Ország-Világ, 1936 (57. évfolyam, 1-39. szám)
1936-01-04 / 1. szám
2 teljessé, mikor egy Németországgal esetleges megértésről és végre arról beszélt, milyen ádáz ellensége a háborúnak és ha van valaki, aki a békét akarja, az az ő személye. Laval békés szándékának hangoztatásával nyerte meg a csatát és erre vonatkozó kijelentései alatt változtatták meg a szavazódobozokból már kikerült szavazólapok a színüket. A francia sajtó azzal fejezi be tudósítását, hogy a francia nemzet ellenségei előre ittak a medve bőrére, de a medve talpra állt és megmutatta, hogy tigriskarmokkal bír. Mi ebből ismételten csak egy következtetést vonunk le. Nem lenne könnyű, ha a sor rákerülne, Katót táncba vinni, mert a baloldali radikális pártok még annak az árán is békét akarnak, ha az a Mussolini által világra hozott fasiszta Olaszország malmára hajtaná a vizet. A francia frontharcosok nemzeti szövetsége az angol háborús kísérlet ellen A francia frontharcosok nemzeti szövetsége a napokban népes nagygyűlést tartott, melyen a parlamenti eseményekkel kapcsolatban olyan értelmű határozatot hozott, hogy semmi szín alatt sem fognak fegyvert régi fegyvertársaik, akár az olaszok, vagy az angolok ellen, kik a világháborúban francia földön mellettük harcoltak. A határozat hiteles szövegében a következők foglaltatnak: Mélyen meg vagyunk rendülve a parlamentben elhangzott azon súlyos kijelentésektől, melyekből egy háború lehetősége csillan ki. De megdöbbent bennünket egyik-másik képviselő állásfoglalása a béke ellen. Az U. N. C. (Union Nationale des Combattants), kötelességének tartja kijelenteni, hogy e pillanattól kezdődőleg egyetlen egy francia katonának életét sem engedi kockáztatni egy testvért gyilkos háborúban Olaszország ellen. A francia nép istenkáromlásnak minősítené, ha vezetői a nép többségének hangulatát semmibe sem vennék. A nagygyűlés határozatát közölte a szövetség 9046 csoportjával, hogy az ország különböző választókerületeiben idejében megállapíthassák a felelősség kérdését országgyűlési képviselőikkel szemben. A határozatot a szövetség az összes miniszterekkel közölte. Francia híradás a római francia olasz baráti zarándok útról December 27-én indult el az első ezer nemzeti frontharcos a római francia-olasz baráti zarándok útra. A zarándok útról az olasz nemzeti frontharcosok hivatalos lapja külön számban emlékezik meg. A francia sajtó a következőket írja: Az út mentén mindenütt lelkes tüntetések voltak. Az olasz állomásokon szokatlan nagy tömegben várták a francia frontharcos bajtársakat. Rómába érkezésükkor az avantgardisták a Marseillaiset játszották. A Venezia téren, Róma szívében, gyülekeztek a francia frontharcosok délután két órakor. A tér feketéllett a hatalmas tömegtől, a fasiszták fekete ingeitől. A látvány, a híradások szerint, az ismeretlen katona márványemléke előtt olyan megkapó és megrázó volt, ami minden jelenlévő számára felejthetetlen emlék marad. Palazzo Venezia előtt állt meg a tömeg és a balkon alatt valamennyi szem a Ducét leste. Az olaszok »Duce« kiáltására lassan kinyílt a balkon ajtaja és Mussolini alakja vált láthatóvá. Nem a legendás acélos államférfin, hanem az ember, kinek arca sugárzott a boldogságtól a rokonszenvnek ekkora megnyilvánulásának láttára. A hatalmas térség zengett az olaszok és franciák egybeforrott dübörgő éljenzésétől. Midőn Mussolini kezét felemelte, halotti csend támadt. A Duce a következőket mondotta egyszerű, meleg szavakkal: Francia bajtársak, köszönöm néktek üdvözlésieket és latin rokonszenveteket. Mussolini hatalmas »Vivát« kiáltások között