Ország-Világ, 1887 (7. évfolyam, 1-26. szám)

1887-03-12 / 11. szám

Budapest, 1847. VII. évfolyam 45. sz. Kedd.február 15. Budapesti Hírlap MARCZUS TIZENÖTÖDIKE. Cinkilli Jim! 154­ szám. Pest, September 11. 1848.­­EU Bécsből vissza. Nevezetes napra virradunk: Tisza Kilmán hozza Bécsből az áldást. A delegációk március elsejére össze­­hivatnak. A közös hadsereg fölszerelésére kér a hadügyminiszter 67 millió forintot, mi­ből Magyarország terhére esik 21 millió. Ab­ból 25 millió már kiadatott, illetve megrendelések tétettek ez összeg erejéig, 42 millió pedig azontúl szükséges, ha mozgósítás történik s a pénz beszerezte­tik most, hogy készletben legyen, ha eset­leg kiadatnék. A magyar honvédség és népfölkelés költségeire Fejérváry miniszter 7 és fél milliót kér a képviselőházban délelőtt, azt a honvédelmi bizottság sürgősen meg­szavazza délután; a képviselőház napi­rendre teszi, még ezen a héten. Hasonló előterjesztést tesz az osztrák Landsvehrmeister. Szapáry fölmente­tését a pénzügymi­­niszterségtől olvassuk a hivatalos lapban. Tisza átveszi a pénzügyminisztérium Orczy Béla báró a belgyminisztérium vezetését. Wekerle Sándor pénzügyi államtitkár, Lukács Béla közlekedési államtitkár. Ludvigh Gyula a magyar államvas­utak igazgatója. Mindezek a szép dolgok olvashatók lesznek a hivatalos lapban._____________ A „BUDAPESTI HÍRLAP tárcája. A. civil tisztek. - A „Bud.pMV Hírlap* eredeti Orcája — Adri­ál­ának legnagyobb . - -*-* - -rre . DU­ellett Sorok­___________ lézvégri, itt Pest m­­ár hírneve i­tt komikus egy faló,­­ várnunk mindig nevetve bentinek. Ki dolgot fognak rá, mint Rátótra, Kókira, Oláhfalura, ml* vidékeken. Boldogult Horváth Cirill­­a minden egyetemi előadását ezzel fejezte be: .Vivát Soroksár!“ Amin a hallgatóság mindig nagyot nevetett, de itt már sem Sorok­ét­ron nevettek. ....______ _____ rádiónkkal nevezetes bolondságot, a soroksári kenyéren ki­nn követett el. Egyike ,oknak a falvak­­bol Tóth József,­'» tanfelü­gyelő, minden _____ n egyszer busikin elénekelteti a sváb gyerekekkel a Szózatot, s konyhullatva kiosztó­­—tja köztuk a magyar iskolaegyesület fényes l­atja köztu . _______ _ rajcárjait. Aztán haza tér és jelentést tesz megyének — Soroksár pedig sváb marad. És ez a Soroksár benyúlik a b Őrére eroksári-utca által; a soroksári­ utcát a szoiros Soroksár nyelének tekinti; egy bolond utcának, Az európai Hecuba. Hírét sem hittjük egy idő óta Bulgáriának A bolgár küldöttség még be sem fejezte európai körútját, de már akár köröztetni lehetne hollétét, oly csendes lett a világ kö­rülötte. Bulgária egész Európának Hecuba lett, — csak úgy, mint a német birodalmi kanc­ellárnak. Mit tudunk róla, mi közünk hozzá, — ez most az általános jelszó. Milyen lelkiismeretlen számítással és mily pillanatnyi hatalmi czélokból csinálják néha a kormányok a háborús bonyodalmakat, arra valóban jellemző a mai helyzet. Míg a világ már teljes egy éve Bulgáriában látta a legkomolyabb érdekösszeütközést fenfo­­rogni és pillanatról-pillanatra feszülten várta, hogy a dolgok benső ereje háborút okoz monarchiánk és Oroszország közt, egyszerre a láthatár képe teljesen megváltozik, a há­ború legviharosabb felhői ott tornyosulnak fel, hol csak néhány nappal ezelőtt a diplo­­máczia legerősebb látcsövével fekete pontot sem lehetett fölfedezni. A bolgár kér­dés a hozzáfű­zött nagy európai érdekekkel a készülő nagy történelmi drámában majd hogy­nem mellékes epizóddá sülyedt alá. Bismarcknak arra volt szüksége, hogy újra a német-franczia bonyodalom kerüljön napirendre és az egész európai repertoárnak ehhez képest meg kellett változnia. Talán a mi fegyverkező szerepünk sem többé az, hogy nagyhatalmi állásunkat, ál­lamunk fejlődési képességét védelmezzük meg keleten Oroszország hódító terjeszke­dése ellen, hanem hogy Németországnak szolgáltassunk segítő tartalékot, ha óriási mérkőzése Francziaországgal nem talál sze­rencsésen kiütni. A német választások után ki tudja, hogyan változik ismét a tájkép. A bécsi államférfiak nagyon emlékezetnek a coloniusok fajtájára; ha Bismarck-Hamlet úgy kívánja, ők nemcsak Bulgáriát nézik Hecubának, de a felhőben is majd tevét, majd mecsetet látnak. Talán hasonmásukat is meglátták benne. A legendárius bolgár küldöttekről annyi a hír, hogy még mindig a gyönyörű fekvésű Konstantinápolyban tartózkodnak. Ha csak­ugyan ők volnának és nem talán a legenda­­szerző népies képzelet mozgatja helyettök léferes árnyait, igazán bajos volna megmondani, mit keresnek a Bosporus partjain oly soká, és mi ott igazi dolguk ? Azok a csodás argo­nauták-e még, kik Európát bejárták, hogy hazájuknak meghozzák a függetlenség arany­­gyapjúját, vagy közönséges commis voya­­geurák, kik lehető nagy árleengedés mellett Irodalomtörténet — Természet­­tudomány. Ilia: HERMAN OTTÓ. Mi­ttírós tagadás? áll az, hogy a «szakember»­­czim szálfa Magyarország legbefolyásosabb eleme többségének «kegyes színe» előtt még ma is bizo­nyos megmosolygás tárgya; ez a mosolygás pedig azon a határvonalon jár, mely a szánakozást a gúnytól választja el; tehát sem a határvonalon innen, sem azon túl nem jelenthet elismerést De minthogy «nulla regula sine exceptions, hát meg­van nálunk is a kivétel. Az ügyes prókátor, a­ki dialektikájával a fehéret feketének bírja kimagya­rázni — az dicső ember; az a «praktikus», a­ki saját, személyes hasznára való tekintetből, értelmi tekintetben is egyvivású társai között győzi annak bebizonyítását, hogy az ország baja abban gyöke­rezik, hogy sok bora és sok búzája terem — az meg éppen zseniális ember. Az igazi szakember ezekkel szemben — milyen szánalomra méltó le­s­!? Szakember! merő elmélet! — mily nyomorúság ez, mikor «prázis» kell! Már­pedig nem gondolják meg, hogy a vasúttal szemben a praxis a fuvaros volt; nem gondolják meg, hogy az elektromos szikrával szemben, a praxis a czigány lábát állította szembe; hogy ön­maguk mai ruházatán, saját háztartásukon végig tekintve s ezt őseikről reájuk származott hagya­tékkal egybevetve — legyen az egyfelől csak a petróleumlámpa és másfelől az ősi koppantó — bár­merre tekintsenek, bár merre forduljanak is; eb­bők