Ország-Világ, 1887 (7. évfolyam, 1-26. szám)
1887-03-12 / 11. szám
Budapest, 1847. VII. évfolyam 45. sz. Kedd.február 15. Budapesti Hírlap MARCZUS TIZENÖTÖDIKE. Cinkilli Jim! 154 szám. Pest, September 11. 1848.EU Bécsből vissza. Nevezetes napra virradunk: Tisza Kilmán hozza Bécsből az áldást. A delegációk március elsejére összehivatnak. A közös hadsereg fölszerelésére kér a hadügyminiszter 67 millió forintot, miből Magyarország terhére esik 21 millió. Abból 25 millió már kiadatott, illetve megrendelések tétettek ez összeg erejéig, 42 millió pedig azontúl szükséges, ha mozgósítás történik s a pénz beszereztetik most, hogy készletben legyen, ha esetleg kiadatnék. A magyar honvédség és népfölkelés költségeire Fejérváry miniszter 7 és fél milliót kér a képviselőházban délelőtt, azt a honvédelmi bizottság sürgősen megszavazza délután; a képviselőház napirendre teszi, még ezen a héten. Hasonló előterjesztést tesz az osztrák Landsvehrmeister. Szapáry fölmentetését a pénzügyminiszterségtől olvassuk a hivatalos lapban. Tisza átveszi a pénzügyminisztérium Orczy Béla báró a belgyminisztérium vezetését. Wekerle Sándor pénzügyi államtitkár, Lukács Béla közlekedési államtitkár. Ludvigh Gyula a magyar államvasutak igazgatója. Mindezek a szép dolgok olvashatók lesznek a hivatalos lapban._____________ A „BUDAPESTI HÍRLAP tárcája. A. civil tisztek. - A „Bud.pMV Hírlap* eredeti Orcája — Adriálának legnagyobb . - -*-* - -rre . DUellett Sorok___________ lézvégri, itt Pest már hírneve itt komikus egy faló, várnunk mindig nevetve bentinek. Ki dolgot fognak rá, mint Rátótra, Kókira, Oláhfalura, ml* vidékeken. Boldogult Horváth Cirilla minden egyetemi előadását ezzel fejezte be: .Vivát Soroksár!“ Amin a hallgatóság mindig nagyot nevetett, de itt már sem Sorokétron nevettek. ....______ _____ rádiónkkal nevezetes bolondságot, a soroksári kenyéren kinn követett el. Egyike ,oknak a falvakbol Tóth József,'» tanfelügyelő, minden _____ n egyszer busikin elénekelteti a sváb gyerekekkel a Szózatot, s konyhullatva kiosztó—tja köztuk a magyar iskolaegyesület fényes latja köztu . _______ _ rajcárjait. Aztán haza tér és jelentést tesz megyének — Soroksár pedig sváb marad. És ez a Soroksár benyúlik a b Őrére eroksári-utca által; a soroksári utcát a szoiros Soroksár nyelének tekinti; egy bolond utcának, Az európai Hecuba. Hírét sem hittjük egy idő óta Bulgáriának A bolgár küldöttség még be sem fejezte európai körútját, de már akár köröztetni lehetne hollétét, oly csendes lett a világ körülötte. Bulgária egész Európának Hecuba lett, — csak úgy, mint a német birodalmi kancellárnak. Mit tudunk róla, mi közünk hozzá, — ez most az általános jelszó. Milyen lelkiismeretlen számítással és mily pillanatnyi hatalmi czélokból csinálják néha a kormányok a háborús bonyodalmakat, arra valóban jellemző a mai helyzet. Míg a világ már teljes egy éve Bulgáriában látta a legkomolyabb érdekösszeütközést fenforogni és pillanatról-pillanatra feszülten várta, hogy a dolgok benső ereje háborút okoz monarchiánk és Oroszország közt, egyszerre a láthatár képe teljesen megváltozik, a háború legviharosabb felhői ott tornyosulnak fel, hol csak néhány nappal ezelőtt a diplomáczia legerősebb látcsövével fekete pontot sem lehetett fölfedezni. A bolgár kérdés a hozzáfűzött nagy európai érdekekkel a készülő nagy történelmi drámában majd hogynem mellékes epizóddá sülyedt alá. Bismarcknak arra volt szüksége, hogy újra a német-franczia bonyodalom kerüljön napirendre és az egész európai repertoárnak ehhez képest meg kellett változnia. Talán a mi fegyverkező szerepünk sem többé az, hogy nagyhatalmi állásunkat, államunk fejlődési képességét védelmezzük meg keleten Oroszország hódító terjeszkedése ellen, hanem hogy Németországnak szolgáltassunk segítő tartalékot, ha óriási mérkőzése Francziaországgal nem talál szerencsésen kiütni. A német választások után ki tudja, hogyan változik ismét a tájkép. A bécsi államférfiak nagyon emlékezetnek a coloniusok fajtájára; ha Bismarck-Hamlet úgy kívánja, ők nemcsak Bulgáriát nézik Hecubának, de a felhőben is majd tevét, majd mecsetet látnak. Talán hasonmásukat is meglátták benne. A legendárius bolgár küldöttekről annyi a hír, hogy még mindig a gyönyörű fekvésű Konstantinápolyban tartózkodnak. Ha csakugyan ők volnának és nem talán a legendaszerző népies képzelet mozgatja helyettök léferes árnyait, igazán bajos volna megmondani, mit keresnek a Bosporus partjain oly soká, és mi ott igazi dolguk ? Azok a csodás argonauták-e még, kik Európát bejárták, hogy hazájuknak meghozzák a függetlenség aranygyapjúját, vagy közönséges commis voyageurák, kik lehető nagy árleengedés mellett Irodalomtörténet — Természettudomány. Ilia: HERMAN OTTÓ. Mittírós tagadás? áll az, hogy a «szakember»czim szálfa Magyarország legbefolyásosabb eleme többségének «kegyes színe» előtt még ma is bizonyos megmosolygás tárgya; ez a mosolygás pedig azon a határvonalon jár, mely a szánakozást a gúnytól választja el; tehát sem a határvonalon innen, sem azon túl nem jelenthet elismerést De minthogy «nulla regula sine exceptions, hát megvan nálunk is a kivétel. Az ügyes prókátor, aki dialektikájával a fehéret feketének bírja kimagyarázni — az dicső ember; az a «praktikus», aki saját, személyes hasznára való tekintetből, értelmi tekintetben is egyvivású társai között győzi annak bebizonyítását, hogy az ország baja abban gyökerezik, hogy sok bora és sok búzája terem — az meg éppen zseniális ember. Az igazi szakember ezekkel szemben — milyen szánalomra méltó les!? Szakember! merő elmélet! — mily nyomorúság ez, mikor «prázis» kell! Márpedig nem gondolják meg, hogy a vasúttal szemben a praxis a fuvaros volt; nem gondolják meg, hogy az elektromos szikrával szemben, a praxis a czigány lábát állította szembe; hogy önmaguk mai ruházatán, saját háztartásukon végig tekintve s ezt őseikről reájuk származott hagyatékkal egybevetve — legyen az egyfelől csak a petróleumlámpa és másfelől az ősi koppantó — bármerre tekintsenek, bár merre forduljanak