Orvosi Hetilap, 1858. május (2. évfolyam, 17-21. szám)

1858-05-16 / 19. szám

19. Sil Pest, 1858. Előfizetési ára : helyben félév 4 fr. egész év 8 fr. vidéken félév 4 fr. 30 kr. egész év 9 fr.pp. A lapot illető közlemények és fizetvények bérmentesen küldendők. Május 10. Megjelenik minden Vasárnap. Megrendelhetni minden cs. kir. posta-hivatalnál, a szerkesztőnél ujfér 10-dik szám. és a kiadónál Dorottyautca 12-dik szám. ORVOSI HETILAP. Honi és külföldi gyógyászat és kórbavárlat közlönye Dr. Markusovszky L. Tulajdonos és felelős szerkesztő. Müller Emil, kiadó-könyvnyomdász. Tartalom: Közlemények a bécsi bujasenyvi korodáról. II. Sigmund tanártól. — Oppolzer tanár kórodája. V. Heveny májsorvadás. Közli Politzer Ádám. —Könyvészet. Compendium der alig. und spec. Heilquellenlehre von Dr. J. Seegen. Ismerteti Dr. Pollák H. — Gyógyszertani közlemények. A gyógyszerészet állapota Éjszakamerikában. — Természettudományi társulat. — Lapszemelvények. — Vegyesek. — Pályázatok. Tárca: Dupin beszéde a gyógyszereknek a hasonszenvi orvosok általi kiszolgáltatása elleni ügyben. (Vége.) KÖZLEMÉNYEK A BÉCSI BUJASENYVI KÓRODÁRÓL. Dr. Sigmund tanártól Bécsben. (A tanár-Blenorrhoea.) II*) A hugycső-takhártya által elválasztott csekély mennyiségű átlátszékony nyák,állandóul birsavi viszhatással; közönyös vagy égvényi viszhatása csak akkor, ha hugygyal van vegyülve. A takarváladéknál ugyanez a viszahatás ismétlődik. A rendes nyálka górcső alatt vizsgálva csak) Lásd az „OHL.“ múlt évi 28 számát, hol a tudós tanár a takár és bujakórra nézve következő , kétséget alig szenvedő , tételeket állított fel: Tény , miszerint eddig sem a takaros sem a bujafekélyi ragályanyagot kimutatni és előállítani nem sikerült, s mi ennél fogva csak azok vivőjét, a takár és a bujafekély váladékát ismerjük; mindamellett szorgos orvosi tapasztalat és ismételt, lehetőleg szabatos kísérletek nyomán bizonyosnak tarthatjuk, hogy : 1) A takár nem közönséges hurut, hanem sajátszerű ragálynak átvitele által föltételezett baj, melynek váladéka más takhártyarészeken, vagy más ember takhártyáin hasonló kórt idéz elő, annál biztosabban minél hevenyebb és melegebb az átvitt váladék. 2) A takar ragályanyaga a bujakóros fekélyétől lényegesen külömbözni látszik, bár, mint mondok , azt elkülönzötten előállítani és vizsgálat alá vetni nem sikerült. 3) A takár az ivarszervek rakhártyájának tisztán helybeli bántalmazása, s ennél fogva nem igaz azon nézet, hogy általa káros anyagok távolitatnak el a testből, valamint oktalan azon eljárás, mely azt e miatt megszakasztani nem akarja s gyógyulását a természetre bizza. Egyes erős szervezetnél s a takár első fellépésénél célt érhet, de legtöbb esetben az idült takár minden rész következményeinek utat nyit. Sz.pán a maga ismeretes alkatrészeit tartalmazza , genysejteket soha ; a takárváladék legelső megjelenése genysejtekkel (Eiterzellen) együtt jár, s ezek annál számosabbak , minél magasabb fokra hág a lob; a váladékhoz kis mennyiségű kövezethám is van mindig vegyülve, minél alábbhagy a lob, a váladék kevesebb mennyiségű, színe szilrkásfehér gyöngyházszint félig átlátszó lesz ; annál inkább gyérülnek a genysejtek, csak foszlányaikban mutatkoznak, s a kövezethám mennyisége ugyanez arányban növekszik. Férfiaknál a takárváladékban apró növényi vagy állati szerületeket — melyekről, mint a nők hüvelytakárában előjövőkről , a cs. k. közkórház évi jelentésében említést tevek — soha sem találtam , nevezetesen parányokat (Monas) épen nem. E szerint a takár váladékát a gyuladt takhártyák közönséges váladékától megkülömböztető vegyi és górcsői támpontjaink nincsenek;hogy azonban az, a takhártyára átvitetvén, egészen más viszszahatással bir a takhártya egyszerűen hurutos lobjától származó nyálka és genynél, — arról legtalálóbban a szem köthártyájának takaros lobja által győződhetni meg; vagy pedig — habár ritkábban — az orrtakhártyája valamint a külhalljárat belső falzatának gyuladása által is, mely köralakok azonban ritka előjövetelek miatt valódi okukra közönségesen nem is vizetnek vissza. Hogy férfiaknál a takarváladékban ondószálak (Lamenfäden, spermatozoa) is jönnek elő, arról legkönnyebben meggyőződhetni a húgycső lakhártyája heves lábjánál, főleg hosszantartó takaroknál; csakhogy a gór- T A 11 C A. Dupla beszéde a gyógyszereknek a hasonszenvi orvosok általi szabad kiszolgáltatása elleni ügyében a párisi semmisítő törvényszék 1858. mártius 4-ki ünnepélyes ülésén. (Vége.) Ismétlem tehát bátran : nem így szokott eljárni a törvényhozás. A törvények őzök, melyeket felváltani kell, addig megőrzik jelszavukkal helyeiket , s mindenki köteles ahhoz alkalmazkodni. Ha a Germinaltörvény óta dolgok történtek, melyek annak módosítását kívánják, hadd gondoskodjék arról a törvényhozó oly kiterjedésben , amint neki legjobbnak látszik ; addig tartsuk meg a törvényt úgy, amint van, s szerezzünk neki tiszteletet. A VI. évi Germinal törvénye megrendelte a gyógytannak a gyógyszerészettőli elkülönítését, de meghagyta az orvosi tudomány függetlenségét, s nem akadályozza sem fölfedezéseit, sem haladását. Az orvos tudósabbá válván , módosíthatja betegei gyógyítását s rendelvényeit tetszése szerint, rendelhet egyszerű vagy összetett szereket; a gyógyszerész elkészíti azokat a törvényes szabály szerint, ha a Codexben (Pharmacopoea) foglaltatnak , vagy pedig az úgy nevezett magistralis rendelvény szerint, melyet az orvos, mint mester, meghand oly szerekre nézve, melyek nincsenek a Codexben, de a melyek idővel benne helyet foglalhatnak, ha az 1850. évi máj. 3. határozatához alkalmazkodnak. Szóval az orvos, legyen bár homoeopatha vagy allopatha, Írjon a mi neki tetszik s a gyógyszerész mint