áll a szaktudás, különösen pedig a természettudo­mány a maga tisztába hozott és alkalmazott törvé­nyeivel, amelyekkel századunkra reávéste­­eltűrülhe­­tetlen bélyegét. Ám vessük föl a kérdést: mi az oka annak, hogy nálunk a pozitív tudás rangban alatta áll mindannak, a­mi képzeleti, de sőt még annak is, a­mi egyénről egyénre változva, merőben szub­jektív? A felelet könnyű: az ok egy nagy ,szellemi bot­lás, mely a nemzet nehéz helyzetéből folyt. Azok, a­kik a nyelv szerint is elszigetelt, szám szerint is csekély nemzet életérdekét nehéz időkben vették szemügyre, mondhatni ösztölaszerűen csak arra vol­tak tekintettel, a­mi pillanatnyilag, közvelenül és általánosan hatott; az ily ösztönszerű lökések pe­dig rendszerint túlzásba esnek, a túlzás ismét egy­oldalúsághoz vezet, mely minden fejlődésnek, min­den szerves kapcsolatnak ellenese. Kazinczy Ferencz lökése a szépirodalom terén ilyen természetű volt; a Bugáték lökése a termé­szettudományok terén szakasztott ilyen s az utóbbira való tekintetből 1' ------- ‘ * 51 kimondhatjuk azt, hogy alárendelt­­üt azárt, mert a szépirodalom nálánál le ütötte helyre a hibát, a feltétlen és kor-Mind a két irányra' nemes czélt tűzött maga elé, a nemzet szellemi haladását, de eszköze rossz volt, mert újat akart teremteni ott, a­hol csak a meg­­■erOnek fejlesztése leheségén, okszerű, észszerű és A miniszterek búcsúznak és fogad­­nak, az államtitkárok esküsznek, a fekete frakkok kirukkolnak és gratulálnak. Ször­nyű nagy hivatalos örömnap van. A helyzet pedig komornál komora­bb. Tisza Kálmán, is lemondana, ha le-Nem elég, hogy a háború-veszély nő, int a tavasz közeledik hétről-hétre, dacára, hogy semmi ok a bábomra és & casus belli nincs sehol; nem elég, hogy­­ pénz, s a hitel elfogyott aznap, mi­­a tőzsdék ,megijedtek , hozzájárul még itthon válság a kormányban, s mi­niszterhiány a pártban, továbbá veszeke­dés Ausztriával és nem kiegyezés. A petróleum-kérdésben kormányunk vereséget szenvedett. Nincs igaza a dolog érdemére nézve, mint ezt több ízben kifejtettük,s most engedni kénytelen; de hát akkor­ minek is kötötte az ebet a karóhoz ? Hasonló az eset a bankókér­­désben, melyben ismét nincs igaza, ha tiltólag avatkozik abba, hogy a bankje­gyek osztrák oldalán ne legyen cseh vagy másnyelvű szöveg, mihez semmi közünk, osztrák államnyelv" nincs, ma­" gyár van, s mi a magyar oldalon azt használjuk k­izárolag, ha tetszik, s ahoz viszont Ausztriának nincs köze; de a ban­károk a bankcentralizáció mellett vannak s a magyar kormány által kapartalak ki a forró gesztenyét, mi azonban a rajtrát többségét cseppet sem zsenirozza, hogy a bankkiegyezést is össze-vissza módosítsa. A cukoradójavaslattal is úgy vagyunk, ott sincs kiegyezés és több jövedelemre kisá­okosabb dolga, talát hogy Sorok­sárra vezessen. S azért ez a szegény utca kl van hanyagolva. Ott nem jár lóvint, omnibusz is csak egy lovas, nincs makadimia, fákat sokason eltettek a­ gyalogot mellé; ott nincs középület, se színház, egyetlen hires ember se lakik benne. Hogy legyen mégis valamije, a főváros kiszúrta a szemét a katonai egyosztálylyal. Az ott tartja a főholdiszálását a 35-ik szám alatt 8 évvel most a soroksári-utca a főváros érdeklődésének középpontja lett Oda tudni min­denki, aki tiszt akar lenni a jövendő nagy há­borúban. A Soroksári-utcának híreit, jelentő­sége lett Mintha csak Komáromba, vagy a Gellérthegyre vezetne. A soroksári postarablás óta nem emlegették ilyen komolyan Soroksári Délelőtti kilencet üt az óra, a hivatal aj­tói megnyílnak a a tisztviselők körmükig ütik a tintatartóba tollakat, hogy győzzék a jelentkező tiszti aspiránsokat jegyezni. Belép többek közt egy erőteljes mitzárnt legény s bikanyakb­ tele fujta levegővel, kije­lenti, hogy ő is tiszt akar lenni — Nem katona . — De igém Reforvista — Akkor csak várja be csöndesen, mig kiüt a háború, majd behivják. — Igen,­de, fristernek hitnek bt, én pe­dig tiszt akarok lenni. — Hja, barátom, a ki még katona, az nem lehet fölkelő tiszt, annak várni kell torára . 13 oldalra Úr­ad alkukat kötnek, vagy épen magános kéj­utazók, kik idegen nagy­városban az élet kellemetességeit élvezik? No de még­sem vagyunk minden politikai hír híjával. Azt beszélik hetek óta, hogy a török nagyvezér közvetítése mellett Czankov úrral, az orosz­barát bolgár párt vezérével alkudozásokat folytatnak, de nem tudnak semmi sikert Ez ugyan természetes dolog. Ha csak Czankov urat kellene kibékíteni, ezt otthon is elvégezhetnék, és ha nem végeznék, ak­kor sem lenne nagy baj belőle. De Czankov nem mint bolgár pártvezér, hanem mint az orosz kormány bizalmi férfia jön számba. Az orosz kormány számításai nem engedik, meg, hogy Bulgária végleges rendhez, bizto­sított nemzetközi jogállapothoz jusson. Ha Czankov egy régensi hely húsos faze­káért egyezséget­ kötne a bolgár kor­mánynyal, Bulgáriára nézve semmi sem volna elérve. Az egész alkudozás Czan­­kovval tehát teljesen érthetetlen, tö­rök államférfiaknak való, időt vesztegető mulatság. Efféle komikus mutatványnak há­lás nézői lehetnek az európai diplomaták. Mit is mondjunk ahhoz a jelentéshez, hogy a hatalmak nagykövetei egyelőre türelemmel bevárják az alkudozások eredményét? Hiszen várhatnak! A­mit az európai hatalmak Oroszországgal el nem végezhetnek, azt Grekov és Czankov urak egymás között bizonyára nem fogják elvégezni, egyszerűen abból az okból, hogy a bolgár kérdés meg­oldása nem rájuk van bízva Az volna a legjobb dolog, ha Európa a bolgárokat egészen magukra hagyná, talál­ják meg saját kívánságuk szerint boldogulá­sukat De ki hiszi egy pillanatra is, hogy Oroszország ilyen programmba belenyugod­nék? A pétervári lapok kijelentik, hogy Oroszország a bolgár dolgokat és a konstanti­nápolyi alkudozásokat most szabadjára en­gedi, mert nyugat felé fordítja figyelmét bevárva a franczia-német viszály kifejlő­dését Miután dőreség volna azt gondolni, hogy Oroszország fő érdekét többé nem Bulgáriában keresi, a hirdetett maga­tartásnak nem lehet más magyarázata, mint hogy Oroszország a franczia-német háború­ban reméli az alkalmat nyerhetni, mely nagy áldozatok nélkül, háború