Ország-Világ, 1899 (20. évfolyam, 27-52. szám)
1899-07-30 / 31. szám
488 Épp hat hét telt el azóta, hogy Framleigh megszabadult gondjaitól, mikor Polly átjött Cicelyhez és csodás újságot jelentett neki. Még nem köszöntött be teljesen a homály, amikor Polly bekopogtatott. Mindjárt a kölcsönös köszöntések után kipattant Pollyból az újság. — Cicely, — mondotta — valami nagyszerű történt velem. Cicely csodálkozva nézett a leány kipirult arczáira. — Valami takaros dolog lehet. Az arcza olyan piros, Polly! Mi történt ? — Bizony takaros is! — felelte Polly. — Évi ötezer font jövedelmet örököltem. Cicely örömében felsikoltott és felugrott ülőhelyéről. — Ötezer font . . . — Évente!. . . — bizonyozta Polly és bólintott a fejével. — Azt hiszem, fel fogok mondani az öreg Buxtonnak ! Nem tenné meg ezt ön is ? • — Ó, Polly ! — kiáltotta Cicely szinte elkábultan s egyúttal megzavarodva a barátnője nyugodtságától. — Hiszen regényekben lehet csak ilyen esetekről olvasni ? S bizonyos, hogy igaz ? Kitől örökölte ? Ugye, Polly, ön most nagyon boldog ? — Skócziából, Ayrshireből örököltem, ahol a nagynéném, Alison Rossitur asszony, élt és meghalt. Az anyám is Rossitur leány volt, de miután az atyámmal megszökött volt hazulról. .. akkor még nem voltak férj és feleség! . . . rokonai tudni sem akartak róla. Megtagadták. A nagynéném haragos, veszekedő természetű asszony volt, azt hiszem, csak azért hagyta rám vagyonát, mert többi rokonaival minddel összeveszett. Nyugodtan, egykedvűen, szinte közönyösen beszélt nagy szerencséjéről. Cicely egészen belezavarodott, mikor látta, milyen hidegen, mennyire izgatottság nélkül emleget ez a leány mindenféle terveket. Mert, természetesen, Polly meg fogja változtatni életmódját. És erről sokat kell tanakodni. Hol vegyen házat ? Hogyan rendezze be ? Ezek voltak a legelső elintézni valók s Polly kikérte mindezekben a Cicely tanácsait. — Úgy beszélt mindenről, mintha évek óta várt volna már erre a nagy szerencsére, s olyan sokat gondolkodott róla, hogy már fel sem izgatta a dolog — mondta Cicely a bátyjához, mikor ez később hazajött. — No, én azt se tudnám, hová lennék az örömtől, ha engem ilyen nagy boldogság érne. Cicely nem foghatta fel, miért izgatta fel annyira e nagy hír Gastont ? Mikor elmondta neki a Polly szerencséjét, Gaston először elsápadt, azután elkomorodott és Cicely lelkesedése sem tudta felderíteni a kapitányt. Hogyan, hát Gaston nem örül ? Igen, örül, nagyon örül ? És mégis mintha hirtelen árny borult volna a lelkére. — Nem fog többé játszani! — mondta Cicely. — Igazán sajnálom a pályatársait. Nagyon nehezükre esik nélkülözniük ezt a jó leányt. — Mi is nélkülözni fogjuk ! — szólt Framleigh önkéntelenül. — Hogyan? — kérdezte Cicely. — Hiszen nem megy el tőlünk! — Meglátod, az lesz a vége, hogy mégis csak megteszi a vele ellen a kapitány. — Más emberek fogják elfoglalni az idejét és olyan sok új felelősség fog ránehezedni, hogy kénytelen lesz lemondani a mi társaságunkról. E megjegyzés következménye volt, hogy Cicely, mikor legközelebb találkozott Pollyval, szomorúan így szólt hozzá: — Gaston azt hiszi, hogy el fogjuk önt veszteni most, hogy ön olyan gazdaggá lett. Ó, Polly, ugye ez nem igaz? — Framleigh kapitány, úgy látszik, még mindig úgy vélekedik rólam, mint azelőtt — felelte Polly szárazon. — Nagyon köszönöm ezt neki. De nem fog beigazolódni a véleménye. Higgye el, Cicely, önhöz jobban ragaszkodom, mint akárkihez ezen a világon . . . jobban, mint Jack bácsihoz. Az erdődi vár. Petőfi Sándor mint nemzetőr. Gracza Magyar Szabadságharcz Történetéből. Petőfiné szül. Szendrey Julia. Részlet az erdődi parkból. ORSZÁG-VILIRG 1899