Ország-Világ, 1886 (7. évfolyam, 27-52. szám)
1886-12-18 / 51. szám
844 Az érdem jutalmául sokakat felemelt alacsonysorsból. Mint jellemző adomát beszélik a királyról, hogy midőn egy iskolában a gyerekek vizsgáját hallgatta, egy szegény kézműves fiút, aki a többi közül kivált, így dicsérte meg: _ Disce puer — faciam te mosci pánié! (Tanulj, fiam — úrrá teszlek!) Báthory királysága korszakot alkotó a lengyel történelemben. Egészen újjá teremté az országot. Nem ok nélkül nevezik uralkodását Lengyelország «arany-korá»-nak. Méltán sóhajt vissza hálás nemzete most is királysága dicső korára, ama 300 év után, mely annyi gyászt hozott a balsors csapásai által sújtott szerencsétlen országra. A mi legfőbb vágya volt, hogy jó fejedelem emlékét hagyja az utókorra — elétte. Két nemzet őrzi kegyelettel s áldja emlékezetét. NÉGY ÚJ FŐISPÁN. Sokáig volt elv Magyarországon: a megye reprezentálása az arisztokráczia, adminisztrálása a gentry hivatása. A régi Magyarországon alig vétettek ez ellen a szokás ellen és az új Magyarország is szívósan ragaszkodott ahhoz, sőt csak nem régen történt, hogy egy mágnást, aki megyei restaurácziónál alispánjelöltül föllépett, épen azzal buktattak meg, hogy hivatkozva a régi tradiczióra, a középnemesség számára követelték az alispáni széket. A közigazgatási reform azonban, amely oly nagy mozgalmat keltett az egész megyei életben, rést ütött ezen a tradiczión is, és a legutóbb rövid idő alatt kinevezett négy főispán közül csak egy tartozik a főnemességhez. Az is igaz, hogy a főispánság természete gyökeresen megváltozott, megszűnt dignitás lenni a régi értelemben, mikor elég volt, ha a főispán fejedelmi pompával megtartotta installáczióját, azután egész esztendő alatt egy két napig a megye székhelyén tartózkodott s adott néhány főispáni ebédet, — ma már a főispán a megye kormányzatának feje és a politikai szereplés puszta passziója nem elég qualifikáczió többé ennek az állásnak a betöltéséhez, így nyomul mindjobban előtérbe a középosztály és a főispánság is megszűnik az arisztokráczia «szakmája» lenni. A négy új főispán, kiknek arczképeit jelen számunkban mutatjuk be olvasóinknak: Keglevics Béla gr., Tablián Béla, Fábián László és Svastich Benő. Mind a négy java korabeli férfiú, kiknek ügybuzgalmáról, tehetségeiről a múltjuk alapján kedvező véleményt mond mindenki. Politikai ember csak egy van közöttük és ez Keglevich Béla gróf, Heves megye új főispánja. Ő a hatvanas években egyike volt a legelső sorban állóknak azok közül, kik a nehéz harczot vívták az új Magyarországért. Kitűnő szónoki képesség, mély képzettség, európai műveltség, élénk politikai érzék : ezek képezik kiváló tulajdonságait, melyekhez nagy mértékű szeretetreméltóság és az igazi nagyúri előkelőség csatlakoznak, hogy predesztinálttá tegyék őt arra a rendkívüli politikai karrierre, melyet annak idején mindenki jósolt neki. Ez a pályafutás fényesen kezdődött, azután megszakadt — — Keglevich Béla gróf neve hosszú idő után akkor merült föl újból, mikor a nagy tranzakczió létrejött a magyar állam és az osztrák államvasuttársaság között. Ő ebben az operáczióban jelentékeny szerepet játszott mint bizalmi közvetítő a magyar kormány és a társaság között, s bizonyosan nem utolsó sorban az ő érdeme, hogy azok a tárgyalások oly kedvező eredményre vezettek. A gróf akkor még Párisban lakott; magyarországi szereplése a heves megyei főispáni székben nyeri folytatását. Vájjon itt is igaznak fog-e bizonyulni a matematikai törvény, mely szerint a pálya megtörése a haladás intenzivitását csökkenti ? A közérdek az ellenkezőt kívánná, mert szükségünk van minden tehetségre. O é . Tallián Béla Somogy megye főispánja. Családja somogyi, de ő maga Torontálban jen a közélet emberévé. Politikai szereplése eddig nem volt, de a megyei közigazgatásban a legnehezebb körülmények között is helyén levőnek bizonyult. Typikus alakja a magyar gentrynek, mind jellemre, mind megjelenésre nézve. Magas, erőteljes, gentleman-kinézésű alak energiája és rettenthetlensége