Ország-Világ, 1924 (45. évfolyam, 1-53. szám)

1924-04-20 / 16-17. szám

_____Budapest, 1920. április 20. &$. évfolys^^4.fr-17.szám HszáShuo KÉPES HETILAP - ' •' Szerkesztőség : Budapest, VI., Horn Ede­ utca 18., földszint 1. Kiadóhivatal címe : Budapest, V. kerület, Hold-utca 7. szám. Kiadótulajdonos : a „Pesti Könyvnyomda Részvénytársaság". Megjelenik minden héten egyszer, vasárnapon. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. FALK ZSIGMOND Előfizetési ár : Egész évre 52,000 korona, fél évre 26,000 korona, negyed évre 0,000 korona, egy hónapra 5,000 korona. Egyes szám ára tőzsdékben és a pályaudvarokon 1,200 korona. Külföldi előfizetésekhez a postailag meghatározott viteldíj is csatolandó. AZ ELSŐ HAJNAL Színjáték három felvonásban. — írta CSERGŐ HUGÓ. (6) NYOLCADIK JELENET. Igazgató, Róbert. Róbert (előlép a fülke függönye mögül, halkan, zavarodottan): Én vagyok, igaz­gató úr. Igazgató (igen erős hangon): Mit kere­sel ifi? Mit csinálsz iff? Róbert: Én most jöftem a vacso . . . vacsorától j­öftem. Igazgató : Miért akadozol ? Róbert: Rám ijesztett igazgató úr, most is még meg vagyok ij­edve. Igazgató : Most jöftél ? Róbert: Most jöftem, igazgató úr. Igazgató: Nem voltál iff már az előbb is ? Róbert (kissé félre van fordulva a feje): Nem voltam iff. igazgató úr. Igazgató: Felém fordulj, úgy felelj ! Róbert (feléje fordul, csöndes hangon)­: Nem voltam iff. Igazgató (fürkészőn): Tudod, hogy ha­zudni nem szabad ?­ Róbert (nyugodtabban): Tudom, kedves igazgató úr. Igazgató : Tudod, hogy sohasem hazud­tál még ?­­ Róbert: Tudom, igazgató úr. Igazgató : S most sem ? Róbert: Most sem. Igazgató: Hát a többiek hol vannak ? Róbert (bizonytalanul): A­m­a kertbe mentek, vagy nekik is jönniök kell mind­­járt ... Én előre jöttem ... Igazgató (nyomatékkal) : Úgy van-e, Ró­bert, amint mondod? Róbert (a fülke felől hangzó zajra most már biztosan, nyugodtan): így van, kedves igazgató úr, már jönnek is. KILENCEDIK JELENET. Előbbiek: Imre, Iván, Klára, Margit, Miklós, László, majd Tekla. Imre, Iván, Klára, Margit, Miklós, László (már Róbert utolsó néhány szava közben a fülkében voltak s most jönnek előre, miközben mondják): Ni, hiszen iff van Róbert ! Hol voltál ?. Iff vagy ? Keres­tünk ! Róbert: Iff vagyok. Előbb jöttem, mint fi. Kedves igazgató urunk is iff van. Mind (körülfogják az igazgatót)­. Kedves igazgató úr, de jó, hogy itt van! Azt hit­tük, elment már! Igazgató (cirógatja egyikét-másikát): Nem. Most megyek. Tekla (színházra öltözve, de köpenybe burkolva benyit középen): Bácsi ! Bácsi ! A kocsis már befogott. Indulhatunk? Me­hetek így kalap nélkül? Igazgató (az éráját nézve): Thyn­ hal Legfőbb ideje ! Sáli végy a nyakadba. Haza­jőve! hűvös lesz, megfázol. Megyek én is a felöltőmért. Tekla: De siessen, bácsi, lekésünk. Igazgató : Rohanok. Ejnye ezt a tokot... Tekla: Tessék ideadni, hova vigyem? Igazgató (átadja neki a tokot): Vidd az irodába, fedd az íróasztalomra. Adj Isten, gyerekek ! (Középen gyorsan él.) Mind (utána): Jó mulatást, igazgató úr ! Tekla: Szerbuszfok, gyerekek! Lejöftök ti is ? Szaladok a sálomért. U­gyan, Klára, vidd le addig te ezt a fokot az irodába. Szerbuszfok! Szerbuszfok! (Klára kezébe nyomja a tokot s szalad is ki középen.) TIZEDIK JELENET. Róbert, Imre, Klára, Margit, László, Miklós, majd Tekla hangja a kertből: A jelenetnek gyors, suttogó és izgatott a tempója. Klára : Ki jön velem ? Iván, Miklós, Margit: Én, én, én! László: Menjünk mind! Menjünk le a kertbe! Róbert (kétségbeesve): Ne menjetek! Maradjatok ! Csak egy percig maradjatok! Klára : Miért, Róbert ? Róbert (tapogatózik maga körül): Óh, ha lehetséges, lehetséges volna! Mind (köréje sereglenek). Margit: Mi van veled, Róbert ? Lázas a hangod, remegsz az izgalomtól. Róbert (suttogva): Csönd! Halkabban! Senki meg ne hallja! Olyat kell monda­nom! Hogy’ mondjam el nektek? Iván: Dehát miről van szó! Róbert (gyorsan, fojtottan): Azt mondd meg előbb, Klára, nálad van-e a fok, amit Tekla adott ? És tudni akarom, kik vagytok itt? Mondjátok, szóljatok sorra! Klára (elcsodálkozva): Ejnye de furcsa ! Nálam a tök és iff vagyok még. Imre: Én is iff vagyok. Iván: Én is. Róbert : Ki még ? Margit, László, Miklós (egymásután): Én. Én. Én. Róbert: Biztos, hogy nincs iff más ? László (türelmetlenül) : Megmondod végre, Róbert, mit akarsz, mi történt ? 1 ^ Róbert (suttogva, kétségbeesetten): Óh, hogy’ mondjam, mikor szinte megfojt! Imre : Csak nyugodtan, Róbert. Izgatott vagy. Hát csillapodj kissé és beszélj! Róbert (suttogva): Közelebb jöjjetek, hoz­zám hajoljatok, (körültapogatózik) így, így! Iván (türelmét vesztve): Beszélj­e már, Róbert! Róbert (izgatott, suttogó hangon): Hát ahogy indultunk innen vacsorára, én egy pillanatra visszamaradtam, hogy a helyére tegyem a bagolymadaramat és akkor akaratlanul meghallottam, mit beszélt az igazgató az idegen doktorral.... Margit (felháborodva) : Csak nem hallga­­tóztál, pfuj! Róbert (kétségbeesve): Ne beszélj, Mar­git! Nem tudod, miről van szó! Klára (határozottan): Akármiről Hall­­gatózni, utálatos. Róbert: Ne ítéljetek láfatlanba. Hajol­jatok ide, közelebb. Egészen közel. Margit: Nem, én nem hallgatom... Klára: Én sem. Róbert (tehetetlen kétségbeeséssel): Ne ! Ne ! Ne menjetek, az Istenért, ne menjetek! Csak egy percre! BÁBEL: Fantasztikus rekonstrukció.­­ Körmendi-Nyuraközy László akvarellje.

Next