nélkül fogja keleti politikájának czéljához juttatni. Oroszország­nak Bulgária bizonyosan sohasem lesz He­cuba. És mi lesz a mi monarchiánknak? Óh, a mi kormányzóink nagyrabecsülik He­­cubát és ha nem küzdenének is érette, el­a szellemi haladás minden viszonya szerint csak fejlődési menet lehet, a fejlődés pedig szükségképen a folytonosságot vallja fő feltételül; innen következik az, hogy a fejlődés megszakítása egyértelmű az alapelem megállásával, ez ismét egyértelmű az el­maradással, mely sokszorosan az egyoldalúságba Az egyoldalúságban még a megállásnál is nagyobb veszedelem rejlik, mert az egyoldalúság hiba, hibák helyreütése pedig mindig bajosabb, mint az álló helyzetből helyes úton való elindulás Hibák kikü­szöbölése általános és hosszas küzdelmet kíván — holott az elindítás sokszor a lángész egyetlen találó szavára is bekövetkezik Vizsgáljuk meg ezeket magyar szempontból, hon-Vegyük sorra, akár szellemi nagyjaink jellemraj­zait, akár Toldi Ftronei irodafimt értéketet , figyeljünk arra, hogy miként nyilatkozik annak ha­tása az irodalmi szellem kézfelfor­óban, azután vonjuk le a következtetést a tárgyilagosság egész szigorúságával: vajon mi lesz az eredmény. Szük­ségképen arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy az irodalmi szél­em uralkodó közfelfogása még ma is az, hogy a nemzet szellemi létének alapköve, egyedüli szüksége czélja, biztosítéka a költészet s egyáltalában a szépirodalom — kisebb mértékben a történetírás. Ezen az alapon mozogva, a teljes egyoldalúságba tunk s ha benne vagyunk, úgy tűnik fel elöttünk viszony, mintha a magyarság ‘ ' úgy gon­­dna, mintha sohasem lüktetett volna benne a szépirodalom és történetirás társa, mely e keltének ma már mindinkább urává válik: a pozi­tív szaktudásra való törekvés, a termésettudományi ismeret után való vágy. Már pedig nem úgy van ! A nemzet többszörösen állott meg; mindenkoron viszonyukból folyó tényszerűség vasm­arha gyűrte melynek nyomása ellen nem szállhatott síkra, part szám szerint gyenge s még nyelv szerint is elszigetelve volt; mindenkor várnia kellett a viszo­nyok javulására. De a­mi az elnyomatás korában, mint szellemi életszikra mégis lappangott és ki-kitört, az magán viselte a hamisítatlan nemzeti bélyegét. Azokat a megállásokat értem, a­melyeket a nyers, durva hatalom kierőszakolt: ez lefojthatta a nem­zeti szellem nyilatkozványait, de nem ölhette meg, sem át nem alakíthatta a szellemet magát Másnemű az a két lökés, mely a szellemet ki­zökkentette a természetes fejlődés modrából s egy­oldalú irányt teremtett; sőt egyenesen kirekesztette a nemzet zömét a szellemi élet lüktetéséből. Az egyik a latinitás, a másik a túlhajtott nyelv­­kímélés korszaka volt a latinitás hatásának kifejtésébe nem bocsátko­zom, mert szükségtelen; elég, ha megjegyzem, hogy nem egyedül a magyar szellem szenvedett nyomása alatt, az a maga idejében általános baj volt, de egy fontos oldala meg volt: lehetővé tette a nem­zetközi érintkezést és azt, hogy a­ki a nyelvet megtanulta, meg is érthette mindazt, a­mi benne és általa nyiatkozott Egészen más nyomás az, a­melyet a túlhajtott nyelvmivelés gyakorolt, gyakorol még ma is, külö­zendőt kiszolgáltam. Csak t­ásék bejegyezni ,eo is. — Maga be van már jegyezve régen, el­— Pedig azt mondták,« ki­kart akar lenni, vak id« gyüjjön. Bekétlenkedve távozott, hogy helyet adjon raimpés lábú fiatalembernek. — Tessék bejegyezni engem. — Volt katona? — Fementettek végkép a szolgálat siói. — Miért? — Szivbaj miatt. —» egy keser­vés pillantást vetett csámpái lábaira — Mivel foglal­tosik ? — Szellemi munkás vagyok. •». Bővebb meghatározást kérünk. — Lapkihordó vagyok. Általános derültség. — Hiába mulatnak. Nincs nálam jobb Pesten. O Buda nekem innen SO pero, gyalogló P Újpest 40 - Hát Moszkva? — Moszkva? Oda nam hordok lapot, n — Akkor menjen hat, és Ilim itta ki, mert magénak oda kell ém gyalogolni. Eltávozott Egy kerékpár robogott ba az udvarra s egy elegáns rövidárakacskedó szállt vesztéséért bizonyosan vastag kényeket fog­nak sírni. Budapest, febr. 10. márczius 1-re való egy­behívását illető fályi kéziratok már leérkeztek , holnap, kedden, mind a két hivatalos lapban közé­­fognak létetni Tina miniszterelnöknek máról kellezett, az­ országgyűlés mindkét házának elnökeihez intézet­ erre vonatkozó átirata a hétfői ülésben fog­aeloi-Azzal a hírrel szemben, hogy Bánban tegnap a hi­lyi ügyekben hozások egyikét tartották A Föl. Corr. budapests­zerint Tisza K41­ . lesz a pénzügymi­­vezetője, mint általánosan hiszik, —­ föladatává, hogy kotr—'' ...............it hozzon nyékit is akar életbelépteim­, melyek pénzügyeit szolid alapra helyeznék és biztosítanák azok rendjét. A Tisza legutolsó bécsi tanácskozásai alkalmá­val szóba került a kiegyezésnek az a része is, melyet még az országgyűlés jelen ülésszaka alatt lehet elin­tézni ; szóba került továbbá a feltétlenül megkívánta a a állami szükséglet miként való fedezése is. Úgy látszik, hogy Tisza utazásának mindkét irányban volt eredmé­nye, a további tárgyalások egyelőre nem­zükségesek. A honvédelmi hitel. A honvédelmi hitelt egyhangúlag szavazta meg ma a képviselőház. Nem volt a ház­ban párt, nem volt pártárnyalat, mely ehhez hozzá ne járult volna, sőt nem volt egyet­lenegy hang sem ellene. Félreértené azonban a helyzetet és a pár­tok valódi inten­zióit, a­ki ebből a bizalom legcsekélyebb jelét is kimagyarázn­i akarná a kormány iránt Vannak komoly helyzetek, midőn a pártoskodásnak és az ellenzékies­kedésnek el kell hallgatnia. Vannak köteles­ségek, melyeket teljesíteni kell, akárki legyen is az, a­ki a korona bizalmából az ügyek vezetésének élén áll Ma a pártok valóban kézzel fogható bi­zonyítékát adták annak, mennyire önzetle­nek, mennyire inkább szeretik a hazát, sem mint gyűlölik ellenségüket A még nagyobb elismerésre méltó viselkedésük, ha tekintetbe vesszük a mellékkörülményeket A vesze­delem nem oly nagy és nem blg imminens, hogy veszedelem rejtenék néhány napi ké­sedelemben. Mindenki tudja, hogy a leg­közelebbi napok alatt nyugodtan átha­tunk, s ha valamely bonyodalom ki fogna is ütni később, ma még