fogják értékelni a Fejér Megyei Bíróságon, egy szövevényes bűnper tárgyalásán, mondván : „Könyvészeti ritkaságértékén túl külön jelentősége van nemzeti önbecsülésünk szempontjából is, lévén a magyar történelem első nyomtatott latin nyelvű összefoglalása, kézírásos krónikáink alapján.” Elégették, és... A Thuróczy-krónika halhatatlanságának egy jelentéktelen külsejű férfi, Várpalotai Ferenc, vetett véget egy „nagy üzlet” reményében. A 43 éves Várpalotai öt társával — akik javarészt hozzá hasonlóan, büntetett előéletűek — egy székesfehérvári tárgyalóteremben ül most, a vádlottak padján. A sors iróniájának tartja, hogy éppen itt, egy másik híres krónikaszerző — Kálti Márk — városában vonják felelősségre a Thuróczykrónika és több más, becses ősnyomtatvány ellopásáért, múzeális értékű könyvek elkótyavetyéléséért. Várpalotai Ferenc a maga módján művelt ember. Saját alvilági köreiben valóságos „kódexszakértőnek” tartják. A banda többi tagja viszont iskolázatlan. Hogy miért törtek be néhány neves dunántúli könyvtárba? Igazán nem a kultúrszomj vezérelte őket, hanem a pénz, a remélt nyugati valutaáradat. Arról voltaképpen fogalmuk sem volt, hogy bűncselekményeikkel micsoda pótolhatatlan kárt okoznak a nemzeti kulturális hagyatékunkban. Épp ezért nem is őket, hanem a banda „agytrösztjét”, Várpalotait kérdezi a tárgyalást vezető, nagy tapasztalatú bíró, dr. Tóth István: nem érzett-e mégis valami megdöbbenést, amikor a kezében tartotta a könyvtárból kilopott Thuróczy-krónikát? Várpalotai „bibliofil betörő” lévén először arról beszél, hogy szinte könnyekig meghatódott, amikor a gazdagon illusztrált ősnyomtatványt kezébe foghatta. Pár perc múlva azonban már szenvtelen hangon azt meséli, miként tépte lapjaira és hogyan égette el, majd maradványait hogyan húzta le a WC-n, amikor már úgy érezte, hogy szorul a hurok, és nem akarta, hogy terhelő bűnjel legyen a birtokában. Kísérteties hasonlóság Hogy hihető-e vagy sem Várpalotai Ferenc állítása — miszerint épp a legértékesebb három könyvet, köztük a Thúróczykrónikát semmisítették meg a betörésekből származó jókora zsákmányból, — erre még később visszatérünk. Előbb azonban nézzük a per azon adatait, amelyek a banda külföldi kapcsolataira vonatkoznak. Ezek ugyanis a konkrét bűnügyön túl, általános tanulságot is kínálnak, fényt vetve arra a tényre — amit már a Szépművészeti Múzeumban történt betörés is bizonyította, hogy veszedelmesen megnőtt a nyugateurópai zugkereskedők érdeklődése a Magyarországon őrzött műkincsek iránt. Ki volt Várpalotai Ferenc külföldi „üzlettársa”? Az a Szatmári Tibor, akivel évekkel ezelőtt közösen fosztogatta a pannonhalmi műkincseket. Akkor Várpalotaira hét év börtönbüntetést szabott ki a bíróság, de Szatmári — és két holland bűntársuk — sem úszta meg börtön nélkül. Szatmári szabadult előbb. Alighogy szabad lábra került, disszidált. Később Várpalotai is kijött a börtönből. Ekkor azonnal felvették egymással a kapcsolatot. S most már Szatmári közvetítette a külföldi zugkereskedők „megrendeléseit”. A milliós értékű könyveket — egyebek között egy 1808 fametszetet tartalmazó ősnyomtatványt, a híres Schedel-krónikát, valamint egy 1608-ból származó, 86 rézmetszetű térképet tartalmazó albumot — úgy lopták el Várpalotaiék, hogy azok már előre „el voltak adva”. A zirci betörést egyébként a Várpalotai-banda a Szépművészeti Múzeumban történt képlopás mintájára tervezte meg. Hattyúdal A betörőbanda a fővárosból személygépkocsival érkezett a korábban már alaposan felderített helyszínre. A csoport minden tagja pontosan tudta, mi a dolga, és „lelkiismeretesen” végre is hajtotta a rá kiszabott feladatot. Magyari László, 38 éves — többszörösen büntetett — budapesti lakos most csak a gengszterek sofőrje volt (korábban azonban ő vezette a móri betörést, amiről később szólunk). Zircen az volt a feladata, hogy „ugrásra készen” álljon az autóval, és a sikeresen végrehajtott bűntény után a lehető leggyorsabban elvigye társait a helyszínről. A főszerep Zircen az ugyancsak többszörösen büntetett Somogyi Lászlónak jutott. Ő a tatarozás alatt álló könyvtárépület állványzatán, és