Ország-Világ, 1893 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1893-09-24 / 39. szám

634 — Szaván fogom. Pajtása leszek, mert tetszik a theoriája. És kaczagva mentek bele mind a ketten a frigyes életbe. A következő perczben már mindenki gratulált s a menyasszony és vőlegény minden megilletődés nélkül fogadta azon érzékenyebb szivű mamák és nagynénik frázisait, a kik éveken keresztül czifra hódolatokkal halmozták el egymást, de azért már három hét múlva fegyverszünetre voltak kénytelenek lépni, mert sokkal többet vártak egymástól, mint a­mennyit az élet be­váltott. A fin de siécle szellemében rögtönzött eljegyzé­sek azért érdekesek, mert nem kezdődnek frázisokkal s igy nem igen végződhetnek nagyobb szabású csalódá­sokkal. Gaston. IQODflliOJVL Pulszky Ferencz, a magyar régiségtudo­mány s politikai élet egyik oszlopa, e hó 14-én lépett nyolczvanadik évébe. E napot a jeles tudós ifjúkori arczképének közlésével s dr. Váli Béla alábbi érdekes felhívásának közzétételével ünnepeljük meg. Az ifjúkori arczkép ma már megváltozott, de lelkének ereje nem. Szívből kívánjuk, hogy ez erő még sokáig fentartsa tudományunk díszét, az öreg, de lélekben ifjú Pulszky Ferenczet! Dr. Váli figyelmeztető czikke a következő : Mintha Magyarország minden babérlevele elfogyott, mintha az érdem jutalmazásának, hat évtizednyi lelkes munkásság elismerésének forrása kiapadt volna, oly csendben közelit s oly előkészületlenül állít be néhány nap múlva Pulszky Ferencz születésének nyolczvanadik évfordulója. A jubilánsokról írni szokott dicshimnuszok mintájára megírni, hogy ki volt Pulszky Ferencz, fölös­leges volna. Érdemeit nem kell a hízelgés kedvezésével mesterkélten csoportosítani, avagy a jubilálás tömjén­füstjével nagyobbaknak föltüntetni . . . Széles e hazában mindenki tudja, hogy Pulszky Ferencz a tudomány, mű­vészet és áldozatkész jótékonyság összes terem­ tele ma­rokkal szórta szellemének és családi kincstárának kin­cseit. Mindenki tudja, hogy a mig sok jubiláns érde­meinek összebiggyesztgetésében tömérdek ember ki­fáradt, csakhogy összetartózhassanak valamit, addig ha Pulszky Ferencz érdemeit csak felsorolni kel­lene is, háromannyian kifáradnának. Oly sokoldalúlag és mégis oly eredményesen egyetlen magyar ember sem írta be nevét nemzete életkönyvébe, mint ő. Kortársai közt voltak nagyobb honfiaink, de oly sokoldalúan tevé­keny, mint ő, nem létezett. És mindössze egy múzeum élére jutott, szerény fizetéssel, ő, a­kinek érdemei egy külön múzeumot betöltenének, holott sokkal gyengébb elmék, kevésbé érdemesek, hasonlíthatlanul szerényebb munkaerők elmondhatlanul magas állásokat, kiváló kitün­tetéseket értek el. Puritán önzetlensége, meseszerű sze­rénysége tömérdek oly embernek szolgált lajtorjául a Parnasszusra, a­kik Pulszky nélkül oda soha el nem jutottak volna. Tízezerekre megy azok száma, kiket ő nevelt vagy melengetett föl keblén, pedig elvétve meg­érte a dermedtségéből fölmelegedett kigyó meséjének ismétlődését. Ez azonban nem fogott rajta. Maradt a régi­ bohémé, mint minden nagy írói elme ; nyílt, mint valódi magyar jellem és szabadelvű, mint a XIX. század matadorai. Pályafutása valóságos regény, melynek jel­szavai a hon, hitves és család szeretete, nemesszivűség, szabadelvűség és emelkedett világnéz­et voltak. Szolgálta a közjót, a nemes eszméket megjutalmazatlanul, ön­zetlen áldozatkészségével sokáig »helyettesítő« azt a sze­repet, melyre mágnásaink gazdagjai lettek volna hivatva. És az elismerés szavát mégis alighanem majd csak ak­kor fogják felőle kimondani, ha már közülünk elköltö­zött