Ország-Világ, 1897 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1897-02-07 / 6. szám

86 dalt énekelt — zajos tetszés mellett. Oly ízlésesen, kedvesen adta elő a kis dalt, hogy mi mindnyájan megtapsoltuk a publikum helyett is. Ráadással is kellett volna szolgálnia, de fájdalom, ezt megtiltotta a hangversenyrendező — a férje. Csillag Teréz asszony, a Nemzeti Színház bájos művésznője volt a nyolc­adik, a­ki a beszélő, készülékhez állt. Írótársunknak, Salamon Ödönnek A házasság akadályai czímű novelláját olvasta fel. És ha is nem látták népszerű művésznőnknek kedves alakját, hallották az ő hangját, a­melynél szebben, kifejezőbben széles Magyarországon tán senki sem tud beszélni. Bánata, vigsága, öröme, szomorúsága e kagylókon keresztül is magával ragad és tapsra késztet, mintha csak a színpadon látnék magunk előtt kipirulva az örömtől, vagy reszketve, haloványan a boldogtalanságtól... Kalmár Piroska, a Vígszínház bájos naivája Első szerelem czímű költeményt szavalta. Még nincs egy esztendeje, hogy Kalmár Piroska a fő­városban játszik és már­is egyik számottevő tagja a mi színészvilágunknak. Nem hiába haragudtak a pécsiek, a­mikor elhódítottak tőlük. Kedves naivitással szavalta el a költeményt, a­mely így az ő előadásában csak nyert szépségében. Mihályi Ernő, a Népszínház fiatal tagja, a Ninette­­ből énekelt. A nagy sikert aratott operett egyik legkedvesebb dalát énekelte a nála megszokott routinnal s vervével. Balassa Jenő, a Vígszínház tagja, lapunk szer­kesztőjének Legenda a győzhetetlen Fridolinról czímű költeményét szavalta el. A humoros legenda Balassa előadásában bizonyára nagy tetszést ara­tott. Balassa egyik kiváló tagja a Vígszínház mű­vészi karának s alakításaival már is jelentékeny sikereket ért el. Pekár Gyula, a kiváló novellista, A hídon czímű elbeszélését olvasta fel. A fiatal írógárda e nagy­tehetségű tagjának minden előnyei benne van­nak e novellában — hibái nélkül. Oly színesen, oly tartalmasan alig tud nálunk valaki írni, mint Pekár Gyula. Szeretik is nagyon — kivált az asz­­szonyok és leányok. Ma ezek voltak a hallgatói, a­kik szívesen megtapsolták Pekárt ügyes, bra­vouros előadásáért és szép novellájáért. Keczeri Irén, a Nemzeti Színház e fiatal tagja Éppen mint az édes­anyja czímű költeményt sza­valta. A temperamentumos művésznő kedvesen adta elő a költeményt, a­melynek minden sorába életet tudott beönteni. H. Pauli Mariska, a Népszínház volt tagja, egy kedves kis dalt énekelt: Fortunio dalát Tostitól. Színészvilágunknak e kedves tagja, a­ki hamarosan egyik kedvenc­e lett a főváros közönségének, szere­­tetreméltóan adta elő a dalt, s kedves, behizelgő hangjával, temperamentumos előadásával bizonyára kellemes perczeket szerzett a hallgatóknak. Ezzel a hangverseny véget ért. Még négy kézre a zongorán egy indulót játszottak el s valaki bele­szólt a beszélő-készülékbe. — Pontos zónaidő 7 óra. — Más. —k— Vízvári Gyula. Pekár Gyula. Balassa Jenő. Kik a dölyfös jólét kegyeiben járnak, engemet gyűlölnek, engemet utálnak. 3 kik görbe háttal ünnepük a rangot, Kondítnák fölöttem a lélekharangot. Szolga*csoszogással a kik járnak-kelnek, Bókoló szájukból hízelgést lehelnek, S tűrik a hatalmat, ha még olyan aljas... Sz a népség engem gúnyosan szidalmaz. 3 kik a szerencse mosolygását lesik, és a kincs­osztónak hajlamát keresik, Hegyen bár a kincse összerablott jószág, Bolond makacsságom szinte megátkozzák. 3 kik elveikből zsibvásárt csinálnak, Haszonért, jó zsoldért jobbra balra állnak, S megvetik az embert, ha van hite, lelke, Ez a népség engem halálra öklelne. Kiket gőgössé tett az arczátlanságnak Sikere, jutalma, szánó arczot vágnak, S úgy tekintenek rám, vigyorogván sorra, a mint jóllakott inas a szegény vándorra. 3 nagy, pohos önzők, megtömött gyomorral, 3 kik nem éreznek a síró nyomorral S hagynának pusztulni milliókat éhen, ez a kedves népség fölfalna dühében. De más ember is van e tágas világon. vannak, kik szeretnek, sokszor érzem, látom, kik a bálványoktól elfordulnak szintén, S a jövő világot úgy szomjazzák, mint én. Lárnak velem együtt, hogy az alvót keltsék, S így szóljanak hozzá: Nincs más, csak a mi késlelteti, a mi útját állja: A műveltség! Emberi gyöngeség hitvány babonája. Nincsen úr, nincs szolga — : van munka, van Soha egy boldogság ezer Ínség ellen ! S jellem! Tisztelteim vágyói? Hogy jó!... Nagyra vágyói? Alkoss lángeszeddel édent a világból! Bíborunk, hogy szépet, igazat műveljünk. Koronánk: fényessé alakítni lelkünk, istenünk a jóság, vallásunk a béke,­­Felségünk a szellem örökös felsége! Szabadság, mely bölcsen magát kormányozza, Hatalom, mely romlást nem hoz csak a rosszra, Töld, a­hol megélni nem lehet a gaznak, Elégedett világ­­: se koldus, se gazdag! Eljön, eljön, eljön! Hirdetem, kiáltom, és ha eltiportok, jaj nélkül kiállom, Nevetem a lábat, mely nyakamra hágott: Nem lehet megölni a jövő világot! Ábrányi Emil. it­­­tti zhuilimvi....mrmnnnmirr Or­SZÁG-VIÁG 1897

Next