Az Országos Középiskolai Tanáregyesület Közlönye, 1886-1887 (20. évfolyam, 1-11. szám)
1886-09-01 / 1. szám
4 nagyobb számmal kell a fővárost meglátogatnia, amire legjobb alkalmat a tanáregyesület közgyűlése nyújt. A középiskolai tanáregyesület működése különben is bizalmat kelt az iránt, hogy tanügyünk javul. Ehhez járulnak a középiskolai törvény nyújtotta garancziák. Egy év alatt tízszer annyi iskolát építünk most, mint azelőtt. Tízszer többet fordítunk most felszerelésekre is, mint az előtt. Javulás mutatkozik a tanárok működésében is. Mindemellett sok még a tennivalónk; ha a hiányokat beismerjük, megtesszük az első lépést a javulás terén. Nekünk pedig törekednünk kell, hogy a tanügy terén is utólérjük a nyugati népeket. Mivel pedig a tanáregyesület a javítás elérésében közreműködik, szóló bizalmát fejezi ki az egyesület iránt és annak tagjait még egyszer üdvözli. (Éljenzés.) Dr. Fischer Lajos (Pápáról): Dr. Klamarik J. tiszt. tag élénken ecsetelte tanügyünk fejlődését. Köszönhetjük ezt elsősorban a magas kormány tapintatos vezetésének, hálás köszönettel tartozunk érte. A középisk. tanügy fejlesztésében faktorként szerepel a tanáregyesület is; ő is hozzájárul annak felvirágoztatásához; mivel pedig az egyesületet annak Választmánya vezeti, azon hitben, hogy ehhez a közgyűlés is szívesen hozzájárul, a tanáregyesület választmányának múlt évi működéséért köszönetet mond. (Éljenzés.) 8. Dr. Vida Károly felolvasta értekezését: „A magántanítás a középiskolákban“. (Lásd az 5. sz. mellékletet.) Simon József dr.Zombor szerint előadó nem találta el azt az alapot, melyből a házi, magán tanítás származott. Éppen ezért nem is világíthatta meg azt az utat sem, amelyen haladva az iskola ettől, a szerinte is szükségtelen és haszontalan intézménytől megszabadulhat. Előadó szerint ugyanis a házi, magán tanítás elvetendő, mert a jó, tehetséges tanulóknak fölösleges, a rossz és tehetségtelen tanulókat pedig úgy el is kell az iskolákból távolítani. De várjon ezzel az állítással nem azt követeli-e előadó, hogy a tanítást csakis az egyes tanulókra kell kiterjeszteni, a tanulók másik részét pedig meg kell tőle fosztani ? ! Hiszen ha a rossz és tehetségtelen tanulók eo ipso eltávolítandók, nem kizárása-e ez a tanulók java részének a tanítás magasztos intézményéből? Az iskoláknak nem lehet az a feladatuk, hogy egyes — bárminő oknál fogva — tehetségtelen és rosszaknak kijelentett tanulókat kizárjanak kebelükből, tehát ezzel csakis egy kiváltságos osztályát részesítsék az ifjúságnak az ismeretszerzés nagyszerű intézményében, hanem ellenkezőleg minden tanulót körükbe kell vonniok s különösen a gyöngébbeket támogatniok és fejleszteniük. Szóló tehát azt hiszi, hogy minden bajnak az okát, a jelenlegi didaktikai módszer helytelenségében találhatni meg. Ha az iskolák csak leczkéket adnak fel s ezeket óráról-órára megkövetelik, de a tanulók tudatában mindjárt az iskolába be nem vésik, akkor csakis jogtalanul követeléseiket írják elő a tanulóknak, de őket magukra hagyják s akarva nem-