is; ebbők áll a szaktudás, különösen pedig a természettudomány a maga tisztába hozott és alkalmazott törvényeivel, amelyekkel századunkra reávésteeltűrülhetetlen bélyegét. Ám vessük föl a kérdést: mi az oka annak, hogy nálunk a pozitív tudás rangban alatta áll mindannak, ami képzeleti, de sőt még annak is, ami egyénről egyénre változva, merőben szubjektív? A felelet könnyű: az ok egy nagy ,szellemi botlás, mely a nemzet nehéz helyzetéből folyt. Azok, akik a nyelv szerint is elszigetelt, szám szerint is csekély nemzet életérdekét nehéz időkben vették szemügyre, mondhatni ösztölaszerűen csak arra voltak tekintettel, ami pillanatnyilag, közvelenül és általánosan hatott; az ily ösztönszerű lökések pedig rendszerint túlzásba esnek, a túlzás ismét egyoldalúsághoz vezet, mely minden fejlődésnek, minden szerves kapcsolatnak ellenese. Kazinczy Ferencz lökése a szépirodalom terén ilyen természetű volt; a Bugáték lökése a természettudományok terén szakasztott ilyen s az utóbbira való tekintetből 1' ------- ‘ * 51 kimondhatjuk azt, hogy alárendeltüt azárt, mert a szépirodalom nálánál le ütötte helyre a hibát, a feltétlen és kor-Mind a két irányra' nemes czélt tűzött maga elé, a nemzet szellemi haladását, de eszköze rossz volt, mert újat akart teremteni ott, ahol csak a meg■erOnek fejlesztése leheségén, okszerű, észszerű és A miniszterek búcsúznak és fogadnak, az államtitkárok esküsznek, a fekete frakkok kirukkolnak és gratulálnak. Szörnyű nagy hivatalos örömnap van. A helyzet pedig komornál komorabb. Tisza Kálmán, is lemondana, ha le-Nem elég, hogy a háború-veszély nő, int a tavasz közeledik hétről-hétre, dacára, hogy semmi ok a bábomra és & casus belli nincs sehol; nem elég, hogy pénz, s a hitel elfogyott aznap, mia tőzsdék ,megijedtek , hozzájárul még itthon válság a kormányban, s miniszterhiány a pártban, továbbá veszekedés Ausztriával és nem kiegyezés. A petróleum-kérdésben kormányunk vereséget szenvedett. Nincs igaza a dolog érdemére nézve, mint ezt több ízben kifejtettük,s most engedni kénytelen; de hát akkor minek is kötötte az ebet a karóhoz ? Hasonló az eset a bankókérdésben, melyben ismét nincs igaza, ha tiltólag avatkozik abba, hogy a bankjegyek osztrák oldalán ne legyen cseh vagy másnyelvű szöveg, mihez semmi közünk, osztrák államnyelv" nincs, ma" gyár van, s mi a magyar oldalon azt használjuk kizárolag, ha tetszik, s ahoz viszont Ausztriának nincs köze; de a bankárok a bankcentralizáció mellett vannak s a magyar kormány által kapartalak ki a forró gesztenyét, mi azonban a rajtrát többségét cseppet sem zsenirozza, hogy a bankkiegyezést is össze-vissza módosítsa. A cukoradójavaslattal is úgy vagyunk, ott sincs kiegyezés és több jövedelemre kisáokosabb dolga, talát hogy Soroksárra vezessen. S azért ez a szegény utca kl van hanyagolva. Ott nem jár lóvint, omnibusz is csak egy lovas, nincs makadimia, fákat sokason eltettek a gyalogot mellé; ott nincs középület, se színház, egyetlen hires ember se lakik benne. Hogy legyen mégis valamije, a főváros kiszúrta a szemét a katonai egyosztálylyal. Az ott tartja a főholdiszálását a 35-ik szám alatt 8 évvel most a soroksári-utca a főváros érdeklődésének középpontja lett Oda tudni mindenki, aki tiszt akar lenni a jövendő nagy háborúban. A Soroksári-utcának híreit, jelentősége lett Mintha csak Komáromba, vagy a Gellérthegyre vezetne. A soroksári postarablás óta nem emlegették ilyen komolyan Soroksári Délelőtti kilencet üt az óra, a hivatal ajtói megnyílnak a a tisztviselők körmükig ütik a tintatartóba tollakat, hogy győzzék a jelentkező tiszti aspiránsokat jegyezni. Belép többek közt egy erőteljes mitzárnt legény s bikanyakb tele fujta levegővel, kijelenti, hogy ő is tiszt akar lenni — Nem katona . — De igém Reforvista — Akkor csak várja be csöndesen, mig kiüt a háború, majd behivják. — Igen,de, fristernek hitnek bt, én pedig tiszt akarok lenni. — Hja, barátom, a ki még katona, az nem lehet fölkelő tiszt, annak várni kell torára . 13 oldalra Úrad alkukat kötnek, vagy épen magános kéjutazók, kik idegen nagyvárosban az élet kellemetességeit élvezik? No de mégsem vagyunk minden politikai hír híjával. Azt beszélik hetek óta, hogy a török nagyvezér közvetítése mellett Czankov úrral, az oroszbarát bolgár párt vezérével alkudozásokat folytatnak, de nem tudnak semmi sikert Ez ugyan természetes dolog. Ha csak Czankov urat kellene kibékíteni, ezt otthon is elvégezhetnék, és ha nem végeznék, akkor sem lenne nagy baj belőle. De Czankov nem mint bolgár pártvezér, hanem mint az orosz kormány bizalmi férfia jön számba. Az orosz kormány számításai nem engedik, meg, hogy Bulgária végleges rendhez, biztosított nemzetközi jogállapothoz jusson. Ha Czankov egy régensi hely húsos fazekáért egyezséget kötne a bolgár kormánynyal, Bulgáriára nézve semmi sem volna elérve. Az egész alkudozás Czankovval tehát teljesen érthetetlen, török államférfiaknak való, időt vesztegető mulatság. Efféle komikus mutatványnak hálás nézői lehetnek az európai diplomaták. Mit is mondjunk ahhoz a jelentéshez, hogy a hatalmak nagykövetei egyelőre türelemmel bevárják az alkudozások eredményét? Hiszen várhatnak! Amit az európai hatalmak Oroszországgal el nem végezhetnek, azt Grekov és Czankov urak egymás között bizonyára nem fogják elvégezni, egyszerűen abból az okból, hogy a bolgár kérdés megoldása nem rájuk van bízva Az volna a legjobb dolog, ha Európa a bolgárokat egészen magukra hagyná, találják meg saját kívánságuk szerint boldogulásukat De ki hiszi egy pillanatra is, hogy Oroszország ilyen programmba belenyugodnék? A pétervári lapok kijelentik, hogy Oroszország a bolgár dolgokat és a konstantinápolyi alkudozásokat most szabadjára engedi, mert nyugat felé fordítja figyelmét bevárva a franczia-német viszály kifejlődését Miután dőreség volna azt gondolni, hogy Oroszország fő érdekét többé nem Bulgáriában keresi, a hirdetett magatartásnak nem lehet más magyarázata, mint hogy Oroszország a franczia-német háborúban reméli az alkalmat nyerhetni, mely nagy áldozatok