nagy kortársaihoz , mint a legtöbb nagy magyar felől. Szokásunk szerint majd ő is abban részesül, hogy elhunytával nagy gyászünnepélyt rendezünk s fényesen elparentáljuk. Sokkal jobb lenne azonban, ha nem is a tömjénfüstből, de az ünnepély fényéből egy keveset még életében előlegeznénk neki. Legyen vége a némaságnak, csöndnek! Születése nyolczvanadik évfordulóján előle­gezzünk még életében néhány babérlevelet. Az érdemek­ben megőszült agg hazafinak, a világirodalom legkiválóbb jelesei közt ünnepelt magyar tudósnak, Pulszky Ferencz­­nek családi ünnepét tegyük — nemzeti ünnepé! A pápai ref. főiskola tanári kara fel is használta ez alkalmat, hogy az agg tudóst születésének 79-ik évfor­dulója alkalmából üdvözölje, mivel azonban arról ér­tesült, hogy Pulszky Ferencz f. hó 16-án a fővárosba visszatér, már 15-én a délelőtt folyamán kocsikon vo­nultak ki az üdvözlők Pulszkyhoz, a­hol Németh István a főiskola igazgatója üdvözölte tanártársai nevében a tudomány ősz bajnokát és vezérét, kiterjeszkedvén ama szép idő vázolására, a­melynek folyamán Pulszky Fe­rencz mindig ott küzdött az elsők közt, a magyar tudo­mányosság megteremtésében. Szavaira megindultan vá­laszolt Pulszky, kinyilatkoztatván szerényen, hogy csak kötelességét teljesítette; de csakhamar felvidult, midőn beszédében odatért, hogy egészsége, úgy érzi, visszatér s ő ismét tovább folytathatja szokott munkálkodását. Az évforduló alkalmából úgy a külföldről, mint a vidékről számos üdvözlő sürgöny és levél érkezett, többek között a nemzeti múzeum tisztviselői kara is, élén Frivaldszky János igazgató-őrrel, ki szép beszédben emlé­kezett meg e nap jelentőségéről. Pulszky Ferencz meghatottan köszönte meg a megemlékezést. A Petőfi-társaság. A nagy­nyári szünetek után vasárnap d. e. 10 órakor gyülekezett össze ismét első ízben az a nagyszámú hallgatóság mely a Petőfi­­társaság felolvasó üléseit rendesen láto­gatni szokta. Az Akadémia kis terme, melyben a társaság a maga népes gyű­léseit tartani szokta, megtelt természe­tesen 17-én is annyira, hogy azok — többnyire hölgyek — a­kik nem juthatván helyhez, az Akadémia palotájából távozni voltak kénytelenek, jóval többen voltak, mint azok, a­kik idejében érkezvén, hely­hez juthattak. Az elnöki széket a társaság elnöke, Komócsy József foglalta el. Elnöki meg­nyitója után Szana Tamás titkár a folyó ügyek közt közölte a társasággal, hogy a levéltár újabban ismét becses Petőfi-erek­­lyékkel gazdagodott Kuczkay János ügyvéd szívességéből, a­ki Petőfi Sándor testvér­­öcscsének, Istvánnak volt hagyatéki zár­gondnoka. A legbecsesebb dolgokat, Petőfi Sándor kéziratait, a nemzeti múzeumnak, mint a megnevezett örökösnek adta át annak idején, most pedig a társaságnak küldte meg Petőfi István keresztlevelét, Petőfi atyjának jegyzeteit, Petőfi István honvéd-századosi igazolványát, Szendrei Júlia és Petőfi István több levelét, Gyulai Pál, Arany János leveleit, melyeket Petőfi Istvánhoz intéztek és Petőfi Istvánnak 116 oldalra terjedő sajátkezűleg leírt köl­teményfüzérét. A társaság köszönettel fo­gadta a küldeményt és Petőfi ereklyéi mellett fogja az utókor számára megőrizni.Pulszky Ferencz ifjúkori arczképe (28 éves korából). ORSZÁG-VIK­RG SZÍNHÁZ, művészet. Az opera első újdonsága a korán elhunyt cseh zeneszerző műve, »Az eladott menyasszony­« csütörtökön került színre először. A szerző arczképe mellett életrajzi adatait közöljük első­sorban s a mellett Mészáros Imrének, a filharmonikusok egyik titkárának a P. Naplóban közölt szakavatott czikke után azon fő adatokat, melyek a dalműre vonatkoznak. Smetana Frigyes 1824. márczius 2-án született Leitomischlben. Zenei tanulmányait a prágai zenedében végezte. Tanulmányainak befejezése után egy ideig V. Ferdinánd udvarában hangver­senymesterként működött. 