Az Országos Középtanodai Tanáregylet Közlönye, 1874-1875 (8. évfolyam, 1-20. szám)
1874-75 / 1-2. szám
— — borainknak köszönhetjük azt a természetes észt —■ szoktuk nevezni józanságnak is — mely a kificamult észjárások üres szalmataposásaitól, a szőrszálhasogató elvonások subtilitásaitól, a rendszerek légváraitól távol tart bennünket. Jellemző felfogásunkra, hogy a mi homályos, mert mélységes vagy magasságos, a mi előttünk érthetetlen, kimagyarázhatlan, azt szoktuk mi egyszóval »philosophicus«-nak mondani.—Nálunk tanácsos először körültekinteni, kik közt szólunk, mielőtt philosophiáról beszélnénk s mert nem beszélhet az ember mindig tanárok közt, minél ritkábban is kerül e tárgyra a sor. A közvélemény, mely oly lármásan követeli a görög nyelv kitörlését gymnasiumaink tantervéből, csak azért nem nyilatkozott a bölcselet ellen, mert ezzel mégsem lopunk el annyi időt az ifjúságtól, aztán föltették józanságunkról és hazafiságunkról, hogy ezt magunktól is kidobjuk a hajóból. Különben et haec graeca. Jót állok róla, senki sem veti szemünkre a veres plajbász használatát. Mégis van a kinek a tanügy körül tudtunkkal s bár hallgatólagos beleegyezésünkkel történt változásokról felelősséggel tartozunk , min magunknak. Kérnek vagy nem kérnek tőlünk tanácsot, semmi esetre sem szabad elhallgatnunk, ha mit meggyőződésünk szerint helyesnek vagy helytelennek ítélünk. Ha valakitől, a tanártól megkívánhatja a közművelődés ügye, hogy tárgyának, foglalkozásának céljáról, fontosságáról s eszközeiről világos tudalommal bírjon. Köztünk lehetnek, vannak is eltérések; a tudományok véletlen elágazása, a tanulnivalók kimeríthetlen gazdagsága, a gyakorlati élet megszorító követelései nehéz feladatul tűzik elénk annak meghatározását, miket, mily arányban s milyen módon tanítsunk ; az is természetes, ha mindenikünk a maga tárgya mellett kardoskodik, csak az nem volna megbocsátható, ha a roszul informált közvélemény elől közönyösen visszavonulnánk s egész erőnkből ne igyekeznénk azt jól informálni, mindenekelőtt pedig úgy az elvi mint a módozati kérdésekben egymást kihallgatni s átengedni a győzelmet annak, ami jobb. A philosophia jelenlegi népszerűtlenségén — főleg nálunk — nincs mit csodálkozni. Ehhez bizony a magyar ember számára sincs extrabejárás, mint nem volt külön út Euklides mondása szerint, a királyok számára sem a geometriához. Egyeseknek úgy mint népeknek az értelmi fejlődés több periódusát kell megfutni, míg a bölcselés régiójába érnek. Az emelkedés lassú, látszólag többször visszatérő, de az ismeretek látköre mindinkább tágul, szempontunk magasbodik ; az egyes, a különös, a rész veszti érdekét az egyetemes, az általános, az egész mellett s a többivel összefüggésében tekintve minden dolog más jelentőséget nyer. Megengedem, hogy épen ez általánosságra törekvés a bölcsészetet mint tudományt nagyon színtelenné s ha következtetéseinek láncolatán az adott dolgoktól messze távolodik s ártalmatlanná teheti, de tagadom, hogy tudomány általánosítás nélkül egyáltalában tehető volna. Elvonás nélkül nincs ismeret, mert nincs összehasonlítás és megkülönböztetés. Kezdetén és végén a megismerés nem egyéb, mint az egységnek a különféleségben s a különfélének az egy