Orvosi Hetilap, 1860. június (4. évfolyam, 23-26. szám)

1860-06-10 / 24. szám

Megjelenik minden vasárnap. Megrendelhetni minden cs. kir. posta­hivatalnál, a szer­kesztőnél újtér 10-dik szám. és a kiadónál Dorottyautcza 12-dik szám. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye.­­M ■*». .y «Mara.. Szerkesztik : dr. Markusovszky Lajos és dr. Poor Imre. Kiadja : Müller Emil. Tartalom: A bujasenyvi alakok beosztása és elnevezése. S­i­g­m­u­n­d tanártól.— Görvélyes Csip-szlob. Batizfalvi S. tudortól. — Lap­szemle. Adalék az Addison-féle kórhoz. — A máj rivóka-tömlőinek gyógykezelése Bud­d-tól. — Hydatis-tömlő a medenczé­­ben. Quin-től. Tát­rcza : Az orvosi pályadíjak és kérdések tárgyában. — ,, Jucunda seriis“ dr. Aurigától.— Virchow felszólítása a lepra történelmét illetőle­g. — Vegyesek. — Pályázatok. Előfizetési áll . helyben 4 frt. 50 kr., egész év 9 frt. vidékek félév 5 frt. egész év 10 frt uj pénzben. A lapot illető közlemények és fizetések bérmentesen küldendők. Hirdetések közöltéinek soronként 14 újkrért. fi. Pest, 1860. UJ KÉRDÉSEK A BUJASENYV KÖRÜL. A bujasenyvi köralakok minő beosztása és elnevezése lenne tu­dományos szempo­ntból szükséges és gyakorlatilag czélszerű ? Sigmund egyetemi tanártól Bécsben. Korábbi fejtegetéseinkből (lásd az OHL. 1859-ki 30 — 31-ik számát) önként következik, miszerint e gyűj­tőnevekkel „V­é­n­u­s k­őrök“ — venerische Krank­heiten — bujasenyv, — Syphilis — bujakór, — Lustseuche — stb. egymástól lényegesen kü­lönböző kóralakok vannak egy csoportba foglalva. A húgycsötakár alapját képező ragály-anyag, a szerve­zetre gyakorolt minden behatásaiban teljesen eltérő attól, melyet a fekély — Schanker — hoz létre; e kór­alakok lefolyása és kimenete, mint ezek a két ra­gály-anyagra bekövetkeznek, semmiesetre sem hason­lítanak egymáshoz, hanem csupán a kevésbbé képzet­tek előtt tüntetnek fel némi látszólagos hasonlatossá­got; gyógykezeléseiket illetőleg pedig szintén csekély mértékben egyformák, és minél jobban fejlődnek ki, maga a kezelés is annál sajátságosabb és különbözőbb lesz. Ebben alapszik tehát a takar-alakoknak a feké­­lyekétőli egymástól teljesen elkülönítendő két csoportba való osztása, melyek eddig is egyedül csak azért voltak egymáshoz sorozva, mivel származá­saikat mindketten leginkább a közösülésnek köszönvén, leggyakrabban a nemzőrészeken fordu­lnak elő, és lobos folyamataikra nézve (hurut és genyképződés, mirigyláb, nemző- és ivarszervbeli zavarok), némi együttes tüneteket mutatnak fel. A takar, a ragály-anyaggal érintkezett tak­­hártyarészeken, (a nemi- és húgyszerveken, ritkán a végbélnyíláson, még ritkábban az orrban, fülben és a szem közhártyáján) mint hurut lép fel, s nyák- és genyképződés mellett, a bélhámon — mint minden hurut — egyszerűbb lehámlásokat eredményez, mint ilyen folyamat az egyszer meglepett részeken csak las­­saban terjed tovább, fokozatosan érvén el azon végső űröket, melyekhez a kóros csövek vezetnek, így húgycsötakár alkalmával, férfinál, a düllmirigyet, annak takhártyáját tüszörbeni betürödéseivel, a húgy­hólyag és húgycsövek takhártyáját, és utólagosan a veséket látjuk egymásután megbetegedni; de arány­lag leggyakrabban vagy inkább legszembetűnőbben az odóveréreket, a mellékheréket magokkal a he­rék hüvelyes hártyáival együtt; továbbá nőknél, habár ritkábban mint férfiaknál — a részek bonczta­­ni szerkezetének különbsége mellett — e kór hasonló továbbterjedését; folytatja útját itt a kórfolyam a hü­vely előpitvarától a hüvelybe, annak többi részeibe és a méhbe egész a petefészekig. Mirigylábok sokkal ritkábban követik aránylag a takart, mint a fekélye­ket; ritkábban támasztanak tályogokat, és ezek ren­desen úgy is folynak le mint közönséges tályogok nem bujakóros egyéneknél; se nem fertőznek, se nem ragályoznak ; a többi mirigyrendszer kóros megtáma­dását (idült beszü­remkedést) soha nem feltételezik , s azon módon gyógy­ílnak , mint átalában a tályogok. Hevenytakarnál fordulnak ugyan elő anyagvesztések, (a húgycsőben, hüllmirigyben, az előpitvarban, a hü­velyrészeken stb) melyek kis­ tü­sző-tályogok vagy hurut által megtámadott szövetek elüszköszödése — necrosis — által feltételezvék, azonban ezek genye szintén nem ragályos és fertőző — infectionsfákig — és következményi bajokat sem von maga után. Görvé­­lyes, gümőkóros, vérszegény, legfőképen pedig ta­­kárban már sokszor szenvedett egyéneknél, továbbá sankersyphilisnél (mint a takáralakok előpostájánál vagy kisérőjénél) ez utóbbi kifejlődésének tiszta átné­­zete némileg homályossá válik ugyan, azonban a ta­­kárnak a bujakórral egynemű következmé­nyeit illető előítélet a szövetkezések hátrányos behatásának s a hiányos kórismének tulajdonítható. , Sokáig tartó takárok, különösen vérszegények­nél , a külker kötszövetében aprólebenyes bujálkodá­­sokat (Wucherungen) idéznek elő, (hegyes fügölyök — spitze Condylome — közönséges néven, helyesebben takárszemölcsök — Tr. Warren —), szintén hosszan tartó takarok következtében, míg a gyöngébb, fosz­­lányosabb, elpuhult belhám gyakran lehorzsolódik , magának a takhártyának felduzzadásával együtt a tok­­alatti szövetben megalvó izzadmány fejlődik ki, s a csövekben szűkületek hozatnak létre.­­ Mindezen, a 24

Next