Ország-Világ, 1889 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1889-05-04 / 19. szám
Szerkesztőség : ERZSÉBET-KÖR UT 12-IK SZÁM Felelős szerkesztő: BENEDEK ELEK. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre le írt — kr I Negyedévre _____ S írt 50 kr félévre 5 « — « | Egy hóra — « 85 • EGYES SZÁM ÁRA 20 KR KÉTHETI SZÁM BORÍTÉKBAN 40 KR. Kiadóhivatal : PALLAS IRODALMI ÉS NYOMDAI RÉSZVÉNYTÁRSA S UI IF., Kecskeméti utca 6. AZ AKADÉMIA ELNÖKE. A m. tud akadémiának ez a hét a nagy hete. Május első hetében választja meg az új tagokat, ezen a héten van az ünnepséges közgyűlés s a pályadíj-nyertes könyveknek a megkoszorúzása. Az idei nagyhét kétszeresen érdekessé vált, mert megboldogult Trefortunk helyét is be kellett tölteni az elnöki méltóságban. Ki legyen Trefortnak az utódja ebben a díszes, előkelő állásban, nem közönséges gondot okozott az akadémikusoknak. A tudomány valamely ágában való kitűnés nem elég kvalifikáczió az akadémikusok szemében (s a mienkében sem) ennek a méltóságnak a betöltésére. Szükséges ide még a társadalombeli kvalifikáczió is: magas születés vagy magas rang. S az akadémikusoknak igaza van. Minden testületnek szüksége van a fényre, nem véve ki még az akadémiát sem. Az akadémia — ami az anyagiakat illeti — régóta meg tud élni a maga emberségéből is, de ha arról van szó, hogy az általános érdeklődést magasabbra fokozza maga iránt, akkor már külső segítséghez kell folyamodnia. Eddigi működése éppenséggel nem volt alkalmas arra, hogy népszerűségét emelje. Trefort elnökségével egy új korszak ébredését reméltük s a jó öreg Trefort már bele is kezdett volt reformáló munkájába. A halál megakadályozta ebben is, mint sok minden egyébnek tökéletes végrehajtásában. Trefort nem volt a szó igaz értelmében tudós, szobatudós a legkevésbé, de voltak eszméi, melyeknek az akadémia s ennek révén a köz is nagy hasznát veheti vala. Egyáltalán, hogy a m. tud. akadémia elnöke minden áron tudós legyen, arra nincs szükség. Az akadémia elnökének általános műveltségű embernek kell lennie, akinek bárhova hívja is a közbizalom, meglegyenek egészséges, áldásos eszméi. Egy eszme, mely az akadémiát új, az eddiginél gyümölcsözőbb irányba terelné, többet érne egy padlás egérette könyvnél. Két jelöltje volt az akadémiának: az egyik Andrássy Gyula gróf, a másik Kállay Benjámin, a közös pénzügyminiszter. Mindkettő dísze lehet vala bármely tudományos testületnek. Kállay a tudományokkal is foglalkozott, még pedig nem közönséges sikerrel. Históriát irt. Társadalmi állásának fénye ragyogó. Andrássy Gyula, Magyarország volt külügyminisztere nem irt históriát, de csinált s ami társadalmi állását illeti: magyar ember hazája és a külföld előtt is nálánál magasabbra nem emelkedett. Döntött mellette, hogy históriát csinált. De bizonyosan egyéb is, születésbeli és társadalmi pozíczióján kívül. Döntött mellette legfőképpen az, hogy európai szellem. A kiről tudjuk, hogy bár egész életében a legmagasabb politikával foglalkozott, otthon találja magát a közélet minden terén. Akinek esetleg egy szava több hasznot hajt az akadémiának, mint ennek tíz évi működése. Hiszen majd megismerkedünk vele ezen a téren is, ha megtartja elnöki székfoglalóját. Nem lesz ez bizonyára európai érdekű, mint a hármas szövetség megalkotása; nem okoz bizonyára olyan országos, sőt európai érdeket, mint legutóbbi beszéde a főrendiházban, de szeretjük hinni, hogy abban az aránylag szűk körben, amelyben s a melynek részére elmondja, meglészen a jótevő hatása. Az öreg Andrássy fiatal, élénk szellemet visz be az akadémiába. Ezt várja tőle a nemzet s ebbeli várakozásában, hiszszük, hogy nem is csalódik. Új irányba tereli, melyet követvén, az akadémia nem lesz holttest, de közelebb férkőzik a nemzethez. Mert ideje,nagyon ideje, hogy az akadémiáért az egész nemzet lelkesedjék, ne csak egyes idealisták, kik hamarjában nem tudván, mire adják pénzüket, az akadémiát gazdagítják, anélkül, hogy az akadémia ennek fejében hasonértékű szolgálatokat tenne. Im. t. olvasóim, a kedves alkalom, melyből fölelevenítjük a még mindig barna fürtű, daliás járású, a még mindig fiatal, ruganyos szellemű öreg Andrássy arczképét. Róla magáról nem írunk. Élettörténetét nem meséljük el. Az egész nemzet ismeri őt: élete egy nyitott könyv, tele ragyogó betűkkel, fényes mondatokkal. Ha mindezt aprójára szednénk, megsértenénk őt meg az olvasót. Most azonban még az a kérdések kérdése, hogy a nemes gróf elfogadja-e az egyhangúlag fölajánlott tisztséget. Az akadémia néhány tagja előtt kijelentette, hogy nem fogadhat el olyan állást, melyre magát hivatottnak nem érzi. Ez a nagy ember szerénysége. Reméljük, az akadémikusoknak lesz bőséges érve, hogy a szerénykedő grófot szándékában megtántorítsák. Az akadémia érdeke ez elsősorban ANDRÁSSY GYULA GRÓF.