Orvosi Hetilap, 1860. március (4. évfolyam, 10-13. szám)

1860-03-04 / 10. szám

191 „Ha valaki egy ember ellen, bár nem azon szándékból „hogy őt megölje, hanem más ellenséges szándékból „oly módon cselekszik, hogy abból legalább húsz na­­­pig tartó egészségháborítás vagy foglalkozási képte­lenség, elmezavar, vagy súlyos sértés következett, „súlyos testi sértés bűntettében teszi magát bűnössé.“ A törvénytudóknak nagyobb része ezen czikket oly mó­don magyarázza, hogy csak akkor van a kérdésben levő bűn­tettnek tárgyi tényálladéka megállapítva, ha az egészséghá­­borítás vagy foglalkozási képtelenség húsz napig tartott, azonban szerény véleményem szerint a gyógyulásnak húsz napig tartása nem lényeges kelléke a súlyos testi sértés fo­galmának , mert az idézett czikknek végsorai világosan mond­ják, hogy akkor is súlyos testi sértés bűntettének van helye, ha ebből súlyos sértés — schwere Verletzung — következett, és ez az, mit a törvényszéki orvosnak meg kell határozni, a sértésnek t. i. már tulajdon­orvosi ismereteknél fogva megha­­tározékony természete szerint súlyosnak kell lenni; ha ez nem így állana, hanem csak a gyógyfolyamatnak ideje szolgálna mértékül, úgy ennek vége előtt soha sem szabadna orvosi véleményt adni, mert ki bírna azon látnoki tehetséggel, hogy a kórtani változásoknak kimenetét hetekkel előre biztosan meghatározhatná? Kitetszik egyébiránt a büntető perrend­tartásnak a sértésekre vonatkozó 92. czikkéből, hogy a súlyos testi sértésnek fogalmát nem egyedül a gyógyfolyamatnak húsz napig tartása teszi. Azon czikkben ugyanis kijelöltetik, miszerint a sértések pontos leírása után az iránt kell a szakér­tőknek nyilatkozniuk, hogy a létező sértések közül melyek te­kintessenek magukban vagy közrehatásokban föltétlenül vagy az eset különös körülményei szerint csekélyeknek, súlyosok­nak vagy életveszélyeseknek; mely hatásokat szoktak azok közönségesen magok után vonni, s melyek keletkeztek azok­ból a fenforgó esetben, nemkülönben hogy mely eszközök ál­tal s mi módon okoztat­tak ? Ha a gyógyidőből kellene egyedül meghatározni a sérté­sek minőségét, úgy ez az idézett czikkben világosan ki lenne mondva. Kézzel foghatni, hogy mily zavart idézne elő, ha a tör­vényszéki orvos az általa csak gyanított gyógyidőből akarná a sértés természetét meghatározni, és hogy mennyi visszaélés­nek nyitna zárt kaput az ilynemű eljárás; a szinlett betegek­nek száma minden sérülttel szaporodnék ; nem egy esetet tu­dok és tapasztaltam magam is , melyben a csekélyen sértett egyén húsz napi ágyban heveréssel akarta sértésének súlyossá­gát bebizonyítani; más oldalról pedig, hányszor megtörténik, hogy a magyar koponya nehéz fokossal több helyütt betöret­vén, a sértett 4­-5 mértföldnyi távolságból gyalog jő be a vá­rosba magát beköttetni, ismét haza­tér, dolgait végzi és a se­bek húsz nap előtt behegednek, a sérült pedig egy napig sem nyomja az ágyat; lehet-e azért az oly sértést könnyűnek mondani? A törvényszéki orvosnak mindenkor összetesen és nem elvontan kell ítélni; a sértéseket is tehát, azon jelekből hatá­­rozandja meg, melyek jelen vannak és nem azon időből, med­dig a gyógyulás közönségesen tarthat, egy nagyobb ütémnek t­etszését, vagy a tüdőhártyának sértésből eredt lábját, nem fogja egy törvényszéki orvos sem könnyű sértésnek mondani, habár a gyógyulás csak tíz napi időt vesz is igénybe. I­r. Höcker bonni tanár a 152. czikknek hibás magya­rázatából meríti törvénykönyvünk ellen intézett kitöréseit, (lásd „Handbuch der gerichtlichen Medizin“ 1. 