nélkül, háború nélkül fogja keleti politikájának czéljához juttatni. Oroszországnak Bulgária bizonyosan sohasem lesz Hecuba. És mi lesz a mi monarchiánknak? Óh, a mi kormányzóink nagyrabecsülik Hecubát és ha nem küzdenének is érette, ela szellemi haladás minden viszonya szerint csak fejlődési menet lehet, a fejlődés pedig szükségképen a folytonosságot vallja fő feltételül; innen következik az, hogy a fejlődés megszakítása egyértelmű az alapelem megállásával, ez ismét egyértelmű az elmaradással, mely sokszorosan az egyoldalúságba Az egyoldalúságban még a megállásnál is nagyobb veszedelem rejlik, mert az egyoldalúság hiba, hibák helyreütése pedig mindig bajosabb, mint az álló helyzetből helyes úton való elindulás Hibák kiküszöbölése általános és hosszas küzdelmet kíván — holott az elindítás sokszor a lángész egyetlen találó szavára is bekövetkezik Vizsgáljuk meg ezeket magyar szempontból, hon-Vegyük sorra, akár szellemi nagyjaink jellemrajzait, akár Toldi Ftronei irodafimt értéketet , figyeljünk arra, hogy miként nyilatkozik annak hatása az irodalmi szellem kézfelforóban, azután vonjuk le a következtetést a tárgyilagosság egész szigorúságával: vajon mi lesz az eredmény. Szükségképen arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy az irodalmi szélem uralkodó közfelfogása még ma is az, hogy a nemzet szellemi létének alapköve, egyedüli szüksége czélja, biztosítéka a költészet s egyáltalában a szépirodalom — kisebb mértékben a történetírás. Ezen az alapon mozogva, a teljes egyoldalúságba tunk s ha benne vagyunk, úgy tűnik fel elöttünk viszony, mintha a magyarság ‘ ' úgy gondna, mintha sohasem lüktetett volna benne a szépirodalom és történetirás társa, mely e keltének ma már mindinkább urává válik: a pozitív szaktudásra való törekvés, a termésettudományi ismeret után való vágy. Már pedig nem úgy van ! A nemzet többszörösen állott meg; mindenkoron viszonyukból folyó tényszerűség vasmarha gyűrte melynek nyomása ellen nem szállhatott síkra, part szám szerint gyenge s még nyelv szerint is elszigetelve volt; mindenkor várnia kellett a viszonyok javulására. De ami az elnyomatás korában, mint szellemi életszikra mégis lappangott és ki-kitört, az magán viselte a hamisítatlan nemzeti bélyegét. Azokat a megállásokat értem, amelyeket a nyers, durva hatalom kierőszakolt: ez lefojthatta a nemzeti szellem nyilatkozványait, de nem ölhette meg, sem át nem alakíthatta a szellemet magát Másnemű az a két lökés, mely a szellemet kizökkentette a természetes fejlődés modrából s egyoldalú irányt teremtett; sőt egyenesen kirekesztette a nemzet zömét a szellemi élet lüktetéséből. Az egyik a latinitás, a másik a túlhajtott nyelvkímélés korszaka volt a latinitás hatásának kifejtésébe nem bocsátkozom, mert szükségtelen; elég, ha megjegyzem, hogy nem egyedül a magyar szellem szenvedett nyomása alatt, az a maga idejében általános baj volt, de egy fontos oldala meg volt: lehetővé tette a nemzetközi érintkezést és azt, hogy aki a nyelvet megtanulta, meg is érthette mindazt, ami benne és általa nyiatkozott Egészen más nyomás az, amelyet a túlhajtott nyelvmivelés gyakorolt, gyakorol még ma is, külözendőt kiszolgáltam. Csak tásék bejegyezni ,eo is. — Maga be van már jegyezve régen, el— Pedig azt mondták,« kikart akar lenni, vak id« gyüjjön. Bekétlenkedve távozott, hogy helyet adjon raimpés lábú fiatalembernek. — Tessék bejegyezni engem. — Volt katona? — Fementettek végkép a szolgálat siói. — Miért? — Szivbaj miatt. —» egy keservés pillantást vetett csámpái lábaira — Mivel foglaltosik ? — Szellemi munkás vagyok. •». Bővebb meghatározást kérünk. — Lapkihordó vagyok. Általános derültség. — Hiába mulatnak. Nincs nálam jobb Pesten. O Buda nekem innen SO pero, gyalogló P Újpest 40 - Hát Moszkva? — Moszkva? Oda nam hordok lapot, n — Akkor menjen hat, és Ilim itta ki, mert magénak oda kell ém gyalogolni. Eltávozott Egy kerékpár robogott ba az udvarra s egy elegáns rövidárakacskedó szállt vesztéséért bizonyosan vastag kényeket fognak sírni. Budapest, febr. 10. márczius 1-re való egybehívását illető fályi kéziratok már leérkeztek , holnap, kedden, mind a két hivatalos lapban közéfognak létetni Tina miniszterelnöknek máról kellezett, az országgyűlés mindkét házának elnökeihez intézet erre vonatkozó átirata a hétfői ülésben fogaeloi-Azzal a hírrel szemben, hogy Bánban tegnap a hilyi ügyekben hozások egyikét tartották A Föl. Corr. budapestszerint Tisza K41 . lesz a pénzügymivezetője, mint általánosan hiszik, — föladatává, hogy kotr—'' ...............it hozzon nyékit is akar életbelépteim, melyek pénzügyeit szolid alapra helyeznék és biztosítanák azok rendjét. A Tisza legutolsó bécsi tanácskozásai alkalmával szóba került a kiegyezésnek az a része is, melyet még az országgyűlés jelen ülésszaka alatt lehet elintézni ; szóba került továbbá a feltétlenül megkívánta a a állami szükséglet miként való fedezése is. Úgy látszik, hogy Tisza utazásának mindkét irányban volt eredménye, a további tárgyalások egyelőre nemzükségesek. A honvédelmi hitel. A honvédelmi hitelt egyhangúlag szavazta meg ma a képviselőház. Nem volt a házban párt, nem volt pártárnyalat, mely ehhez hozzá ne járult volna, sőt nem volt egyetlenegy hang sem ellene. Félreértené azonban a helyzetet és a pártok valódi intenzióit, aki ebből a bizalom legcsekélyebb jelét is kimagyarázni akarná a kormány iránt Vannak komoly helyzetek, midőn a pártoskodásnak és az ellenzékieskedésnek el kell hallgatnia. Vannak kötelességek, melyeket teljesíteni kell, akárki legyen is az, aki a korona bizalmából az ügyek vezetésének élén áll Ma a pártok valóban kézzel fogható bizonyítékát adták annak, mennyire önzetlenek, mennyire inkább szeretik a hazát, sem mint gyűlölik ellenségüket A még nagyobb elismerésre méltó viselkedésük, ha tekintetbe vesszük a mellékkörülményeket A veszedelem nem oly nagy és nem blg imminens, hogy veszedelem rejtenék néhány napi késedelemben. Mindenki tudja, hogy a legközelebbi napok alatt nyugodtan áthatunk, s ha valamely bonyodalom