Ország-Világ, 1989. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
1989-04-19 / 16. szám
SEBESÜLTEK - MIÉRT? kedés követelt emberáldozatokat. A hiányos tájékoztatás miatt a lakosság többsége azt sem tudta, mi történik valójában a városban, csupán sodródott az eseményekkel. Sokan csak azt látták, hogy tankok lepik el az utcákat és beavatkozik a hadsereg, s mindezért a katonákat tették felelőssé. Amint azt Krasznaja Zvezda megírata, a katonacsaládok levélszekrényeibe fenyegető röplapokat dobtak, mivel az az elképesztő rémhír kapott lábra, hogy a katonák bosszút akarnak állni a grúz népen a Sztálin által elkövetett bűntettekért. A grúziai miatt Eduard események Sevardnadze külügyminiszter, aki korábban a grúz KB első titkára volt, elhalasztotta bonni látogatását és Razumovszkijjal, a személyi és szervezeti kérdésekben illetékes KB-titkárral együtt a helyszínre utazott. Felhívással fordult Grúzia népéhez Mihail Gorbacsov is. Ami Tbilisziben történt, hangsúlyozta üzenetében a főtitkár, kétségtelenül kárára van az átalakításnak, a demokratizálásnak, az ország megújulásának. val Sevardnadze missziójakapcsolatban megfigyelők emlékeztetnek rá, hogy több mint egy évtizeddel ezelőtt, amikor az alkotmány módosításával meg akarták szüntetni a köztársaságban a grúz nyelv hivatalos nyelvként való használatát, és az ellen tüntetve nagy tömegek vonultak ki az utcákra, a grúz származású politikusnak — akkor még első titkárként — sikerült lecsillapítani a népet, sőt Moszkvában azt is elérte, hogy a grúz maradjon a hivatalos nyelv. Jelenléte most is hozzájárult nagymértékben az indulatok lecsillapításához. Valószínűleg a szovjet vezetés is elgondolkozik majd azon, hogy mi válthatta ki ezt a véres megmozdulást, hogyan csaphatott át az abház önállósodási kísérlet elleni tiltakozás szovjetellenes és szeparatista hangoztatásába. törekvések Az okokat minden valószínűség szerint a történelemben kell keresni. Évszázadokon át — egészen az oszmán birodalom terjeszkedéséig — Grúzia független volt. A XVIII. század végén azonban már elkerülhetetlennek tűnt az összeomlás. Egyik oldalról a törökök, másik oldalról a perzsák fenyegették. Ekkor az utolsó grúz király úgy határozott, hogy orosz fennhatóság alá helyezi az országot. A csatlakozásról szóló szerződést 1801-ben írták alá, és ezentúl Grúzia fejlődése párhuzamos volt Oroszországéval. A cári csapatok egészen az októberi forradalomig maradtak, amikor is Grúziában a mensevikek ragadták magukhoz a vezetést. A grúz mensevik kormány német csapatokat hívott be területére, majd a németeket rövidesen angol és francia egységek váltották fel. grúz szovjet ellentétek valószínűleg arra az időre vezethetők vissza, amikor négyéves függetlenség után, 1921-ben a Vörös Hadsereg elfoglalta a kaukázusontúli területeket s Grúziát köztük az önálló is. A következő évben Sztálin javaslatára az örmény, azerbajdzsán és grúz területekből létrehozták a Kaukázusontúli Szovjet Föderációt. A grúz önállósodási törekvéseket azonban még évekig nem sikerült letörni. Sorra szerveződtek a partizánmozgalmak, amelyek 1924- ben országos felkeléssé szélesedtek. A felkelést leverték, és több tízezer hazafi esett a megtorlások áldozatául. A Kaukázusontúli Föderáció felbomlásával Grúzia 1936-ban nyerte vissza a Szovjetunión belüli önállóságát, és vált szövetséges köztársasággá. Később, a XX. kongresszus után Sztálin személye körül csaptak össze az ellentétek. Grúziában ugyanis nem voltak hajlandók leszámolni a vezér emlékével. 1956-ban Tbilisziben például úttörők védték több napon át Sztálin szobrát, és nagy felháborodást váltott ki az egész köztársaságban, amikor a rendőrség a gyerekek közé lőtt. Goriban a város szülöttének emlékére berendezett múzeum egészen a múlt évig fogadta a látogatókat, az autók szélvédőjét ma is gyakran díszíti még Sztálin-portré. A tavalyi megmozdulások baltikumi hullámai eljutottak Grúziába is, ahol mindenekelőtt a régi nemzeti zászló használatát követelték, de az ellenzék képviselői már akkor is hangot adtak elszakadási törekvéseiknek és elítélték ,,a grúz életformára gyakorolt növekvő orosz befolyást”. A grúziai események ismételten rávilágítottak arra, hogy a nemzetiségi kérdés megnyugtató rendezése immár halaszthatatlan feladat a Szovjetunióban, hiszen a hol itt, hol ott kiújuló villongások hovatovább az ország jövőjét, a peresztrojka sikerét veszélyeztetik. nagy kérdés persze az, hogyan lehet itt igazságot tenni, hogyan lehet több mint fél évszázados hallgatást megtörve, oldani a görcsöket és szilárd alapokra fektetni egy mindvégig elhibázott nemzetiségi politikát. Üzenetében maga Gorbacsov is csak a tagadásig jutott el, kijelentve, hogy „a nemzetiségi kapcsolatok átalakítása nem a határok átszabása, nem az ország nemzeti-állami rendjének lerombolása”. Hogy mit is jelent pontosan a nemzetiségi kérdés peresztrojkája, arra az SZKP Központi vetkező Bizottságának közlése próbálja megadni a választ. Ülősztrájk a kormány épülete előtt Tbiliszi utcáin harckocsik tartják fenn a rendet A szélsőségesek régi nemzeti zászló alatt vonulnak MTI — KÜLFÖLDI KÉPSZERKESZTŐSÉG ORSZÁG-VILÁG I 5