vonult vissza dolgozó szobájába. Blanchard André frontharcos, a fasiszták vállain állva, emlékeztette bajtársait megállapodásukra. Elhatározták, hogy Laval miniszterelnököt táviratilag üdvözlik és felkérik arra, hogy találja meg módját a béke megteremtésének, mert esküt tettek, hogy soha fegyvert nem fognak olasz testvéreik ellen, így lett, a francia jelentés szerint, a zarándokútból nemzetközi politikai mozgalom az európai béke érdekében. A francia frontharcosok az olasz királynál Az olasz király a Quirinalban fogadta az ezer francia nemzeti frontharcost, kik kilenc órakor gyülekeztek a királyi palota parkjában. Báró Boero di Costanca, a király hadsegéde és Aloisi, a nizzai vicekonzul készítették elő a fogadtatást. A tömeg lázas izgalomban várt Victor Emanuel király megjelenésére. A savoyai ház fanfárjainak hangjai jelezték a király érkezését. Ezer francia torok kiáltotta: Éljen a király. Elsőnek Charles Bucnét, politikai írót, a zarándokút vezetőjét mutatták be a királynak, kihez szívélyes szavakat intézett. Buchet Charles válaszában a régi fegyvertársak testvéri együttérzését, a francia-olasz baráti érzés el nem múlását tolmácsolta az olasz királynak. Majd a király az ő kíséretében tette meg az utat a francia frontharcosiak és a zarándokaiban résztvevő hölgyek sorfala között, nem egy dekorált frontharcost tüntetve ki megszólításával. Délután fél öt órakor a Barberini palotában volt a hivatalos katonai fogadtatás. A fogadtatást a franciák részéről Thierry ezredes köszönte meg. Mi azok közé a franciák közé tartozunk, mondotta Thierry, kik jól emlékeznek a nagy olasz írónak, D’Annunzionak felhívására, melynek folyománya lett az az olasz segítség, mely győzelmünket lehetségessé tette. Ha valaki mindezek után a francia és olasz nemzet közé éket merészelne ütni, azt mondanók, amit Verdininél mondottunk: Kívül tágasabb. Majd Carlo Delacroixhoz, a háborúban megvakult képviselőhöz fordulva a következőképpen folytatta: Mi önben nemcsak az olasz hadsereg nagy szenvedéseinek élő szimbólumát látjuk, hanem szimbólumát az olasz-francia együttérzésnek is. Delacroix a következőkben válaszolt többek között Thierrynek: Mi olaszok, csak azt kérjük tőletek, franciáktól, hogy ha valaki háborút követel tőletek, legyetek szigorúan semlegesek. — Ha Anglia 1914- ben Franciaország felkérésére azonnal igennel válaszolt volna, talán a világháború sem következett volna be, mert a németek talán óvakodtak volna a háborútól. Ma ugyanaz a helyzet. Ila Franciaország Anglia háborúra való unszolására azonnal nemmel fog felelni, a béke biztosítva lesz és a latin faj, mely az európai békének és harmóniának alapköve, meg lesz mentve. A beszédeket frenetikus tapsorkán követte. Eddig a tudósítás, melyet kár lett volna elhallgatni, ma, amikor a magyar anyának éppen úgy remeg szíve gyermekéért, mint a franciának, vagy akár az olasznak és a józan emberek mind rettegéssel vegyes utálattal fordulnak el a háborútól. Egymilliárd francia frank a szovjetnek A józan francia sajtó a Gringoire-ral az élen, megbotránkozással tárgyalja, hogy a francia kormány ismét egymilliárdot akar a Szovjetnek kölcsön adni. Elszörnyüködve állapítják meg, hogy ez a pénz csak arra való, hogy a Szovjet ezen az egymilliárdon vasutakat építsen a lengyel határra. Az oroszok 57 milliárddal máris tartoznak, melynek még a kamatait sem fizetik meg, amit a franciák egyszerűen komisz becsapásnak minősítenek. Egy vasút sem többet a Szovjetnek, teszi hozzá a francia híradás. ORSZÁG-VILÁG ÜNNEP UTÁN — Mi az, mi az? — kérdi a gyárigazgató barátjától. — Te