nagy idő választ el attól. Hiszen magának a közös hadseregnek hasonló módon való felszere­ncsén a pozitív tudás terén s gyakorolta a szép­irodalmin is — ideig-óráig. Emilt gyorsan letűnt, mert két szellemóriás, vele, utána egy sereg táma­dott és győzött — az alföld, a szabadság jós szere­lem dalnokát, Nagy-Szalonta epikusát és epigonjaik javát értem. Nem úgy amott, a szaktudás terén , sőt az igazat megvallva, itt m­ég ma is benne vagyunk A természettudományok terén — mint tudjuk — Dugit PH és serege, Pólya, Hátaik, illhálka s mások vitézkedtek — iitézkednek némelyek még ma is — s el kell ismerni, hogy értettek hozzá, mert jobb ügyhöz méltó szorgalommal halomra hord­ták a bű­­vészes anyagot; szótár-alakban kényel­messé tettek terjedését E bajhoz képest a latinitás nyűge majdnem cse­kélységnek látszik, főképen azért, mert az általános elnyomatás, az előítéletek korszakára esett, egy ál­talános színvonalat teremtett, végre pedig osztályra szóna­kozott n­epen ezért éritet­lenül hagyta a nép zömében lerakott ép csirákat , midőn ellenben a Bugátik hada az ép, sőt már fel is ébredett csirákat «szödhalmazaik» alá temette, oly kortan, a melyben a pozitív tudás, a természettudomány bóditő menetet megkezdte, en­dsé­s­söl egy, nyelv jelentetében elszigetelt nem­zetre nézve valóságos szerencsétlenség volt Bugánknak mindenekelőtt — látszólag — tabula rasat kellett kierőszakolniok, úgy a múltra, mint a jelenre nézve, hogy így a jövőt hatalmukba kerít­­hessék; megtették, ezzel pedig megszakították a folytonosságot, azaz: elejtették minden egészséges fejlődésnek alapfeltételét. Az a munkakedv, az a szellemi erő, mely ér­vényre törekedett. Bugatik áramlatától sodortatva, merőben elvesztette a régibb magyar szak­irodalom­­m­al való kapcsolatot, mely pedig nyelvileg reáve­zette volna a soha ki n­em apadó ősforrásra s biz­tosította volna számára a leglényegesebbet: a ha­lál mélységét, ennek révén a kellő számbavételt, sőt a korszellemnek megfelelő felsőbbséget is. Csak így érthető meg az a sajátságos és igazán szomorú tünemény, hogy a magyar irodalomtörténet csak a szépirodalmat vette számba — mert ezt ér­tette — s nem törődött a szakirodalommal, mert a " ........ nyiték régit az erőszakos nyi szakirodalmának nyelvezete egyfelől visszariasztotta őket, másfelől az egész nem is a nemzet szellemé­ből eredő szerves fejlődés eredménye, hanem nagy részben idegen szellem, idegen szintűs halványabb képe volt s ma is az. És minthogy ekként a neve­lés terén sem fejthette ki a kellő befolyást, saját nyakára növesztette az égő "'— ------ ' -fejlődés legnagyobb ellenesét Csak így érthető meg az ia, nagy ■ modern, u. n. hatodik nagyhatalom, a sajtó, szívesebben veszi számba a legsilányabb regényt, mint a szakkönyve. Csak így érthető meg az, hogy a legreálisabb ügyek­ben is, melyeknek eldöntése a szaktudás tiszte, sok­szorosan az a bizonyos «régi praxis» viszi a szót és —­l dönt! Úgy jutottam ezekre a megállapodásokra, hogy azokra az igénytelen külsejű magyar szakköny­lése mindenesetre sürgősebb, mint a honvéd­ségé és a népfölkelésé, mert a közös had­sereg fog állani az első csatavonalban, az fog mozgósíttatni első­sorban, ha valaha a dolog erre kerül, és a közös hadsereg szük­ségleteinek megszavazásáról csak a már­czius hónapra összehívott delegácziók fog­nak intézkedni Ha ezzel várhatunk már­­cziusig, még inkább várhatunk a honvéd­séggel. A sietésben tehát nem volt ok, a pártok a felelősségnek teljes érzetével is halaszthatták volna az ügyet, vitát kezdhet­tek volna a kérdés fölött, mérlegelhették volna a körülményeket és viszonyokat, ösz­­szemérhették volna a veszély és az áldozat nagyságát, s mindazon óvatossággal járhattak volna el, melyet hasonló kérdésnél tanúsí­tani máskor szoktak. A mellett a kormány által adott felvilá­gosítások egyáltalában nem voltak oly ter­mészetűek, melyek valamely nagy veszede­lemtől való félelmet indokolttá tegyenek. Se a bizottságokban, sem a nyílt ülésen nem hallottunk semmi ilyest. A birodalom hely­zete még abban a mértékben sincs fenye­getve, mint volt a német birodalomé, midőn Bismarck herczeg a katonai törvényjavaslat megszavazását követelte. És ha mégis ezeknek daczára a képvi­selőház egyhangúlag, minden vita nélkül, néhány igen rövid felszólalás után az egész javaslatot elfogadta, ezzel csak a mellett tett tanúságot, hogy a magyar országgyűlé­sen érzi mindenki a kötelességet, melylyel a haza biztonságának tartozunk, hogy élénk mindenkiben az a tudat, hogy komoly vál­ság idején Magyarország lesz az, mely a monarchia mindkét államának védelmében nemcsak teljes ereje szerint részt vesz, ha­nem ebben a nagyobb és nehezebb részt magának követeli­. S e mellett lehetetlen, hogy egy igen ör­vendetes tapasztalat figyelmünket elkerül­hesse. Értjük a nemzetiségek magatartását Nem keressük, hogy az ő panaszaik meny­­nyiben alaposak, mennyiben alaptalanok. Tény, hogy egyesek úgy állították oda a dolgot következetesen és éveken át mintha a hazában lakó egyes nemzetiségek a leg­végsőkig lennének elkeseredve. Nagy volt a veszedelem, hogy egyes lelkiismeretlen izga­tók arra fogják felhasználni a legelső ked­vező alkalmat, hogy az elkeseredetteket a végletekig felbujtogassák. Már­pedig erre egy külháboru bekövetkezése a legnagyobb alkalom. S hogy az e miatti alkalom meny­nyire nem volt alaptalan, mutatják a mű­vekre, amelyek a mult században s még e század megjelentek. Ezek azután r­átanítottak, hogy akkoron azok a magyar emberek meg tudták becsülni a nemzet zömével való szerves kapcsola­tot, ezt ápolták, craebitelték, és kivitágosodott előt­tem, hogy nyelv tekintetében innen kellett volna kiindulnia az új korszaknak is, nem pedig azon a csapáson, a­melyen Bugáték nagyot véltek mivelni — pedig csak véthettek — szü­kségh­ippeni Nem tagadom — mert az igazság ellen­ vétenék — hogy újabb időben javulás mutatkozik; de szint­úgy vétenék az igazság ellen, ha azt mondanám, hogy ez már elégséges Ezek után fordulunk az összegezéshez és a végső következtetések kivonásához A régibb magyar és magyar nyelvű természettu­dományi — és az ezzel kapcsolatos — szakiroda­lomból világosan kibontakozó tanulságok a követ­ 1. Ez az­ irodalom tudományos érték szerint a kor színvonalán állott. 