Orvosi Hetilap, 1864. november (8. évfolyam, 45-48. szám)
1864-11-06 / 45. szám
— 751 - LAPSZEMLE. (—h—n) Küteges hagymáz: elkülönítés sátrak alatt. Bennett, nemkülönben Florence Nightingale azon nézetben van, hogy a küteges hagymáz (typhus fever) gyógykezelésénél a külön kórházak czélszerűtlenek, mert ezekben a hagymázos betegek felhalmoztatván, hagymázméreg úgyszólván összesüktetik, s a környékben nagyobb pusztítást okozhat, miért is ajánlották, hogy az olyan szenvedők inkább a többi betegek között osztassanak szét. Ezen elvet kezdték Éjszak-Amerikában is követni, azonban már a „Bellevue Hospital“-ben szükségesnek látták, hogy a hagymázosok számára külön osztályokat alkossanak, az elkülönzés azonban igen tökéletlen lévén, a hagymáz nemcsak a betegek, hanem az ápolók és az orvosok között is nagy pusztításokat vitt véghez. Ily körülmények között mégis csak jónak látták, hogy a régi rendszerhez visszatérve, külön hagymázas kórházat (Fever Hospital) szervezzenek , de csak az elkülönítés volt a régi, minthogy a betegeket nem falak közé tették, hanem sátrak alá helyezték, s ezen körülmény a gyógyulásra lényeges befolyással volt, 85 egyén közt a halálozások 5-nél többre nem terjedvén, mi 6,1 százalékot tesz. A második nevezetes tanulság, hogy ki egyszer ezen nyavalyát kiáltotta, többé beléje nem esik, s minthogy mindenfelett ragályos, következik, miszerint a hagymázos betegeket csak olyanok látogassák meg, kik a szóbanforgó betegséget már kiáltották, nemkülönben melléjük legnagyobb szükségen kivül egyedül olyan ápolónők és orvosok rendeltes -mt senek, kik már egyszer hagymázosak voltak. (Americain Medical Times, 1864). (M) A szesznek használata(Idősorvadásban szenvedő betegek hányásánál. Cl. Bernard azt tapasztalta, hogy a vízzel föleresztett alkohol megakasztja az emésztést az ebek gyomrában. Tripiertin ezen tény magyarázatára legalkalmasabbnak vélte azon hypothesist, hogy a szesz okozta helybeli érzéstelenség (anaesthesia) akadályozza az elválasztás visszahajlított tüneményének létrejöttét. Innen azt következtette, hogy szeszes italoknak oly mértékbeni vétele által, miszerint a helybeli hatás legyen a lényegesebb, elejét vehetné mindazon visszahajlított (reflex) mozgási jelenségeknek, melyeknek kiinduló pontja a gyomor. Ilyenek lévén kétségkívül azon hányással végződő görcsös köhögési rohamok, melyeket tüdősorvban szenvedő betegeknél gyakran közvetlen az étel után tapasztalunk. Tr. tanár azt remélette, hogy egy kis adag pálinkával azokat megelőzheti, s az eredmény meg is felelt várakozásának. A Tüdősorvadás elleni különös gyógyhatást Tripier a szesznek nem tulajdonít, de hasznosnak találta azt, az imént említett kellemetlen és a beteg táplálását hátráltató hányások meggátlására, s állítja miszerint mérsékelt vétele nem csak nem ártalmas átalán ily betegeknek, hanem hasznos is, miután a köhögést és izzadást csökkenti és álmot hoz. (Compte rendu de l’ Acad. des sciences, 1864 jan.) TÁRCSA, PEST , november 3-án 1861. (Elhamarkodott halálitélet és halhatatlanság, Schaller contra Jenner. Oltáskényszer és személyes szabadság. Életbiztosítás és titkos betegség. Páratlan orvosi bizonyítvány-minta. A városi hatóságok és közegészségügyi orvosaink. Korodáink örvendetes fölszerelése. Ki ne ismerné a szerencsétlen Lesurques történetét , kit a múlt század vége felé orgyilkosság miatt törvény szerint elítéltek és guillotiniroztak, de kinek ártatlansága később kiderülvén, igazolási pere a törvényhozó testület előtt épen oly érdekes, mint a hallgatóra nézve kínos tárgyalásra már Louis Philippe alatt szolgáltatott alkalmat. Valóban alig van gyötrelmesebb valami, mint az emberi ismeret gyarlóságát ily argumentum ad hominem által bebizonyítva látni. A törvény szerinti gyilkosság előli félelem kétségkívül egyike a főbb okoknak, miért küzdenek itt az összevágó bebizonyításmód