Országgyűlési Tudósítások, 1989 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1989-01-10 / 1. szám
z Újraindítjuk... Reformidőket élünk. A jelenhez a múlt segítségét is hívjuk, amikor életre keltjük az ORSZÁGGYŰLÉSI TUDÓSÍTÁSOK kiadványt. Az 1832- 1836-os diéta a magyar reform első jelentős mérföldköveként vonult be történelmünkbe, de arról is nevezetes, hogy kézzel másolt „kiadvány”-elődünk alapításával ekkor lépett az országos politika színterére egy fiatal ügyvéd, Kossuth Lajos, aki a nemzet egyik valódi vezetőjévé vált. Az országgyűlési ifjakkal összefogva arra vállalkozott, hogy a diétán történtekről tudósítsa az országot, és ezzel mind a képviselőket, mind a vármegyéket felrázza. A Fiatal Ügyvédek Klubjának tavaly őszszel létrehozott Képviselői Tanácsadó Szolgálata ugyanezt a célt tartja szem előtt: ifjú újságíró kollégákkal összefogva hű és objektív tudósítást, dokumentumértékű tájékoztatást adni a parlamenti ülésszakon történtekről. Amit a T. Olvasó most a kezében tart, nem „lap”, hanem ,,tájékoztató alkalmi kiadvány”. Ami az országgyűlésen elhangzik, az szó szerint szerepel kiadványunkban, csak az esetleges bántó nyelvi képtelenségeket javítjuk ki. Néhol olyan megjegyzést fűzünk az elhangzottakhoz, ami az érthetőséghez, az olvasó eligazodásához feltétlenül szükséges. Ezeket azonban a Parlamentben elhangzottaktól jól felismerhetően elkülönítjük. Vállalkozásunkkal a hiteles tájékoztatás iránti igény kielégítésén keresztül a reformtörekvések sikeréhez és a társadalmi megújhodáshoz kívánunk hozzájárulni. Dr. Ruttner György Kossuth meg is írta tudósításaiban, hogy a rendek tüzetesen magasztalták ugyan a nyilvánosság becsét, de újság még nincs, „állítom, hogy nem is lesz”. (Idézet A magyar sajtó története c. monográfiából) rögtön hozzátette azt is, hogy a halasztás okát ne hozzák nyilvánosságra. A végeredmény ismert: a napilapokban már csak az jelent meg, hogy a korábban már törvénybe iktatott időpontot módosítani fogják, majd később közölték, hogy az ünnepségeket egy évvel később kell megtartani. Mindez apróság csupán - de az Országgyűlési Tudósítások nélkül ma már kideríthetetlen lenne a késedelem igazi oka... KÖRKÉRDÉS Másfél évszázaddal Kossuth emlékezetes kéziratos újságja után, amikor már a televízió és a rádió is részletes helyszíni közvetítést sugároz, indokolt-e egy, az Országgyűlésben elhangzottak másnapján megjelenő, a kossuthi címet viselő „napilap”, az Országgyűlési Tudósítások megjelentetése? Jóllehet a kérdésre csak Önök, Olvasók adhatják meg a végleges választ, munkatársaink még a lap indítása előtt felkerestek néhány közismert Olvasót, hogy megérdeklődjék: ők hogyan vélekednek a kezdeményezésről. Dr. Gazda István tudománytörténész Ha valaki pontos képet akar kapni arról, mi is történt 1825 után a magyar országgyűlésen, hogyan alakították meg akkoriban a Magyar Tudományos Akadémiát, nem kell mást tennie, mint fellapoznia az Országgyűlési Tudósítások akkori lapjait. Ennek segítségével ugyanis mindennél pontosabb és hitelesebb képet kaphat az olvasó az akkori történésekről. A napi tudósítások mellett egyébként összefoglaló jellegű kiadványok is megjelentek. Kiadták például külön a főrendiház s külön a képviselőház jegyzőkönyveit és az ott elhangzott beszédeket is. Nemrégiben például az izgatott, hogy Szentágothai János parlamenti beszédeiben hogyan foglalkozott a tudománnyal, s ezért azt kerestem, hogy miként lehet ezekhez