Orvosi Hetilap, 1858. november (2. évfolyam, 44-47. szám)
1858-11-07 / 44. szám
691 teni. — De itt meg kell jegyeznünk, hogy ezen orvosok mind még nem ismerték a baj gümős természetét, s egyszerűen hydrocephalus acutusról szólnak; — tehát oly eseteket is soroztak ide, melyek nem valónak gümős agykórlek esetei. Jeles gyermekgyógyászunk, a megboldogult Schöpf-Merei is csak általán agyvízkórról szól , s gümőkóros természetét csupán az úgy nevezett félheveny és idült agyvízkórnál — csatolvány gyanánt — említi föl. Grölsnél még inkább szokták meg a vérelvonások alkalmazását a későbbi orvosok u. m. Formey, Heim és Charpentier, kik a baj leküzdése körül tagadhatlanul nagyobb szerencsével működtek, s a baj későbbi időszakaiban is láttak gyógyulást bekövetkezni, főleg hideg leöntözések alkalmazása mellett. Újabb időben némelyek mint Smith és Melion, határozottan tiltakoztak a vérbocsájtások alkalmazása ellen , nem akarván elismerni a bal lobos természetét. Véleményünk szerint ezek épen az ellenkező hibába estek, s mi nem átalljuk kimondani, hogy a gümős agykérláb első időszakában nem csak tanácsosnak , de gyakran szükségesnek is tartjuk a vérbocsátást — mérsékelt módon, bizonyos, a beteg erejéhez mért határokon belül. E végett, mellőzvén az érvágást, elegendő lesz néhány nadály helybeli alkalmazása , de mindig tekintetbe vévén a kisded korát, alkatát, a bántalom fokát és fejlődésének időszakát ; hol egy vagy más részről ellenjavalatra akadunk, ott a vérbocsájtást mellőzvén, a hideg borogatásokra szorítkozunk. 2) Hideg alkalmazása a főre. Kétségkívüli dolog, hogy a hideg alkalmazása e bántalomnál, egyike a leghatósabb szereknek; ezt az ésszerű orvosok nagy többsége bizonyítja is. Kérdés, mily módon alkalmaztassák a hideg ? Intézetünkben e bántalmaznál átalában a hideg vízzeli borogatások alkalmaztatnak, négy retbe összehajtott s a homlokzájtól a fejtetőig érő vászondarabokkal , melyek mintegy 3 — 5 percenkint változtatandók; hol szükséges, ott a hideg fokát jéggel nagyobbitjuk. Tiszta jéghez, darabokban (mi legjobban hólyagokban rakatik fel) ritkábban folyamodunk, minthogy a jég súlya és hidegségi foka egyenes behatását nem tartjuk célszerűnek; azért a ruhafoltok is, melyekkel a borogatást tesszük, ne legyenek túlságosan vastagok és jól facsartassanak ki. A hideg borogatásokon kívül még hideg vizzeli leöntésekről akarunk szólni. Ezeknek mi módoni hatásáról különböző nézetek uralkodnak. Némelyek véleménye szerint a hideg leöntések csak azon visszahatás által hatnak , melyet előidéznek; mások csillapító hatást tulajdonítanak nekik; ismét mások azt tartják, hogy a hideg leöntések csak oly módon hatnak, mint a hideg borogatások t. i. izgatólag ha bizonyos szünetek közben, csillapítólag ha folyton alkalmaztatnak. Mindegyike ezen eltérő nézeteknek némi igazságot ejt magában , de egyik sem fejezi ki a valót. Hogy a hideg leöntések hatását meghatározhassuk, legcélszerűbb , ezek helyes alkalmazásáról szólnunk. Legjobb e célra frisen merített 10—12 foknyi vizet használni. A leöntés maga kerti öntözővel történhetik oly módon, hogy a vízsugár eleinte vastagabb és a magasság igen mérsékelt, később a sugár vékonyabb , ellenben a magasság nagyobb legyen — és megszakadás nélkül tétessék, legföljebb 10—15 percig. Ily alkalmazás alatt legtöbb esetben látjuk, hogy az eddig álomkóros gyermek eszmélni kezd, felismeri környezetét, sőt néha beszél is. Emelkedik tehát az idegrendszer , ellenben alább száll az edényrendszer működése. A fő és test bőrheve lehangoltatik, a szívverés és érülés gyöngébbé s kisebbé válik. A leöntés után bizonyos idő múlva beáll a visszahatás, emelkedik az érverés és bőrhév, ellenben visszatér az álomkórosság, úgy hogy új leöntés javulva lehet. — Kettős tehát ezen leöntés hatása : izgató az idegrendszerre , különösen az agy működéseire , lehangoló s csillapító az edényrendszerre nézve. Ezen hatásmódból önkényt folyik a leöntések átalános javulata. Tiltva vannak a gümős agykérlek