Orvosi Hetilap, 1859. augusztus (3. évfolyam, 32-35. szám)
1859-08-07 / 32. szám
517 adja. Smilax Purhampy Ruiz. Smilax obliquata Poiret mint két utóbbi Peruban terem. A tukmafélék ezen különböző fajaitól származnak a szárcsagyökerek, melyek majd lelhelyeiktől — a tartomány vagy helyiség nevei szerint — vagy azon állomások neveitől melyeken át Európába kerülnek szoktak leginkább elneveztetni. Hazája: Észak-Amerika, Új-Granada, Mexico, Peru, s az Antillák. Teljes bizonyossággal állíthatni, hogy az egyesült államokban gyepüs, mocsáros helyeken előjön. Továbbá a mexicói Andesek keleti lejtői , különösen Paleantla erdeiben. Bajorque-nál Új-Granadában, ugyanott Mandavaca és San Francesco Solano közt Humboldt és Bonpland, és Brasiliában Yupura és Rio Negronál Martius által találtatott. Története: A szárcsagyökér 1530-ban mint bujafenyv ellenes szer hozatott be Európába , mely czélra kitűnő hatásúnak tartalék. Hatása felől később igen megoszlottak a vélemények , mind a mellett is azonban arról újólag meggyőződtek, hogy a felszívódási és kiválasztási folyamra sajátságosan hat, e mellett szól az ő gyámolító szer gyanánti használata a bujasenyv gyógykezelésénél, ahol is ő igen idült bujasenyvi bajoknál és higany készítmények túlságos adagolásánál használatik. Gyűjtése és sajátságai: a szárcsagyökér összegyűjtése némi nehézségekkel van összekötve. Cserjés törzsei, többnyire kemény szúró tövisekkel vannak ellátva, s töviseik eltávolításánál ez okból sok munkát adnak. Nem kevesebb bajjal jár gyökereinek földbeli kiszedése, hosszúságuk és a föld keménysége miatt, annyira, hogy a földet néha disznókkal kell föltáratni és vízzel puhittatniok. Más hátrányok káros befolyást gyakorolnak a gyűjtők egészségére , kik ott könynyen lázba esnek, melyen kívül még a vadak gyakori háborgatásai , kedvezőtlen időjárás, folyamok kiöntései stb. által is háborgattatnak. A mennyiben azonban ezen hátrányok engedik, a gyűjtés legalább Brasiliában egész éven át történik. A földből fölszedett gyökerek kezelése, amint azt külső egyenetlen kinézésük világosan mutatja, az egyes fajták szerint, amint látszik legalább három különböző állandó mód szerint történik. Vagy 1-szer a kihúzás után azonnal megszáríttatnak , a rájuk tapadt földtől ütögetés által szabadittatnak meg, miáltal szürke vagy fekete és poros fölületet nyernek, mint pl. a Vera Cruz szárcsagyökér. Vagy 2-ot többé kevésbé vizzel mosatnak és napon szárittatnak meg, mint a Honduras szárcsagyökér, miáltal tiszta, rendesen vöröses fölületet nyernek , vagy 3-szor száradás végett a ház padlására aggatják fel, hol a füst megfogja őket, miáltal barna, helyenkint fekete színezetet, röviden világos kormos kinézést nyernek, mint pl. a lissaboni szárcsagyökér. Ezen különböző kezelésmódokhoz még 4-er a mellék rostok rajthagyását vagy eltávolítását számlálhatjuk. Szétküldés végett vagy kisebb nagyobb, szabálytalan, közönségesen kerekded csomókba köröztetik, vagy hoszszúságuk szerint igen szabályos kisebb nagyobb hengerekbe állíttatik össze és a Timbotitia nevű kacsos növény — Liane — csaknem ujjnyi vastagságú indáival kötöztetik körül. Az első kötözési módszer szerinti sassaparilla rotunda, a második s.longa nevet visel. Ezen nevezetek tehát semmi különös fajtára sem vizetnek. A szárcsagyökér legfőbb kiviteli kikötőhelyei: Vera Cruz, Tampico de las Tamaulipas, Belize, Guatemala , Realeja, La Guayra, Guajaquill, Bahia, Para és legfőbb középállomásai Havannah, St. Thomas, Boston, New York. A szárcsagyökér csomók aránylag vékony és 8 lábnyi hosszú, igen piros és fás, többé kevesbbé fonalszerű mellékrostokkal megrakott, közepén rendesen vastagabb és onnan ép úgy töve mint hegye felé halkal véknyodó mellék gyökerekből állanak , melyeket a növények a földben vízszintesen vagy kissé ferdén fekvő gyöktőkéikből nagy számmal fejlesztenek ki , melyeken mindamellett semmi ízületek vagy csomók nincsenek