Orvosi Hetilap, 1859. március (3. évfolyam, 10-13. szám)
1859-03-06 / 10. szám
157 csipcsont mellső felső tövissel) a kötés megszáradása s így megkeményedése idejéig ismét ferde helyeztetésbe ne hozhassa . Eulenburg a dextrinkötés alkalmazása után azonnal a Bonnet-féle sodronynadrágot adja betegére, melybe mindkét alvégtag a medenczével együtt füzetik. A mi eljárásunk e czélra ennél sokkal egyszerűbb s mégis oly biztos mint az Eulenburgé. A Bonnet-féle drága és bonyolódott sodronynadrág helyett Balassa tanár úr — illető esetekben — csak egy megfelelő hosszúságú fazsint tesz az alvégtag alá s azt körpólyával erősiti meg s igy a beteg a kötés megszáradásáig alvégtagját föl nem vonhatja. Berlinbeni tartózkodásom alatt tanúja valék Eulenburg abbeli gyógy eljárásának, mely szerinte a Pett-féle gerincz szuvasodást egy porosz őrnagy leánykájánál — Dr. Kuhn nyomán — az elmozdilhatlan dextrin-kötés bizonyos nemével gyógykezelő. Ebbéli eljárás a következő : A hason fekvő beteg gerincz-papját kitelhetőleg visszahúzza s igy a lehető rendes testtartás mellett, háta gipszbe idomittatik. A gipszlenyomat a tarkó alsó részétől csaknem a csipcsont talajáig ereszkedik lefelé olyképen, hogy a törzsnek hátsó részét s oldaltájait evedzi körül. A gipszmintázatnál különös figyelembe vétetnek a hónalj tájak. Elkészülvén a gerinczpúp gipszmintája , erre alkalmaztatik a dextrinkötés legott leírandó szabatossággal : a gipszmintára először is egy kellő nagyságú — kissé megnedvesített — puha báránybőr darabot feszítünk. Ezen bőrdarab a gipszminta emelkedése és mélyedéseire pontosan rásimul. A bőr felé dextrin olvadékba mártott táblapapír csikókat illesztünk, még pedig nemcsak hossz- de haránt irányban is oly formán, hogy amidőn kereszteződnek a papírcsíkok , egyszersmind zsindely módra félig födik egymást. A papírcsíkok fölrakásánál főleg az egyarányos elhelyezésre kell ügyelnünk. Most az egyenletesen fölillesztett papírcsíkokat közönséges dextrines körpályával vesszük feszesen körül. Erre jó minőségű három nyüstös — sötétes szinü — vászondarabot borítunk a körpólya menetek fölé, s mindezeket végre szabatos és feszes száraz körpólya menetekkel szoritjuk a gipszmintához. Ezek meglévén a mintát száradás végett félre tesszük. Megszáradván a kötés, a felső száraz pólya eltávolíttatik róla , mire a hátpaizs-forma készülék is levétetik a gipszalakról, mely ilyeténképen a hátgerincz minden emelkedése — és mélyedésének a legpontosabban megfelel. A pajzs vastagsága néhány millimétert tesz. A hátpajzs mellfelől egy ruganyos fél mellényke (Hall-Corset) által egészittetik ki, mely elől vagy gummi csikókkal kapcsoltatik össze, vagy fűzésre van elkészítve. A vállakat övedző ruganyos övek feladata a törzs felső részét a paizshoz rögzíteni. Ezen pajzsidomu készülék igen könnyű s a betegnek nagy kényelmére szolgál. A törzshöz minden ponton egyarányosan simulván , annak hatalmas támeszközt nyújt anélkül, hogy csak legkevesbbé is nyomná a beteg gerinczét. Ily pajzszsal ellátva a beteg kissé szabadabban mozoghat, nem kell annyira tartania attól, hogy valami káros behatás érheti a bántalmazott részeket; a pajzs többé-kevesbbé megvédi gerinczét a külbehatásoktól. Azonban egyes kóros csigolyák közti tökéletes mozgékonytalanságot — kivált járás-kelés közben — a kötésnek ezen neme sem eszközölhet. Ennélfogva Eulenburg többnyire még a vizirányos fekvés ideje alatt alkalmazza betegeinél a szóbeli hátpajzst , hogy azok némileg mégis szabadabban mozoghassanak ágyaikban ; vagy pedig akkor veszi azt igénybe, ha már a huzamosabb vizirányos fekvés s nyugalom következtében a gerinczbaj gyógyultnak bizonyul be s az utóápolásban még ilynemű támaszték a betegre nézve tanácsosnak mutatkozik. Mind a mellett is annyi való — mit Eulenburg szintén elismer, — hogy ezen készülék igen czél- és észszerű találmány u tán még több az érintetthez hasonló keresetben méltó alkalmaztatásra tarthat igényt. 