2. Mindenkor számot vetett a nemzet műveltsé­gének állapotával, ehhez szabta módszerét — első­sorban és tudatosan hiányok pótlására törekedett. 3. Nyelv szempontjából, uj alkotásaiban — s egyébként is — tiszteletben tartott» a nyelv szel-Mindenkinek be kell látni, hogy'.ezek a fejlődés­nek is alapfeltételei; biztosítják az extenzivitást és intenzivitást egyaránt. A háromhoz csatlakozik egy negyedik, mely a legtöbb régi magyar szakkönyvekben legott felatlik s valóban megkapó a felfogás józansága már oly korban is, a midőn még a nyűgöt nemzetei sem bírták lerázni a miszticzizmust. Ez az irány pl. a természetrajz két szakában, u. m. az állattanban és a növénytanban Földi János állattanát és Debrecieni és Fazekas füvészkönyvét szülte, melyekről Brauny Sámuel világosan kimu­tatta,­ hogy a maguk idejében bármely más előre­haladott nemzet irodalmának díszére válhattak volna; hozzá nyelv tekintetében igazán magyar könyvek, a­melyek koruk illető nemzedékére hatottak is. Szóval, ez minden tekintetben helyes­ irány volt, a­mely, ha nem szakad meg, magasra fejleszti a magyar szakirodalmat, nemcsak, hanem biztosítja intenzív hatását is. Ám ez az irány megszakadt s a szakadás abban a pereiben következett be, a melyben a meggondo­latlanság a nyelvfejlesztés helyett — bár szépítés cxircen, de mégis csak a nyelv kiforgatásába fogott: a szakirodalom elvesztette a nemzet zömével való természetes kapcsolatot, ennek pedig — nemzeti szempontból véve — csak visszaesés lehetett a kö­vetkezménye. E visszaesés legkirivóbban a tekintély megcsorbulásában, a «szakember» gúnyolásában nyl­­....—». « —»*"-----a------------a-g - gyökeré­ből kiforgatott nyelvet, a­melylyd a szakember él, csak egy kis kör értheti meg, ha ugyan megérti!? Ki csodálkozzék ezen, a midőn a hibás szóalkotá­sok uzóna megbontja a nyelv zengzetességét a hor­vát túlzóknak beszédei, a kik a zágrábi tartománygyűlésen azt az időt óhajtották el­­jövendőnek, midőn a kozákok lovainak pa­tái Bécs kövezetét fogják taposni. Megvált­juk, ily előzmények mellett örömmel töltheti el minden magyar embernek keblét az a beszéd, melyet a képviselőház mai ülésén hasonérzelmű párthívei nevében Trulla Pé­ter képviselő tartott ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése febr. 19-én. Ünnepire komolysággal, emelkedett hangulatban, egyhangúlag szavazta meg ma a képviselőház min­den pártja, minden frakc­iója­ a honvédség hadi készleteinek kiegészítésére s a népfelkelés felszere­lésére kívánt milliókat. A pénzügyi bizottság­­ a véderőbizottság előadóinak ajánló szavai után Fo­­jk­odry honvédelmi miniszter rövid beszédben kérte törvényjavaslat elfogadását Következtek az ellen­zéki pártok szónokai. Először is a _____ ___ zék nevében Apponyi Albert jelente ki,­hogy elfogadja a javaslatot, mert Magyarország érdeke ma azt kívánja, de más téren holnap fogják folytatni a harczot a kormány és pártja ellen. Nagy figyelmet keltettek Apponyi szép fejtegetései a külügyi helyzetről. A függetlenségi és negyvennyolczas párt elnöke állt fel azután, hogy megszavazza a nemzettől kért ál­dozatot, megszavazza a kormány felelősségére a hazának, de nem a kormánynak Megszavazza az­zal a kikötéssel, hogy ha kitör a háború, a fegyve­res erő nem új okkupáczióra, hanem kizárólag az ország határainak s életbevágó érdekeinek oltalma­zására fog fordíttatni és megszavazza abban reményben, hogy bármi is legyen ború eredménye, a nemzet nagy áldozatkészségének jutalma az ország függetlenségének helyreállítása lesz. Általános tetszés közt, a hazafias lelkesedés igaz hangján mondá Irányi: Az ellenséggel vívandó harcunk kö­spette lemondunk pártviszályunkról, egy­mással, ha kell, azután fogunk számolni, miután előbb ellenségeinkkel leszámoltunk. Az antiszemita­­párt nevében Vadnay Andor és Stemmer Emil je­lentették ki a javaslat elfogadását. A midőn az oláh nemzetiségi Triknia Péter állott fel s a nemzetiségek sé­relmeiről, elégedetlenségéről kezdett szólni, sokan tartva attól, hogy meg fogja bontani a háznak egyértel­műségét, egyhangú határozatit, némi aggodalommal hallgatták szavait, de csakhamar általános helyes­lés és éljenzés tört ki, a­midőn Trulla kijelente a javaslat elfogadását, mert a kormány politikájáért nem kívánják a hazán megboszulni magukat Trulin beszéde alatt a horvát képviselők is mozgolódtak. Azon tanakodtak, hogy­­nem kellene-e részükről is felszólalni valakinek, de­ nem szólalt fel közülük senki sem. Hir szerint azért, mert ők nem képeznek külön pártot, hanem a szabadelvűpárt tagjai, ennek nevében pedig már szóltak a bizottsági előadók. — Tilla Kálmán miniszterelnö­k a ház hangulatának hatása alatt, mint maga mondá, «nehogy az össz­hangot zavarja», megtette azt, hogy ez egyszer nem polemizált a szónokokkal. «A háború és béka kérdésében nyilatkozatának lényege a helyzetet követ­ően az író szellemére a rossz szó bilincse neheze­dik, megakasztván, sőt kiölvén szelleme szárnyalá­sát, egyéniségének kifejlődését, tollát ,a valódi ha­tásnak minden föltételét? Rendkívül érdekes az, miként követik egymást Újabb szakirodalmunkban a jelszavak s mik voltak ezekkel szemben a régibb irók jelszavai. A régibb iró előtt a tudomány fejlesztése mellett a nemzet szellemi «pallérozódása» volt a jelszó: az újabbak egy időben azt mondták, hogy a tudományt a tudományért kell művelni — a nemzet elmarad — majd azt mondták, hogy a külföld elismerését kell kivívni — itt is elmarad a nemzet! Az olvasó közre való kihalás csak a­közönség nem növekedik, a közre való kihalás ken, a szakíró a szűkebb szakkörre szorul már a nemzet művelődéséhez, hanem a speczializ­­mus áramlataihoz szabja működését, vagyis mindin­kább kisebbedő körre szorul De nehogy félreértsen valaki. Igenis léteznie kor) a tudománynak csak a tudományért való m­ivelése ez az a Newton, Keppfer, Galilei, Darwin-féle ma­gaslat, mely korszakot alkot a az emberiség közti­ kincse, az általános fejlődés eredményt, holott én a fejlődésről magáról s erről is csak egy