Orvosi Hetilap, 1859. augusztus (3. évfolyam, 32-35. szám)

1859-08-07 / 32. szám

511 512 4) Széle az egyes fekélyeknek alig a bőrfelü­­lete fölött emelkedett — beszüremkedett, kemény. 5) A beszűrődött környéki rész színe eleinte vö­rös, későbben barna vörös, majd szederjes. 6) A fekélyek alapja fehéres sárga, teljesen le nem mosható izzadmánynyal van bevonva, mely iz­­zadmány ha össze megy és megszárad parköt képez, mely alatt gyógyulás csak kivételesen, jön létre, leg­több esetben pedig a fekélyesedés tovább terjed. — Ezen fekélyek magokra hagyva, néha minden szere­lés nélkül begyógyulnak egy helyen, de ugyanezen idő alatt újak támadnak más helyen — s igy szünte­len helyet változtatva s magok után heget hagyva to­vább terjednek, — ezen külö­ési alakjában a szőnye­gen lévő köralak mászó (serpigineux) melléknévvel helyesen bélyegeztetik. 7) A hegképződés és gyógyulás mindig a sekély környéki részén kezdődik s úgy terjed a középpont­felé — innen a hegek is sajátságos korhatárzó kü­­lemmel bírnak. Az alanyi (subjectiv) kórjelekből, — mellőzve azon kedély és lelket leverő erkölcsi hatást, mely ki­sebb nagyobb mértékben minden alakú bujakóros bántalmakhoz csatlakozik, — nagyon csekély fájda­lom van jelen, s ez is nem annyira maguk a fekélyek mint inkább a számos hegek áttal, a bőrruganyossá­­gának elvesztésével, annak feszültségéből származik. A jellemzők e felett a koronként felmerülő emésztési zavarok, étvágy­hiány, a test súlyának érzése, a fö­lötte hosszúra vont álom , mely után üdülés (refocil­­latio) nem áll be. Ezen alakjából a bujakór más képletekre nem te­szi át magát (ha csak kivételesen a csontokra) elég tág mezeje lévén a lecsapódásra (defecatio) s talán épen innen lehet kórjóslati tekintetben magyarázni, hogy nem ritkán helyes gyógykezelés mellett könyeb­­ben meggyógyítható, mint az olyan alakok, melyek­nél a bujakór kevesebb tárgyilagos terményeivel kije­löli magát, vagy épen kizárólag egyes nemesebb ré­szeket tart makacsul bántalmazva. *) Ritkán van együtt ezen kóralakkal torok vagy szivárványhártya gyuladás — gyakrabban kisebb fo­kú rokonszenvi mirigy dagok. Hasonlítanak ezen köralakhoz külömökre nézve a felbőr- vagy hám­rák (Epitelialkrebs) különösen az úgy nevezett lapos-bőr-rák (Flacher Krebs, — Haut- Krebs) és a fekélyes bőrfarkas, (lupus ulcerosus) a megkülönböztetés a nevezett két köralaktól nem ne­héz, ha a többi segéd­korhatárzó mozzanatok tekintet­be vétele mellett az elsőnél a górcsövet vesszük igény­be ,­­ az utóbbinál pedig azon jellemző körülményt, hogy ha a közösen kedvelt helyezkedésnél fogva a szóban lévő köralakkal helyre nézve összeesnek is — a fekélyes bőrfarkasnál sem oly számmal, sem oly szétszórtan nem fognak előjönni a fekélyek , hanem csoportozottan fognak állani s legtöbbször kizárólago­san egy helyre szorítkozni. Sokkal nehezebb a mászó-fekélyes­ bőrfarkastól (lupus­ ulcerosus-serpiginosus) és a görvélykóros fe­kélyektől, csupán tárgyilagos kórjelek által megkü­lönböztetni annyira, hogy ezen kóralaktóli megkü­lönböztetése s a kórisme biztos felállítása nem ritkán a legfinomabb tapintatú szakavatottságnak is, a kór­előzmények szoros figyelembe vétele , sőt még a gyógykezelés pozitív vagy negatív eredményeinek irányadó méltánylása mellett is alig válik lehet­ségessé. Nem lesz érdektelen a hasonalaku,­­ e­­­r a tanár korodáján észlelt s általam feljegyzett, következendő kereset : H. György 57 éves, molnár