ki fogna is ütni később, ma még nagy idő választ el attól. Hiszen magának a közös hadseregnek hasonló módon való felszerencsén a pozitív tudás terén s gyakorolta a szépirodalmin is — ideig-óráig. Emilt gyorsan letűnt, mert két szellemóriás, vele, utána egy sereg támadott és győzött — az alföld, a szabadság jós szerelem dalnokát, Nagy-Szalonta epikusát és epigonjaik javát értem. Nem úgy amott, a szaktudás terén , sőt az igazat megvallva, itt még ma is benne vagyunk A természettudományok terén — mint tudjuk — Dugit PH és serege, Pólya, Hátaik, illhálka s mások vitézkedtek — iitézkednek némelyek még ma is — s el kell ismerni, hogy értettek hozzá, mert jobb ügyhöz méltó szorgalommal halomra hordták a bűvészes anyagot; szótár-alakban kényelmessé tettek terjedését E bajhoz képest a latinitás nyűge majdnem csekélységnek látszik, főképen azért, mert az általános elnyomatás, az előítéletek korszakára esett, egy általános színvonalat teremtett, végre pedig osztályra szónakozott nepen ezért éritetlenül hagyta a nép zömében lerakott ép csirákat , midőn ellenben a Bugátik hada az ép, sőt már fel is ébredett csirákat «szödhalmazaik» alá temette, oly kortan, a melyben a pozitív tudás, a természettudomány bóditő menetet megkezdte, endséssöl egy, nyelv jelentetében elszigetelt nemzetre nézve valóságos szerencsétlenség volt Bugánknak mindenekelőtt — látszólag — tabula rasat kellett kierőszakolniok, úgy a múltra, mint a jelenre nézve, hogy így a jövőt hatalmukba keríthessék; megtették, ezzel pedig megszakították a folytonosságot, azaz: elejtették minden egészséges fejlődésnek alapfeltételét. Az a munkakedv, az a szellemi erő, mely érvényre törekedett. Bugatik áramlatától sodortatva, merőben elvesztette a régibb magyar szakirodalommal való kapcsolatot, mely pedig nyelvileg reávezette volna a soha ki nem apadó ősforrásra s biztosította volna számára a leglényegesebbet: a halál mélységét, ennek révén a kellő számbavételt, sőt a korszellemnek megfelelő felsőbbséget is. Csak így érthető meg az a sajátságos és igazán szomorú tünemény, hogy a magyar irodalomtörténet csak a szépirodalmat vette számba — mert ezt értette — s nem törődött a szakirodalommal, mert a " ........ nyiték régit az erőszakos nyi szakirodalmának nyelvezete egyfelől visszariasztotta őket, másfelől az egész nem is a nemzet szelleméből eredő szerves fejlődés eredménye, hanem nagy részben idegen szellem, idegen szintűs halványabb képe volt s ma is az. És minthogy ekként a nevelés terén sem fejthette ki a kellő befolyást, saját nyakára növesztette az égő "'— ------ ' -fejlődés legnagyobb ellenesét Csak így érthető meg az ia, nagy ■ modern, u. n. hatodik nagyhatalom, a sajtó, szívesebben veszi számba a legsilányabb regényt, mint a szakkönyve. Csak így érthető meg az, hogy a legreálisabb ügyekben is, melyeknek eldöntése a szaktudás tiszte, sokszorosan az a bizonyos «régi praxis» viszi a szót és —l dönt! Úgy jutottam ezekre a megállapodásokra, hogy azokra az igénytelen külsejű magyar szakkönylése mindenesetre sürgősebb, mint a honvédségé és a népfölkelésé, mert a közös hadsereg fog állani az első csatavonalban, az fog mozgósíttatni elsősorban, ha valaha a dolog erre kerül, és a közös hadsereg szükségleteinek megszavazásáról csak a márczius hónapra összehívott delegácziók fognak intézkedni Ha ezzel várhatunk márcziusig, még inkább várhatunk a honvédséggel. A sietésben tehát nem volt ok, a pártok a felelősségnek teljes érzetével is halaszthatták volna az ügyet, vitát kezdhettek volna a kérdés fölött, mérlegelhették volna a körülményeket és viszonyokat, öszszemérhették volna a veszély és az áldozat nagyságát, s mindazon óvatossággal járhattak volna el, melyet hasonló kérdésnél tanúsítani máskor szoktak. A mellett a kormány által adott felvilágosítások egyáltalában nem voltak oly természetűek, melyek valamely nagy veszedelemtől való félelmet indokolttá tegyenek. Se a bizottságokban, sem a nyílt ülésen nem hallottunk semmi ilyest. A birodalom helyzete még abban a mértékben sincs fenyegetve, mint volt a német birodalomé, midőn Bismarck herczeg a katonai törvényjavaslat megszavazását követelte. És ha mégis ezeknek daczára a képviselőház egyhangúlag, minden vita nélkül, néhány igen rövid felszólalás után az egész javaslatot elfogadta, ezzel csak a mellett tett tanúságot, hogy a magyar országgyűlésen érzi mindenki a kötelességet, melylyel a haza biztonságának tartozunk, hogy élénk mindenkiben az a tudat, hogy komoly válság idején Magyarország lesz az, mely a monarchia mindkét államának védelmében nemcsak teljes ereje szerint részt vesz, hanem ebben a nagyobb és nehezebb részt magának követeli. S e mellett lehetetlen, hogy egy igen örvendetes tapasztalat figyelmünket elkerülhesse. Értjük a nemzetiségek magatartását Nem keressük, hogy az ő panaszaik menynyiben alaposak, mennyiben alaptalanok. Tény, hogy egyesek úgy állították oda a dolgot következetesen és éveken át mintha a hazában lakó egyes nemzetiségek a legvégsőkig lennének elkeseredve. Nagy volt a veszedelem, hogy egyes lelkiismeretlen izgatók arra fogják felhasználni a legelső kedvező alkalmat, hogy az elkeseredetteket a végletekig felbujtogassák. Márpedig erre egy külháboru bekövetkezése a legnagyobb alkalom. S hogy az e miatti alkalom menynyire nem volt alaptalan, mutatják a művekre, amelyek a mult században s még e század megjelentek. Ezek azután rátanítottak, hogy akkoron azok a magyar emberek meg tudták becsülni a nemzet zömével való szerves kapcsolatot, ezt ápolták, craebitelték, és kivitágosodott előttem, hogy nyelv tekintetében innen kellett volna kiindulnia az új korszaknak is, nem pedig azon a csapáson, amelyen Bugáték nagyot véltek mivelni — pedig csak véthettek — szükséghippeni Nem tagadom — mert az igazság ellen vétenék — hogy újabb időben javulás mutatkozik; de szintúgy vétenék az igazság ellen, ha azt mondanám, hogy ez már elégséges Ezek után fordulunk az összegezéshez és a végső következtetések kivonásához A régibb magyar és magyar nyelvű természettudományi — és az ezzel kapcsolatos — szakirodalomból világosan kibontakozó tanulságok a követ 1. Ez az irodalom tudományos érték szerint a kor színvonalán állott. 