Ország-Világ, 1895 (16. évfolyam, 27-52. szám)
1895-11-17 / 46. szám
732 O^SZflG-VlIiflG --------------r * párisi szépség — mondotta egy szellemes író — démoni szépség. S míg a vidéki nők szépsége legföljebb négy-öt esztendőn keresztül pompázik, addig a párisi nő egy negyedszázadon keresztül is megőrzi mindazt a bájt és kellemet, a mivel az isten megajándékozta. És én azt hiszem, hogy a szellemes franczia igazat mond. Tény, hogy a párisi nő meg tudja őrizni szépségét — akár démoni, akár nem — mert gondját viseli s hogy úgy mondjam, arany keretbe foglalja .. . A toilettet értem vele. Mert a toilette kérdésének megoldását nem bizza a véletlenre, a szeszélyre. Harmóniában van az mindig a természetével, a jellemével, a helyzettel, az alkalommal, a környezettel és a szezonnal. Amikor június végén elhagyja Párist és tengeri fürdőre, hegyes vidékre, vagy valamely gyógyhelyre megy, nem arra gondol, hogy toilettejei fényesek, díszesek és impozánsak legyenek, hanem gondosan megválogatja a szabást, a szövetet és a szint, amely szépségét nyári tartózkodási idejére leginkább kiegészíti. Hát még a mikor visszatér Párisba ! Előre készül a tél fényes, mozgalmas estélyeire. Mifélét vigyen a színházi luszterek káprázatos világosságába, a bálterem ezernyi gyertyájának gyöngéd sugárkörébe, bondokja ernyős lámpafényébe ? S akinek több a tapasztalata, előkelőbb a műérzéke és csodálatosabb az intuicziója, azé a pálma egy egész szezonon keresztül. Bátran nevezhetném e versengést a hölgyek csatájának, amelyben az győzedelmeskedik, akinek legfinomabb a haditerve. S ne higgye senki, hogy ez olyan könnyű dolog. Szabályt nem lehet alkotni, a tapasztalat a divat folytonos változatossága mellett kevés támaszt nyújt. Különösen most, amikor hölgyeink sohasem kultivált divateszmékkel állanak szemben. Engedjék hát meg nekem, aki már többször osztottam ilyen válságos időben haditanácsot, hogy elmondjak néhány dolgot, ami megkönnyíti a bonyodalmas probléma megoldását. # * # Mit mond Páris ? A szajnaparti főváros, akárcsak egyhangú határozat folytán, az utczai, látogató és egyéb toilettekre nézve az élénkebb színeknek ad előnyt. A színeknek ezt a jó kedvét azonban a díszítés anyagának komor tónusa nagyban csillapítja. A kétszínű és tarkább szöveteket még eddig nem ejtették el. Az egyszínű szövetet bársonynyal vagy hímzéssel díszítik. A kisebb társaságokban a hölgyek nagy szeretettel viselik a posztóruhákat. Szükségtelen megjegyeznem, hogy a párisi czégek a legdelikátabb és legfinomabb mancsokat bocsátják a hölgyek rendelkezésére. Páratlan hatást keltenek a kék szövetek, körülbelül olyan árnyalatban, mint a mi Balatonunk tükre. S ebben a hatásban derekasan osztozkodik a rokonszenves chamois-szin. Ez általánosságok mellett még igen sok tekintélyes elvet kell figyelembe vennünk. Az aljnak ezúttal egyszerűségével, de egyszersmind ízléses szabásával kell hatást csinálnia. A deréknek már könnyebb a dolga. Bátran adhatunk rá szemrevaló díszt, bársonyt és gyöngyöt s e mellett százféle alakban készíthetünk alkalmi ruhákat, anélkül, hogy az új divat szent törvényeit megsértenék. Nagyon szép alj készül barnavörös bársonyból. A díszítést leggyakrabban szőrme képezi. Nem hangsúlyozhatom eléggé, hogy az ujjak, az eddigi divattal ellentétben lassanként szűkebbek lesznek. Ekképen tehát egyre szaporodik az a gond, miképpen szoknak hozzá divathölgyeink ez új változáshoz. Armanteok és a pélerinek szomorúan néznek szomorú végzetük elé és irigykedve látják, hogy a jaquetek, melyek az idén nagyon rövid szabásúak, mindinkább kiszorítják őket a hölgyek kegyéből. De ha így kellett történnie! S ez annál czélszerűbb, mert, mint fentebb említettem, a mindinkább keskenyedő ujjak jobban férnek el a jaquet ujjaiban. Az első hó finom pelyhei még nem köszöntöttek be. Ámde ki tudja, nem jelentkeznek-e már holnap vagy holnapután? Itt az ideje, hogy a téli manteaukról is beszéljünk. Párisban ottománszínű manteaukat emlegetnek, amelyeknek prém a szegélye. A zsinórdísznek is előreláthatólag nagy szerepe lesz az idén, nem is szólva a szalagdíszről, amelyet olyan hirtelen fölkaptak, hogy egyhamar senki sem tudná okát adni. A váltakozó divatot szeszélyesnek szoktuk mondani. Pedig sokszor szabályos lépésekkel mozog, így a jelöltek szabásában a történelmi sorrendet követjük visszafelé. Nem akarom a Lajosokat emlegetni, csak a Stuart-gallérról és egyébről szólok, amelyeket néhány évvel ezelőtt favorizáltak. Ma már elmondhatom, hogy a XIII. századnál tartunk. Nem akarok ezeknek részletes leírásába bocsátkozni. Minek is tenném ? Czért nem érnék vele. Szabásuk, díszítésük és általában színdús külsejük minden várakozást felülmúl. Berger Lajosné, Budapest, Harminczad-utcza 3, sz. Látogató és estélyi toilette. # # * 1895