hozzáférni. Sajnos, a napilapok még ma is csak szemelvényeket, idézeteket közölnek a beszédekből, s aki nem ér rá napközben, annak csak a televíziós összefoglalások maradnak - kell tehát egy mindenki számára hozzáférhető „krónika”. Egyébként a 19. században nem csupán az Országgyűlés alkalmából, hanem a különféle társaságok összejövetelei, konferenciái alkalmából is kiadtak napilapokat. Például a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók évente megrendezett négynapos vándorgyűlése alatt is megjelent napilap, s ez is megtalálható a nagyobb közgyűjteményekben. Ezek a napilapok ma egy korszak fontos tudományos, politikai és kulturális dokumentumai, a tudományos kutatás fontos, szinte pótolhatatlan forrásai. Hogy mi minden hámozható ki egy-egy ilyen könyvbe kötött napilaptudósítás-folyamból, arra hadd említsek egy érdekes példát. Egy időben nagyon érdekelt, hogy a milleniumi kiállítást miért 1896-ban tartották, hiszen a honfoglalás az akkori hivatalos álláspont szerint 895-ben történt meg. Ennek nyitját végül is egy ilyen Országgyűlési Tudósításban találtam meg, nevezetesen azt, hogy az akkori közlekedési miniszter nagy vita után kijelentette: a kiállításra csak akkor lehet vendégeket, külföldieket meghívni, ha tiszta a város levegője. Ehhez azonban be kellett fedni a Nagykörúton lévő, akkor még nyitott csatornákat. Kiszámolta, hogy ez a nagy munka 95-re nem készülhet el, s ezért azt javasolta, hogy egy évvel később tartsák meg a milleniumi ünnepségeket. Persze Ágh Attila politológus A politikai nyilvánosság a leglátványosabb áttörést a parlament és a magyar lakosság összekötésében érte el. Ennek ellenére ez a nyilvánosság még nem szervezett és nem artikulált. Ezért a kossuthi modellhez való direkt visszatérés - amely a képviselői beszédeket az írott sajtó számára elérhetővé teszi - szerintem lényeges előrelépést jelent, két tekintetben is. Egyrészt az országos nyilvánosság tekintetében, másrészt az egyes képviselőt illetően parlamenti szerepének megítélésében választókerülete szempontjából, a manapság még oly kocsonyás, de hálistennek már felmerült visszahívhatóság kérdésében. A képviselőket arra serkenti, hogy átgondoltabb hozzászólással jelenjenek meg a parlamenti fórumon, amely még mindig tele van nagyon csúnya, nagyon rossz vitákkal. Amennyiben a parlament strukturálódik és tagolódik, nem kell minden képviselőnek ugyanarról a témáról megszólalnia: az emberek egyes képviselőtársaikat szószólójuknak tekintik, és ahhoz kapcsolódva mondják el a maguk véleményét, felesleges szólótáncok nélkül, s így a parlament élete ökonomikusabbá válik. Nem igaz, hogy a demokrácia időigényes, az ügyetlen, a tanulatlan demokrácia az időigényes. A tanult és képzett demokráciához hozzátartozik a politikai beszéd fegyelme, tudása, az idővel való gazdálkodás képessége. Ehhez kell tükröt tartani a parlament elé. Az Országgyűlési Tudósításokat azért üdvözlöm lelkesen, mert ezt a tükröt tárja nemcsak a nemzet elé a parlamentről, hanem a parlament elé is saját magáról. (Folytatás a 16. oldalon) Cwmg ostjüm awcmáwía 1989. január 12. Kell-e az Országgyűlési Tudósítások? - ezt a kérdést tettük fel az ülésszak első napján a Parlamentben Aczél Györgynek, Grósz Károlynak, Pozsgay Imrének, már csak azért is, mert ezen a napon még úgy dolgoztunk: lehet, hogy engedély nélkül jelenik meg a lapunk. Egyébként lehet, hogy végül is tényleg engedély nélkül megjelent lapot tart a kezében