Országos Filharmónia Műsorfüzet, 1971. július-december (24-45. szám)

1971-07-01 / 24. szám

VIVALDI: H-MOLL SINFONIA, „AL SANTO SEPOLCRO” (F. XI. 7. sz.> Antonio Vivaldi csaknem ötven művet komponált vonószenekarra, szólóhangszerek nélkül. Ezek az alkotások tételrendjükkel általában a szólókoncert műfajához hasonlítanak. Ugyancsak sok rokonvonás fedez­hető fel az egyes tételek belső szerkezetében is: a ritornelles formálás a zenekari koncertekben is megtalálható. Vivaldi ezeket a kompozícióit con­­certónak, concerto ripieninak vagy sinfoniának nevezte. A sinfonia név régebbi hagyományokat folytató megjelölés, amely gyakran színházi, használatra is utal. A H-moll sinfonia a komponistának programzenei címet viselő alko­tásai közül való: „Al Santo Sepolcro”, (A szent sírnál). Zenéjének jelleg­zetességét a vonósegyüttes egységes, sokszínű, finom hangzása teremti meg. Ennek érdekében Vivaldi mellőzte a barokk korban csaknem álta­lános cembalo continuót. A mű első tételében (Adagio molto) halk dina­mikai fokozatok változatos árnyalatai uralkodnak. Zenéjében az egy­szerű ritmusképletek, a szokatlan dallamfordulatok, a szólamok vonalas rajza tónusokban gazdag hangzássa s kifejező harmóniasorrá ötvöződik. A második tétel (Allegro ma poco) kontrapunktikus szerkesztésű. Témá­ját és ellentémáját az első és a második hegedűszólam együtt mutatja be. A kettős téma jellegzetessége az ereszkedő és emelkedő dallamvonal kontrasztja, a gyakori hangismétlés és a kromatikus lépések nagy száma. Mindezek az alkotóelemek a teljes tételben szüntelenül jelen vannak: kombinációik sokasága hívja életre a kontrapunktikus, fúgátós zenei szövetet. A tétel atmoszféráját legnagyobb mértékben a lehajtó, fájdal­mas félhanglépések határozzák meg. A gyors tétel után az Adagio molto jelzésű lassú tétel hangzik el ismét. Sz. Farkas Márta- HÄNDEL: VÍZIZENE — III. Szvit (G-dúr) A barokk szvitmuzsikában különböző tánctételek, ezek között dalbeté­tek (Air-ek), bevezetőként prélude-ök vagy ouverture-ök kaphattak he­lyet; egy azonban majdnem mindig tipikus kötöttség a viszonylagosan laza szvit-füzérben: a hangnemi egység, ha nem is mindig egészen szigo­rúan. Ez a tény segítette nagymértékben a Händel-kutatást annak a hi­potézisnek megerősítésében, hogy az életét nagyrészt Angliában töltő, SÁNDOR FRIGYES VEZÉNYEL, A LISZT FERENC KAMARAZENEKAR JÁTSZIK HUNGAROTON HANGLEMEZEN: VIVALDI: 5 FAGOTTVERSENY Janota Gábor (fagott)* BACH: KANTÁTÁK (No. 161. és 169.) Hamari Júlia (alt), Réti József (tenor), Lehotka Gábor (orgona) 4

Next