1856-ban átvette Gothenburgban (Norvégia) a filharmóniai társaság igazgatását. A cseh ideig­lenes színház megnyitása hírére sietett Prágába, ettől az idő­től kezdve minden törekvését a cseh nemzeti zene megalko­tására irányozta. 1866-ban a cseh nemzeti színház első kar­mestere lett. Ott előadott már 1863-ban megkomponált első operáját (A brandenburgiak Csehországban) honfitársai nagy lelkesedéssel üdvözölték. A brandenburgiak­at gyors egymás­utánban követték Az eladott menyasszony (1866), Dalibor (1868), A csók (1876), A titok (1878) és egy tündéries, fan­tasztikus operája 1682-ben. 1881-ben, az új cseh nemzeti színház megnyitása alkalmából legnevesebb drámai terméke, a Libussa czímű ünnepi operája sikerrel került előadásra. Operái után legnagyobb elismerés illeti szinfóniai költeményeit. Amit Smetana e téren alkotott, az a világirodalom remekei közé tartozik. Tehetségének elvitáthatatlan jeleit adta a svéd Halton Jarl-hoz írt zenében, a Wallenstein táborában s min­denek fölött a Ma vlast (Hazám) czímű szimfóniái cziklusban, melyben Csehország történetét festi. A Hazám czímű cziklus­ Smetana Frigyes az »Eladott menyasszony« szerzője. 1893 A felolvasások sorát Ferenczy József nyitotta meg »Jókai, mint hírlapíró« czímű értekezésével. Utána En­­drődi Sándor olvasta fel egy megkapóan szép költemé­nyét, melyben a világ léhasága, önzése és bűnei ellen a hitet keresi, hogy megnyugvást találjon. A közönség viharos éljenzéssel tüntette ki a költőt. Végül Margitay Dezső olvasta fel Bodon Józsefnek »Régi képek« czímű hangulatos rajzát. A gyermekkorra való visszaemlékezés kedves képeit rajzolja az elbeszélő ; a jó öreg szülők, az öreg tanító bácsi, a kis falu alakjai egy-egy jellemző vonással vannak elénk vezetve. A hangulatos rajzból előcsillámló humor gyakran keltett élénk derűt a hall­gatóságban. A felolvasást megtapsolták. A zárt ülésben végül folyó ügyeket intéztek el. Töb­bek közt a Komócsy-jubileum költségéből megmaradt 400 koronát pályadíjul tűzi ki a társaság egy széptani dolgozatra, melynek feladata lesz a magyar lírai költé­szet történetét tárgyalni 1820-tól napjainkig. A pálya­művek beküldési határideje 1894. márczius 31., az ered­mény kihirdetése május második vasárnapja. A pályázat föltételeit a közelebbi napokban teszi közzé a társaság titkári hivatala. Ugyancsak a zárt ülésben jelentette be Komócsy József alelnök, hogy Jókai jubileumát a ren­dező bizottság a jövő év május havára halasztotta, mert a téli időt nem találta alkalmasnak a többrendbeli ün­nepélyességek megtartására. A »Kis Lap«, melyet Forgó bácsi kitűnően szerkeszt, gazdag tartalmával, művészi rajzaival és viszont mégis rendkívül olcsó árával már közel negyedszázad óta folyvást az élén halad a magyar gyermekirodalom­nak és igazi kedves házi barátja minden családnak, mely a serdülő gyermeknek vidám, szórakoztató s egyúttal kedélynemesitő elmeképező olvasmányt kíván nyújtani. A »Kis Lap« évenként egy nagyobb pályázatot is rendez kis olvasói számára, három nagy jutalommal. E nagy pályázat épp most van folyamatban és az októberi év­negyedre belépő új előfizetők is részt fognak még benne vehetni. A pályázatot, melyre felhívjuk a szülők és gyermekbarátok figyelmét, külön lenyomatban kívánatra bárkinek megküldi a »Kis Lap« kiadóhivatala. A »Kis Lap« előfizetési ára negyedévre t­art. Kiadótulajdonos az Athenaeum.

Next