2. Mindenkor számot vetett a nemzet műveltségének állapotával, ehhez szabta módszerét — elsősorban és tudatosan hiányok pótlására törekedett. 3. Nyelv szempontjából, uj alkotásaiban — s egyébként is — tiszteletben tartott» a nyelv szel-Mindenkinek be kell látni, hogy'.ezek a fejlődésnek is alapfeltételei; biztosítják az extenzivitást és intenzivitást egyaránt. A háromhoz csatlakozik egy negyedik, mely a legtöbb régi magyar szakkönyvekben legott felatlik s valóban megkapó a felfogás józansága már oly korban is, a midőn még a nyűgöt nemzetei sem bírták lerázni a miszticzizmust. Ez az irány pl. a természetrajz két szakában, u. m. az állattanban és a növénytanban Földi János állattanát és Debrecieni és Fazekas füvészkönyvét szülte, melyekről Brauny Sámuel világosan kimutatta, hogy a maguk idejében bármely más előrehaladott nemzet irodalmának díszére válhattak volna; hozzá nyelv tekintetében igazán magyar könyvek, amelyek koruk illető nemzedékére hatottak is. Szóval, ez minden tekintetben helyes irány volt, amely, ha nem szakad meg, magasra fejleszti a magyar szakirodalmat, nemcsak, hanem biztosítja intenzív hatását is. Ám ez az irány megszakadt s a szakadás abban a pereiben következett be, a melyben a meggondolatlanság a nyelvfejlesztés helyett — bár szépítés cxircen, de mégis csak a nyelv kiforgatásába fogott: a szakirodalom elvesztette a nemzet zömével való természetes kapcsolatot, ennek pedig — nemzeti szempontból véve — csak visszaesés lehetett a következménye. E visszaesés legkirivóbban a tekintély megcsorbulásában, a «szakember» gúnyolásában nyl....—». « —»*"-----a------------a-g - gyökeréből kiforgatott nyelvet, amelylyd a szakember él, csak egy kis kör értheti meg, ha ugyan megérti!? Ki csodálkozzék ezen, a midőn a hibás szóalkotások uzóna megbontja a nyelv zengzetességét a horvát túlzóknak beszédei, a kik a zágrábi tartománygyűlésen azt az időt óhajtották eljövendőnek, midőn a kozákok lovainak patái Bécs kövezetét fogják taposni. Megváltjuk, ily előzmények mellett örömmel töltheti el minden magyar embernek keblét az a beszéd, melyet a képviselőház mai ülésén hasonérzelmű párthívei nevében Trulla Péter képviselő tartott ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése febr. 19-én. Ünnepire komolysággal, emelkedett hangulatban, egyhangúlag szavazta meg ma a képviselőház minden pártja, minden frakciója a honvédség hadi készleteinek kiegészítésére s a népfelkelés felszerelésére kívánt milliókat. A pénzügyi bizottság a véderőbizottság előadóinak ajánló szavai után Fojkodry honvédelmi miniszter rövid beszédben kérte törvényjavaslat elfogadását Következtek az ellenzéki pártok szónokai. Először is a _____ ___ zék nevében Apponyi Albert jelente ki,hogy elfogadja a javaslatot, mert Magyarország érdeke ma azt kívánja, de más téren holnap fogják folytatni a harczot a kormány és pártja ellen. Nagy figyelmet keltettek Apponyi szép fejtegetései a külügyi helyzetről. A függetlenségi és negyvennyolczas párt elnöke állt fel azután, hogy megszavazza a nemzettől kért áldozatot, megszavazza a kormány felelősségére a hazának, de nem a kormánynak Megszavazza azzal a kikötéssel, hogy ha kitör a háború, a fegyveres erő nem új okkupáczióra, hanem kizárólag az ország határainak s életbevágó érdekeinek oltalmazására fog fordíttatni és megszavazza abban reményben, hogy bármi is legyen ború eredménye, a nemzet nagy áldozatkészségének jutalma az ország függetlenségének helyreállítása lesz. Általános tetszés közt, a hazafias lelkesedés igaz hangján mondá Irányi: Az ellenséggel vívandó harcunk köspette lemondunk pártviszályunkról, egymással, ha kell, azután fogunk számolni, miután előbb ellenségeinkkel leszámoltunk. Az antiszemitapárt nevében Vadnay Andor és Stemmer Emil jelentették ki a javaslat elfogadását. A midőn az oláh nemzetiségi Triknia Péter állott fel s a nemzetiségek sérelmeiről, elégedetlenségéről kezdett szólni, sokan tartva attól, hogy meg fogja bontani a háznak egyértelműségét, egyhangú határozatit, némi aggodalommal hallgatták szavait, de csakhamar általános helyeslés és éljenzés tört ki, amidőn Trulla kijelente a javaslat elfogadását, mert a kormány politikájáért nem kívánják a hazán megboszulni magukat Trulin beszéde alatt a horvát képviselők is mozgolódtak. Azon tanakodtak, hogynem kellene-e részükről is felszólalni valakinek, de nem szólalt fel közülük senki sem. Hir szerint azért, mert ők nem képeznek külön pártot, hanem a szabadelvűpárt tagjai, ennek nevében pedig már szóltak a bizottsági előadók. — Tilla Kálmán miniszterelnök a ház hangulatának hatása alatt, mint maga mondá, «nehogy az összhangot zavarja», megtette azt, hogy ez egyszer nem polemizált a szónokokkal. «A háború és béka kérdésében nyilatkozatának lényege a helyzetet követően az író szellemére a rossz szó bilincse nehezedik, megakasztván, sőt kiölvén szelleme szárnyalását, egyéniségének kifejlődését, tollát ,a valódi hatásnak minden föltételét? Rendkívül érdekes az, miként követik egymást Újabb szakirodalmunkban a jelszavak s mik voltak ezekkel szemben a régibb irók jelszavai. A régibb iró előtt a tudomány fejlesztése mellett a nemzet szellemi «pallérozódása» volt a jelszó: az újabbak egy időben azt mondták, hogy a tudományt a tudományért kell művelni — a nemzet elmarad — majd azt mondták, hogy a külföld elismerését kell kivívni — itt is elmarad a nemzet! Az olvasó közre való kihalás csak aközönség nem növekedik, a közre való kihalás ken, a szakíró a szűkebb szakkörre szorul már a nemzet művelődéséhez, hanem a speczializmus áramlataihoz szabja működését, vagyis mindinkább kisebbedő körre szorul De nehogy félreértsen valaki. Igenis léteznie kor) a tudománynak csak a tudományért való mivelése ez az a Newton, Keppfer, Galilei, Darwin-féle magaslat, mely korszakot alkot a az emberiség közti kincse, az általános fejlődés