Orvosi Hetilap, 1858. augusztus (2. évfolyam, 30-34. szám)

1858-08-01 / 30. szám

— 473 — fájdalmak, — e a hasizmok görcsös összehúzódása, — s a rekesz izom mélyebb állása általi hatványozását. Az előesés ezen első lépést meg tevén, magába rejti na­gyobbodása magvát. Ugyanis most két sávos bélfal fordulván össze, ezek egy­más fölött könnyebben csúszhatnak; továbbá az így képzett üregbe hashártya nedv vagy egy szomszéd bélhurok sajtolta­­tik, mely ezen zacskón a hashártyaűrrel közlekedő körkörös vakárkot mindig mélyebbiti s ez által a mozgó belrész mindig újabb anyagot képtelen a kitüremlésre szolgáltatni; vegyük hozzá a már kész előesés sulyját s a beteg függőleges vagy kedvező oldali fekvését s megfoghatóvá lesz, hogy a kitürem­­lett előesés Schacher esetében 16" nőtt. A kitüremlés mind a felső mind az alsó bélrész-végből történhetik , az utóbbit Boyer tagadta, mi is azon esetben, ha a sarkantyú az alsó bélrész természetkivüli segg nyilasát ta­karja — gyakori eset Dupuytren vizsgálatai után lehetetlen­né is válik, — külömben a lefelé vonuló bélrész szintén az elősorolt gépi viszonyok alatt állván s hasonló életműves s kóros befolyásokkal birván nemcsak lehetetlen , hanem több­ször észleltetett is már mint eseteim mutatandják, s már Al­bin­s Dupuytrennél olvashatjuk. Az aetiologiai mozzanatok közül meghűlést , gyomor­­túlterhelést s ezeknek következményeit s béltakart, hasmenés­sel a belek görcsös (ködcsömörös) rendetlen mozgását, más oldalról a hassajtó hatványozott s rohamos működéseit, tar­tós gyaloglást, köhögést, sulyok emelését s nehéz székletételt, é s végre a sérvkötő nélkülözését vagy hibás alkalmazását találjuk följegyezve s észleljük. (Folyt. köv.) ORVOSI MAGÁNGYAKORLAT. Bujakóros fekély a kü­lfü­ljáratban. Dr. Kacander Árontól Miskolcon.­­ Tisztelt Szerkesztő úr! Midőn ezen levél írására , s ez által arra határoztam vala magam, hogy becses lapja tartal­mához erőmhöz képest járuljak, két körülmény birt reá: egyik azon szent kötelesség, hogy ezen hazai, önállóságra törekvő tudományosságunkat, terjesztő vállalatát mely ugyan eddig is kivívta magának állandósságát, s ilyféle későn ébredő dolgozó társ nélkül is erősen hiszem , hogy díszleni fog — csekély dolgozataimmal támogassam; másik körülmény az, hogy a gyakorlati életben előforduló érdekes eseteket, s ezekből nyert tapasztalási adatokat orvos­társaimmal közöljem. Ezen utolsó körülmény gyógytudományunk legháládatosabb oldala, s oly tág mező, hogy soha nincsen s nem leend elég munkás annak bedolgozására , de meg kell jegyeznem , hogy csak úgy lehet hasznos a munka mind az emberiségre, mind tudományunk tö­­kélyesbítésére, ha az valódi puszta tény s tapasztalás eredménye. Meg­vallom, nem oly könnyen határoztam el magam dolgoza­taim, s toltam zsengéjével a nyilvánosság síkjára lépni, mert szerénytelenség volna oly dolgozó társakkal mérkőzni akarni, kik már eddig is oly dús tapasztalatokkal, s tudományos érte­kezésekkel ékesítették becses lapjait; de azon tiszta öntudat bátorított e sorok írására, hogy minden orvosnak, ki a tudo­mány ösvényén haladva, nem mint puszta napszámos, s vény­­iró, hanem észlelő orvosként jelenik meg a betegágynál, le­hetnek oly tapasztalati adatai , melyek bár ha csak tárgyi (objectív) észleletek nyereményei, de mégis ismert tények megszilárdítására, vagy kétes tünemények, jelenségek s ezekből következtetett oly állítások földerítésére szolgálhatnak melyek csak puszta inductióra fektetve, még átalános elösme­­rést nem nyerhettek, mert sem a bonckés , sem górcső , sem pedig az