Orvosi Hetilap, 1860. június (4. évfolyam, 23-26. szám)
1860-06-10 / 24. szám
Megjelenik minden vasárnap. Megrendelhetni minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztőnél újtér 10-dik szám. és a kiadónál Dorottyautcza 12-dik szám. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye.M ■*». .y «Mara.. Szerkesztik : dr. Markusovszky Lajos és dr. Poor Imre. Kiadja : Müller Emil. Tartalom: A bujasenyvi alakok beosztása és elnevezése. Sigmund tanártól.— Görvélyes Csip-szlob. Batizfalvi S. tudortól. — Lapszemle. Adalék az Addison-féle kórhoz. — A máj rivóka-tömlőinek gyógykezelése Budd-tól. — Hydatis-tömlő a medenczében. Quin-től. Tátrcza : Az orvosi pályadíjak és kérdések tárgyában. — ,, Jucunda seriis“ dr. Aurigától.— Virchow felszólítása a lepra történelmét illetőleg. — Vegyesek. — Pályázatok. Előfizetési áll . helyben 4 frt. 50 kr., egész év 9 frt. vidékek félév 5 frt. egész év 10 frt uj pénzben. A lapot illető közlemények és fizetések bérmentesen küldendők. Hirdetések közöltéinek soronként 14 újkrért. fi. Pest, 1860. UJ KÉRDÉSEK A BUJASENYV KÖRÜL. A bujasenyvi köralakok minő beosztása és elnevezése lenne tudományos szempontból szükséges és gyakorlatilag czélszerű ? Sigmund egyetemi tanártól Bécsben. Korábbi fejtegetéseinkből (lásd az OHL. 1859-ki 30 — 31-ik számát) önként következik, miszerint e gyűjtőnevekkel „Vénus kőrök“ — venerische Krankheiten — bujasenyv, — Syphilis — bujakór, — Lustseuche — stb. egymástól lényegesen különböző kóralakok vannak egy csoportba foglalva. A húgycsötakár alapját képező ragály-anyag, a szervezetre gyakorolt minden behatásaiban teljesen eltérő attól, melyet a fekély — Schanker — hoz létre; e kóralakok lefolyása és kimenete, mint ezek a két ragály-anyagra bekövetkeznek, semmiesetre sem hasonlítanak egymáshoz, hanem csupán a kevésbbé képzettek előtt tüntetnek fel némi látszólagos hasonlatosságot; gyógykezeléseiket illetőleg pedig szintén csekély mértékben egyformák, és minél jobban fejlődnek ki, maga a kezelés is annál sajátságosabb és különbözőbb lesz. Ebben alapszik tehát a takar-alakoknak a fekélyekétőli egymástól teljesen elkülönítendő két csoportba való osztása, melyek eddig is egyedül csak azért voltak egymáshoz sorozva, mivel származásaikat mindketten leginkább a közösülésnek köszönvén, leggyakrabban a nemzőrészeken fordulnak elő, és lobos folyamataikra nézve (hurut és genyképződés, mirigyláb, nemző- és ivarszervbeli zavarok), némi együttes tüneteket mutatnak fel. A takar, a ragály-anyaggal érintkezett takhártyarészeken, (a nemi- és húgyszerveken, ritkán a végbélnyíláson, még ritkábban az orrban, fülben és a szem közhártyáján) mint hurut lép fel, s nyák- és genyképződés mellett, a bélhámon — mint minden hurut — egyszerűbb lehámlásokat eredményez, mint ilyen folyamat az egyszer meglepett részeken csak lassaban terjed tovább, fokozatosan érvén el azon végső űröket, melyekhez a kóros csövek vezetnek, így húgycsötakár alkalmával, férfinál, a düllmirigyet, annak takhártyáját tüszörbeni betürödéseivel, a húgyhólyag és húgycsövek takhártyáját, és utólagosan a veséket látjuk egymásután megbetegedni; de aránylag leggyakrabban vagy inkább legszembetűnőbben az odóveréreket, a mellékheréket magokkal a herék hüvelyes hártyáival együtt; továbbá nőknél, habár ritkábban mint férfiaknál — a részek boncztani szerkezetének különbsége mellett — e kór hasonló továbbterjedését; folytatja útját itt a kórfolyam a hüvely előpitvarától a hüvelybe, annak többi részeibe és a méhbe egész a petefészekig. Mirigylábok sokkal ritkábban követik aránylag a takart, mint a fekélyeket; ritkábban támasztanak tályogokat, és ezek rendesen úgy is folynak le mint közönséges tályogok nem bujakóros egyéneknél; se nem fertőznek, se nem ragályoznak ; a többi mirigyrendszer kóros megtámadását (idült beszüremkedést) soha nem feltételezik , s azon módon gyógyílnak , mint átalában a tályogok. Hevenytakarnál fordulnak ugyan elő anyagvesztések, (a húgycsőben, hüllmirigyben, az előpitvarban, a hüvelyrészeken stb) melyek kis tüsző-tályogok vagy hurut által megtámadott szövetek elüszköszödése — necrosis — által feltételezvék, azonban ezek genye szintén nem ragályos és fertőző — infectionsfákig — és következményi bajokat sem von maga után. Görvélyes, gümőkóros, vérszegény, legfőképen pedig takárban már sokszor szenvedett egyéneknél, továbbá sankersyphilisnél (mint a takáralakok előpostájánál vagy kisérőjénél) ez utóbbi kifejlődésének tiszta átnézete némileg homályossá válik ugyan, azonban a takárnak a bujakórral egynemű következményeit illető előítélet a szövetkezések hátrányos behatásának s a hiányos kórismének tulajdonítható. , Sokáig tartó takárok, különösen vérszegényeknél , a külker kötszövetében aprólebenyes bujálkodásokat (Wucherungen) idéznek elő, (hegyes fügölyök — spitze Condylome — közönséges néven, helyesebben takárszemölcsök — Tr. Warren —), szintén hosszan tartó takarok következtében, míg a gyöngébb, foszlányosabb, elpuhult belhám gyakran lehorzsolódik , magának a takhártyának felduzzadásával együtt a tokalatti szövetben megalvó izzadmány fejlődik ki, s a csövekben szűkületek hozatnak létre. Mindezen, a 24