Ország-Világ, 1904 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1904-05-01 / 18. szám
358 termében. Humoros egyveleg. Vestedttől. Zenekarral. 5. Hol a herczeg ? Vígjáték a diákéletből, egy felvonásban. Irta : Endrődi Béla. (I. Rákóczi-induló. Ének és zenekarral. ) A Morvai Sándor czimzetes kir. főigazgató vezetése alatt álló főgimnázium egyike hazánk legjelesebb középiskoláinak. A tanulóifjúságot a művészet kultiválásában is atyailag támogatja a nagytudományú főigazgató, s így nem csoda, ha a tanulók hangversenyei mindig kitűnően sikerülnek. A most rendezett hangversenyen is sok tapsot arattak az egyes szereplők, kik közül »Az ember tragédiája« és »Hol a herczeg« czímű darabokban a következők szerepeltek nagy sikerrel : Palásthy László, Szlávy Tibor, Lemberg János, Benkovits István, Marencsák Ágoston, Máté Jenő, Markovich László, Simonek István, Krizsán Gyula, Kudela Rezső, Bogáthy József, Kollerich Gyula, Rubner Károly, Girardi Tibor, Szabó Lajos, Horváth Géza, Gyurkovich Gyula és Farkas Gyula. A »képviselőjelölt« czímű énekes bohózat, dr. Barthos Andor és dr. Hódy Lajos műve, mely annak idején egyik fővárosi nyári színházban sikert aratott, most könyvalakban is megjelent. Ára 1 korona. A diósgyőr-gyártelepi zenekar a napokban fényesen sikerült hangversenyt rendezett Szebenyi József karnagy vezetése mellett. A műsor következő volt: 1. Nyitány a Zampából.. Előadta a vasgyári zenekar. 2. Ha férfi volnék. Előadta Lux Margit. 3. Weihnachtsrosen. Keringő. Előadta a vasgyári zenekar. 4. A könnyelműek. Előadta Nagy Lajos tanító. 5. Huszárcsárdás. Előadta a vasgyári zenekar. 6. A megzavart udvarlás. Előadták Nándori K., Sárosi L. és Fehér K. 7. Musikalisches Fullhorn. Egyveleg. Előadta a vasgyári zenekar. 8. A tót tánczmester. Előadta Nagy Gyula. 9. Mátyás anyja. Szavalta Vitte Margit. 10. Vígan czimbora Galopp dr. Fáik Zsigmondtól. Előadta a vasgyári zenekar. — A műsor minden egyes száma nagy tetszést aratott, de különösen az utolsó szám előadása után alig akart szűnni a tapsvihar. Szebenyi József, a gyártelepi zenekar jeles vezetője igazán pompás előadásokat produkált a vezénylete alatt álló zenekarral s igy a siker oroszlánrésze a kiváló karnagy személyét illeti. HÍREK. A korona ereklyéi. A budai királyi palotában e héten hivatalosan megtekintették a szent koronát s a hozzátartozó ereklyéket. A koronázási ereklyéket a palota egy oly termében őrzik, mely csupa aczélhálózatból áll s abba betörni lehetetlen. De nehogy a terem megdohosodjék és igy az ereklyéket bármi baj érje, a szobát évente egyszer kinyitják és kiszellőztetik. Az aczélszoba ajtaját három kulcscsal nyitják ki, melyek közül kettő a koronaőrök, egy pedig a miniszterelnök kezében van. Az ünnepélyes aktusra fegyverbe állott az egész koronaőrség. Nemsokára megjelentek báró Radvánszky Béla és gróf Széchenyi Béla koronaőrök, míg a miniszterelnököt Romy Béla miniszteri tanácsos képviselte. A szobát kinyitották és az ereklyék szellőztetése a rendes szokásoknak megfelelőleg ment végbe. Nincs még utolsó mohikán. Cooper megírta gyönyörűen az »utolsó mohikán« történetét, egy csomó indiánus törzs csakugyan végképpen kipusztult már, de attól, hogy a rézbőrűek fajtája teljesen kiveszszen a földről, egyelőre még nem kell tartani. Tudvalevő dolog, hogy Észak- Amerikában külön kormányzóság területén laknak a vörösbőrű emberek, ahol úgy kormányozzák őket, hogy