118.119) mert mindaz, mit ír, csak akkor állhatna, ha a súlyos sértés egyedül a gyógyidőnek tartamából határoztatnék meg. A „Lilionese­" arczszépítő viz vizsgálata s n­é­­hány szó a divatozó nyegleségről. Újabb időkben néhány külföldi haszonvadász, — tudori ezégek, különféle szabadalmak, sőt a világ-iparkiállitáson nyert érmekre támaszkodva, — a nyegleség űzésére hazánkban igen bőtermő hálás földre akadt; lapjaink hirdetési rovata ezt eléggé tanúsítja, hol e nemben naponkint czifrább és sallan­­gosb hirdetésekkel találkozunk. Azok, kiknek volt alkalmuk a laphirdetési költségekkel megismerkedni, tudni fogják, hogy ama nagyobb tért betöltő hirdetések költsége, melyek egész éven át hetenkint többször közöltéinek, maga egy nevezetes tőkét képez ; — mily nagy­nak kell tehát az áruczikkek fölötti nyereségnek lennie, ha e hirdetési díjakon kívül, az eladást kezelő kereskedő is 20 — 30 százlélit nyer, s következéskép mily roppant mérvben csalatik ideg ily esetekben a közönség, mely oly hajlandó az ily csábos szavaknak hitelt adni. Nem említve a Dr. Hartung-féle China-héj - ola­jat, China-haj kenőt, Dr. Koch növényczukor­­k­á­­­t, a többrendbeli gyógyszappanokat s a cég tudja még hány és miféle gyógyhatású czikkeket, melyek évenkint sok ezret csalnak ki hazánkból Berlinbe Groldberger uram tárczájába, csupán e Lilionese nevű mosdóvizet emelem ki, mely némely pesti gyógy­­árakban is kapható, s a lapokban egy roncsolt felbőrű női arczképpel illustrálva következőleg ajánltatik : „Lilionese/1 „A porosz kir. orvosi ügyek minisztériuma által megvizs­gáltatott s azon tulajdonnal bir, hogy a bőrnek ifjúkori fris­seségét visszaadja , minden bőrtisztátalanságot, u. m. a szep­­lőt, májfoltokat, visszamaradt himlőhelyet, pörsenést, száraz és nedves sömört, valamint az orr vörösségét (mely fagyás vagy a nedvek csipősségétől származott) s a bőr sárgaságát el­távolítja. — A 14 nap alatt bekövetkező hatásért kezeskedik a gyár; a nem használás esetében az árt visszafizeti. — Ára egy üvegnek 3 ft. o. é.“ E hirdetéshez még csodatevő bajusz- és szakálnövesztő kenőcs, chinai hajfestő és keleti szervesztő szerek is csatolvák, melyek mind méregdrágák, s rég boszantják nyegle modoruk által az értelmes olvasót. Nem ismervén ez idézett gyógyszerek használati ered­ményét, nem háborgatom a gyám­okot szerencsés aratásában; azonban egy úrhölgy által fölkérettem, miszerint venném a Lilionese-t vegytani vizsgálat alá, melyet ő — a hirdetés biztos sikert ígérő szavának hitelt adva — más foltok ellen használt, mely azonban arczát a mosdásnál szerfelett égeti, s fejbőrét részint lehámlasztja, részint pedig összezsugorítja. Készséggel ajánlkozom e kérelem teljesítésére, miután kíváncsiságomat nem kis mérvben fokozák a hirdetés eme sza­vai : „a hatásért kezeskedik a gyár, ára 3 ft. o. é.“ s a szernek vizsgálatát a pesti egyetem vegyészi műhelyében véghez vittem. A vizsgálandó vízből igen csekély mennyiség állván rendelkezésemre, csak a legszükségesb kémletekre szorítkoz­hattam, s azokat a következő eredménynyel végezem. A viz világos sárgás színű, nem tisztán átlátszó, kelle­mes szagú, melyből a narancsvirágviz, a violagyökér (iris flo­­rentina) s illő olajok keveréke kiérzik; — erős é­g­v­é ny­ír­a­t­á­s­ú és savakkal nagyon pezseg (mely tünemény a szén­savas égvények (kohlen Alkalien) jelenlétét bizonyítá és minden ezek által lecsapható fémes és földes sók lehető jelen­létét kizárá. I. Csekély része e viznek borkősavval gazdag jegeczes váladékot képezett (borkősavas hamél­eg,weinsteins, Kali); másik részből, az erenyhalyag (Platinchlorid) az előleges só­­savvali telítés után szinte kicsapá a haméleget (Kali­umoxyd) s igy e kém­letek által a szénsavas hamél­eg (Köhlens, Kali) gazdag jelenléte bizonyult be. II. Miután a víz némi illó olajok szagával is bírt, azért egy ríz rész feleresztett kénsavval (Schhwefel) megjavíttatott, 4 óra hosszat a viz­fürdőn melegíttetett, s a „Trommer“-féle próbafolyadékkal kezeltetett, — a csakhamar reducált s az edény fenekére vörös szinnel ülepedett rézélecs (Kupfer oxyd) a czukor jelenlétére mutatott, m­i­b­ő­l kiderül, hogy az illó­olajok ezukorral dörzsölve mint olaj­ez­u­k­o­r oldattak fel vízben. 192

Next