eredményt, holott én a fejlődésről magáról s erről is csak egy nemzet úgy táplálékjának szemüé van-e valaki, a ki állítani merné, hogy Helmholz vagy bármely más német szakember műveiből nem a speczifikus német tudományos szellem szól hozzánk; a ki állítani merné, hogy Darwin műveinek minden sorában nem lüktet a specifikus angol tudományos szellem, hogy Pasteur legrövidebb jelentéséből nem ismeri fel a franczia tudományos szellemet; vajon ki merné azt áltani? Igenis ott lüktet az a szellem, mely erejét a nemzet és tudomány kölcsönösségéből meríti — ott megvan aztán a döntő befolyás, az elismerés is. És ha magunk házalóján tekintünk szét, ha meg van bennünk a szigorú önbiradathoz szükséges lelkierő, akkor ez egy vallomásra kényszerít, mely az, hogy nincs szilárd támaszunk, mert vétettünk a szellem ősforrása ellen ; nem kínál az üdítő italával, mert elidegenedtünk tőle; nem értjük a vele való bánást s a megrontott nyelv, esetlen azapolyával merítve belőle, iszapot nyújt felénk: a gúnyt a félreismerést. Vissza kell térnnünk ahhoz az ősforráshoz, meg kell tanulnunk a vele való bánást — Bugáték szóhalmaza ellenében helyre kell állítanunk a régi magyar tudományos szakirodalommal való szerves kapcsolatot ; annak nyelvezetét, magyaros szelemét fel kell hoznunk a mai tudományos ►zinliijra időn ezt megtettük, majd számba vitt történet, majd letesz fennhéjázásáról e «régi praxis», és igazán maaszolgálhatjuk a nemzet mivelülését. Ha ezt nem tesszük, haladhatunk ugyan exedélgi irányban is Itthon — Idegenokál Vegyi)I* hozzá még azt is: kevés eredetiséggel • idigen «grilem uszályába kapaszkodva. Én igy látom a dolgot, szókimondó Ismétzelem pedig reávat, hogy meg is irtaim ha jol»j ««feki találva érzi magát, hál tokarján meg. martyn«.' k Ítélet — — f»irtj* •» ttirtoijjh. Rém kell tibebíri politikttás, mert a csehek opponálnak. A szeszadó fölemelését kompenzációjául a többi dagába dótt egyezségeknek az osztrák kormány ígéri, de mit ér az ígéret, ha a rajhát többsége be nem váltjá. A vámtarifában is engedett a mi kormányunk, s a román kereskedelmi szerződésben is kész engedni. Tehát a pénzügyi és gazdasági helyzet is rosszra fordult, s tíz évig nyögni fogjuk az új kiegyezést, mely készül. Csoda-e, ha rosszkedvű már még a szabadelvű párt is? Az nem vigasztalás, hogy Mezey osztályfőnök helyére a közös számszékhez Bécsbe Horváth Gyula kineveztetik. Mindezek a személy kérdések egyéni örömet okozhatnak, a köznek csak kíváncsiságát keltik fel Baross, Lukács Béla fényes politikai karriert csináltak Tisza alatt, Ludvigh mérnököt és Wekerlét dicsérik, hogy kitűnő szakemberek, e kinevezések helyessége vagy téves volta — mit a jövő fog igazolni — alig változtat a Tisza kormány politikájának pár év óta tartó szerencsétlenségén. A külpolitikai helyzeten egyáltalán nem lehet segíteni, mert azt nem mi határozzuk meg, de a kiegyezés, a pénzügyek, a gazdaság, a belpolitikai helyzet kormányunk magatartásától függ tetemes részben. Se itt, se ott, sehól sem boldoguluak. Ez a szomorú s ezen bizalmi szavazatokkal sem lehet segíteni. Hát bizony igaz:a mint vetsz, úgy aratsz.* Pest September II. A legfeztőttebb kíváncsiság uilndmn felé, a legkomolyabb Aggodalom «« Iráni, mi mindent dolhat nemzetünkre a mai nap. A Bécsben járt küldöttség legap délulin 1887 HUSZONEGYEDig ÉVFOLYAM. 50. SZÁM. Annyi van vele nyerve, hogy iszonyatos helyzetünk mindenki elött diplomatic# feltárva van abba bár ki bele tekinthet, feleli* Vélelét el Ki hitte volna, hogy » UtyalU nemzet mi— litztán csak meglevő törvényeinek fentartása végett bizalommal fordul a trónhoz, akkor olly száraz hidegséggel , leverő kevélységgel regadtassék azoktól, kik mindeneket csak Magyarország mérsékeltségének és hívvégének köszönhetik. A hír v"lémgyorsaséggal fog rohanni szerte a baléban. Az országgyűlés küldösége a fejedelem trónja elöl egy vigasztalóstól sem hozott Btkatom) csak • kiadón* otttápiton Kunewalder házban, vidéken 1 k pos tahivatalnál Előfizetési in Évnegyedre Budapesten 2 fi. 30 hr. vidékre postán 3 fi. 30 kr. Egy hónapos előfizetést csak helyben, a hónap első napjától számítva 1 forintjával fogadunk el. Hirdetésektől egy háromszor hisébotos sorért, vagy emlék helyéért 3 kr. peng. p. htdtelik. Helyzetünk nehéz és leverő. Egyaránt ködkezeés eredménye ez a ministerium eddig követett politikájának. Helyzetünk mint Iregteal prophet!« beliről betűre l.p|«lnkon régóta lefejtve álL E «óval tartoztunk magunknak, tartoztunk olvasóinknak, kik szavainkban eddig is hittek. Távol legyen tőlünk c« ünnepély«« pereiben bár molly rorrimunitio. Nagyszerű perczeket élünk, ott vagyunk, hogy a hónapok elvesitését napok ti peresek használatkivételével ki kell pótolnunk A hát, meg vigyünk győződve fel fogja tudni helyzetét fogni, ás holand olly rendszabályokat, millyen sgbolytól komolyságt igényel. Mindenek előtt a Bécsben járt küldöttség történeteit kell elmondnunk. E lapok szerkesztője maga is együtt volt küldöttséggel következőleg e lények* mint' mtanu fogja előadni. Mindezáltal rövidnek kell lennünk, lapjainkban helyet kell hagynunk a bekövetkeshető eseményeknek. Ki tudja, mellyik órában kaphatunk Végre nagy sokára a ministerelnök ■ királytól egy levélkét volt,mellyben az foglaltatik, hogy a ministeri horvát és magyar bonyodalmak elintézése ügyében magát sí osztrák mínisterium utján a magyar kormányhoz bocsátott mug. Síkerül egy újabb hirt, melly nagyszerűségénél fogva is eddig tudottakat is érdekességéből kitor Ezt mondta a fejedelem, miáltal azon memorandumot ez által elfogadta magáévá, tette, saját akaratául kinyilatkoztatta, mit foglal magában ezen üres memorandum, melly mint mondják egy Biencz ívnyi diplomatikai jegyzék. Semmit egyebet, mint hogy abban nagy tudóssággal mrgdemonstraltatik miképpen az 1846- diki törvényük a sanelio pragmatikával homlokegyenest ellenkeznek. Képzelheti a botit mellyet a túr vitele a felküldött képviselőké gyakorolt. Vessen mindenki számot magával és emlékezzék vissza azon pereire, midőn e hirtelenzür hallotta. Mit