megismerjék a kultúra áldásait, de bele ne pusztuljanak a czivilizáczióba. Népszámlálást az amerikai kormány huszonöt évenkint tarhat az indiánusok területén és a tavaly megejtett népszámlálás azt mutatja, hogy 1878. óta a rézbőrű emberek száma nem fogyott, hanem valami kevéssel gyarapodott is. Akkor 108.112-en voltak, most 108.233-an vannak, a szaporodás tehát 121 lélek Nem sok, de elég annak a hiedelemnek a megcáfolására, hogy a halandóság közöttük még mindig óriási nagy, az utolsó esztendőben 2311 születés és 2143 haláleset fordult elő, a tüdővész erősen pusztít közöttük. Az őserdők mélyén élő egészen vad indiánusok számát körülbelül húszezerre teszik. Két indiánus törzs , a Delavar-törzs és a Huron-törzs teljesen czivilizálódott és nagy anyagi jólétben él. A legtöbb indiánus ember lakik Brit-Columbiában, Ontarióban, Quebecben, Manitobában, Új-Skócziában, Athabascában és Új-Braunsweigban. A fehér emberekkel való vegyülésre az indiánusokban semmi hajlandóság nincs és mennél jobban haladnak a művelődésben, annál inkább összetartanak. A klubok hazája. A legelegánsabb klubok Angliában vannak, a legtöbb egyesület meg asztaltársaság Németországban, de talán Angliában meg Németországban együtt sincs annyi és annyiféle klub meg kaszinó, mint a krizantémum honában, Japánországban. A japán ember nagyon társaságos természetű, szereti, ha sokadmagával lehet együtt, örül az életnek és szívesen fűszerezi egy kis szórakozással. A japán klubok, akármicsoda is a czímük, czégérük, majdnem mind ezt a czélt szolgálják és hogy milyen kapósak, arra bizonyság az, hogy a jómódú japán emberek között van sok, aki nyolcvan-száz klubnak is tagja, ellenben olyan ember, aki semmiféle klubnak nem volna a tagja, talán még a málhahordók között sincs Japánországban. Hogy ezekben a klubokban nem szomorú az élet, arra bizonyság például az is, hogy a »Vasúton utazók klubjának« ezelőtt öt héttel Tokióban rendezett estéjén nem kevesebb mint kétszázharmincz gésából összeállított balletkar tánczolt. A bűvös kő. Az orosz hadvezetőségnek Kelet-Ázsiában a japánon kívül egy másik ellenséggel is meggyűlt a baja, holott ez úgyis akadt neki bőven elegendő. Ez az ellenség a babona. Az orosz katona, természetesen a közlegény, roppant babonás és ez nagy kellemetlenségnek lett a forrása. Az orosz csapatok között ugyanis az a hir terjedt el, hogy minden japán katona mágneses kővel van ellátva. Ennek a kőnek pedig az a tulajdonsága, hogy elveszi az ellenség erejét. Az ilyen kővel ellátott emberhez tehát még közel sem jó menni. A babona hitelre talált és úgy elkedvetlenítette a legénységet, hogy a tisztek kénytelenek voltak valóságos előadásokat tartani a babona ostobaságáról. Az igyekezetük azonban kevés sikerrel jár, a katonák jobban félnek az ellenség »bűvös kövétől«, mint a puskájától és zúgolódnak, hogy varázslók ellen kell csatázniok. Egy nagy győzelem mindenesetre erejét szegné a babonának, de a győzelmeket idáig a japánoknak foglalta le Togo admirális és a sárga generálisok továbbra is nagy energiával pályáznak rájuk. Fenevadak. Németország kelet-afrikai gyarmatainak a területén roppant sok a fenevad, amelyekkel bizony csak golyóval tud boldogulni a germán czivilizáczió. Ezek a fenevadak irtózatos pusztítást művelnek emberéletben is. Csak az egy Daressalam kerületben ötvenegy embert marczangoltak szét az utolsó esztendőben. A német kormány díjat tűzött ki a fenevadak bőrére és ennek lett is láttatja. 