Orvosi Hetilap, 1859. december (3. évfolyam, 49-52. szám)
1859-12-04 / 49. szám
ra, ki többször idézett munkájában 4-ik K. 149-ik lapon igy szól : „Harmadlagos bujakórosoknál találtattak némelykor az agyban gümök, melyeknek öszszefüggése a bujakórral még bizonyítékokra vár; úgy szinte ezen nyilatkozatokból merítjük a jogot, melylyel Flemmingnek fent idézett bonczleletét a bujafenyves agybajok rovatába vontuk. E jogunkat szilárdítja Lendet ki egy harmadbujakór folyamatában létrejött agyvérömleny, és következőlegesen elmegyöngeség és az emlékezet elveszte által jellegzett, halállal végződött esetben az agy egyik féltekéjében egy mézganemű dagot talált, mely az agy gyurmájából látszott fejlődni és górcső alatt ugyanazon alakokat, mutatá mint a kötszövet hasonnemű lerakodásai.“ Hasonnemű esetet hallottunk Ricordtól előadásai közben említeni. Ha már ez elsorolt nevek méltányos igényt tartanak hitelre; tapasztalataikat tetemesen szilárdítva látjuk Virchow által, kinek egy értekezése Über die Natur der constitutionell syphilit. Affectionen (Archiv, f. Physiol, u. Patholog. Anatomie) sajnálkozásunkra csak kivonatban fekszik előttünk, amint az a Prager Vierteljahrs, f. é. folyamának 3-ik kötetében van közölve. V. ezen czikkben sorba véve minden szerveket, az agynál előre bocsátja, hogy ezen szerv bujakóros változásai még kevéssé vannak ismerve; azután összeállítván Schützenberger, Lallemand, Romberg és mások tapasztalatait, csak érinti az agynak némely, bujakórosoknak nem biztosan mondható változásait, és azoknak, melyek a hüvelyektől átterjedhetnek, de mint legsúlyosabbat, legfontosabbat kiemeli a mérgadagot (Gummigeschwulst), „melynek megkülönböztetése a sajáttagos agygümötől rendkívül nehéz.“ Simon (Wircows Path. u. Therapie B. II. pg. 576) magában az agyban látott gümös anyagokat, létre jőve bujafenyves befolyás alatt, többi között egy bujakóros öngyilkosnál. Ennyi és ily nyomós bizonyítékok mellett a legjobb orvosi észlelők részéről, tény gyanánt fogadhatjuk el a bajakóinak képességét: az agygyurmájában terményeket létrehozni. A termény képződése következő módon látszik történni : hevenyebb vagy lassúbb láb folytán izzadmány létetik az agygyurmába. Ezen láb lefolyása alatt, körébe kötszövetsejteket hajt, melyekből új képzésű úgynevezett alaktalan kötszövet (formloses, embryonales Bindegewebe) támad; vagy pedig az a rostany tartalmú izzadmányból válik, amidőn emez kocsonyanemű anyaggá mállik el, melyben sejtek és kötszövetmagok (Bindegewebskörner) képződnek. Ha a képződés ezen fokán vizsgálat alá kerül a termény, az mind külalakjára, mind górcsővel fölismerhető alkatrészeire nézve meg fog egyezni a bujakóros körülírt csonthártyalobnák mézgadag (gumma) név alatt ismeretes terményével, nem számítván ide természetesen azon : górcsövi alakokat, melyeket az érdeklett körben szétomló ügyeletnek szolgáltatnak. A két szerv terménye még abban ismegegyezik egymással, hogy tapasztalatszerűen — más körfolyamoknál szokatlan — hosszú ideig marad meg ezen alakulási fokozaton s azért felszívhatási képességét sokáig megtartja (Baerensprung). Ha ezen eset be nem áll , akkor érvényre jut a termény hiányos szerveződési hajlama, minek folytán ahelyett hogy alakult kötszövetté válnék, bekövetkezik egy szétbomlási folyamat, mely alatt a termény, a zsírnak a szervezett egyesülésből kiválása, a sejtek és magok szétomlása vagy zsugorodása stb. mellett azon külemet ölti magára, mely a gümő nevezet alatt ismeretes. A gyakorlati méltánylás végett fontos emlékbe hozni, miszerint már az izzadmányképződés folyama alatt az agyrostok részint kinyomottak helyzetökből részint az izzadmány és átalakulásainak befolyása alatt szétrroncsoltattak. Ha egyszer a gümös átalakulás létre jött, akkor a további lefolyás kifelé izgatás, befelé genyes szétomlásban áll. Az első irányú hatás alatt kötszövetképződés jöhet létre, mely esetleg a gümöt betokozhatja, újabb gümösödő izzadmányra, vagy terjedtebb agylábra nyuttathatik alkalom; a második irányban ellenben, függetlenül valamely körzeti lobos folyamattól a gümös képlet szétmállik és a kötanyag (Bindemassa) szétfolyás mellett genykülemü folyadékká válik, miáltal létrejő a genyüreg (Caverne), melynek falait az érintett kötszövettermődés képezheti. A genyesen szétfolyó gümös képletből kiinduló következések sokkal ismertebbek, sem hogy azoknál időzni szükséges volna, azt azonban megjegyezzük, hogy elméleti szempontból bármennyire kedvezőknek látszassanak a helybeli viszonyok arra, hogy egy szétfolyó agygümőben a krétásulás létrejöjjön, és erre tulajdonképen a gümőkórban — habár ritkán — fordul is elő eset : bujakórból fejlődött agygümönek ilynemű kimenetelét följegyezve sehol sem találtuk. ---| Í1+*--Midőn a bujakór terményének az agy gyurmában való képződési módját, annak bekövetkezhető átalakulásait, a körében létrejöhető szövetváltozásokat távolról sem tüzetesen, hanem csak futólag vázlatosan tárgyaltuk, önként folyólag odaértünk , hogy szóljunk azon kórjelekről, melyek ezen képződés, átalakulás vagy következményes állapotok kíséretében fölmerülnek, melyekből jelenlétüket és netaláni bujafenyves természetüket concret esetben fölismerni lehessen. (Vége követk.) Dr. Batizfalvi sebészi és orthopädiai magán gyógyintézetéből Pesten. Rostosrák — scirrhus — két esete az emlőben. Részletes emlőirtás. Gyógyulás. D. H. 40 és, földbirtokos neje Tolnamegyéből. Négy év előtt — ismeretlen okból — galamb petényi dagot vett észtre jobb emlőjében, mely hova tovább növekedve tompa, se-