Orvosi Hetilap, 1863. március (7. évfolyam, 9-13. szám)

1863-03-22 / 12. szám

JI..Si mm * ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. II . I**■ IV» Felelős szerkesztő és tulajdonos: Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs: Balogh Kálmán tr. Tartalom : Kovács József, m. tanár : Gége-légesőnyitás hártyás torokgyíknál. — Rózsa Mór tr. : A váltóláz és ezzel rokon lázak, (Vége). Könyvismertetés: Die Heilquellen und Torfbäder des Herzogthumes Salzburg, v. Dr. Wallmann. — Der ärztliche Missionär in China, v. Dr. W. Lockhardt. — Lapszemle: Az iblanyos tormaszörp az idült hörgi takár és a görvélynél. — A pikrinsavas hamany a galandféreg ellen. Tárcza : Pesti Napló és a növénytani tanszék. — Tormay K. tr.-nak a pesti sz. Rókus kórházról tett 1868-ik évi jelentéséből. — A székesfehérvári polgári kórházról tett 1868/11-ki statistikai kimutatásból. — Vegyesek. — Pályázat, Pest, 1803. Előfizetési kr . helyben egész év 9 frt. félév 4 frt. 50 kr. évnegyed 2 frt. 25 kr. vidéken egész év 10 frt. félév 5 rt. évnegyed 2 frt. 50 kr. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. Hirdetésekért soronkint 14 ujkr. Márczius 22. Megjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden cs. kir. postahivatalnál , a szerkesztőnél új tér 10. sz., Balogh K. tr. urnái, Ország út 41. sz., és Osterlamm K könyvkereskedésében, új tér a kioszk átellenében. GÉGE-LÉGCSŐNYITÁS HÁRTYÁS TOROKGYÍKNÁL (Laryngo-tracheotomia in angina crouposa membranacea) Kovács József tr., tanársegéd s egyetem, tanártól. E lapok hasábjain a legilletékesebb tollból közlött oly igen tanulságos idevágó esetek után *) némi nyomottság érzetétől nem menekülhetek, midőn a következő eset közléséhez járulok. Ujságolási vágy valóban nem is vezetett volna e térre, de igenis az erős meggyőződés, mely szerint még a hasonló esetekben is lelhetni föl mindig annyi apró változatot, mennyi miatt azok minden újabbja újra tanulságossá változhatik, mely szerint az egyenlő kóresetek egyenlő gyógykezelése s a rákövetkezett hasonló vagy eltérő eredmény akárhányadikszori ismétlődésénél is értékes bizonyságként szerepelhet a követett vagy követendő gyógymód értéke vagy hiányai kimutatása mellett. Különösen pedig esetemnél számos oly mozzanatok csoportosultak, melyek miatt az rám — ki oly közelről érdeklődtem — annyira tanulságossá vált, hogy annak közzétételét gyakorlatunk iránti erkölcsi köteleségemnek érzem. 1862-diki május hó elején épen főnököm Balassa tanár előadásától hivatott ki Németh Ignácz Jr., arra szólitván föl, sietnék vele egy hártyás torokgyíkban szenvedő beteghez, s ha még életben találjuk, alkalmaznám a gégenyitást. Főnököm jóváhagyásával rögtön követtem őt, az előadástól Sebes Károly ír-t kérvén még — szükség eseténi segédkedés végett szinte velünk jönni. Zsebbeli műszertárczám vettem csak magamhoz , meg főnökömnek egy — kórodai betegnéli alkalmazás végett épen nálam volt — Lier-féle ezüst gégecsövét, pár tompa horgot és egy tompa szög alatt görbe csipeszt. A Zöldfa utczába egy kis sütőhöz vezetett Németh Jr. Sütőkonyha, egyszersmind bolton át jutottunk a lakszobába, melynek egyik harmadát tésztával teli teknők foglalták el. Az ajtóval átellenes