Orvosi Hetilap, 1862. szeptember (6. évfolyam, 36-39. szám)
1862-09-21 / 38. szám
lye nemcsak vízszintes vetületben ferdén hátrafelé irányzott, hanem függélyes vetületben is részint fölfelé hajlott, mint a két vagy három felső bordánál, részint pedig lefelé mint a többi bordánál, s minthogy ennélfogva a mellső bordavégek távola a mellcsont szélétől emelkedés közben változik, azért oly közeg vált szükségessé, mely képes azon távolnak változásait kiegyenlíteni. E czél kétféleképen volt elérhető, vagy t. i. egy szilárd és merev csontlécznek izületés közbeillesztése által a bordacsont mellső vége és a mellcsont közé akképen, hogy midőn a borda alászáll, s tehát mellső vége a mellcsonthoz közeledik, azon pótlék csontlécz mindkét ízületében összehajoljon, s midőn a borda fölemelkedésekor mellső vége a mellcsont széleitől eltávozik, amaz ízületeiben megfelelőig a kinyújtott állásba menjen át. Vagy pedig ugyanazon czélnak megfelelhetett egy hajlékony porczlécz is, mely izületésen csak a mellcsonttal lévén összekötve, másik végével a bordacsonttal szilárdan öszszefügg, és itten a borda mozgásakor megfelelőig meghajlik, vagy kifeszül. Míg az első elrendezést a madármellkason látjuk alkalmazva, addig a másodikat az emlősöknél találjuk. Könnyen adhatjuk okát annak is, miért kell a bordaporczoknak a mellkason lefelé mindinkább meghosszabbulniok. Ugyanis nemcsak a bordák mellső végeinek sugárhossza lefelé mindinkább nő, hanem a bordatengelyek iránya is mindinkább ferdébben száll hátra és lefelé, s maguk a bordák nyugalmi helyzetükben lefelé mind mélyebben állanak a vízszintesen alul, s abból kindulva mind nagyobb kiterjedésben emelkednek fölfelé. A legfelsőbb bordák ellenben csak rövid porczokat vesznek igénybe, (sőt a legfelsőbbik azt majdnem egészen nélkülözheti) részint azért, mert emelkedésök csak csekély, mellső végüknek forgási sugara is csak rövid, részint pedig mert forgástengelyei fölfelé hajlottak és mert ezen bordaívek lapjai is a gerinczoszlop felső részének irányához képest már nem a vízszintesen alul, hanem a felett állanak; mindezen viszonyoknál fogva tehát ezen bordák mellső vége is azok emelkedésekor a mellcsonthoz inkább közeledik, mintsem attól eltávolodik. Ennélfogva itten a borda mellső vége és a mellcsont közti távol is, midőn emelkedés közben megváltozik, épen ellenkező értelemben lett kiegyenlítendő, mint volt az alsóbb bordáknál S valóban tapasztaljuk is, hogy a legfelsőbb porozok iránya a mellcsonttól fölfelé száll, nem pedig, mikép az alsóknál, lefelé; azon porozok is tehát emelkedésükkor oly állásból indulnak ki, mely már a vízszintesen felülfekszik, azért a porczközök kisebbülni fognak, a porczok külső végei, melyekkel a bordacsontokhoz rögzítvék, a mellcsonthoz közelednek, és épen ezen körülménynél fogva a felső bordák porczai is a mellkas emelkedésekor szintúgy ki fognak egyenesedhetni a bordacsonttal összefüggő végük hajlásában, mint az alsó bordáké, és meghajolhatni a mellkas leszállásakor. Azonban a bordacsont mellső vége és a mellcsont széle közti távolnak kiegyenlítésével még nincsen befejezve a bordaporczok feladata, sőt még azon szintoly változékony távolt is kell a mellkas emelkedésekor kiegyenlíteniök, mely két szomszéd borda mellső végei közt, mikkel azok a mellcsonthoz rögzítendők lennének, fekszik. Ha ugyanis a bordák minden közbeeső porczok nélkül, közvetlenül a mellcsonthoz tapadnának, belátható, hogy akkor a bordatengelyek ismeretes fekvési viszonyánál fogva egyfelől, másfelől pedig a mellcsontnak szinte ferde fekvésénél fogva, melynek következtében a mellcsonthoz illesztendő felsőbbik bordának a mellső vége rövidebb forgási sugárral fogna birni, mint a szomszéd alsó bordáé: ezen bordavégek egymástóli távola is, azok mozgásakor akképen fogna megváltozni, hogy az emelkedéskor szintúgy kisebbülne, mint kisebbül pl. ekkor a felelkező külső bordaközti izomrostok ragpontjainak egymástóli egyenes távola, a bordák leszállásakor pedig nagyobbulna. Minthogy azonban a mellcsont szélén bármely pontok, melyekhez ama bordavégek rögzítendők lennének, egymáshozi helyviszonyait meg nem változtathatják, nem is volt szabad azon, egymástóli távolakban változó bordavégeket közvetlenül a mellcsont szélével összekötni, hanem oly közbeeső közeg lett ismét szükségessé, mely a változékony viszonyokhoz alkalmazkodni képes. Ezen viszonyok legegyszerűbb nemének taglalására, mikép az már a Hamberger-féle mintánál is nyilvánul, szolgáljon a Il-ik ábra. S, S,, Sm három léczet képvisel, melyek o o o tengelypontok körül forgathatók és melyeknek mellső végük a mellcsontot helyettesítő a, a,, a,, léczczel összefügg. Kiindulva azon léczek vízszintes állásából, tudjuk, hogy mellső végeiknek egymástóli távola ” a, a,, és a,, ám annál inkább nagyobbodik, mentül lejebb szállanak azok, hogy tehát mozgékonyak lehessenek, miután rögpontjaiknak távola a mellcsonton meg nem változhat, szükséges, hogy a léczek hossza maga változékony legyen. Ez létesíthető az által, hogy minden lécz, az első kivételével, két egymással izületesen összekapcsolt darabból állittatik össze, melyek közül a rövidebb x résznek, Iyik ábra.