Ország-Világ, 1924 (45. évfolyam, 1-53. szám)
1924-04-20 / 16-17. szám
_____Budapest, 1920. április 20. &$. évfolys^^4.fr-17.szám HszáShuo KÉPES HETILAP - ' •' Szerkesztőség : Budapest, VI., Horn Ede utca 18., földszint 1. Kiadóhivatal címe : Budapest, V. kerület, Hold-utca 7. szám. Kiadótulajdonos : a „Pesti Könyvnyomda Részvénytársaság". Megjelenik minden héten egyszer, vasárnapon. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. FALK ZSIGMOND Előfizetési ár : Egész évre 52,000 korona, fél évre 26,000 korona, negyed évre 0,000 korona, egy hónapra 5,000 korona. Egyes szám ára tőzsdékben és a pályaudvarokon 1,200 korona. Külföldi előfizetésekhez a postailag meghatározott viteldíj is csatolandó. AZ ELSŐ HAJNAL Színjáték három felvonásban. — írta CSERGŐ HUGÓ. (6) NYOLCADIK JELENET. Igazgató, Róbert. Róbert (előlép a fülke függönye mögül, halkan, zavarodottan): Én vagyok, igazgató úr. Igazgató (igen erős hangon): Mit keresel ifi? Mit csinálsz iff? Róbert: Én most jöftem a vacso . . . vacsorától jöftem. Igazgató : Miért akadozol ? Róbert: Rám ijesztett igazgató úr, most is még meg vagyok ijedve. Igazgató : Most jöftél ? Róbert: Most jöftem, igazgató úr. Igazgató: Nem voltál iff már az előbb is ? Róbert (kissé félre van fordulva a feje): Nem voltam iff. igazgató úr. Igazgató: Felém fordulj, úgy felelj ! Róbert (feléje fordul, csöndes hangon): Nem voltam iff. Igazgató (fürkészőn): Tudod, hogy hazudni nem szabad ? Róbert (nyugodtabban): Tudom, kedves igazgató úr. Igazgató : Tudod, hogy sohasem hazudtál még ? Róbert: Tudom, igazgató úr. Igazgató : S most sem ? Róbert: Most sem. Igazgató: Hát a többiek hol vannak ? Róbert (bizonytalanul): Ama kertbe mentek, vagy nekik is jönniök kell mindjárt ... Én előre jöttem ... Igazgató (nyomatékkal) : Úgy van-e, Róbert, amint mondod? Róbert (a fülke felől hangzó zajra most már biztosan, nyugodtan): így van, kedves igazgató úr, már jönnek is. KILENCEDIK JELENET. Előbbiek: Imre, Iván, Klára, Margit, Miklós, László, majd Tekla. Imre, Iván, Klára, Margit, Miklós, László (már Róbert utolsó néhány szava közben a fülkében voltak s most jönnek előre, miközben mondják): Ni, hiszen iff van Róbert ! Hol voltál ?. Iff vagy ? Kerestünk ! Róbert: Iff vagyok. Előbb jöttem, mint fi. Kedves igazgató urunk is iff van. Mind (körülfogják az igazgatót). Kedves igazgató úr, de jó, hogy itt van! Azt hittük, elment már! Igazgató (cirógatja egyikét-másikát): Nem. Most megyek. Tekla (színházra öltözve, de köpenybe burkolva benyit középen): Bácsi ! Bácsi ! A kocsis már befogott. Indulhatunk? Mehetek így kalap nélkül? Igazgató (az éráját nézve): Thyn hal Legfőbb ideje ! Sáli végy a nyakadba. Hazajőve! hűvös lesz, megfázol. Megyek én is a felöltőmért. Tekla: De siessen, bácsi, lekésünk. Igazgató : Rohanok. Ejnye ezt a tokot... Tekla: Tessék ideadni, hova vigyem? Igazgató (átadja neki a tokot): Vidd az irodába, fedd az íróasztalomra. Adj Isten, gyerekek ! (Középen gyorsan él.) Mind (utána): Jó mulatást, igazgató úr ! Tekla: Szerbuszfok, gyerekek! Lejöftök ti is ? Szaladok a sálomért. Ugyan, Klára, vidd le addig te ezt a fokot az irodába. Szerbuszfok! Szerbuszfok! (Klára kezébe nyomja a tokot s szalad is ki középen.) TIZEDIK JELENET. Róbert, Imre, Klára, Margit, László, Miklós, majd Tekla hangja a kertből: A jelenetnek gyors, suttogó és izgatott a tempója. Klára : Ki jön velem ? Iván, Miklós, Margit: Én, én, én! László: Menjünk mind! Menjünk le a kertbe! Róbert (kétségbeesve): Ne menjetek! Maradjatok ! Csak egy percig maradjatok! Klára : Miért, Róbert ? Róbert (tapogatózik maga körül): Óh, ha lehetséges, lehetséges volna! Mind (köréje sereglenek). Margit: Mi van veled, Róbert ? Lázas a hangod, remegsz az izgalomtól. Róbert (suttogva): Csönd! Halkabban! Senki meg ne hallja! Olyat kell mondanom! Hogy’ mondjam el nektek? Iván: Dehát miről van szó! Róbert (gyorsan, fojtottan): Azt mondd meg előbb, Klára, nálad van-e a fok, amit Tekla adott ? És tudni akarom, kik vagytok itt? Mondjátok, szóljatok sorra! Klára (elcsodálkozva): Ejnye de furcsa ! Nálam a tök és iff vagyok még. Imre: Én is iff vagyok. Iván: Én is. Róbert : Ki még ? Margit, László, Miklós (egymásután): Én. Én. Én. Róbert: Biztos, hogy nincs iff más ? László (türelmetlenül) : Megmondod végre, Róbert, mit akarsz, mi történt ? 1 ^ Róbert (suttogva, kétségbeesetten): Óh, hogy’ mondjam, mikor szinte megfojt! Imre : Csak nyugodtan, Róbert. Izgatott vagy. Hát csillapodj kissé és beszélj! Róbert (suttogva): Közelebb jöjjetek, hozzám hajoljatok, (körültapogatózik) így, így! Iván (türelmét vesztve): Beszélje már, Róbert! Róbert (izgatott, suttogó hangon): Hát ahogy indultunk innen vacsorára, én egy pillanatra visszamaradtam, hogy a helyére tegyem a bagolymadaramat és akkor akaratlanul meghallottam, mit beszélt az igazgató az idegen doktorral.... Margit (felháborodva) : Csak nem hallgatóztál, pfuj! Róbert (kétségbeesve): Ne beszélj, Margit! Nem tudod, miről van szó! Klára (határozottan): Akármiről Hallgatózni, utálatos. Róbert: Ne ítéljetek láfatlanba. Hajoljatok ide, közelebb. Egészen közel. Margit: Nem, én nem hallgatom... Klára: Én sem. Róbert (tehetetlen kétségbeeséssel): Ne ! Ne ! Ne menjetek, az Istenért, ne menjetek! Csak egy percre! BÁBEL: Fantasztikus rekonstrukció. Körmendi-Nyuraközy László akvarellje.