Orvosi Hetilap, 1858. augusztus (2. évfolyam, 30-34. szám)
1858-08-01 / 30. szám
— 473 — fájdalmak, — e a hasizmok görcsös összehúzódása, — s a rekesz izom mélyebb állása általi hatványozását. Az előesés ezen első lépést meg tevén, magába rejti nagyobbodása magvát. Ugyanis most két sávos bélfal fordulván össze, ezek egymás fölött könnyebben csúszhatnak; továbbá az így képzett üregbe hashártya nedv vagy egy szomszéd bélhurok sajtoltatik, mely ezen zacskón a hashártyaűrrel közlekedő körkörös vakárkot mindig mélyebbiti s ez által a mozgó belrész mindig újabb anyagot képtelen a kitüremlésre szolgáltatni; vegyük hozzá a már kész előesés sulyját s a beteg függőleges vagy kedvező oldali fekvését s megfoghatóvá lesz, hogy a kitüremlett előesés Schacher esetében 16" nőtt. A kitüremlés mind a felső mind az alsó bélrész-végből történhetik , az utóbbit Boyer tagadta, mi is azon esetben, ha a sarkantyú az alsó bélrész természetkivüli segg nyilasát takarja — gyakori eset Dupuytren vizsgálatai után lehetetlenné is válik, — külömben a lefelé vonuló bélrész szintén az elősorolt gépi viszonyok alatt állván s hasonló életműves s kóros befolyásokkal birván nemcsak lehetetlen , hanem többször észleltetett is már mint eseteim mutatandják, s már Albins Dupuytrennél olvashatjuk. Az aetiologiai mozzanatok közül meghűlést , gyomortúlterhelést s ezeknek következményeit s béltakart, hasmenéssel a belek görcsös (ködcsömörös) rendetlen mozgását, más oldalról a hassajtó hatványozott s rohamos működéseit, tartós gyaloglást, köhögést, sulyok emelését s nehéz székletételt, é s végre a sérvkötő nélkülözését vagy hibás alkalmazását találjuk följegyezve s észleljük. (Folyt. köv.) ORVOSI MAGÁNGYAKORLAT. Bujakóros fekély a külfüljáratban. Dr. Kacander Árontól Miskolcon. Tisztelt Szerkesztő úr! Midőn ezen levél írására , s ez által arra határoztam vala magam, hogy becses lapja tartalmához erőmhöz képest járuljak, két körülmény birt reá: egyik azon szent kötelesség, hogy ezen hazai, önállóságra törekvő tudományosságunkat, terjesztő vállalatát mely ugyan eddig is kivívta magának állandósságát, s ilyféle későn ébredő dolgozó társ nélkül is erősen hiszem , hogy díszleni fog — csekély dolgozataimmal támogassam; másik körülmény az, hogy a gyakorlati életben előforduló érdekes eseteket, s ezekből nyert tapasztalási adatokat orvostársaimmal közöljem. Ezen utolsó körülmény gyógytudományunk legháládatosabb oldala, s oly tág mező, hogy soha nincsen s nem leend elég munkás annak bedolgozására , de meg kell jegyeznem , hogy csak úgy lehet hasznos a munka mind az emberiségre, mind tudományunk tökélyesbítésére, ha az valódi puszta tény s tapasztalás eredménye. Megvallom, nem oly könnyen határoztam el magam dolgozataim, s toltam zsengéjével a nyilvánosság síkjára lépni, mert szerénytelenség volna oly dolgozó társakkal mérkőzni akarni, kik már eddig is oly dús tapasztalatokkal, s tudományos értekezésekkel ékesítették becses lapjait; de azon tiszta öntudat bátorított e sorok írására, hogy minden orvosnak, ki a tudomány ösvényén haladva, nem mint puszta napszámos, s vényiró, hanem észlelő orvosként jelenik meg a betegágynál, lehetnek oly tapasztalati adatai , melyek bár ha csak tárgyi (objectív) észleletek nyereményei, de mégis ismert tények megszilárdítására, vagy kétes tünemények, jelenségek s ezekből következtetett oly állítások földerítésére szolgálhatnak melyek csak puszta inductióra fektetve, még átalános elösmerést nem nyerhettek, mert sem a bonckés , sem górcső , sem pedig