nemzet úgy­­ táplálékjának szem­üé van-e valaki, a ki állítani merné, hogy Helm­­holz vagy bármely más német szakember művei­­ből nem a speczifikus német tudományos szellem szól hozzánk; a ki állítani merné, hogy Darwin műveinek minden sorában nem lüktet a spec­ifikus angol tudományos szellem, hogy Pasteur legrövi­debb jelentéséből nem­ ismeri fel a franczia tudo­mányos szellemet; vajon ki merné azt ál­tani? Igenis ott lüktet az a szellem, mely erejét a nemzet és tudomány kölcsönösségéből meríti — ott megvan aztán a döntő befolyás, az elismerés is. És ha­­ magunk házalóján tekintünk szét, ha meg van bennünk a szigorú önbirad­athoz szükséges lelkierő, akkor ez egy vallomásra kényszerít, mely az, hogy nincs szilárd támaszunk, mert vétettünk a szellem ősforrása ellen ; nem kínál az üdítő italával, mert elidegenedtünk tőle; nem értjük a vele való bánást s a megrontott nyelv, esetlen azapolyával merítve belőle, iszapot nyújt felénk: a gúnyt a fél­reismerést. Vissza kell térnnünk ahhoz az ősforráshoz, meg kell tanulnunk a vele való bánást — Bugáték szó­halmaza ellenében helyre kell állítanunk a régi ma­gyar tudományos szakirodalommal való szerves kap­csolatot ; annak nyelvezetét, magyaros szel­em­ét fel kell hoznunk a mai tudományos ►zinliijra i­dőn ezt megtettük, majd számba vitt történet, majd letesz fennh­éjázásáról e «régi praxis», és igazán maaszolgálhatju­k a nemzet mivel­­ülését. Ha ezt nem tesszük, haladhatunk ugyan exedélgi irányban is Itth­on — Idegenokál Vegyi)I* hozzá még azt is: kevés eredetiséggel • idigen «gri­­lem uszályába kapaszkodva. Én igy látom a dolgot, szó­kimondó Ism­étzelem pedig reávat, hogy meg is irtaim ha jol»­j ««feki találva érzi magát, hál tokarján meg. mart­yn«.' k Ítélet — — f»irtj* •» ttirtoijjh. Rém kell tibebíri politikt­tás, mert a csehek opponálnak. A szesz­adó fölemelését kompenzációjául a többi dagába dótt egyezségeknek az osztrák kormány ígéri, de mit ér az ígéret, ha a rajh­át többsége be nem váltjá. A vám­tarifában is engedett a mi kormányunk, s a román kereskedelmi szerződésben is kész engedni. Tehát a pénzügyi és gazda­sági helyzet is rosszra fordult, s tíz évig nyögni fogjuk az új kiegyezést, mely ké­szül. Csoda-e, ha rosszkedvű már még a szabadelvű párt is? Az nem vigasztalás, hogy Mezey osz­tályfőnök helyére a közös számszékhez Bécsbe Horváth Gyula kineveztetik. Mind­ezek a személy kérdések egyéni örömet okoz­hatnak, a köznek csak kíváncsiságát kel­tik fel Baross, Lukács Béla fényes politikai karriert csináltak Tisza alatt, Ludvigh mérnököt és Wekerlét dicsérik, hogy ki­tűnő szakemberek, e kinevezések helyes­sége vagy téves volta — mit a jövő fog igazolni — alig változtat a Tisza kor­mány politikájának pár év óta tartó szerencsétlenségén. A külpolitikai helyzeten egyáltalán nem lehet segíteni, mert azt nem mi ha­tározzuk meg, de a kiegyezés, a pénz­ügyek, a gazdaság, a belpolitikai hely­zet kormányunk magatartásától függ te­temes részben. Se itt, se ott, sehól sem boldoguluak. Ez a szomorú s ezen bizalmi szava­zatokkal sem lehet segíteni. Hát bizony igaz:­­a mint vetsz, úgy aratsz.* Pest September II. A legfeztőttebb kíváncsiság uilndmn felé,­­ a legkomolyabb Aggodalom «« Iráni, mi mindent dolhat nemzetünkre a mai nap. A Bécsben járt küldöttség lega­p délulin 1887 HUSZONEGYED­ig ÉVFOLYAM. 50. SZÁM. Annyi van vele nyerve, hogy iszonyatos hely­zetünk mindenki elött diplomatic# feltárva van abba bár ki bele tekinthet,­­ feleli* Vélelét el Ki hitte volna, hogy » UtyalU nemzet mi— litztán csak meglevő törvényeinek fentartása vé­­gett bizalommal fordul a trónhoz, akkor olly szá­raz hidegséggel , leverő kevélységgel regadtas­­sék azoktól, kik mindeneket csak Magyarország mérsékeltségén­ek és hívvégének köszönhetik. A hír v"l­émgyorsaséggal fog rohanni szerte a baléban. Az országgyűlés küldö­sége a fejede­lem trónja elöl egy vigasztaló­stól sem hozott Btk­atom­) csak • kiadón*­ otttápi­ton Kunewalder házban, vidéken 1 k pos­ tahivatalnál Előfizetési in Évnegyedre Budapesten 2 fi. 30 hr. vidékre postán 3 fi. 30 kr. Egy hónapos elő­fizetést csak helyben,­­ a hónap első napjától számítva 1 forint­jával fogadunk el. Hirdetésektől egy háromszor hisébotos sorért, vagy emlék helyéért 3 kr. peng. p. htd­telik. Helyzetünk nehéz és leverő. Egyaránt kö­­­d­keze­és eredménye ez a ministerium eddig követett politikájának. Helyzetünk mint Iregteal prophet!« beliről betűre l.p|«lnkon régóta le­fejtve álL E «óval tartoztunk magunknak, tartoztunk olvasóinknak, kik szavainkban eddig is hittek. Távol legyen tőlünk c« ünnepély«« pereiben bár m­olly rorrimunitio. Nagyszerű perczeket élünk, ott vagyunk, hogy a hónapok elvesitését napok ti peresek használatkivételével ki kell pótolnunk A hát, meg vigyünk győződve fel fogja tud­­ni helyzetét fogni, ás holand olly rendszabá­lyokat, millyen s­g­bolytól komolyságt igényel. Mindenek előtt a Bécsben járt küldöttség történeteit kell elmondnunk. E lapok szerkesztője maga is együtt volt­­ küldöttséggel következőleg e lények*­ mint' mtanu fogja előadni. Mindezáltal rövidnek kell lennünk, lapjaink­ban helyet kell hagynunk a bekövetkeshető ese­ményeknek. Ki tudja, m­ellyik órában kaphatunk Végre nagy sokára a minis­terelnök ■ király­tól egy levélkét volt,mellyben az foglaltatik, hogy a minister­i horvát és magyar bonyodalmak elin­tézése ügyében magát sí osztrák mínisterium ut­ján a magyar kormányhoz bocsátott mug. Síkerül egy újabb hirt, melly nagyszerűségénél fogva is eddig tudottakat is érdekességéből kitor Ezt mondta a fejedelem, mi­által azon mem­o­­randumot ez által elfogadta magáévá, tette, saját akaratául kinyilatkoztatta, mit foglal magában ezen üres memoran­dum, melly mint mondják egy B­iencz ívnyi di­plomatikai jegyzék. Semmit egyebet, mint hogy abban nagy tu­­dóssággal m­rgdemonstraltatik miképpen az 1846- diki törvényük a sanelio pragmatikával homlok­egyenest ellenkeznek.