Az Országos Középiskolai Tanáregyesület Közlönye, 1904-1905 (38. évfolyam, 1-37. szám)

1905-02-12 / 19. szám

453 középiskolai tanárokra még most is érvényben lévő vizsgálati rend­szerre, mellyel nincs teljesen megelégedve. A füzet második része, mely a bajor népiskolák felügyeletének történetébe vág, már kívül esik a Közlöny speciális érdekkörén s ezért mellőzzük részletes ismertetését. (Székesfehérvár.) Téri József: KÉRDÉSEK ÉS ÜZENETEK. (Azokat a kérdéseket vagy kéréseket, amelyekre vonatkozó feleletek, illetőleg üzenetek a Közlöny e rovatétól várhatók, számozzuk, hogy a felelő vagy üzenő tagtársak ne legyenek kénytelenek a kérdést vagy kérést ismételni, hanem annak sorszámára hivatkozhassanak.) Még egyszer a 3. kérdéshez. E-hez intézett levelemre a Közlöny utolsó számában —sz.— felel és levelemben kifejtett véleményemet ósdi felfogásnak minősíti. Ugy látszik a tudományos szakképzés ellenségének tekint s erre állapítja e véleményét. Ha úgy van, téved, mert én feltétlen híve vagyok a tudományos szakképzésen alapuló tanárképzésnek s én sem kívánom, hogy a középiskolai tanár polyhistor legyen, valamint hogy azt Klamarik sem kívánta, aki szintén híve volt a tudományos szakképzésnek és annak a tanárképzésnél való érvényre juttatásában cselekvőleg is részes volt. Az én ósdiságom csak annyi, hogy hiszem, miszerint a közép­iskolai tanárnak, szaktudása körén kívül, legalább annyi általános műveltséggel kell bírnia, amennyit a középiskolán érettségi vizsgá­latot tevő tanulótól kívánunk és ha filológus is, nem szabad abszolút ingnoránsnak lennie a mathematika vagy természettudományok terén és megfordítva, de érdeklődnie és bizonyos határokon belül tovább­képződnie is kell azon tárgyakban is. Fájdalom, igazat kell adnom —sz.—nek abban, hogy erre nézve az én véleményemmel ellenkező nézet ma a »divatos.« Én igazán szerencsétlenségnek tartom, hogy vannak oly modern tanáraink, kik a mathematikát s a mathematikus kollegát lenézik s alsóbbrendű kategóriának tekintik, mert ők filológusok és épen úgy viszont, csak azért, mert kölcsönösen nem is sejtenek amannak tudományához s kötelességüknek tartották más, mint szaktárgyuk iránt, nem érdeklődni, s elfelejteni belőle azt is, mit valaha tudtak belőle. Ez értelemben tényleg nem vagyok s nem is akarok »modern« lenni. Ki levelemet elfogulatlanul olvassa, az kiolvashatja belőle, hogy eszem ágába sincsen rendszert csinálni belőle, hogy a tanár ne a maga szaktárgyát tanítsa, de a művelt tanárra nem lesz szerencsétlenség, ha egyszer szaktárgyán kívül mással is kell foglal­koznia, s az iskola érdekében esetleg néhány hétig oly tárgyat is tanítania, mely nem a szaktárgya. A régi tanár és a modern tanár közötti különbséget sem defi­niálja — sz.— helyesen. A régi rendszer tanárának rendszerint (de ne

Next