Orvosi Hetilap, 1860. március (4. évfolyam, 10-13. szám)
1860-03-04 / 10. szám
191 „Ha valaki egy ember ellen, bár nem azon szándékból „hogy őt megölje, hanem más ellenséges szándékból „oly módon cselekszik, hogy abból legalább húsz napig tartó egészségháborítás vagy foglalkozási képtelenség, elmezavar, vagy súlyos sértés következett, „súlyos testi sértés bűntettében teszi magát bűnössé.“ A törvénytudóknak nagyobb része ezen czikket oly módon magyarázza, hogy csak akkor van a kérdésben levő bűntettnek tárgyi tényálladéka megállapítva, ha az egészségháborítás vagy foglalkozási képtelenség húsz napig tartott, azonban szerény véleményem szerint a gyógyulásnak húsz napig tartása nem lényeges kelléke a súlyos testi sértés fogalmának , mert az idézett czikknek végsorai világosan mondják, hogy akkor is súlyos testi sértés bűntettének van helye, ha ebből súlyos sértés — schwere Verletzung — következett, és ez az, mit a törvényszéki orvosnak meg kell határozni, a sértésnek t. i. már tulajdonorvosi ismereteknél fogva meghatározékony természete szerint súlyosnak kell lenni; ha ez nem így állana, hanem csak a gyógyfolyamatnak ideje szolgálna mértékül, úgy ennek vége előtt soha sem szabadna orvosi véleményt adni, mert ki bírna azon látnoki tehetséggel, hogy a kórtani változásoknak kimenetét hetekkel előre biztosan meghatározhatná? Kitetszik egyébiránt a büntető perrendtartásnak a sértésekre vonatkozó 92. czikkéből, hogy a súlyos testi sértésnek fogalmát nem egyedül a gyógyfolyamatnak húsz napig tartása teszi. Azon czikkben ugyanis kijelöltetik, miszerint a sértések pontos leírása után az iránt kell a szakértőknek nyilatkozniuk, hogy a létező sértések közül melyek tekintessenek magukban vagy közrehatásokban föltétlenül vagy az eset különös körülményei szerint csekélyeknek, súlyosoknak vagy életveszélyeseknek; mely hatásokat szoktak azok közönségesen magok után vonni, s melyek keletkeztek azokból a fenforgó esetben, nemkülönben hogy mely eszközök által s mi módon okoztattak ? Ha a gyógyidőből kellene egyedül meghatározni a sértések minőségét, úgy ez az idézett czikkben világosan ki lenne mondva. Kézzel foghatni, hogy mily zavart idézne elő, ha a törvényszéki orvos az általa csak gyanított gyógyidőből akarná a sértés természetét meghatározni, és hogy mennyi visszaélésnek nyitna zárt kaput az ilynemű eljárás; a szinlett betegeknek száma minden sérülttel szaporodnék ; nem egy esetet tudok és tapasztaltam magam is , melyben a csekélyen sértett egyén húsz napi ágyban heveréssel akarta sértésének súlyosságát bebizonyítani; más oldalról pedig, hányszor megtörténik, hogy a magyar koponya nehéz fokossal több helyütt betöretvén, a sértett 4-5 mértföldnyi távolságból gyalog jő be a városba magát beköttetni, ismét hazatér, dolgait végzi és a sebek húsz nap előtt behegednek, a sérült pedig egy napig sem nyomja az ágyat; lehet-e azért az oly sértést könnyűnek mondani? A törvényszéki orvosnak mindenkor összetesen és nem elvontan kell ítélni; a sértéseket is tehát, azon jelekből határozandja meg, melyek jelen vannak és nem azon időből, meddig a gyógyulás közönségesen tarthat, egy nagyobb ütémnek tetszését, vagy a tüdőhártyának sértésből eredt lábját, nem fogja egy törvényszéki orvos sem könnyű sértésnek mondani, habár a gyógyulás csak tíz napi időt vesz is igénybe. Ir. Höcker bonni tanár a 152. czikknek hibás magyarázatából meríti törvénykönyvünk ellen intézett kitöréseit, (lásd „Handbuch der gerichtlichen Medizin“ 1. 