az egyik emeleti ablakon behatolva — pontos helyszínrajz alapján — összeszedte a „megrendelt” könyveket. Mórott is Várpalotai végzett előzetes felderítést az egyházi kezelésben lévő, úgynevezett Kapucinus Könyvtárban, ahol több mint tízezer értékes könyvet őriznek. A múzeális ritkaságú, régi könyveket viszont Magyari László és Somogyi Lászlóné (a zirci betörés főszereplőjének alig 21 éves felesége) emelte el. A legfélelmetesebb az egészben, hogy mindkét akciót olyan aprólékosan kidolgozva, másodpercre pontosan hajtották végre, ahogy bármely jól szervezett külföldi gengszterbanda tette volna. A krónikatolvajok különös krónikája tehát csak megerősíti azt a felismerést: hazánkban is számolni kell a bűnözés szervezettebbé válásával. A rendőrség hatékony bűnüldöző munkájának eredményeként csakhamar magabiztosságát vesztette az eleinte oly profi módon ügyködő Várpalotai-csoport. A magyar hatóságok kérésére azonnal körözést adott ki az Interpol az ellopott könyvritkaságok ügyében. Így azok egy csapásra értéktelenné váltak a nyugat-európai feketepiacon. Az ellopott könyvek kevésbé értékes példányaiból jó pár kötetet határainkon túl próbáltak értékesíteni Várpalotaiék, ám ez csak siettette lebukásukat. A könyveket részekre szedték, feltehetően azért, hogy az értékes metszeteket egyenként értékesítsék, vagy hogy külön-külön rejtsék el. Így került meg a híres Schedel-krónikából 21 metszet-lap Somogyiné jóvoltából. A fiatalaszszony ugyanis feltáró jellegű vallomást tett. (E vallomást a vád képviselője, dr. Dravecz Tiborné ügyész is méltányolta. Vádbeszédében súlyos fegyházbüntetést kért a banda valamennyi tagjára, kivéve Somogyinét és a bűncselekmény-sorozatban csak alárendelt szerepet játszó Múzsái János 24 éves és Múzsái József 31 éves budapesti lakost. A Múzsái testvérek egy paksi áruház betörésénél lettek „sárosak”. Amikor ugyanis a Várpalotai-banda már teljesen elvesztette a fejét, mert látták, hogy a nyugatról remélt nagy összegű pénznek már búcsút mondhatnak, és érezték, hogy egyre inkább szorul a hurok a nyakuk körül, lázadozni kezdtek vezérük ellen. Az egyik bandatag kijelentette: vagy kap végre egy nagyobb összeget a főnöktől, vagy feladják magukat a rendőrségen. Várpalotai — a „lázadás” leszerelése érdekében — határozta el magát a paksi betörésre, hogy az onnan származó pénzből elégítse ki társai igényeit. Több mint százezer forint értékű műszaki cikket zsákmányoltak. Ám ez a betörés volt a banda „hattyúdala”, mert lebuktak, és valamennyiüket letartóztatták. Megtörve a vádlottak padján A vádlottak a székesfehéri bíróság tárgyalótermében már korántsem olyan fölényesek és magabiztosak, mint végrehajtottakcióik során. A várhatóan súlyos büntetések tudata (az ítélet kihirdetésére lapzártáig nem került sor), illetve a tapasztalt igazságügyi szakemberek, mindenekelőtt a tanácsvezető bíró kérdéseinek pergőtüze alaposan kizökkentette Várpalotai társait előre betanult szerepükből. Csak Várpalotai Ferenc tart ki makacsul állításai mellett. Miközben társainak is imponálni próbál. Úgy tesz, mintha betyárbecsületből magára vállalná az egyes bűncselekményeket. Az ügyésznő — épp a vádlottak egymásnak ellentmondó vallomásaira alapozva — mondotta perbeszédében: még mindig van talán halvány remény arra, hogy az elpusztultnak mondott krónikák előkerülnek. A barbár könyvégetésből ugyanis semmi előnyük nem származik a tetteseknek. Haszonhoz nem juthatnak, büntetésüket viszont jelentősen súlyosbítják . .. Ki tudja, történik-e még valamilyen fordulat az ítélethirdetés előtt? Mondjuk, valamelyik vádlott — akár az utolsó szó jogán — megváltoztatja korábbi vallomását ... Nem lehet előre tudni. Az ügyésznő perbeszédéből idézve: őseink a nagy értékű kódexeiket odaláncolták a tartópolcokhoz. Ma már az effajta naiv elővigyázat nem elegendő. A modern bűnözési technikával szemben korszerű védelmi technikát kell állítaniok azoknak, akik nemzeti kultúránk kincseinek védelmére hivatottak. MEKIS JÁNOS MŰKINCS KÜLFÖLDI MEGRENDELÉSRE |[rénil[.itolvniak különös luimikájsi Mátyás király képe a Thuróczy-krónikából 18] ORSZÁG-VILÁG