szükségessége mellett, amott az esküdtbíróságok behozatala ellen, és mindenhol a halálbüntetés megszüntetéséért. Az utóbbi rendszabály csakugyan elejét is venné mindenkorra az ily sajnos tévedéseknek. Akkor elővigyázat hiánya miatt senkit többé legalább meg nem ölelnek, de mi biztosítja a társaságot az ellenkező tévedéstől, hogy valakit időnek előtte halhatatlannak ne nyilatkoztassák ? ! Székesfehérvári ügyfeleink tudni fogják, hogy mire vonatkozunk, hiszen a Jenner ellen újabban megindított keresetnek egyik főrészese körükben lakik. Egyike a legnevezetesebb perújításoknak ez korunkban. Az angol parlament bizonyos Mr. Edward Jenner-nek kétszer szavazott meg köszönetet e század elején s azonkívül 30,000 fontnyi csekélységgel jutalmazta meg abbeli érdemét, hogy az emberiséget egy förtelmes rút vésztől szabadította meg; az orosz czárné sajátkezű levéllel és nem kevésbé becses ajándékkal örvendeztette meg a szerencsés orvost. London városa tiszteletbeli polgárrá nevezte őt ki, s az oklevelet gyémántokkal drágán kirakott szelenczében küldte el. Európának összes tudóstársaságai vetekedve választották tagjuknak Jennert, sőt emlékpénzeket verettek tiszteletére, szóval az egész művelt világ az emberiség jóltevőjének tartotta és hitte a védhimlő felfedezőjét. Székesfehérvár mindezt most semmivé tenni szándékozik. Az emlékoszlopok és a 30000 font, a nagy czárnénak levele és a halhatatlanság mind merő ámítás, „mivel a himlőoltás hasztalan hibdedes, sőt legtöbbször káros, számtalanszor halálos is”, így hangzik Schaller tudor úrnak vádirata. Hasonló vád néhány évvel ezelőtt már más helyről is emeltetett, s most az orvosi journalistika e kérdéssel újra élénken foglalkozik. Minket természetesen közelebbről az érdekel, mi részt vesz annak megoldásában hazánk. Valljuk meg őszintén, hogy fölőbb nevezett fehérvári ügytársunk ezer aranynyi pályadíj hirdetése a tisztelet-becsület szavának, mit kétségbe vonni semmi okunk — kissé emlékeztet azon annonce-ra, melyben ugyanily összeget ígérnek azon szerencsés felfedezőnek, ki bebizonyítja, hogy a híres féregpusztító por nem a legbiztosabb szer bútoraink hívatlan vendégserege ellen. Azonban másrészről azt is meg kell engednünk, hogy mint első bíróság azon szaklap túlcsapna a határon, mely a rádiót azon végvető ítélettel visszautasítaná, hogy a tárgy már be van fejezve. Mi figyelemmel kisérvén a tárgyalásokat ily ítéletbe beleegyezésünket nem adhatnék. A tudomány haladásának minden időszakában újra veheti bírálat alá a már eldöntöttnek látszó kérdéseket is, különösen akkor, ha a búvárlati módszere javult és eszközei tökélyesültek. Annál kevésbé hozhatnánk ily ítéletet ott, hol nem az oltás értékéről, de annak kényszerűségéről van szó. Itt nem egy halottnak dicsfénye, vagy egy talán előfordulható megbetegedhetés problematicus meggátlása, hanem saját bőrünk és személyes szabadságunk körül forog a kérdés ; itt az ügy menete mindinkább bonyolódik s nehéz, iíj akadályok merülnek fel új felek hozzájárulása által, kik szerencséjükre jogukat maguk is védhetik, s kiket nem lesz oly könnyű elutasítani, mint a holt halhatatlant a Trafalgar Square-i talapzatáról leemelni Mondják ugyan, hogy a kényszer nem lesz korlátlan, de ha az oltási bizonyítványok csak az iskoláknál, a katonaságnál, a czéheknél, s talán a házasság kötésénél is megkivántatnak, nem valóságos kikoplaltatása-e az az ellenfélnek, s nem hasonlít-e az ily rendszabály ahhoz, mely a zsidó atyának kötelességévé teszi fiának körülmetéltetését, legyen bármennyi oka a gyakran ártalmassá váló műtétes alkalmazása ellen. Az egyik esetben úgy mint a másikban a közjót hozzák fel a törvény indoklásául, itt az erkölcsi, amott a testi ragályozást, de csekély véleményünk szerint ezer aranynyi díjra valóban szükség nincs, hogy az egyén jogaiba gyakorlott ily beavatkozásnak árnyoldalait be-