most vásárolsz Karácsonyra? Nem is tudtam, hogy görögkeletiek vagytok és Vízkeresztkor — ünnepeltek... A megszólított és csomagokkal megrakott barát savanyu arcot vág. — Könnyű neked, te agglegény vagy! De nekem feleségem, lányom, vöm, unokám, szobalányom és szakácsnőm van... Ezek valamennyien ajándékot kaptak Karácsonyra a feleségemtől és amit a feleségem rosszul csinált, azt most nekem kell jóvá tennem! — Szóval a feleséged bevásárolt, te pedig — kicserélsz__Dupla kiadás, mert a bevásárlás is a te bőrödre ment és a kicserélés ráfizetése szintén téged terhel... — Ohó, nem egészen úgy van! A kereskedő ígéretet tett, hogy az esetleges cseréket ráfizetés nélkül teljesíti... Mert, kérlek alássan, én nem tehetek arról, hogy nem a leányomnak mu f f o t vásárolt, ellenben a feleségem leányomat bélelt kesztyűvel lepte meg. Most már nem azt az álláspontot foglalja el, hogy ha a leányom férjétől muffot kapott, nincs szüksége bélelt kesztyűre, tehát a józan ész azt diktálja, hogy a bélelt kesztyűt fel kell cserélni béleletlen kesztyűre__Ez csak világos! — De mi közöd ehhez neked? — Hát, barátom, az ember mindent megtesz a házibéke kedvéért... Még közvetlen az ünnepek után vagyunk, nem kezdhetem el máris a randalírozást. .. No de ezt, barátom, te nem érted... Agglegény vagy, de nem is volt örömed az ünnepben... — És neked? — Nekem? És a csomagok terhe alatt roskadozó férj gondolkozni kezd, majd lassan elindul, de a válasszal adós marad. A Petőfi Sándor ucca sarkán azonban elfogja mindennapi tarokkpartnerét, aki feldúlt arccal mondja el a rajta esett injuriát... — Bevásárlás vagy csere? — érdeklődik a tarokkpartner. — Csere! — hangzik a szomorú válasz. — Én már túlestem rajta__ No de esküszöm, hogy a jövő Karácsonyra mindennemű bevásárlást megtiltok a feleségemnek. Engem ne lepjen meg semmivel! Ha nekem szükségem lesz valamire, azt megveszem magam ... Képzeld, nem Karácsonyra meglepett egy beretválkozó pamaccsal. Megköszöntem, és bele akarom tenni beretválkozó készülékem dobozába, de a pamacsnak még a fele sem ment bele. Tudod, én pedáns ember vagyok. Szeretem, ha dolgaim szép rendben együtt vannak. Most mit csináljak? Vegyek külön dobozt a pamacsnak? Be fogom cserélni ... Igen ám, de ez nem olyan egyszerű dolog, mint ahogy te képzeled... A kereskedő, aki ígéretet tett feleségemnek, hogy ha pamacs nem volna megfelelő, készséggel becseréli, azt a merev álláspontot foglalta el, hogy higiénikus árut nem cserélhet be, mert hátha én azt már megfertőztem... De van egy megoldás, — mondta a kereskedő, — vegyen uraságod egy olyan készüléket, amelyben pamacs is van! Hát mondd, most mit csináljak? Vettem egy pamaccsal ellátott új készüléket és igy most van egy pamacsos készülékem, egy külön pamacsom, de nem dobhatom el a régi, pamacs nélküli készülékemet sem... No, Isten veled — jó cserét! A muffos férj tovább bandukol, mikor hirtelen hátbaüti szomszédja — Kovács úr. — ön is a Kálváriát járja? No, mi férjek nagy állatai vagyunk az Úristennek!... De hát Karácsony, a gyerek... Az ember minden áldozatra kész... Csak a feleség ne avatkozna bele a dologba... Aladár fiamnak vett egy pulóvert, mert hát a gyerek már síel, de ezt nem akarta bevallani, mert akkor nem volna az örökifjú feleség... Persze, a pulóver szűk Aladárnak, be kell cserélnem nagyobbra, de ezt a cserét én okosan fogom megoldani, mert a soffőröm méreteit veszem irányadónak s ha esetleg a pulóver nagy lesz Aladárnak, legalább a soffőröm hozzájut egy karácsonyi pulóverhez... Rohanok, szomszéd úr, mert még rengeteg cserélni valóm van...