állati vegytan, az ily tüneményeket szülő szervi vál­tozásokat föl nem fedezhették. Ezen előre bocsátott soraim magyarázatát következendő leveleim tartalmával igazolni igye­kezni fogok. Elkezdem tehát leveleim sorát egy bujakóros eset elbeszélésével, mely két okból érdemli meg az olvasó figyel­mét s azért is érdemesnek találtam közölni. Egyik oka az, hogy rendkívüli helyet szemelt ki a helybeli bántalom fészkének, második oka, hogy ezen kereset alapos lényül szolgáland a következendő levelembe leírandó, számos gyermekre elter­jedt másodlagos bujafenyves kortörténet megfejtésére, mely adatot kölcsönös egy még ekkorig tökélyesen meg nem oldott kérdés némiképem­ magyarázatára: 1) Hogy a himlőoltás által képes-e az orvos a beoltatan­­dó gyermekre a bujasenyvet általvinni ? 2) Hogy a másodlagos bujasenyv bír-e ragályos erővel ? Az e jelen levelemnek alapul szolgáló kereset kö­vetkező : Egy középkorú férfi folyó év f. hó elején hozzám folya­modik orvosi segélyért, a jobb fülében már több egy évnél fészkelő fekély végett. Megvizsgálván a fekély idoma­s hossza megfelelt a porcogós külfülhalljárat hosszának, elterjedt be­felé ennek csontos része elejére s kifelé a félgomba bőr köze­péig. A fekély fölülete piszkos szürke váladékkal volt behúz­va, mely letörültetvén, ez egyenetlen, szürkés fehér szinü a melynek közepette egyes , kékes-veres szinű, a leggyöngé­­debb érintésnél is vérző szemölcsöket lehetett látni; a fe­kély szélei pikkelyesek, szalonás színű kékes-vörös egyenet­len dagot képeznek. Említett betegem első jelenléte alkalmá­val bár gyanús küleműnek tetszett a fekély, de minekutána annak jelleméről beoltás által meg nem győződhetem , s m meg­említve itt azon történetileg bebizonyított következtetéseket tanítja, hogy a kórok megjelenése egyátalában nem valami vé­­letlenség, hanem a természet törvényeinek ki nem kerülhető következése; továbbá, hogy a különféle kóroknak itt vagy ott megjelenése bizonyos idomokban, megint nem véletlenség , hanem az összes természeti külbefolyásoknak, melyeket egy szóval meteorationak nevez , a különböző földterüle­tekre való bizonyos és meghatározott hatásának szüleménye, mutatja tapasztalatokkal támogatva, hogy vannak oly kórok, melyek csak bizonyos éghajlatnak szülöttjei és melyek vagy honiak maradnak, vagy tovább terjednek és útjukat mutat­ja, meddig terjednek e világon térképileg előterjeszti stb. Ha tehát a kórok térbeli viszonyainak tudományos ma­gyarázása már megkíséreltetett, és a mostani tapasztalatok és tudomány szerint szerencsésen és meglepőleg a lehetőségig mégis oldatott a feladat, nem lehet kételkedni, hogy, ha ez már megtörtént, a járványtan, melynek a kórok időbeli viszo­nyait , magyarázni fejtegetni és áttekintésre előállítani kellene a fennt, de csak per summos apices, érintett módon idővel a jö­vendőnek hasznára ki ne fejlődhessék. Érzem t. társulat, hogy ezen értekezésben sok hiányokat, csak odavetett és nem elegendően indokolt eszméket észrevet­ték; de ezeknek oka rejlik abban a vágyban, hogy igen hosz­­szadalmas ne legyek ; tovább ez epidemiológiának eddig még meg nem állapított terminológiája, és az egész tudománynak csak bölcsőben való léte, mely magány­tant nem is képez, ha­nem ennek töredékét a nosographiához csak csatolva látjuk, tehát kérem ezen értekezést, csak eszmetöredékeknek és in­dítványnak tekinteni, mert fő célom vala, ezen alkalommal, mely nekem igen alkalmatosnak látszott, a tárgyat megpendí­teni , és annak további kifejtését az orvosi közönség nagyobb tudományosságának átengedni. — 474 —

Next