Orvosi Hetilap, 1859. december (3. évfolyam, 49-52. szám)

1859-12-04 / 49. szám

783 784 ra, ki többször idézett munkájában 4-ik K. 149-ik lapon igy szól : „Harmadlagos bujakórosoknál talál­tattak némelykor az agyban gümök, melyeknek ösz­­szefüggése a bujakórral még bizonyítékokra vár; úgy szinte ezen nyilatkozatokból merítjük a jogot, mely­­lyel Flemmingnek fent idézett bonczleletét a buja­­senyves agybajok rovatába vontuk. E jogunkat szi­lárdítja Leudet ki egy harmadbujakór folyamatában létrejött agyvérömleny, és követ.kezölegesen elme­­gyöngeség és az emlékezet elveszte által jellegzett, halállal végződött esetben az agy egyik féltekéjé­ben egy mézganemü dagot talált, mely az agy gyur­májából látszott fejlődni és górcső alatt ugyanazon alakokat, mutatá mint a kötszövet hasonnemű lerako­dásai.“ Hasonnemü esetet hallottunk Ricordtól előadásai közben említeni. Ha már ez elsorolt nevek méltányos igényt tar­tanak hitelre; tapasztalataikat tetemesen szilárdítva látjuk V irchow által, kinek egy értekezése Ü b e r die Natur der constitution ell syphilit. Af­fe cti o n e n (Archiv, f. Physiol, u. Patholog. Anato­mie) sajnálkozásunkra csak kivonatban fekszik előt­tünk, a mint az a Prager Vierteljahrs, f. é. folyamá­nak 3-ik kötetében van közölve. V. ezen czikkben sorba véve minden szerveket, az agynál előre bo­csátja, hogy ezen szerv bujakóros változásai még ke­véssé vannak ismerve; azután összeállítván Schützen­berger, Lallemand, Romberg és mások tapasztalatait, csak érinti az agynak némely, bujakórosoknak nem biztosan mondható változásait, és azoknak, melyek a hüvelyektől átterjedhetnek; de mint legsúlyosabbat, legfontosabbat kiemeli a mézgadagot (Gummige­schwulst), „melynek megkülönböztetése a s a j á 11 a g o s agygümötől rendkívül nehéz.“ Simon (Virchows Path. u. Therapie B. II. pg. 576) magában az agyban látott gümös anyagokat, létre jőve bujasenyves befolyás alatt, többi között egy bujakóros öngyilkosnál. Ennyi és ily nyomós bizonyítékok mellett a leg­jobb orvosi észlelők részéről, tény gyanánt fogad­hatjuk el a búj akórnak képességét: az agy­­gyurmájában terményeket létre hozni. A termény képződése következő módon látszik történni : hevenyebb vagy lassúbb lob folytán izzad ­­mány tétetik az agygyurmába. Ezen lob lefolyása alatt, körébe kötszövetsejteket hajt, melyekből új képzésű úgynevezett alaktalan kötszövet (formloses, embryonales Bindegewebe) támad; vagy pedig az a rostany tartalmú izzadmányból válik, a midőn emez kocsonyanemü anyaggá mállik el, melyben sejtek és kötszövetmagok (Bindegewebskörner) képződnek. Ha a képződés ezen fokán vizsgálat alá kerül a termény, az mind külalakjára, mind górcsővel fölis­merhető alkatrészeire nézve meg fog egyezni a buja­­kóros körülírt csonthártyalobnák mézgadag (gumma) név alatt ismeretes terményével, nem számítván ide természetesen azon : górcsövi alakokat, melyeket az érdeklett körben szétomló ügyeletnek szolgáltatnak. A két. szerv terménye még abban is .megegyezik egy­mással, hogy tapasztalatszerüen — más körfolyamok­nál szokatlan — hosszú ideig marad meg ezen alaku­lási fokozaton s azért felszívhatási képességét sokáig megtartja (Baerensprung). Ha ezen eset be nem áll : akkor érvényre jut a termény hiányos szerveződési hajlama, minek folytán a helyett hogy alakult köt­­szövetté válnék, bekövetkezik egy szétbomlási folya­mat, mely alatt a termény, a zsírnak a szervezett egyesülésből kiválása, a sejtek és magok szétomlása vagy zsugorodása stb. mellett azon külemet ölti ma­gára, mely a gümő nevezet alatt ismeretes. A gyakorlati méltánylás végett fontos emlékbe hozni, miszerint már az izzadmányképzödés folyama alatt az agyrostok részint kinyomattak helyzetökböl részint az izzadmány és átalakulásainak befolyása alatt szétx’oncsoltattak. Ha egyszer a gümös átalakulás létre jött, akkor a további lefolyás kifelé izgatás, befelé genyes szét­­omlásban áll. Az első irányú hatás alatt kötszövet­­képzödés jöhet létre, mely esetleg a gümöt betokoz­­liatja, újabb gümösödö izzadmányra, vagy terjedtebb agylobra nyujtathatik alkalom; a második irányban ellenben, függetlenül valamely körzeti lobos folya­mattól a gümös képlet szétmállik és a kötanyag (Bin­­demassa) szétfolyás mellett genykülemü folyadékká válik, miáltal létre jő a genyüreg (Caverne), melynek falait az érintett kötszövettermődés képezheti. A genyesen szétfolyó gümös képletből kiinduló következések sokkal ismertebbek, sem hogy azoknál időzni szükséges volna, azt azonban megjegyezzük, hogy elméleti szempontból bár mennyire kedvezőknek látszassanak a helybeli viszonyok arra, hogy egy szétfolyó agygiimöben a krétásulás létrejöjjön, és erre tulajdonképeni giimökórban — habár ritkán — fordul is elő eset : bujakórból fejlődött agygümönek ilynemű kimenetelét följegyezve sehol sem találtuk.---í ÍÍ+*--­Midőn a bujakór terményének az agy gyurmában való képződési módját, annak bekövetkezhető átala­kulásait, a körében létrejöhető szövetváltozásokat távolról sem tüzetesen, hanem csak futólag vázlato­san tárgyaltuk, önkéntfolyólag odaértünk ^ hogy szóljunk azon kórjelekröl, melyek ezen képződés, átalakulás vagy következményes állapotok kíséreté­ben fölmerülnek, melyekből jelenlétüket és netaláni bujasenyves természetüket concret esetben fölismerni lehessen. (Vége követk.) Dr. Baiizfalvi sebészi és orthopädiai magán gyógy­intézetéből Pesten. Rostosrák — scirrhus — két esete az emlőben. Részletes emlő­irtás. Gyógyulás. D. H. 4S é^s, földbirtokos neje Tolnamegyéből. Négy j év élőit — ismeretlen okból — galamb petényi dagot vett ész­tre jobb emlőjében, mely hova tovább növekedve tompa, fe-

Next

/
Thumbnails
Contents