Polgáriskolai Közlöny, 1920 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1920-03-01 / 1-2. szám
i Reformok előtt. Nem pedagógiai elvek, hanem nemzetgazdasági szükségszerűségek határozzák meg a megalkotandó iskolareformok mikéntjét. Azok a nagy erők, melyeknek kilengései a reánk végzetes háború folyományaként, a nemzet eleven életére és jövőjére oly súlyosan kiható erkölcsi és anyagi eltolódásokat eredményeztek, megrázzák a mozdulatlannak hitt iskolatípusok papirosformáit és cselekvést követelnek mihamarabb! Közoktatási kormányzatunk ez ügy fontosságához méltóképen, megtette a reformok érdekében a bevezető intézkedéseket s ha lehet következtetést vonnunk a tanárság egyeteméhez intézett kérdőpontok lényegéből: bennök rezeg az egészséges tennivágyás nemes energiája és sugárzik belőlük a hajlandóság, az élet parancsoló követelményeinek érvényt szerezni! Az üszkös romokat lassanként eltakarítgatjuk és meg fog indulni az újjáépítés hatalmas, gyorsütemű munkája. Millió kerek szorgos, aggódó tevékenysége hordja a ragasztóanyagot az új Monumentum téglái közé s bizva bizakodó magyarok új, taposatlan utakon — a töretlen ugarak felé vezetik a friss generációkat. A szent, a csalhatatlan, a mindenekfölött álló munka országa felé ível a forró törekvés, ennek a jegyében folyik a készülődés minden vonalon. Az egészségtelen tudomány(?)hajhászatnak harsány megálljt kiált a numerus clausus és az a tény, hogy ilyen módon megszabadulnak az egyetemek azoktól a ballasztoktól, amelyek különféle diplomák formájában nemzetgazdasági vonatkozásban mint negatív energiák szóródnának el az elszegényedett nemzet testén, már a középfokú iskolákban is megkövetelnek bizonyos egészséges szelekciót, szükségképen gondolkodásra kényszerítik a jövő tanuló nemzedéket, váljon hogyan helyezkedjenek el mint kenyérkereső egyedek! Bennünket, a polgáriskola munkásait, nem állít új probléma elé a változott helyzet. Múlt törekvéseinket — szomorú bár , de fényesen igazolja a sivár jelen. A mi küzdelmünk, melyet ezen elhanyagolt iskolafal kiépítéséért folytattunk, ma — a fekete nyomorúság óráiban — megérett igazságok formájában áll aratásra készen, csak a forma szerencsés megválasztásáról lehet szó: miként helyezzük az iskolát jogaiba. Ez az iskolatípus az egyetlen, mely hivatva van — minden öncélúságtól távol — a magyar gazdatársadalom és városi iparos polgárság műveltségi standardját emelni és megadni ennek a két rétegnek azt az erkölcsi és szellemi készséget, mely az öntudatos polgáriasultsághoz vezet. Ha mi tanulóinkat tizennyolc éves korukig egy fedél alatt, egy határozott közszellemtől fűtött irányban, egy nemes célzattal áthatva nevelő-tanító munka alá foghatjuk, amelynek homlokterében a