­­ Képzelheti a botit mellyet a túr vitele a fel­küldött képviselőké gyakorolt. Vessen mindenki számot magával és emlé­kezzék vissza azon pereire, midőn e hirt­elenzür hallotta. Mit érezhetett lelkében ha a hazát, s a szibsdsigot szereli, akkor midőn a királyt oda hallja nyilatkozni, hogy új alkotmányunk véle d­iák . Exxlet bízi külügyminiaterönk­ötve, hogy ügyek latéi élében minden befolyástól ki­csí zárva,hivataláról lemondott,­­ klimártopi birtoké­ba visszavonult A küldöttség áth­tti, hogy fáradság* his*­­Irlan lesz, hogy megbedi­ík egy vigaszt»!» szó: vihet vissza. Mind az által elhatárolt« ma­gában, hogy Megbízatásában el fog járni, s sí ország kivonatait « fejedelem széke ölébe fogja terjeszteni. t, azonnal elkíséiltetiy * beszéd, mellyet a küldöttség elnöke a király előtt el foga* mondani. E beszédet, mér külődök. Úgy veti, hogy pénteken tizenkettőkor fog * küldöttség a király elébe bocsáttatni. A külteriek a volt erdélyi kanc­ellárt* te­re­miben nomzoufsi­n öltözve s kitűzött órára vá­­rakoz­nak, a min kevéssel s tizenkét óra elött nngy sebességgel jó Batthyáni Lajos a minden motiválté nélkül elmondja, hogy ő felsége a kol­­dasvégol me­ll nem fogadhatja ! És csak estére kilencz órára fog tudtul adatni az ellogadva órája. A küldöttség azonban már elhatározta ma­gát, hogy bár mi történjék csak bovlij«, ha­bár ez idézéssel a kiszabott huszonnégy vagy legfel­jebb negyvennyolcz óra ezalatt egészen lefolyt Este kilenci órakor ismét az erdélyi Isacol- Stria teremébe gyűltünk. Nagy feszültséggel várta mindenki a *tu* reket. Pimándi elnök előterjeszti, hogy ha­l­de- Vígan nélkül a legsötétebb kedéllyel tért h­zna tegnap délutén négy óra után­i küldöttség, s tián a város folyvást a legnagyobb ingerült­ségben várt. A dunaparton­­ váci f­éa urak ut­­czáján az országúton a Museum környékén élt­ Zalutömegekben butlérizik a nép, mi­lyenre mir­­czius óta nem emlékezünk. Polgártársak úgy vagyunk, hogy teljesen és tökéletesen magunkra vagyunk hagyatva. Minket másban nem bizakodhatunk. Oda jutottunk , hogy már nem alkotmányunk­ tova fejlesztéséről van,» *x5, M«» véres kar­étól kell kiállnunk, ha csak eddigi törvényüln­­ket is fen akarjuk tartani A küldöttség délután öt órakor érkezett a c­sászári városba. Első kérdés az volt mit tettük azóta Deák és Bathynal ministereink, kik nyolcs kilencz nap óta ide fent időztek. Felelet semmit, de nem saját hibájuk mint. A camarilla e napokban borzasztó órót és munkás­ságot fejtett ki.Ő a fejedelmet mérgez Ichellelével egészen éveié körül. Magyarország első nemistere a királytól na­pok folytán audientiát sem kap ! A küldöttség borzankodva halla az eddig tör­ténteket, Ball­gáni és Deák Bécsbe révén előter­­jeszték az ország kívánatait, hogy tudni illik a tá­­borbeni sorkatonaság közöl sokan nem felelnek meg kötelességüknek, hogy a letolt horvát bin, az osztrák ministerium, a a királyi ház némelly tag­jainak kedvezésével hiszik bírni, sőt hogy ez egész déli mozgalom,melly különösen az 1846-os marcziusi törvények ellen van Irányozva, masá­nak s törvényt szentesítő fejedelemnek nevében intés telik ellenünk. A vétess a legigazságosabb kívánatokra volt, hogy Batthyánit lén öt napig az udvarhoz nem hitték. Majd utasították át Wessenborghoz innen latorihos, onnsu Doblholhoi. Pont­usról BUDAPEST, VASÁRNAP, FEBRUÁR 20. SzaRKMZTÖBÉO. Vsraucxiek­tere, Athenaouin-CpUiot, L­omol.. SZERKESZTŐSÉG: Vatékro postin v. Ulybon házhoz bordrv lSShi:::8K­B........ «örifiSwaBt * m rtEGYETÉRTES így MrttktM sáolsUrlinkkel' KIADÓHIVATAL, BUDAPEST, IV., KECSKEMÉTI­ UTC­A 6. SZ HIRDETÉSEKET IS NYILTTÍ HDE Up andlead résiét Hintő minden költemén­­n audnaUiaész Bérsen tetten leveint csak laput kéztől fogadunk «L hIRDETÉSEK Egyes­szám 6 kr. 1608. (50.) szám. Budapest, Budapest, február 19 Az egyhangú szavazat, a­melylyel a magyar nemzet képviselőháza ma a honvéd­­ség és népfelkelés felszer­elésére szükséges összegeket megajánlotta a magyar parlament hazafiságának és politikai bölcsőségének leg­fényesebb tanúsága, mely tiszteletgerjesztő és lelkesítő példaként fog ragyogni még so­káig azután, hogy azok, kik a nagy és nemes példát szolgáltatták, egy ifjabb és boldogabb nemzedéknek adták át helyüket Annyi száz, egymástól oly sokban és nagyban eltérő, egymást nem egyszer a leg­kíméletlenebb fegyverekkel támadó erőt,egye­sülve látni egy gondolatban, egy értelemben, ez valóban ritka példa, melyet a történelem csak elvétve jegyez föl százados lapjain. S a­mi e fenséges látvány becsét még emeli, az, hogy az egyetértés és összetartás nem egy pillanatnyi felhevülés eredménye, melynek hatása ép oly gyorsan enyésző, mint a­mily hirtelen támadó. Nem, ez egyet­értés és összetartás egy mély és kiapadha­tatlan forrásból eredt, mely megnjuland mindannyiszor, midőn ugyanazon érdekek foroghatnak koczkán, a melyeknek megvé­dése ma annyi éles ellentétet kiegyenlített, annyi áthághatatlan akadályt elenyésztetett A magyar haza szeretete, a magyar nem­zet öntudata nyilatkozott ma minden párt szavában és ez volt az, mi minden más gon­dolatot elhallgattatott, minden más érzelmi f elnémított A nemzeti akarat e hatalmas nyilatko­zatával szemben lehetetlen egyes részletekre kiterjeszkedn­ünk. Szándékosan nem vizs­gáljuk, mi igaz és mi téves minden egyes felszólalásban Szándékosan térünk ki még azon kérdés elől is, hogy szükség volt-e mindazon felszólalásokra, melyeket ma hal­lottunk. Csak a nagy­on általános benyomásnál akarunk maradni, melyet az emlékezetes ülés úgy a hazában benn, mint annak határain túl, az egész műveit világon kelteni hi­vatva lesz. Magában az országban, bármily öröm­mel és megnyugvással fogadtassák is a kü­lönböző pártok ez egyértelmű összeforradása a haza és trón védelmében — nem hiszszük, hogy az bárkit is meglephetett volna Sej­tette, érezte azt előre a haza minden fia, a felfogás és érzület ugyanazon közösségénél fogva, mely magában a szavazásban is nyil­vánult De a haza határain túl talán még na­gyobb jelentőséggel bizánd a magyar képvi­selőház magatartása, már csak azért is, mert ott nem láthatták oly bizton előre az ered­ményt. Azok a napok, midőn a külföld nem is­merte és ezért számba sem vette a magyart, Albumba. A NEMZET TÁRCZÁJA. Szép leányok, kedves hölgyet Kik egy lelkesítő csókot Ne is adnátok a költőnek. Mégis egyre ostromoltok Pír rímelt sorért, emlékül Fehér könyvetekbe írva. Minden édes emlék nélkül­­ Mire jó e száraz firka? Mi rímelne össze szebben, Mint két szívnek dobbanása? A költő csak énekeljen. És a mennyet soh' se lássa? Csak a mi a' szívbe írva Szerelemben égő vérrel. Az a halhatatlan szikra Még a sírban «cm enyész eL Minden bölcs írásunk, tettünk; Csak az óra feledbetlen, A melyben —■ elfeledkeztünk . . . VAJDA JÁKOB. Utazás egy sirdomb körüL JOUM M«triót. (Folytatta.) HW* «Vsdl Napol! • poi maori.