érezhetett lelkében ha a hazát, s a szibsdsigot szereli, akkor midőn a királyt oda hallja nyilatkozni, hogy új alkotmányunk véle diák . Exxlet bízi külügyminiaterönkötve, hogy ügyek latéi élében minden befolyástól kicsí zárva,hivataláról lemondott, klimártopi birtokéba visszavonult A küldöttség áthtti, hogy fáradság* his*Irlan lesz, hogy megbediík egy vigaszt»!» szó: vihet vissza. Mind az által elhatárolt« magában, hogy Megbízatásában el fog járni, s sí ország kivonatait « fejedelem széke ölébe fogja terjeszteni. t, azonnal elkíséiltetiy * beszéd, mellyet a küldöttség elnöke a király előtt el foga* mondani. E beszédet, mér külődök. Úgy veti, hogy pénteken tizenkettőkor fog * küldöttség a király elébe bocsáttatni. A külteriek a volt erdélyi kancellárt* teremiben nomzoufsin öltözve s kitűzött órára várakoznak, a min kevéssel s tizenkét óra elött nngy sebességgel jó Batthyáni Lajos a minden motiválté nélkül elmondja, hogy ő felsége a koldasvégol mell nem fogadhatja ! És csak estére kilencz órára fog tudtul adatni az ellogadva órája. A küldöttség azonban már elhatározta magát, hogy bár mi történjék csak bovlij«, habár ez idézéssel a kiszabott huszonnégy vagy legfeljebb negyvennyolcz óra ezalatt egészen lefolyt Este kilenci órakor ismét az erdélyi Isacol- Stria teremébe gyűltünk. Nagy feszültséggel várta mindenki a *tu* reket. Pimándi elnök előterjeszti, hogy halde- Vígan nélkül a legsötétebb kedéllyel tért hzna tegnap délutén négy óra utáni küldöttség, s tián a város folyvást a legnagyobb ingerültségben várt. A dunaparton váci féa urak utczáján az országúton a Museum környékén élt Zalutömegekben butlérizik a nép, milyenre mirczius óta nem emlékezünk. Polgártársak úgy vagyunk, hogy teljesen és tökéletesen magunkra vagyunk hagyatva. Minket másban nem bizakodhatunk. Oda jutottunk , hogy már nem alkotmányunk tova fejlesztéséről van,» *x5, M«» véres karétól kell kiállnunk, ha csak eddigi törvényülnket is fen akarjuk tartani A küldöttség délután öt órakor érkezett a császári városba. Első kérdés az volt mit tettük azóta Deák és Bathynal ministereink, kik nyolcs kilencz nap óta ide fent időztek. Felelet semmit, de nem saját hibájuk mint. A camarilla e napokban borzasztó órót és munkásságot fejtett ki.Ő a fejedelmet mérgez Ichellelével egészen éveié körül. Magyarország első nemistere a királytól napok folytán audientiát sem kap ! A küldöttség borzankodva halla az eddig történteket, Ballgáni és Deák Bécsbe révén előterjeszték az ország kívánatait, hogy tudni illik a táborbeni sorkatonaság közöl sokan nem felelnek meg kötelességüknek, hogy a letolt horvát bin, az osztrák ministerium, a a királyi ház némelly tagjainak kedvezésével hiszik bírni, sőt hogy ez egész déli mozgalom,melly különösen az 1846-os marcziusi törvények ellen van Irányozva, masának s törvényt szentesítő fejedelemnek nevében intés telik ellenünk. A vétess a legigazságosabb kívánatokra volt, hogy Batthyánit lén öt napig az udvarhoz nem hitték. Majd utasították át Wessenborghoz innen latorihos, onnsu Doblholhoi. Pontusról BUDAPEST, VASÁRNAP, FEBRUÁR 20. SzaRKMZTÖBÉO. Vsraucxiektere, Athenaouin-CpUiot, Lomol.. SZERKESZTŐSÉG: Vatékro postin v. Ulybon házhoz bordrv lSShi:::8KB........ «örifiSwaBt * m rtEGYETÉRTES így MrttktM sáolsUrlinkkel' KIADÓHIVATAL, BUDAPEST, IV., KECSKEMÉTI UTCA 6. SZ HIRDETÉSEKET IS NYILTTÍ HDE Up andlead résiét Hintő minden költeménn audnaUiaész Bérsen tetten leveint csak laput kéztől fogadunk «L hIRDETÉSEK Egyesszám 6 kr. 1608. (50.) szám. Budapest, Budapest, február 19 Az egyhangú szavazat, amelylyel a magyar nemzet képviselőháza ma a honvédség és népfelkelés felszerelésére szükséges összegeket megajánlotta a magyar parlament hazafiságának és politikai bölcsőségének legfényesebb tanúsága, mely tiszteletgerjesztő és lelkesítő példaként fog ragyogni még sokáig azután, hogy azok, kik a nagy és nemes példát szolgáltatták, egy ifjabb és boldogabb nemzedéknek adták át helyüket Annyi száz, egymástól oly sokban és nagyban eltérő, egymást nem egyszer a legkíméletlenebb fegyverekkel támadó erőt,egyesülve látni egy gondolatban, egy értelemben, ez valóban ritka példa, melyet a történelem csak elvétve jegyez föl százados lapjain. S ami e fenséges látvány becsét még emeli, az, hogy az egyetértés és összetartás nem egy pillanatnyi felhevülés eredménye, melynek hatása ép oly gyorsan enyésző, mint amily hirtelen támadó. Nem, ez egyetértés és összetartás egy mély és kiapadhatatlan forrásból eredt, mely megnjuland mindannyiszor, midőn ugyanazon érdekek foroghatnak koczkán, a melyeknek megvédése ma annyi éles ellentétet kiegyenlített, annyi áthághatatlan akadályt elenyésztetett A magyar haza szeretete, a magyar nemzet öntudata nyilatkozott ma minden párt szavában és ez volt az, mi minden más gondolatot elhallgattatott, minden más érzelmi f elnémított A nemzeti akarat e hatalmas nyilatkozatával szemben lehetetlen egyes részletekre kiterjeszkednünk. Szándékosan nem vizsgáljuk, mi igaz és mi téves minden egyes felszólalásban Szándékosan térünk ki még azon kérdés elől is, hogy szükség volt-e mindazon felszólalásokra, melyeket ma hallottunk. Csak a nagyon általános benyomásnál akarunk maradni, melyet az emlékezetes ülés úgy a hazában benn, mint annak határain túl, az egész műveit világon kelteni hivatva lesz. Magában az országban, bármily örömmel és megnyugvással fogadtassák is a különböző pártok ez egyértelmű összeforradása a haza és trón védelmében — nem hiszszük, hogy az bárkit is meglephetett volna Sejtette, érezte azt előre a haza minden fia, a felfogás és érzület ugyanazon közösségénél fogva, mely magában a szavazásban is nyilvánult De a haza határain túl talán még nagyobb jelentőséggel bizánd a magyar képviselőház magatartása, már csak azért is, mert ott nem láthatták oly bizton előre az eredményt. Azok a napok, midőn a külföld nem ismerte és ezért számba sem vette a magyart, Albumba. A NEMZET TÁRCZÁJA. Szép leányok, kedves hölgyet Kik egy lelkesítő csókot Ne is adnátok a költőnek. Mégis egyre ostromoltok Pír rímelt sorért, emlékül Fehér könyvetekbe írva. Minden édes emlék nélkül Mire jó e száraz firka? Mi rímelne össze szebben, Mint két szívnek dobbanása? A költő csak énekeljen. És a mennyet soh' se lássa? Csak a mi a' szívbe írva Szerelemben égő vérrel. Az a halhatatlan szikra Még a sírban «cm enyész eL Minden bölcs írásunk, tettünk; Csak az óra feledbetlen, A melyben —■ elfeledkeztünk . . . VAJDA JÁKOB. Utazás egy sirdomb körüL JOUM M«triót. (Folytatta.) HW* «Vsdl Napol! • poi maori.