példamondásszerűvé vált egész Torontál megyében. Hivatalos ügyekben buzgó és szigorú, társaságban szeretetreméltó gavallér, — méltó arra, hogy főispánja legyen Somogynak, ennek az elite megyének. Carriereje a közigazgatási pálya lépcsőfokain haladott: a szegedi árvíz idejében főszolgabiró és vízbiztos volt és sikerrel védelmezte a saját töltéseit, majd Torontál megye alispánjává lön, most pedig a király Somogy megye főispánjává nevezte ki, az érdemekben megőszült Jankovich László gróf helyére. * Svastics Benő Zala megye új főispánja, ez a negyvenes férfiú, aki szőke arczával kellemes benyomást gyakorol mindenkire, épen úgy, mint Tallián, a közigazgatás iskolájában nőtt főispánná. Csakhogy ő saját megyéjében lépett az alispáni székből a megye legmagasabb polcára. De egyebekben meglehetősen elütnek egymástól. Mert amíg Talliának energiája imponál, addig Svastics tapintatával és diplomácziával igyekezik eredményeket elérni. Nála, az ő kormányzata alatt aligha lesz oka bárkinek is afőispáni vasmarok» szorítása ellen panaszkodni. Hogy mily népszerűségnek és közszeretetnek örvend az új főispán megyéjében, azt semmi sem mutathatja jobban, mint REGINA KISASSZONY. Víg elbeszélés. Irta GAAL MÓZES. Enni csak kell — gondoltam magamban, mikor az első nap az ország viruló fővárosát részleteiben megbámultam — és elmentem «abemnálni». Ezt az életre való gondolatot is egyik veterán barátom sugallta. Feldiktált nekem tizenöt étkezőhelyet. Ezek között az «Angol királyné és társai» hiányoztak, de annál vastagabb betűkkel tüntettek az apró keszthelyiségek. Áldott intézmény ez. Négy tál étel, kenyér tetszés szerint — utólagos fizetés. Megvallom, kissé ideális voltam akkor. A nevekben is kerestem a hangzatosságot: Gulyás, Béres, Dagadó igen visszatetszettek, ellenben Homályi Ármin, Rózsaillatfi Salamon, Sugár Náthán : fülembe másztak. Homályi Ármint választottam. Csakugyan homályos volt a «restaurácziója», a sarkantyú-utcza egyik pinczehelyiségében. Egytől egyig vörös teríték. Az első asztalnál három veres sapkás sarki hordár emésztette a babfőzeléket, a szomszédban két suttogó, gyanús arczú pantallós legény méregette a palack fenekét. A többi asztaloknál is vegyes volt a társaság. Első körülpillantásra észrevettem, hogy az összes helyiségben én vagyok a legintelligensebb. Hozták a levest, és aki a levest hozta, az a meggyőződésemet elvitte. Leány volt. Ennyit mondanom legyen elég. Nem vágyom érzéki leírásokra, sem poétikus hamis színezésre. Én Reginát olyannak láttam, aminő volt. Fekete volt a haja, de bátran lehetett volna feketébb is valamicskével, szürkéseknek láttam a szemeit, csillogtak is mérsékletesen; épen elég volt ez nekem, hogy idealizmusom felülkerekedjék. Az idealizmus raktáron tartja az optimizmust. A leveshozó leány egyetlen pillantása ha nem is tündérpalotává, de mindenesetre elsőrangú «restauráczió»-vá varázsolta a Homályi Ármin úr pirczekorcsmáját. A koczczintó vörös-sapkás hordárokat generálisokká tettem meg. Idősebb mesterembereket csupa miniszteri tanácsosnak néztem, a czimbalmos vak csehet Lisztté KEGLEVICH BÉLA GRÓF. FÁBIÁN LÁSZLÓ. TALLIÁN BÉLA. SVASTICS BENŐ. ORSZÁG-VILÁG. 1886. az az osztatlan, és valóban szokatlan mértékben nyilvánuló lelkesedés, amelylyel egész Zala megye fogadta Svastics Benő kinevezését.* Fábián László az aradi törvényszék elnökségéből lépett Arad megye főispáni székébe. Bíróból lett főispán abban a megyében, ahol a nemzetiségi párttusákkal és viszálykodásokkal szemben annak, aki a haza javát akarja, legnagyobb mértékben szüksége van a pártatlan igazságosságra. Akik ismerik Fábián Lászlót, azok mondják, hogy ez meg lesz benne egyéb jó főispáni tulajdonságai mellett is. Őszintén kívánjuk, hogy a köz hasznára megállja helyét, mert sehol fontosabb misszió főispánokra nem vár, sehol nagyobb föladatokkal megküzdeniük nem kell, mint azokban a megyékben, amelyekben még a magyarságért is harczolni kell. Legyen méltó utódja Tabajdynak, kinek elveszítéséért csak kitűnő férfiú kárpótolhat. Sz. K.