Orvosi Hetilap, 1860. április (4. évfolyam, 14-18. szám)
1860-04-22 / 17. szám
Pest, 1860. Sí. Aprilis 22. Megjelenik minden vasárnap. Megrendelhetni minden cs. kir. posta-hivatalnál, a szerkesztőnél újtér 10-dik szám., és a kiadónál Dorottyautcza 12-dik szám. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. Szerkesztik : dr. Markusovszky Lajos és dr. Poor Imre. Kiadja : Müller Emil. Tartalom: Tanulmány egy húgycső-szer következtében fejlett gáztályog és húgycső-sipoly esetről. Lumniczer S. tudortól. — Közlemények a pesti egyetem élettani intézetéből. A vér. Dr. Baogla K. tanársegédtől. — Lapszemle. Chinin hártyalobnál.— Nyavalyatörés féleségei. — A fogzás által okozott szembántalmak. — Apróbb szemelvények. Tárcsa: A pesti egyetem régi és mostani szervezete.—Vegyesek.— Szerkesztői levelezés. — Adakozások. Előfizetési ár : helyben 4 frt. 50 kr., egész év 9 frt. vidéken félév 5 frt. egész év 10 frt uj pénzben. A lapot illető közlemények és fizetések bérmentesen küldendők. Hirdetések közöltetnek soronként 14 új árért. TANULMÁNY egy húgycső szűkülés után fejlődött gáz-tályog és húgycső-sipoly esetéről.*) Dr. Situnniczer Sándortól. Magángyakorlatomban előfordult ezen esetet előadásom tárgyául azért választottam , mert azt fejlődésétől gyógyulásáig lévén alkalmam figyelemmel kísérni, lefolyásában változatosságánál fogva érdekesnek és különösen a gáztályogok fejlődésére nézve kóroktanilag tanulságosnak találtam. E kórlefolyás nem valami rendkívüli. De hiszen a magánálló hallatlan kóreset nem bír mindig nevezetes belbecscsel a kórok és gyógytanra nézve, holott ellenben a szokásos folyamattól lényegesen el sem is térő esetből gyakran felettébb tanulságos következtetéseket meríthetünk, sőt gyakran tisztább világot deríthetünk a már ismert kórképre. Hogy ezen irányban a szóban levő kóresetet is kizsákmányolni megkísérthessem, lássuk előbb annak meztelen kórrajzát. B. M. egy hatvan éves ép és egészséges testalkatú, korának bélyegét arczán nem viselő egyéniség. Első nyomait vizelésbeni zavarának már 15 év előtti naplójában leljük fel, — a midőn ő húgycső-szűkülés (Harnrehrenstriktur) ellen bélhúrszálacsokkal (Darmbougie) gyógyszereltetett. Az azon időbeli szálacsozás sikeres volt, mert a beteg csak 1845. év tavaszán folyamodott ismét — s ez alkalommal hozzám — baloldali mellékherelobbal (Epidydimitis) orvosi segélyért. A baj okát kutatván, egy kis, már úgyszólván, szokványossá vált húgycsőtakarra(Klenorrhoea) akadtam, melynek ismét alapja a még létező, — vagy újból felmerült szűkülés volt. Szálacscsali puhatolás és mérés szerint a szűkülés a húgycsőgömöre (bulbus urethrae) mögött fészkelt. Vizelésben nyilvánuló tüneményei nem lévén sürgetők, előlegesen csak a herelob gyógykezelésére szorítkoztam. A herelob szintével szálacsozáshoz fogván, e czélra vékony viasz szálacsot használtam. A vizelet árja elég szabadon indult, nem akadozott és a rendesnél bár lényegesen vékonyabb s tekervényes volt — de bátran löketék ki a húgycsőből, mégis a legvékonyabb viasz szálacs sem hatott a szórón keresztül. A szűkülésbe beikelve volt szálacs hegye mögött a viasz többnyire kis oldalvásti göbbe gyűlve találtatott. *) Előadatott a budapesti orvosegylet f. év maártius 31-ki gyűlésében. Utóbbi években a beteg állítása szerint a vizelettel pár ízben fövenyszem ürült ki. Ezen ténynek s a viasz szálacson tett észleletnek nyomán szándékolt merő kutaszszali puhatolást betegem nem engedé meg. A rendesen beikelve volt szálacsnak annyi eredménye még is volt, hogy a vizelet árja szabadabb jön. A beteg enynyi sikerrel megelégedvén, tanácsom ellenére a gyógykezelést 4 hét eltelte után félbeszakította s a nyári évszak bekövetkeztével fürdőre indult. Itt néhány óráig tartó vizeletrekedéstől (ischuria) lepeték meg A vizelettel túlterhelt hólyag erős ösztönre ingereltetvén az első vizelet-sugár erőszakos megindultával egy kendermag nagyságú fövenyszem löketék ki a húgycsőből. Azon tény, hogy egy kendermag nagyságú idegen test a vizelet árját merőben megakaszthatta, magában is elég bizonysága lehetett annak, hogy a húgycső, melyen az végig sodortatott, nem mindenütt rendes öblű. De betegünk ezen esemény után olyszerű könnyebbülést tapasztalt, hogy ismét jobbnak látta a szalacsozás következetes folytatását más időre halasztani. 1857-ik év tavaszán ismét nagyobb fokú takár jelentkezett. Ugyanezen év augustus havában egy parányi az előbbinél kisebb porond takarodék ki. October hóban a beteget vidéken ismét baloldali herelek lepte meg, mely langyos borogatásokra s nyomkötésre szánt. Végre 1858-ik év ápril havában a farcsikcsont tájától a gáton (Damm) mellfelé terjedő állandó vonó fájdalmak, melyek üléskor különösen alkalmatlanok valának, s dag fejlődése a gáton, a beteget reá bírják, hogy komolyan gondol baja szabatos megvizsgáltatására. Állapota ekkor következő volt: a vizelet már lassacskán indul meg — de megindulva mégsem akadozó; sugara a rendesnél két harmadrésznyivel vékonyabb. A húgycsövön kisebbszerű takar nyomai találhatók. A húgycsövet gömöre táján kis dag övedzi. E nyomás alatt kevéssé fájdalmas dag, egyrészt a fan ív (Schambogen) alá terjed, mely irányban elvesz, körvonala tisztán ki nem puhatolható; másrészt a gáton jobb oldalt mintegy kiágazólag a jobb tlcsont gumója (Sitzknorren) felé tart s a fancsont leszálló ága belszélén s vele párhuzamosan lefelé halad. A dag fölötti bőr rendes színű s szabadon eltolható. E dagnak a húgycső gömöre mögötti része előbb támadott s az ülgumó felé később terjedt. Ezen húgytályog (Abscess) s szürem (Infiltration) veszélyét keltő tünemények a húgycső minél gyorsabb tágítását tevék kívánatossá. Viaszszálacs alkalmazása ugyanazon akadályra talált, mint negyed éve a sövény kitakarodása előtt. 2-tes számú hengerded kautschuk szálacsot azonban húgycsap alakjára görbített sodronynyal sikerült a szórón túl a hólyagba vezetni. Ilyennel folytatom tehát a rendszeres tágítást, míg az ágyba fektetett beteg gátjára lágymeleg borogatásokat rakatok.17