Az Országos Középiskolai Tanáregyesület Közlönye, 1904-1905 (38. évfolyam, 1-37. szám)
1905-02-12 / 19. szám
453 középiskolai tanárokra még most is érvényben lévő vizsgálati rendszerre, mellyel nincs teljesen megelégedve. A füzet második része, mely a bajor népiskolák felügyeletének történetébe vág, már kívül esik a Közlöny speciális érdekkörén s ezért mellőzzük részletes ismertetését. (Székesfehérvár.) Téri József: KÉRDÉSEK ÉS ÜZENETEK. (Azokat a kérdéseket vagy kéréseket, amelyekre vonatkozó feleletek, illetőleg üzenetek a Közlöny e rovatétól várhatók, számozzuk, hogy a felelő vagy üzenő tagtársak ne legyenek kénytelenek a kérdést vagy kérést ismételni, hanem annak sorszámára hivatkozhassanak.) Még egyszer a 3. kérdéshez. E-hez intézett levelemre a Közlöny utolsó számában —sz.— felel és levelemben kifejtett véleményemet ósdi felfogásnak minősíti. Ugy látszik a tudományos szakképzés ellenségének tekint s erre állapítja e véleményét. Ha úgy van, téved, mert én feltétlen híve vagyok a tudományos szakképzésen alapuló tanárképzésnek s én sem kívánom, hogy a középiskolai tanár polyhistor legyen, valamint hogy azt Klamarik sem kívánta, aki szintén híve volt a tudományos szakképzésnek és annak a tanárképzésnél való érvényre juttatásában cselekvőleg is részes volt. Az én ósdiságom csak annyi, hogy hiszem, miszerint a középiskolai tanárnak, szaktudása körén kívül, legalább annyi általános műveltséggel kell bírnia, amennyit a középiskolán érettségi vizsgálatot tevő tanulótól kívánunk és ha filológus is, nem szabad abszolút ingnoránsnak lennie a mathematika vagy természettudományok terén és megfordítva, de érdeklődnie és bizonyos határokon belül továbbképződnie is kell azon tárgyakban is. Fájdalom, igazat kell adnom —sz.—nek abban, hogy erre nézve az én véleményemmel ellenkező nézet ma a »divatos.« Én igazán szerencsétlenségnek tartom, hogy vannak oly modern tanáraink, kik a mathematikát s a mathematikus kollegát lenézik s alsóbbrendű kategóriának tekintik, mert ők filológusok és épen úgy viszont, csak azért, mert kölcsönösen nem is sejtenek amannak tudományához s kötelességüknek tartották más, mint szaktárgyuk iránt, nem érdeklődni, s elfelejteni belőle azt is, mit valaha tudtak belőle. Ez értelemben tényleg nem vagyok s nem is akarok »modern« lenni. Ki levelemet elfogulatlanul olvassa, az kiolvashatja belőle, hogy eszem ágába sincsen rendszert csinálni belőle, hogy a tanár ne a maga szaktárgyát tanítsa, de a művelt tanárra nem lesz szerencsétlenség, ha egyszer szaktárgyán kívül mással is kell foglalkoznia, s az iskola érdekében esetleg néhány hétig oly tárgyat is tanítania, mely nem a szaktárgya. A régi tanár és a modern tanár közötti különbséget sem definiálja — sz.— helyesen. A régi rendszer tanárának rendszerint (de ne