a Kedves Olvasó. Hogy miért nincs - vagy miért késett - az Országgyűlési Tudósítások engedélyeztetése ? A három felelős politikus válasza - amelyet alább olvashatnak - megerősített korábbi véleményünkben: nem tudjuk. Hiszen mindenki támogatja. Aczél György -Jó lenne, ha a parlament megkapná méltó, komoly helyét a magyar közéletben. - Ezt segítené egy ilyen kiadvány? - Természetesen. - Ön támogatja? - Igen. - Eddig még nem kaptunk rá engedélyt - Gondolom, hogy ennek nem lesz akadálya. A parlamenti jegyzőkönyvet részben rövidíteni kellene - mert így túl sok -, részben tárgyilagosan kommentálni. Jó lenne, ha a parlament ügyszeretete, felelőssége és méltósága - mert az is kell egy jó parlamentnek - érvényesülne. Alapvetően a kiútkeresést segítheti elő. Magyarországon a parlamentarizmus nem nagy múltra tekinthet vissza. Sajátos parlament alakult 1867- ben. Aztán nagyon rövid idő után, 1919 után nehezen volt nevezhető parlamentarizmusnak, ami akkor volt. 1945 után, rövid idő alatt 1948-49-ben megint elferdült. Meg kell találni az útját, és ehhez minden segítség jó, amit adni tudnak. Pozsgay Imre - Hivatkozhatnék Kossuthra is, de most csak annyit mondanék, hogy ha egyszer az Országgyűlés nyilvánosságát egy televíziós és rádiós közvetítéssel meg lehetett teremteni, akkor annak írott, dokumentált formáját legalább annyira jogos az utcára kivinni. Ezért nekem az a véleményem, hogy csak hasznára válna a törvényhozónak is, meg a választópolgárnak is, ha ilyen kommunikáció létrejönne közöttünk az Országgyűlési Tudósítások formájában. - Tehát, ha ezt az első lapot nem engedélyezték, lehet, hogy a többit engedélyezni fogják? - Azt hiszem, hogy egy új sajtótörvény után - amelyet majd az Országgyűlés várhatóan megszavaz - már nem is lehet megakadályozni egy ilyen kiadvány létrejöttét. De én most is támogatom. Grósz Károly - Egy ilyen lap gondolatával találkoztam már korábban is, nekem rokonszenves. Azonban szervezeti kérdéseivel nem foglalkoztam, így nem tudok rá válaszolni, hogy e dolog hol tart most, milyen formában menne. Az Országgyűlési Tudósítások a parlament jegyzőkönyvét közölné a Képviselő Tanácsadó Szolgálat kiadásában. Hogy a parlament jegyzőkönyvét szó szerint közölheti-e vagy sem, arra szabályok vannak. Az Országgyűlés Könyvtárában egyébként megtalálhatók ezek a jegyzőkönyvvek. A szó szerinti közlés fontosságáról nem vagyok meggyőződve, de egy nagyon alapos, a vitát ismertető összeállításra szükség lenne, ebben biztos vagyok. - A szó szerintit miért nem helyesli? - Azért, mert nagyon kevés ember áldozna annyi időt rá, hogy elolvassa ezeket a nagyon sokszor részletekbe menő és szakkérdéseket érintő vitákat. Olyan anyagokat kellene kiadni, amelyek a legszélesebb közvéleményt orientálják. Nagyon sok szakkérdés merül fel, segíteni kell az embereket, hogy eligazodjanak ezekben. Egész nap dolgoznak, rohangálnak, s ha van egy félórájuk, ezalatt nem tudják az egész napi tévéközvetítést vagy több oldalt áttekinteni. Segíteni kellene, hogy a lényeget nyomon tudják követni az emberek. Nagyon érdeklődnek ma a politika iránt, hál istennek ezt jó szívvel mondhatom , mert ez öröm egy pártmunkás számára. De nagyon nehezen tudnak megbirkózni a töméntelen információval. Mivel az Országgyűlésen nagyon sok információ elhangzik - igen nagy érték ez ezért nagy szükség lenne arra, hogy szépen, rendezetten, jól szerkesztett tudósításokkal segítsük az emberek tájékozódását. prc