bal szögletbeni ágyon dunnákban feküdt a beteg gyermek. Egyetlen az utczára nyiló ablaka volt a szobának, ez is becsukva. A szoba levegője a közeli sütőkemenczétől igen meleg volt és kovászos savanyú szagú. Félig hanyatt, félig baloldalán feküdt a két éves beteg lányka. Arcza szederjes volt, s kissé duzzadt, kidüledt szemei alig pár vonalnyira nyitvák. A szaruhártya nem, csak a szem fehére látszék. Az orrszárnyak s az áll minden vontatottan sziszegő s szortyogó belélegzésnél szól- és lehúzódnak. A nyak dagadt, rajta itt-ott nadálycsipések kékes barna nyomai, majd mustárkovász által hámjától megfosztott vernyeges foltokkal ellepett. A leányka kezei, főleg ujjai szinte szederjesek; ismételve emeltem föl és bocsátom el azokat, súlyuk után estek mindig. Az általán alacsonyabb hőmérsékű testet hűvös pára boritá. Megszólításra nem ébredt, de fölrázás vagy rákiáltásra szemeit pillanatra fölnyitá, s mire sem figyelve és sziszegően nyöszörögve körültekinti. Mellkasa s vállai a terhes lélekzésben erőlködő mozgással vesznek részt. Érverése igen szapora s gyönge. Hat nap előtt hurutos tünemények közt kezdődött a betegség. Folytonos, de időnkint alábbhagyó láza volt a betegnek, s előbb erős köhögése, de mely az nap egészen alábbhagyott. Állítólag az előtti nap délelőttjén s délutánján, estéjén s éjfél után is fuldoklott már a gyermek, bárha nem ily fokban. A garatba betekintve, csak valamivel élénkebb pirt és csekély duzzadtságot észlelhetek, s a mandolákon majd hatosnyi kiemelkedő fehéres foltokat. A rendelő orvos Németh Jr. által jelzett torokgyíkot s ez idő szerint annak fuldoklási szakát, mely állítólag már növekedőben volt, nem lehetett föl nem ismerni. Az említett nyomokban áttekintett, meg a rendelő orvos előadása szerint igénybe vett szerelésben — nadályzás, mustárkovász, bensőleg kénsavas réz s a többiben adatott már majd mindaz, mit a mai gyakorlat hatásosnak tart; mindez azonban a betegséget haladásában föl nem tartóztató. A dynamikai szerek eddig eredményhez nem vezettek. A gyermeknek levegőhiány miatti közelléte a kimúláshoz további dynamikai kísérletekre még csak gondolni sem engedett; sürgősen követelte az a cselekvőleges segélynyújtást. Segély, mely a levegőszomjban már-már kimerültnek valamit ígérhet — gyógyművészetünk mai álláspontján — a légcsőnyitásban vala csak; a légcsőnyitásban, mely a megszükült rendes nyílást pótolná, s a levegő megrekedését megszüntetné. Hogy azonban gyógymvészetünk ezen említett szerét a tőle várt eredmény józan reményével nyújthassuk, két pont iránt kellett még tájékozódnunk : 1- er. Vájjon a levegőrekedést okozó szűkület — duzzadtság, izzadmány — a gégében van-e csak, vagy ott főleg ? 2- er. Vájjon a huszonnégy óra óta majd folytonosan tartó fukloklás — szénsavmérgezés — nem termett-e oly fokú tüdővizenyőt és agybántalmazást, melynek eltűnését a légcső késő megnyitása és a légzés megkönnyítése többé nem eredményezheti ? Mindekét kérdésre csak hiányos tudomást szerezhettünk. A mellkas kopogatása mi fölvilágositást sem adott; teljes és éles volt az, mint ép állapotban. A hallgatódzás olyatén zörejt hallatott a légcső folytán. *) Az OHL. 1861. évi 43. sz., az 1862. 19. és 20. sz.