« Ezt s röpks mondáét nem leli kaeg; fordítani, bogamist meglátta az emberfia Népol* «Majsa ha)élezni, hanem boc addig ■« bilj°'' meg, a mig Nipolyt meg bem Irta. 8 ebben igaut adok neki Maga Népol/ bem ax. Nem Az a gyönyörrel «gyonátetö littény, hanem a környéke, az egész tája valami Azrroa maga, mikor egyszer a tenger felöl közelítettem is felé, azt a benyomást tette rám, mint egy enisi nagy «Utőkemeniw , egymás hegyét* halmozott «pree házak, a sarkantyú rirág mindeo szin»41rorataiban rí la tőre festve; eg öriai hangya boj, a minek ' «ngunágit «emmi tető, semmi kiváló toron; vezér alakja nem «u;hitt lU-ott látni csak a biz tomé« között gubbaszkodó rézrozodá, kupolái az egy-egy eldugott iplamnak. A halmokat uralgó Adun erődök kiötét kfkrajzai egészítik ki a képet. Mennyivel dlebb Vasúton érkezve pedig ennyi« sem ,ami Nápolyból Éjféltájon érkezik meg « Rómából févfi vonat ,jelző lámpák, woggoutorok »ere.ée fekete épületek futnak el melittünk, a rezutról átszivunk a botol omnibusba, a megkezdődik egy honnn atyja a városon »égig, a minek alig akar vége «akadni Megérkezünk az új nagy hotelbe e Chiasso, a hol a kocaiból leszállta, az elénk siető vendéglős e szókkal fogad: »belieben z**i Zimmer* — Hi Bismarck hatalmas, mi most »dicke Freunde»gyünk. — De ugyan hogy érezhették meg rejtünk, hogy magyarok vagyunk ? Most tehát: »rudi Napoli e poi dormire.« 8 erre a hotel Bauer igazán alkalmas. Becsületes, kényelmes vendéglő, távol Nápoly hirhedett lármájától. Mert lárma dolgában nem hiszem, hogy felülmúlná valamely világváros Nápolyt. Elkezdik harangok korán, sötét réggel, de azok sem olyan komoly. Ünnepélytartó harangok, a minek minálunk bimm-bamm zúgásukkal hívják fel az éjtatos, hanem recsegő vakondárok, amiket riasztó kon- Sással, hol lassabban, hol sebesebben püfölnek kalapicsosal, valami türelmetlen emberek ; aztán megindul a Bocik zaja ,a nápolyi egylovas bérkocsik száma egész dandár ; hit még aztán a két kerekű corricolók, az omnibtuok, az arasági fogatok, s hogy a javát hátul hagyjuk, a számlálatlan mennyszégű, szamivontalta tolyiga. Ez mind vágtatva kergeti egymást, a kocsitok kiabálnak, a lovat »och» kiáltással nógatják, a mamira olyan hangon ordítanak, mint mikor a komondor orozva ront ki a kapu alól, a mellett minden kocsunak hosszú «nyiros ostora van, a mivel Jó kedvében, haragjában egyre kongat, mintha ménest too vásár:i »üt, énei ban, pél tufái, k ki Sült hoz, a ti bogy »i lakomat erkélyzi odáig, a földnye' takarja őrökzöl zött ezén pipi kolva látvány, &nuzé*váUton egy ir **Vékkt van paMta Si&fesl. Sűrít hála az égnek, rég elmúltak. A magyar nemzet magatartása éber figyelem tárgya ma minden művelt nemzetnél, és a mai nap eseményei elé feszült várakozással nézett az európai politika minden számbavehető tényezője. Az eredmény megmutatta, hogy a magyar nemzet megérdemelte e figyelmet. Az európai politika tényezői meggyőződhettek, hogy a Duna partjain oly nép lakik, mely számra nem nagy, de amely a hazaszeretetben és politikai érzékben a legnagyobb és leghatalmasabb népek által sem engedi magát túlszárnyaltatni. Mert a hazán kívül épp úgy, mint annak határain belül mindenki tisztában lesz a mai szavazásnak valódi értelmével, mely annak horderejét csak növelni fogja Magyarországon nincs számbavehető párt, mely háborút akarna. A béke áldásait óhajtjuk élveinken magunk és azokat akarjuk biztosítani utódaink számára is Ezer meg ezer érdekünk azt kívánja, hogy nyugalomban láthassunk a nemzeti fejlődés és haladás nagy munkájához. Érezzük a hiányokat, mélyet pótolni, érezzük a sebeket, melyeket orvosolni kell. A háború minden országra csapás. De kétszeresen az ránk nézve, kik ez új megpróbáltatás nélkül is annyi és súlyos nehézségekkel küzdünk. Semmi hatalmi vágy, semmi terjeszkedési viszketeg nem bánt bennünket Boldognak érezzük magunkat , ha megtarthatjuk és megerősíthetjük azt , mit apáink örökségképen ránk hagytak. De amidőn őszintén és tartalék gondolat nélkül óhajtjuk a békét, a midőn nem vágyódunk senki birtokára és csal: a magunkét akarjuk megtartani, akkor nem riadhatunk vissza bármely áldozattól sem, melyet a mindnyájunk által oly hón óhajtott béke biztosítása és a mindnyájunk védelmére bízott szent örökség megvédelmezése követelheti és mennyi komoly van azon korúban, mely legújabban a politikai láthatárra nehezedett, azt senki sem tudja megmondani Komoly és kiegyenlíthetetlen válság előtt vagyunk-e, vagy csak egy szerencsétlen párt,harci veszedelmesen kockázatos izgatásával állunk-e szemben, azt egyedül a jövő fogja megmutatni. De bármit hozzon is a jövő, az az egy bizonyos, hogy az az öntudatos, a ki-, hívás és megfmuyászkodás szélsőségeitől egyaránt ment férfias nyugalom, melyet a magyar nemzet képviselőháza a mai napon tanúsított, csak emelheti és nem csökkentheti az őszinte és becsületes béke esélyeit Hiszszük és reméljük, hogy a béke meg lesz óvható, de bármit hozzon is a jövő, a mai nap után kétszeres megnyugvással nézünk az erények fejlődése elé, mert a mai nap után semmi okunk sincs abban kételkedni, hogy a magyar nemzet habozás nélkül fogja teljesíteni azon kötelességeket, melyeket lát házé :léje szí És nyűnk példa ’ másik é bármily tatni A len foly a vészéi r ige fejezést, Ausztria gát .1 példa felemelir és a tró: köteless A felira rétéit fi sze, Hat nyíltan távol m bülést melyek r ksára, ill és az melyne bírtak I val me) tetszető a Salisiség éléi tésba; egyezet vén kis Irlandl lassú ti Irlandl kezden dánban tonnák FIE-Yl A MAGYAR