1992. április hónaptól 1903. április 1-ig 187 oroszlán és 988 leopárd bőrével számoltak be vakmerő és szerencsés vadászok a hatóságoknak, ahol ezért 12.000 rúpiát fizettek ki nekik. Ha így halad tovább a dolog, megérjük, hogy nem lesz másutt oroszlán, csak az állatkertekben. Négy millió borravaló. Svájcz egyike a világ legkisebb államainak, de azért nincs ország, amelynek nagyobb volna az idegenforgalma, mint éppen Svájcznak. Egy svájczi statisztikus most kiszámította, hogy az idegen utasoknak ez az áradata évente körülbelül 4 millió koronát hagy ottan csak borravalók fejében. Egy aktuális regény, Apraxin, az ismert nevű orosz regényíró nemcsak igen tehetséges ember, hanem úgy látszik, nagyon élelmes is. Mindjárt az orosz-japán háború kiütése után megindult egy szentpétervári lap tárczájában egy regénye, amelynek a cselekménye a háború színhelyén játszik és a háború viszontagságaival kapcsolatos. Apraxin járt Mandzsúriában is, Japánországban is, a leírásai tehát nemcsak érdekesek, hanem hívek is. A táviratban érkező híreket azonnal feldolgozza és beleilleszti a regényébe, természetesen szépirodalmi formában és szerves vonatkozásban a regény meséjével. Az oroszok természetesen nagyon hősiesen viselik magukat a regényben és sokkal több japán hadihajót sülyesztenek el benne, mint a valóságban. A regényben természetesen más néven szerepelnek a háború összes kiemelkedő alakjai : Kuropatkin generális, Togo admirális, meg a többi, ha nem is teljes históriai hűséggel, de mindenesetre úgy, hogy az olvasóközönség, no meg főként a czenzor meg legyen a viselkedésükkel elégedve. A regény gerincze egy szerelmi história és a szerelmesekre bizony kívánatos, hogy a muszka győzzön, mert akkor hazafias örömében az orosz író bizonyosan összeadja őket: ellenkező esetben alkalmasint szomorú sors vár rájuk. A budapesti ipari munkaközvetítő intézet az 1904. év I. negyedéről kiadta szokásos tevékenységi kimutatását. A lefolyt évnegyedben bejelentetett 15 702 álláskereslet 9806 álláskínálattal szemben, amelyből 7595 állás lett betöltve, 290-nel több, mint a múlt év hasonló időszakában. Az intézet igénybevételének aránya a székesfőváros és vidék között ugyanaz maradt, mint a múlt év hasonló szakában. Kedvezőbb volt azonban az intézet munkaeredménye, mert a múlt év I. negyedében az elhelyezettek száma a kínálatoknak csak 71'l°/o-át, a folyó évben pedig 75°/o-át tette. A szamócza a legegészségesebb asztali gyümölcs. A bogyárok egyáltalán mint egészséges élelmiczikkek ismertek, különösen a szamócza és szeder. A legkedveltebb bogyár a szamócza, hogy ezeket tökéletesen kifejlődve élvezhessük, szolgáljon alábbi tenyésztési utasítás zsinórmértékül, melyet a Mühle Vilmos temesvári czég bocsátott szívességből rendelkezésünkre, úgy néhány szép különböző nagyságú faj természet után felvett ábráját is. A szamóczák mélyen ásott jó, erősen trágyázott talajt s inkább naposabb helyet kívánnak. Ha lehetséges, ültessük a szamóczát őszkor, szeptember-októberben, mert a palánták jobban fogamzanak és már az első évben valamelyes gyümölcsöt is hoznak, avagy tavaszszal márczius vagy áprilisban, szükség esetén május közepéig ültethetünk. Ültessünk mindig háromhárom palántát 40 cm. távolságban egymástól szorosabban egymás mellé háromszögben, vagy egyenként 25—25 cm. MÜHLE VILMOS-FÉLE BOGYÁR-SZAMÓCZÁK. ORSZÁG-VILSÁG 1904