s melyek belülről jellegző bélcsővel bírnak. Az előbb emlitett csomókban a gyökér szálak rendesen még a gyöktökében ülnek, melynek hegyén ezenkívül még a növény szárát beülő hosszabb rövidebb tövisek mutatkoznak, mig a szabályos hengerded csomók ettől szabadok. Schleiden szabatos górcsei vizsgái után a szárcsagyökér egyes szálaiban következő növény boncztani viszonyt találunk : külső a külhám, mely rendesen vagy egészen, vagy legnagyobb részt letördelődzik, ezután három kör következik, aini héj, fakör és bél melyeket egy haránt átmetszeten megláthatunk. Minden szárcsagyökér a füstölésektől vagy a rátapadt földtől kapott szagot leszámítva szagtalan, ízük azonban nyákos és hosszabb rágás után undorító kesernyés csípős, kissé kaparja a torkot. A szárcsagyökér különböző fajai: Ugyancsak Schleiden a kereskedésben forgó szárcsagyökér különböző fajait bejöveteli helyeik szerint 3 csoportra osztja. 1) Délamerikai szárcsagyökér, hova a lissaboni és caracasi tartoznak. 2) Középamerikai, mely Honduras név alatt jő kereskedésbe. 3) Mexicói, mely a vera cruzit, tampicóit és jamaicait foglalja magában. Az osztrák gyógyszerkönyv a keményitő dús hondurasit, mely egyébkint még csípősnek és gutturalisnak is neveztetik és a keményitő tartalomban szegény vera cruzit mely kesernyésnek is neveztetik rendeli tartatni. 1) Honduras szárcsagyökér, törzse még ismeretlen, nevét a hasonnevű középamerikai államtól nyerte, rendesen Belizéből jön. 4—20 fontos összegöngyölt kötegekben jő elő , ilyenekből többet 80—200 fontos csomókba kötözve küldenek Európába. A javát kivülre, a rosszabbjait a közepire pakolják. — Főzetük iblany festvény által sötét kék lesz. 5 font gyökér ad 1 font vonatot. Pope szerint a hét réteg kétszer annyi vonatot ad mint a bélréteg. Frankhonban s különösen a szárazföldön ezen faj leginkább használtatik. 2) Vera Cruz szárcsagyökér. Törzse a Smilax Medica, mely minden mexicói fajoknak a Tampicónak is törzse. Ezen fajt legpiszkosabbnak s a pakolást és sortírozást tekintve legroszszabbnak tartják. Az eredeti csomókban gyakran 1—3 lábnyi hosszúságú tövises szárdarabokat találhatni. Ennek csomói csupán derekukon vannak átkötve, 100—150 fontosak. Gyökszálai 1/2—3 vonalnyi vastagok, széles és mély hosszúsági barázdával végig vonva, mely miatt igen szabálytalan szegletes kinézést nyernek. Íze édeses, kissé kaparó, főzete barna, iblany festvény által nem változik. Vegytani alkatrészei Pfaff szerint: ballamos gyanta 2,0. kaparó vonatnya 2,5. keserű vonatnya 3,7. közönséges vonatnya 9,4. mézgás vonatnya 1,4. keményitő nyomai, fehérnye 2,2. farost 75,0. nedvesség 3,0. veszteség 0,8. Sajátlag ható állománya még biztosan nincs tudva, azonban úgy látszik, hogy az a smilacin. Ingenobl szerint a Vera- Cruz szárcsagyökér 1,88 a lissaboni 1,41 és a honduras 1,1 száztéli smilacint tartalmazna. A szrilacinnak legjobb kémszere a kénsav, mely által a szárcsagyökér fris haránt átmetszetei a szerint mentül több smilacint tartalmaznak és mentül erősebb savat használunk hozzájuk, annál erősebb színváltozást szenvednek. A Vera Cruz szárcsagyökér tömény kénsavvali megkenés után Schroff kémletei szerint bíborvörös színezetet adott, ezután következik a Tampico, Jamaica, Caracas, leggyengébben s legkevésbé mutatkozik a színváltozás a lissabonin, da Costán és Hondurason. A héjában és belében tartalmazott keményítőn s a smilacinon kívül, mely Parillin, Parillinsav és Salseparin neveire is kapott még egy kevés illőolajat is tartalmaz. Fertőzményei: Carex arenaria, hirta, intermedia, agave americana, agave cubensis, asparagus officinalis, jacaranda echinata gyökeivel és a komló száraival szokott hamisittatni, melyeket, ha a szárcsagyökér fentebb leírt sajátságait figyelmesen vizsgáljuk könnyedén felismerünk. Készítményei: száraz szárcsa gyökér vonat — extractum sassa parillae siccum — es tinctrausassat parillae radicalis. Kátai Gábor. ——— 518