118.119) mert mindaz, mit ír, csak akkor állhatna, ha a súlyos sértés egyedül a gyógyidőnek tartamából határoztatnék meg. A „Lilionese" arczszépítő viz vizsgálata s néhány szó a divatozó nyegleségről. Újabb időkben néhány külföldi haszonvadász, — tudori ezégek, különféle szabadalmak, sőt a világ-iparkiállitáson nyert érmekre támaszkodva, — a nyegleség űzésére hazánkban igen bőtermő hálás földre akadt; lapjaink hirdetési rovata ezt eléggé tanúsítja, hol e nemben naponkint czifrább és sallangosb hirdetésekkel találkozunk. Azok, kiknek volt alkalmuk a laphirdetési költségekkel megismerkedni, tudni fogják, hogy ama nagyobb tért betöltő hirdetések költsége, melyek egész éven át hetenkint többször közöltéinek, maga egy nevezetes tőkét képez ; — mily nagynak kell tehát az áruczikkek fölötti nyereségnek lennie, ha e hirdetési díjakon kívül, az eladást kezelő kereskedő is 20 — 30 százlélit nyer, s következéskép mily roppant mérvben csalatik ideg ily esetekben a közönség, mely oly hajlandó az ily csábos szavaknak hitelt adni. Nem említve a Dr. Hartung-féle China-héj - olajat, China-haj kenőt, Dr. Koch növényczukorkát, a többrendbeli gyógyszappanokat s a cég tudja még hány és miféle gyógyhatású czikkeket, melyek évenkint sok ezret csalnak ki hazánkból Berlinbe Groldberger uram tárczájába, csupán e Lilionese nevű mosdóvizet emelem ki, mely némely pesti gyógyárakban is kapható, s a lapokban egy roncsolt felbőrű női arczképpel illustrálva következőleg ajánltatik : „Lilionese/1 „A porosz kir. orvosi ügyek minisztériuma által megvizsgáltatott s azon tulajdonnal bir, hogy a bőrnek ifjúkori frisseségét visszaadja , minden bőrtisztátalanságot, u. m. a szeplőt, májfoltokat, visszamaradt himlőhelyet, pörsenést, száraz és nedves sömört, valamint az orr vörösségét (mely fagyás vagy a nedvek csipősségétől származott) s a bőr sárgaságát eltávolítja. — A 14 nap alatt bekövetkező hatásért kezeskedik a gyár; a nem használás esetében az árt visszafizeti. — Ára egy üvegnek 3 ft. o. é.“ E hirdetéshez még csodatevő bajusz- és szakálnövesztő kenőcs, chinai hajfestő és keleti szervesztő szerek is csatolvák, melyek mind méregdrágák, s rég boszantják nyegle modoruk által az értelmes olvasót. Nem ismervén ez idézett gyógyszerek használati eredményét, nem háborgatom a gyámokot szerencsés aratásában; azonban egy úrhölgy által fölkérettem, miszerint venném a Lilionese-t vegytani vizsgálat alá, melyet ő — a hirdetés biztos sikert ígérő szavának hitelt adva — más foltok ellen használt, mely azonban arczát a mosdásnál szerfelett égeti, s fejbőrét részint lehámlasztja, részint pedig összezsugorítja. Készséggel ajánlkozom e kérelem teljesítésére, miután kíváncsiságomat nem kis mérvben fokozák a hirdetés eme szavai : „a hatásért kezeskedik a gyár, ára 3 ft. o. é.“ s a szernek vizsgálatát a pesti egyetem vegyészi műhelyében véghez vittem. A vizsgálandó vízből igen csekély mennyiség állván rendelkezésemre, csak a legszükségesb kémletekre szorítkozhattam, s azokat a következő eredménynyel végezem. A viz világos sárgás színű, nem tisztán átlátszó, kellemes szagú, melyből a narancsvirágviz, a violagyökér (iris florentina) s illő olajok keveréke kiérzik; — erős égvé nyíratású és savakkal nagyon pezseg (mely tünemény a szénsavas égvények (kohlen Alkalien) jelenlétét bizonyítá és minden ezek által lecsapható fémes és földes sók lehető jelenlétét kizárá. I. Csekély része e viznek borkősavval gazdag jegeczes váladékot képezett (borkősavas haméleg,weinsteins, Kali); másik részből, az erenyhalyag (Platinchlorid) az előleges sósavvali telítés után szinte kicsapá a haméleget (Kaliumoxyd) s igy e kémletek által a szénsavas haméleg (Köhlens, Kali) gazdag jelenléte bizonyult be. II. Miután a víz némi illó olajok szagával is bírt, azért egy ríz rész feleresztett kénsavval (Schhwefel) megjavíttatott, 4 óra hosszat a vizfürdőn melegíttetett, s a „Trommer“-féle próbafolyadékkal kezeltetett, — a csakhamar reducált s az edény fenekére vörös szinnel ülepedett rézélecs (Kupfer oxyd) a czukor jelenlétére mutatott, miből kiderül, hogy az illóolajok ezukorral dörzsölve mint olajezukor oldattak fel vízben. 192