az állati vegytan, az ily tüneményeket szülő szervi változásokat föl nem fedezhették. Ezen előre bocsátott soraim magyarázatát következendő leveleim tartalmával igazolni igyekezni fogok. Elkezdem tehát leveleim sorát egy bujakóros eset elbeszélésével, mely két okból érdemli meg az olvasó figyelmét s azért is érdemesnek találtam közölni. Egyik oka az, hogy rendkívüli helyet szemelt ki a helybeli bántalom fészkének, második oka, hogy ezen kereset alapos lényül szolgáland a következendő levelembe leírandó, számos gyermekre elterjedt másodlagos bujafenyves kortörténet megfejtésére, mely adatot kölcsönös egy még ekkorig tökélyesen meg nem oldott kérdés némiképem magyarázatára: 1) Hogy a himlőoltás által képes-e az orvos a beoltatandó gyermekre a bujasenyvet általvinni ? 2) Hogy a másodlagos bujasenyv bír-e ragályos erővel ? Az e jelen levelemnek alapul szolgáló kereset következő : Egy középkorú férfi folyó év f. hó elején hozzám folyamodik orvosi segélyért, a jobb fülében már több egy évnél fészkelő fekély végett. Megvizsgálván a fekély idomas hossza megfelelt a porcogós külfülhalljárat hosszának, elterjedt befelé ennek csontos része elejére s kifelé a félgomba bőr közepéig. A fekély fölülete piszkos szürke váladékkal volt behúzva, mely letörültetvén, ez egyenetlen, szürkés fehér szinü a melynek közepette egyes , kékes-veres szinű, a leggyöngédebb érintésnél is vérző szemölcsöket lehetett látni; a fekély szélei pikkelyesek, szalonás színű kékes-vörös egyenetlen dagot képeznek. Említett betegem első jelenléte alkalmával bár gyanús küleműnek tetszett a fekély, de minekutána annak jelleméről beoltás által meg nem győződhetem , s m megemlítve itt azon történetileg bebizonyított következtetéseket tanítja, hogy a kórok megjelenése egyátalában nem valami véletlenség, hanem a természet törvényeinek ki nem kerülhető következése; továbbá, hogy a különféle kóroknak itt vagy ott megjelenése bizonyos idomokban, megint nem véletlenség , hanem az összes természeti külbefolyásoknak, melyeket egy szóval meteorationak nevez , a különböző földterületekre való bizonyos és meghatározott hatásának szüleménye, mutatja tapasztalatokkal támogatva, hogy vannak oly kórok, melyek csak bizonyos éghajlatnak szülöttjei és melyek vagy honiak maradnak, vagy tovább terjednek és útjukat mutatja, meddig terjednek e világon térképileg előterjeszti stb. Ha tehát a kórok térbeli viszonyainak tudományos magyarázása már megkíséreltetett, és a mostani tapasztalatok és tudomány szerint szerencsésen és meglepőleg a lehetőségig mégis oldatott a feladat, nem lehet kételkedni, hogy, ha ez már megtörtént, a járványtan, melynek a kórok időbeli viszonyait , magyarázni fejtegetni és áttekintésre előállítani kellene a fennt, de csak per summos apices, érintett módon idővel a jövendőnek hasznára ki ne fejlődhessék. Érzem t. társulat, hogy ezen értekezésben sok hiányokat, csak odavetett és nem elegendően indokolt eszméket észrevették; de ezeknek oka rejlik abban a vágyban, hogy igen hoszszadalmas ne legyek ; tovább ez epidemiológiának eddig még meg nem állapított terminológiája, és az egész tudománynak csak bölcsőben való léte, mely magánytant nem is képez, hanem ennek töredékét a nosographiához csak csatolva látjuk, tehát kérem ezen értekezést, csak eszmetöredékeknek és indítványnak tekinteni, mert fő célom vala, ezen alkalommal, mely nekem igen alkalmatosnak látszott, a tárgyat megpendíteni , és annak további kifejtését az orvosi közönség nagyobb tudományosságának átengedni. — 474 —