Az Országos Középiskolai Tanáregyesület Közlönye, 1924-1925 (58. évfolyam, 1-10. szám
1925-03-01 / 7. szám
щищщщщшяшшшш 160 hogy Szentes város képviselőtestülelete a polgári iskolával szemben a gimnáziumi irányt választotta. Az ő igazgatósága alatt emelt Szentes városa a középiskolai oktatásnak díszes emeletes épületet, mely azután a későbbi, nagyméretű építkezésnek is magva maradt. És mind emellett a hatalmas igazgatói tevékenység mellett mint igazén hivatásos tanár tanította az ifjú nemzedéket a gimnáziumnak csaknem minden tárgyára, főkép azonban és leghosszabb ideig a magyar nyelvre, valósággal csodaszámba menő heti óraszámmal. Hosszú ideig igazgatója és magyar nyelvi tanára volt a szentesi városi polgári leányiskolának is és élénk részt vett mint városi és megyei képviselő, valamint a szentesi református egyház tanácsának tagja s évek hosszú során él mint főgondnoka mindennemű közügy irányításában. Tanítványaink szigorú, de jóakaratú tanára, pályatársainak hűséges, jó barátja, minden igaz ügynek lelkes támogatója, igaz ember volt. Február 14-ikén temették a szentesi református templomban tartott gyászszertartás után, az egész városnak óriási részvétével. A tanárok: a világháborúban. Egyesületünk vezetősége elhatározta, hogy emléklapokon örökíti meg ama kartársaink nevét, akik a világháborúban küzdöttek. Ezért tisztelettel kérjük kartársainkat, akik a világháborúban bárminő katonai szolgálatot teljesítettek, szíveskedjenek pár sorban megírni katonáskodásuk történetét a következő pontok szerint: Az intézet, ahonnan bevonultak, katonáskodásuk kezdete és vége, az ezred és fegyvernem, nevezetesebb ütközetek, hol részt vettek, rangjuk, esetleges sebesülésük (rokkantsági százalékkal), hadifogságuk helye és tartama, kitüntetéseik, vitézi avatásuk ideje és alapja. Hősi halott vagy időközben elhúnyt katona-tanárokra vonatkozó adatok összeírását (kiegészítve az elesés idejének és helyének, illetve az elhalálozás idejének megjelölésével) és annak szíves megküldését elsősorban az illető intézetek igazgatóságától kérjük és általában mindazon kollégáktól, akik ily adatokról tudnak. Egyesületünk így akarja egyfelől háláját leróni azokkal a kartársakkal szemben, akik érettünk, helyettünk a harctéren küzdöttek, szenvedtek; másfelől pedig még 1923. évi közgyűlésen elfogadott indítványban rejlő kegyeletes szándék megvalósításához óhajtja megtenni a kezdő lépéseket, hogy majdan egy Budapesten felállítandó emlékmű is hirdesse a hősi halált halt tanárok dicső emlékezetét példaadó tanulságul az utókornak. A tanári lélek és a színpadi erkölcs. Az állami költségvetés tárgyalása folyamán a magyar kultúrát féltő szemmel őrző tanári lélek nyilatkozott meg Maday Gyula egyik felszólalásában. A művészeti ügyekkel kapcsolatban örömmel látja a filmcenzúrát, amely nélkül elképzelni is szörnyű, hová fajult volna a filmüzlet. De sajnálattal állapítja meg, hogy ez a cenzúra nincs a színházakra is kiterjesztve. A színháznak mint kultúrintézménynek nevelnie kellene a maga közönségét, de a mi magánszínházaink erről a hivatásukról egészen megfeledkeznek és egészen annak a törzsközönségnek ízlését akarják kielégíteni, amelynek lelki berendezett-