első időszakában, midőn az agyműködései fölizgatott állapotban vannak; tiltva továbbá, ha a gyermek szerfölött gyönge s kimerült, mert itt az edényrendszer és légzés lehangoltatásából veszélyes következmények származhatnának. Ezeknél fogva egyedül a kór első időszaka vége felé, s a második időszak kezdetén szabad velük élni. Több kitűnő orvos ajánlotta a hideg leöntések ily módoni alkalmazását, ezek közt leginkább F o r me g, ki a súlyos esetek gyógyulását kizárólag e gyógymódnak tulajdonítá. — Mi is azt tartjuk, hogy a hideg leöntésekben a gümős agykórlábnál igen hasznos gyógyeszközzel bírunk, föltéve, hogy ezek alkalmazása a kellő időpontban történik. 3) Elvonó szerek. (Revulsiva.) Ide nem értve a kevésbbé hathatós mustárpépeket, izgató lábvízeket stb. csupán az erős elvonókat említjük. Ezek közt bő alkalmazásra találtak a hólyaghúzó tapaszok , melyek vagy a végtagokra, vagy a fejre s tarkóra rakattak, a genyedés utólagosan is föntartatván. Ezeknél még nagyobb ajánlást és dicséretet nyert a hánytató borkőkenőcs alkalmazása a fejre genytüszők képződéséig. Alapszik e gyógyeszköz használata azon viszonhatásban (Wechselwirkung), mely küteges fejbántalmak és az agykérleb között észleltetett , miszerint t. i. fejizzag gyors eltűnésére vagy gyakran fejbántalom következett, az utóbbinak múltával pedig néha önkényt támadtak sejkütegek. Ily eseteket említenek Riecke, Maltin, Gruersant stb. E viszonhatás arokütegek és agybántalmak közt újabb időben szigorú észlelések által be nem bizonyulván , mi szintén a gyógyeszköz hatása— és eredményéhez nagy reményeket nem köthetünk. B) Belső szerek. Ezek előszámlálásában rövidek leszünk. Meg vagyunk győződve, hogy amily üdvös és sikerdús lehetne az orvos működése a gümős agykérláb hárítólagos (prophylaktisch) gyógyítása körül, ép oly reménytelen azok fáradozása, kik a kór kifejlődése után egyenesen ellene ható sajátszert kifürkészni akarnak.Nézetünk szerint belső szerekből a baj első időszakában a lábellenes, később pedig csupán oly szerektől várhatunk némi sikert, melyek a fölszívódást erélyesen serkenteni s elősegíteni képesek. Ennélfogva a baj első időszakában javulva vannak a lábellenes hashajtók s ezek közt leghathatósabb az édes higany oly adagban, hogy a széküritésekre hasson, — de soha oly mérvben, hogy nyálfolyást idézzen elő, mely minden módon kikerülendő lesz. Később sikert remélhetünk a hamiblag vagy sziki blagtól (Kali v. Natrum sodatum), a mennyiben a fölszívódást elősegíteni képesek, s a mennyiben netalán a gümös vérvegyületre hatnak (?). Kísérlet gyanánt adagolhatók, az izzadmányi szakban, vizeletet hajtó szerek is, mint gyűszű levél (digitalis purp.) és az ecetsavas középsők (Káli — Natr.acet.) Keveset várhatni az izgató vagy zsongitó szerektől, bár akadtak ezeknek is magasztalói. Épen nem indokoltnak és nem igazolhatónak tartjuk végre az ú. n. görcselleni szerek (mint morbus , castoreum stb.) használatát , a kór utolsó pillanataiban, melyek legföljebb a beteg haláltusáját nehezítik s a szomorú kimenetelt nehány perccel késleltetik. (Folyt. köv.) 692 A MÉH VÉRFOLYÁSA (metrorrhagia) SIKERES megszüntetése. Dr. Lengyel Endre gy. orvostól Sáros-Patakon. Mindenki emlékezhetik vissza öngyakorlatából azon kellemetlen helyzetére, midőn méhvérárban szenvedő nő kórágya mellett kell e nemes hivatását teljesitenie. Ily alkalommal a betegnek kétségbeesése, halálsápadt arcszine , ájuldozásai ; a beteg környezetének ijedelme, sírása és esdeklései; a késedelmet nem engedő orvosi eljárás feletti rögtönhatározás és annak szabatos kivitele , mind megannyi események és feltételek, melyek a legtapasztaltabb, de egyszersmind emberszerető szivű orvosnak is léleknyugalmát és erejét nem kis mérvben igénybe veszik. Valóban nem irigylendő egy fiatal kezdő orvosnak helyzete , midőn közel veszélylyel fenyegető kóresetnél önállólag, rögtön kell határoznia és tennie. Mert míg lángoló emberbaráti szeretete, hírneve óhajtásának egészen felvont rugója őt