Ország-Világ, 1906 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1906-01-28 / 5. szám
94 Terünk nem engedi, hogy lépésről-lépésre kövessük azokat a sikereket, melyeket Lehickedanz gyors egymásutánban elért. A legtöbb nagy építőművészi pályázaton vett részt és úgyszólván mindig sikerrel. Sorra vitte el a nagy díjakat a különböző pályázatokon, többek között az új országházra kiírt pályázaton is; az iparművészeti múzeum és számos más monumentális pályázat mindmegannyi babért jelentettek számára. 1893-ban társaságba lépett Herzog Fülöp Ferenc építőművészszel s ettől az időtől fogva még szorosabb és eredményesebb munkásságot fejtett ki. Herzog Fülöp Ferenc építőművész, kit ugyancsak az ezredéves emlék építészeti részének befejezése alkalmából a Ferenc-József-rend tiszti keresztjével tüntettek ki, tanulmányait mint Ferstel tanár tanítványa a bécsi műegyetemen végezte és több éven át Fellner , és Helmer színháztervezetein működött közre. Az iparművészeti múzeumra kiírt pályázat alkalmával kapott meghívást Budapestre. Itt egyrészt előkelő építőművészeknél, részben pedig önállóan vett részt különböző építészeti pályázatokban és tervei ismételten díjat, kitüntetést nyertek. Az 1893. év nyarán Sehickedanz építőművészszel egyetemben az ezredéves kiállítás nagyszabású építkezéseinek terveihez fogott. Az ő és Lehickedanz tervei szerint épült az »új műcsarnok«, a »történelmi kiállítási csoport« (annak díszes belső kiképzésével), külömböző pavillonok és magánépítkezések, valamint nagyszámú monumentális síremlék. Közben Lehickedanz és ő megkezdték az ezredéves emlék alapvető munkálatait és e nagyszabású alkotásnak, melynek szobrászati része tudvalevőleg Zala mester munkája — 1897. nyarán megtörtént azalapkőletétele. A szépművészeti múzeumnak 1898-ban kiírt pályázatán Lehickedanz és Herzog vitték el a pálmát. Még ebben az esztendőben adatik át rendeltetésének ez az építészeti remekmű, mely az Andrássy-út végén épült és teljesen harmonizál az ugyanott emelkedő ezredéves emlékkel és új műcsarnokkal. Ekként köszönhetjük Schickedanznak és Herzognak székesfővárosunk legszebb terei egyikének megteremtését, mely hivatva van, Budapest hírnevét messze az ország határain túl hirdetni. , Azok között az építészek között, akik Hauszmannak a budai királyi várpalota megépítésében segítő munkatársai voltak, fontos feladat jutott Györgyi Géza műépítésznek, kit a király most a harmadosztályú vaskorona-renddel tüntetett ki. Györgyi Géza, ki tanulmányait a berlini építészeti akadémián végezte, már a várbazár építésénél, később pedig a kir. operaház megépítésénél is közreműködött; a királyi várpalota hatalmas munkájában pedig a művezető - építészhelyettes fontos szerepe jutott neki. Az állandó új országház építésénél közreműködött férfiak közül Steinhausz László műszaki tanácsos a Ferenc-József-rend lovagkeresztjét, Heidrich László és Bayer Béla főmérnökök, valamint Sánthó István építész a koronás arany érdemkeresztet kapták. A magyar műszaki kar e jeles férfiait szintén bemutatjuk olvasóinknak Marcenke Vilmos szobrászt a Ferenc József-rend lovagkeresztjévé"- jutalmazta a király az állandó országház építésénél végzett nagyszabású munkáiért. Marhenkeről nem először esik szó lapunkban; amikor az új országházat ismertettük, részletesen kitértünk Marhenke érdemes munkásságára is. Az új ország márványfalai, e monumentális építkezésnek legfontosabb és leggyönyörűbb része, dicsérik Marhenke művészetszámba menő kiváló tudását és mi csak örülünk Marhenke jól megérdemelt, legfelsőbb helyről jövő kitüntetésén. Azokért a szobrászati munkálataiért, melyeket legutóbb a Szt.István-templom építésénél végzett, a szakkörök dicséretén kívül mindenek elismerését vívta ki, és az ő munkássága, melylyel a székesfőváros majdnem minden nagyobbszabású építkezésénél találkozunk, már régen nevet és dicsőséget szereztek neki a legszélesebb körökben. Jungfer Gyula gyárost a királyi tanácsosi címmel tüntette ki a király azokért az érdemeiért, melyeket a királyi várpalota műlakatos munkái közül szerzett. Jungfer Gyula is azok közé tartozik, kik kitartó, érdemes munkával kiemelkedtek a hétköznapiság keretéből, s így alkalmat nyújtottak arra, hogy velük érdemük szerint foglalkozzunk. Pár éve csak, hogy Jungfer Gyulát úgy mutattuk be lapunkban, mint a magyar műlakatosipar megteremtőjét, ki a magyar kovácsolt díszmunkáknak a külföldön is több ízben diadalt szerzett. Jungfer munkái nálunk már régóta fogalomszámba mennek, mert ezek egytől-egyig bizonyságai annak, miként lehet az ipari mesterséget művészetté emelni. Ilyen munkái Jungfernek találhatók az utóbbi évtizedek úgyszólván minden monumentális építkezésénél hazánkban. Nemcsak a királyi várpalotának és az új országháznak, hanem minden középületünknek igaz ékességéül szolgálnak Jungfer alkotásai. Hey Béla. Schickeranz Albert. Herzog Fülöp Ferenc. Steinhausz László. Hauszmann Alajos. Heinrich László, Harchenke Vilmos. ■Jungfer Gyula: Sánthó István. 0R57R 5-U1LRB 1906