mester, nős, 1857-dik évi junius 2-kán vétetett fel H. tanár korodájára . Az egyén csontalkatra elég erős, sovány, komor arczkifejezésü, haja barnás szürke, de tömör, képe néhány kisebb heg leszámítá­sával tiszta, — mind a két fölső végtagja föltűnően vastag, hegekkel s a fennt­­eirt jellemző fekélyekkel borítva , a szi­getek alakjában ép bőr, feszes , fényes , szőrtelen, az egyes fekélyek körül sötétvörösen felületesen beszüremkedett­­• a törzsön a fekélyek inkább szétszórtak , babszem , hatos, s itt­­ott keskeny ellipticus alakban hüvelyknyi nagyságúak. — Az alsó végtagokon tömörebbek a hegek, különösen a bal lábon, melyre rálépni nem tud, a bőrfeszültségéből származott lát­szólagos rövidülés miatt — az egyén mankón jött be — a füg­gő lágying elágazottan halvány szederjesen belövellett, — a hónalj s lágyék mirigyek borsó és babszem nagyságban ta­pinthatók — csontfájásai nem voltak, ámbár mind a két föl­karcsont alsó fele a bütykökkel együtt tetemesen meg volt dagadva, a részletesebb kimerítő leírás hiányát pótolja ki azon körülmény megjegyzése, hogy mindnyájan megilletődött kí­váncsisággal szemléltük az előttünk levő bizar kórképet, noha már az előtt nem egy czimeres példányát volt alkalmunk látni ezer kóralaknak, — maga a kedélyes H. tanár ezen szavak­kal mutatá be a beteget „ecce homo." — Kórelőzményül pedig megjegyzé, hogy ezen egyénnek saját bevallása szerint. 25 év előtt a monyon egy sankerje volt mely sárga sankervíz használatára, minden felszerelés nélkül csak hamar begyógyult, s az egyén ezután 10 évig ment volt minden bajtól, a mikor a nélkül, hogy újabb fertőzésről tudna valamit, a mellén és hátán fekélyek támadtak, melyeket egy ideig házi szerekkel orvosolt, későbben lapis solutioval mosott, de a fekélyek e mellett majd begyógyultak, majd lassan nőt­tek és szaporodtak, s így az egész baj lassú előhaladással ter­jedt tovább, mig a három utolsó évben a fennt­­eírt fokra há­gott s az egyént a munkára teljesen képtelenné téve.­­ Egy­úttal oly esetként mutattatott be, mint a mely azon bujakó­rosok statistikáját szaporítani képes, kiknél minden kórjelek távolléte mellett, a bujakórnak egy évtizeden keresztüli lap­pangása kimutatható. A gyógykezelés folyama alatt, két ízben a kór kifejlődése iránt különböző alakba öntött kutató kérdéseimre csak­ugyan a fentebbiekkel teljesen öszhangzó választ nyertem a betegtől. Ezen kóreset tehát kórelőzményi és kifejlődési tekintet­ben érdekes, a­mennyiben az egyén állítólag az elsődleges fe­rtőzés után 10 évig egészséges volt és semminemű bujakóros fo­lyamatnak lágyilagos vagy alanyi kórjeleit nem észlelte *) Magángyakorlatomban, két eset fordult elő, melyeknél kizáróla­gosan csak is az orr volt megtámadva. — Egyik egy 20 éves fiatal ember , kinél a porczos orrsövény takhártyáján egy pár fekély volt, nagyon csekély genyes de bűzös elválasztással. — Másik egy 32—36 éves férjesült nő , kinél az orrtakhártyájának terjedelmes , helyenkint pörköt hordó kifekélyesedése mellett, a porczos közfal is meg van roncsolva. — régi keletű baj. — Az első hat héti (bensőleg iblany , s helybeli higany) szerelés mel­lett, meggyógyult, — a második a már 3/4 éves szereléssel ma­kacsul daczol , — a meleg nyári napok némi enyhítő befolyást látszanak ugyan reá gyakorolni , — de lényeges javulásról szó sincs — m­eg lehet, hogy erre nézve a beteg kedvezőtlen élet­viszonyai rendetlensége és hanyagsága nem kis mértékben be­folynak.

Next