158 TAKAROS KÖTHÁRTYASOB. Közli Dr. Vojtics Adolf másodorvos a bécsi közkórházban. Az utóbbi időben gyakrabban előforduló takaros közlő esetei sokféle alkalmat nyújtanak e betegség figyelmesebb megtekintésére , melynek közlése nem lehet érdek nélküli. — Nem mintha talán az előfordult esetek a tünetek különös hevessége által tüntetnék ki magukat — ezek csak olyanok voltak, minőket Arit tanár szemészeti tankönyvében a takár (Blennorrhoea) fölötti fejezetben a második rendben fejteget— s melyek különféle szerzőktől idült köthártyatakar (chronische Bindhautblennorrhoee), szemcsés- (granulöse) és egyptomi kötlábnak (egyptische Bindehautentzündung) stb. neveztetvén , nem egyébnek mint különösen szemhéjtakár bántalmaként (Blepharoblennorrhoea) fogandók föl. De a föllépés épen ezen módja különös fontossággal bir a gyakorló orvosra nézve, minthogy a takár ezen alakja magában úgy mint ez ebből következhető utóbajok által a kevésbbé gyakorlottnak könnyen alkalmat nyújthat más kóralakokkali fölcserélésre, melyek épen nem közönyösek. A kórjelek meghatározásánál szolgáljon támpontul egy eset, mely osztályunkon orvosoltatott. T. Gr. 40 éves, szolgáló, állitá, hogy nappal egészen jól érzi magát; estefelé viszketést és égést nyomasztó érzéssel összekötve érzett szemében ; reggel felébredésekor szempillái összeragadtak, s ezek kinyitásakor vastag genyes váladék (Secret) folyt ki, két nap lefolyta után hasonló kórjelek mellett jobb szemében is ugyanezen állapot képződött. A tárgyilagos változások, melyek a beteg fölvételénél — mintegy 6 hétre a betegség kezdete után észleltettek következők valának: az egyén jól táplált , külső megtekintésénél mindkét szemhéj kissé vöröses, vizdagos (oedematos) a szemhéj hasadék kicsiny , részint a világosság iránt jelenlevő érzékenység miatt, főképen pedig a kissé megnagyobbodott fölső szemhéj lefüggése miatt; — a szemhéjak szétvonása által a szemhéjhasadék nagyobbítása kísérleténél, nagy mennyiségű zavaros folyadék ömlik ki, melyben egyes, vastagabb, genyszerű pelyhek úsznak, minek az átmeneti redőkben is találtatnak. Ha az alsó szemhéj lefelé húzatik, ennek köthártyája egyenlően vörös-, dagadt-, beszűrődöttnek (infiltrirt) és számos tömötten egymáshoz szorított finom szemölcsökkel borítva látszik, melyek annak bársonynemü tekintetet kölcsönöznek, s kendőveli megtörölés alkalmával könnyen véreznek; — a Meybomféle mirigyek nem átlátszók, a félholdképü redő valamint az átmeneti rész szinte igen vörösek, utóbbi a szemteke alsó széle körül sima dagályokat képezvén ; — a tülkhártya (Sclerotica) köthártyája erősen belövelve, a szaruhártya (Hornhaut) körül rózsaszínű edénysövényzet látszik, a szaruhártya tükörképe (Spiegelbild) tiszta; —a szemteke többi szövetei valamint annak mozgékonysága szabályszerű — a láttehetség mit sem szenved. — A két felső szemhéj kifordításánál ép oly változásokat vehetni észre, mint az alsóknál. — Az alanyi tünetek következőkép nyilvánulnak : folytonos fájdalom mindkét szemben, égés és nyomó érzet, érzékenység a fényes világosságra, fájdalmak a fej mellső felében ; — a beteg egyébkénti állapota nem vola megváltozva, láznak semmi jele, étvágya jó. Mint a tárgyilagos úgy az alanyi jelenségeket (objectiv et subjectiv) — a mint ezek fölőbb leírattak, volt alkalmunk a legkülönfélébb korú egyéneknél nemkülönbség nélkül tapasztalni ; ezek lényegükre nézve mindig ugyanazok voltak, s csak sokra nézve tettek csekély különbséget, megfelelve a tárgyilagos változatoknak , még inkább pedig az egyéni szervezettől függve , az alanyi kórjelek majd kevesebbek majd enyhébbek valának. Mi betegünknél a kór származását illeti, ez határozottan nyilvánító , hogy baját ragály által szerzé, minthogy asszonyának kis fia, kivel gyakran érintkezésben vala, szinte szembeteg, baját pedig a gyermekkórintézetben , hol a gyermekek közöl többen szenvedtek e bajban, egy gyermektől kapta. Mint itt, úgy szinte a legtöbb esetben is szigorú nyomas