Az Országos Középiskolai Tanáregyesület Közlönye, 1907-1908 (41. évfolyam, 1-39. szám)

1907-11-24 / 8. szám

251 korszakában egyetemes világszemléletre emelkedik, »agyában öreg gon­dolatokkal és mélységes eszmékkel«. Az kétségtelen, hogy Petőfinek voltak nagy érzései s érzelmi mélysége a legtöbbször nagy értelmi mély­séggel is párosult, erős mulandóságérzete már elmélyedő szemlélődés eredménye , de ahhoz keveset és nagyon is izgatottan élt, hogy filozófiai elmélyedéshez lett volna ideje. Reflexióinak legérettebb gyümölcse, a Világosságot! c. költemény sem ebből a pesszimisztikus korszakából való. Elfogultsága Petőfi nagy mondásait, bombasztjait, goromba­ságát a borból magyarázza. De miért nem voltak ilyenek kortársai is ? Mélyebb kapcsolat is van ennél Petőfi és kora közt, melyet Barabás nem hangsúlyoz, pedig e kapcsolat nélkül, melyben Petőfi korának demo­kratikus áramlatával és lázas hazafiai lelkesedésével állott, nem érthet­jük meg e kor legzseniálisabb, izgatott és izgató fiát. Petőfi reformátori mindenhatóságának erős éreztetésére ezt mondja : »Egyszerre felfedezi, hogy a magyar szellemet a nép őrizte meg a maga hamisítatlan tisztaságában, meglátja, hogy a nép költészetében megvan az az erő, mely képes átalakítni egész irodalmunkat, észreveszi azt is, hogyha a népet fölemeljük és javaink részesévé tesszük, képes lesz új erőt adni az egész nemzetnek«. (Ez utóbbi gondolat nem is a Petőfié, hanem a Széchenyié.) Igaz, hogy Petőfi költészete nagy forradalom, a mi irodalmunkban a legnagyobb, de minden forradalomnak megvannak a maga előkészítői. Ezt a gondolatot sem Petőfi fedezte fel s nem is olyan egyszerre. A népi iránt való érdeklődés az irodalom felfrissítésére akkor már fejlődésében előrehaladott, általános európai jelenség volt­­Percy, Herder, Goethe) s ebben az irányban nálunk is történtek kísér­letek már Petőfi előtt; ő lánglelkü betetőzője volt annak a fejlődésnek, mely Palóczi Horvát Ádámmal kezdődik s Kisfaludy Károlyon, Czuczoron és az eperjesi iskolán keresztül vezet Petőfiig. Ez semmivel sem kisebbíti nagy jelentőségét. Különben később maga Barabás is mondja, hogy »ha nincsen előtte egész sorozata a közepes, de úttörő költőknek , sohasem lett volna ilyen nagygyá«. Túlzás az is, hogy Petőfi életében, e nagyszerű »epopeiában, az életkorszakok a hősköltemény egyes énekei voltak, melyekben a nemzeti élet küzdelmei tükröződtek«. Hogyan tükröződhettek a nemzeti élet küzdelmei Petőfi öntudatlan gyermekkorában, tanulóéveiben, szerelmes korszakában ? Amint kevés érzéke van Petőfit korába és az irodalmi fejlődésbe beállítani, úgy esztétikai ítéletei sem mindig megbízhatók. Petőfi »dü­höngő versei« semmiesetre sem olyan értékesek, amilyeneknek értékeli. Vas Gerebent nagy elfogultság Petőfivel, Aranynyal és Jókaival egy színvonalon látni. Találunk egypár évszámbeli tévedést is. Szerinte Petőfi születési éve »még két magyar írót adott a nemzetnek : Jókait és Vas Gerebent«, holott Jókai 1825 febr. 19-én született. Szerinte Arany Petőfinél öt évvel előbb született (1818?). A legnagyobb valószínűség szerint Petőfi nem a Vörösmartyhoz írt verse miatt veszett össze Jókaival. Az sem valószínű, hogy Petőfi nélkül Jókai nem lett volna azzá, amivé lett, sőt talán Arany is megtalálta volna a maga útját. Kifejezései nem mindig szerencsések. Jókairól Pizarróval, Peru kizsákmányolójával, parallel azt írja, hogy »kizsákmányolja a nép mesemondó erejét«. A ma­

Next