« Ezt s röpks mon­dáét nem leli ka­eg; fordítani, bog­­amist meg­­látta az emberfia Népol* «Majsa ha)élezni, hanem boc addig ■« bilj°'' meg, a mig Nipolyt meg bem Irta. 8 ebben igaut adok neki­­ Maga Né­­pol/ bem ax. Nem­ Az a gyönyörrel «gyonátetö lit­­tény, hanem a környéke, az egész tája valami A­zrroa maga, mikor egyszer a tenger felöl közelí­tettem is felé, azt a benyomást tette rám, mint egy enisi nagy «Utőkemeniw , egymás hegyét* halmozott «pree házak, a sarkantyú ri­rág mindeo szin»41roratai­ban rí la tőre festve­; eg­ ör­iai hangya boj, a minek ' «ngunágit «emmi tető, semmi kiváló toron; vezér alakja nem «u;hitt lU-ott látni csak a biz tomé« között gub­baszkodó rézrozodá, kupolái az egy-egy eldugott iplamnak. A halmokat uralgó Adun erődök ki­­ötét kfk­rajzai egészítik ki a képet. Mennyivel dlebb Vasúton érkezve pedig ennyi« sem ,am­i Ná­­polyból Éjféltájon érkezik meg « Rómából févfi vo­nat ,­jelző lámpák, woggoutorok »ere.­ée fekete épüle­tek futnak el melittünk, a rezutról átszivunk a botol omnibusba, a megkezdődik egy honnn atyja a városon »égig, a minek alig akar vége «akadni Meg­érkezünk az új nagy hotelbe e Chiasso, a hol a ko­caiból leszállta, az elénk siető vendéglős e szókkal fogad: »belieben z**i Zimmer* — Hi Bismarck hatalmas,­­ mi most »dicke Freunde»­gyünk. — De ugyan hogy érezhették meg rejtünk, hogy magyarok vagyunk ? Most tehát: »rudi Napoli e poi dorm­ire.« 8 erre a hotel Bauer igazán alkalmas. Becsü­letes, kényelmes vendéglő, távol Nápoly hirhedett lármájától. Mert lárma dolgában nem hiszem, hogy felül­múlná valamely világváros N­ápolyt. Elkezdik harangok korán, sötét réggel, de azok sem olyan ko­moly. Ünnepélytartó harangok, a minek minálunk bimm-bamm zúgásukkal hívják fel az éjtatos, hanem recsegő va­­kondárok, a­miket riasztó kon- Sással, hol lassabban, hol sebesebben püfölnek kala­­picsosal, valami türelmetlen emberek ; aztán megin­­dul a Bocik zaja ,a nápolyi egylovas bérkocsik száma egész dandár ; hit még aztán a két kerekű corricolók, az omnibtuok, az arasági fogatok, s hogy a javát hátul hagyjuk, a számlál­­atl­an mennyszégű, szami­­­vontalta tolyiga. Ez mind vágtatva kergeti egymást, a kocsitok kiabálnak, a lovat »och» kiáltással nógat­ják, a mami­ra olyan hangon ordítanak, mint mikor a komondor orozva ront ki a kapu alól,­­ a mellett minden kocsunak hosszú «nyiros ostora van, a mivel Jó kedvében, haragjában egyre kongat, mintha mé­nest too vásár:­i »üt, énei ban, pél tufái, k ki Sült hoz, a ti bogy »i lakomat erkélyzi odáig, a földnye' takarja őrökzöl zött ezé­n pipi kolva látvány, &n­uzé*váUton egy ir **Vékkt van paMta Si&fesl. Sűrít hála az égnek, rég elmúltak. A magyar nem­zet magatartása éber figyelem tárgya ma minden művelt nemzetnél, és a mai nap ese­ményei elé feszült várakozással nézett az eu­rópai politika minden számbavehető tényezője. Az eredmény megmutatta, hogy a ma­gyar nemzet megérdemelte e figyelmet. Az európai politika tényezői meggyőződhettek, hogy a Duna partjain oly nép lakik, mely számra nem nagy, de a­mely a hazaszeretet­­ben és politikai érzékben a legnagyobb és leghatalmasabb népek által sem engedi ma­gát túlszárnyaltatni. Mert a hazán kívül épp úgy, mint annak határain belül mindenki tisztában lesz a mai szavazásnak valódi ér­telmével, mely annak horderejét csak növelni fogja Magyarországon nincs számbavehető párt, mely háborút akarna. A béke áldásait óhajtjuk élveink­en magunk és azokat akarjuk biztosítani utódaink számára is Ezer meg ezer érdekünk azt kívánja, hogy nyugalom­ban láthassunk a nemzeti fejlődés és haladás nagy munkájához. Érezzük a hiányokat, mé­lyet pótolni, érezzük a sebeket, melyeket or­vosolni kell. A háború minden országra csa­pás. De kétszeresen az ránk nézve, kik ez új megpróbáltatás nélkül is annyi és súlyos ne­hézségekkel küzdünk. Semmi hatalmi vágy, semmi terjeszkedési viszketeg nem bánt bennünket Boldognak érezzük magun­kat , ha megtarthatjuk és megerősíthet­jük azt , mit apáink örökségképen ránk hagytak. De a­midőn őszintén és tar­talék gondolat nélkül óhajtjuk a békét, a midőn nem vágyódunk senki birtokára és csal: a magunkét akarjuk megtartani, akkor nem riadhatunk vissza bármely áldozattól sem, melyet a mindnyájunk által oly hón óhajtott béke biztosítása és a mindnyájunk védelmére bízott szent örökség megvédelme­­zése követelhet­­i és mennyi komoly van azon korú­ban, mely legújabban a politikai láthatárra nehezedett, azt senki sem tudja megmondani Komoly és kiegyenlíthetetlen válság előtt vagyunk-e, vagy csak egy szerencsétlen párt,­­harci veszedelmesen koc­kázatos izgatásával állunk-e szemben, azt egyedül a jövő fogja megmutatni. De bármit hozzon is a jövő, az az egy bizonyos, hogy az az öntudatos, a ki-, hívás és m­egfmu­yászkodás szélsőségeitől egy­aránt ment férfias nyugalom, melyet a ma­gyar nemzet képviselőháza a mai napon ta­­núsított, csak emelheti és nem csökkentheti az őszinte és becsületes béke esélyeit Hiszszük és reméljük, hogy a béke meg lesz óvható, de bármit hozzon is a jövő, a mai nap után kétszeres megnyugvással nézünk az e­rények fejlődése elé, mert a mai nap után semmi okunk sincs abban kételkedni, hogy a magyar nemzet habozás nélkül fogja teljesíteni azon kötelességeket, melyeket lát házé :léje szí És nyűnk példa ’ másik é bármily tatni A len foly a vészéi r ige fejezést, Ausztria gát .1 példa f­elemelir és a tró: köteless A felira rétéit fi sze, Hat nyíltan távol m bülést melyek r k­­sára, ill és az melyne bírtak I val me) tetszető a Salisi­ség éléi tésba; egyezet vén kis Irlandl lassú ti Irlandl kezden dánban tonnák FIE-Yl A MAGYAR

Next