Orvosi Hetilap, 1866. október (10. évfolyam, 40-43. szám)
1866-10-14 / 41. szám
4 LJL. Előfizetési ár : helyben egész évre 9 frt., félévre 4 frt. 50 hr., vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. Hirdetésekért soronkint 15 ujkr. Pest, 1866. October 14. Megyeren minden vasárnap. Megrendelhető minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél, ajtér 10. sz., és Kilián Gy. könyvkereskedésében vácziutcza Parkfrieder-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és körüavázlat közlönye. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos Jr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom: Beke Gyula tr. Nehány eset a fülészetből. A genyes dobozláb. — Czifra Ferencz túr. A műtő-sebészet körébe eső nevezetesebb isterek rendellenes viszonyai, és változatai, sebész-boncztani szempontból (Folyt.) — Könyvismertetés. Die Uterusdouche. Von De. J. Hirschfeld — Lapszemle. Alsó végtagok hidése, izzó vas, gyógyulás. A rachhüvely veleszült hiánya, mesterséges képezés. Czombficzam, Reid szerinti visszahelyezés. A vér mint táp- és gyógyszer. Tároza: A budapesti kir. orvosegylet f. hó. 10-én tartott ülése. — A cholera kiterjedése. — Közegészségi ügyek. — Vegyesek. — Pályázatok. Melléklet. A „Közegészségügy és törvényszéki orvostan 5-ik számi. Nehány eset a fülészetből. Közli Beke Gyula Jr . gyakorló fülorvos Pesten. 1. A genyes dobürlob. A hallásszervezet legfontosabb kórállapota a genyes dobüzláb, s ha fürgönyfolyás végett a beteg tanácsot kér, nem annyira nehéz hallása, mint a genyesedés megszüntetése legyen a kórjóslat és a gyógykezelés irányadója, tapasztalásom legalább engem mindig ily modorban késztet a beteggel beszélni. A doboz csak az Eustach-kürt által áll a garattal nyitott közlekedésben; belső falán a gömbölyű és petéded likák vannak, melyek hártyái a tömkelegen át az agygyal közvetett összefüggést eszközölnek ; felső fala papírvastagságú csontlemez, melyen az agy középlebenyének része nyugszik; a szinte papír vékony alsó csontfala a fejüzérrel határos;külső fala pedig a dobhártya. Eustach-kürt dobüzi szájadéka a mellső fal közepén létezik; ha a dobüz fakhártyája oly annyira duzzadt, hogy abból geny képződik, a nyílás is jóformán eltörlődik, az ekkép körvonalzott helyiség tehát genynyel teli tályogot képez, melynek idegdússága és az agy közelléte elegendően megfejtik a borzasztó fájdalmakat, lázat és agytüneményeket, melyek a heveny genyes dobüzláb rendes kísérői. Képzeljük ezen tüneményeket, melyek gyermekeknél többnyire 2— 3 napig szoktak tartani, s természetesnek fogjuk tartani, ha az orvos, ki a fülre utóljára gondol, a kórállapotot menyngitis névvel kereszteli, a gyermek nagy lázzal, forró fejjel és szó nélkül feküdvén, s jajgatva fel-fel sikolt; de 2 — 3 nap után fülei egyszerre folyni kezdenek, s a beteg meg van mentve, t. i. az úgynevezett agygyuladás megszűnt ; ezen eszmejárás szerint pedig ismét mi természetesebb, mint azon kijelentés nem a betegek részéről, hogy a füleket folyni kell hagyni, hogy azokon a csúnyaság kiürüljön. A dobürben összegyűlt geny az őt környező falakra nyomást gyakorol, de ezenkívül dobüzlobnál a dobhártya belső rétege is kórosan át van változva s állománya a nyomásnak legkevésbé se állhat ellent, miért a genytől szétromboltatik, átfúratik és a fülfolyás kezdetét veszi. A dobhártyában ily ok következtében létrejött átfúródás többnyire a dobhártya mellső-alsó negyedén látható és pedig kezdetén kölesmag-nagyságban, míg a kórfolyamat hosszabb tartamával mindinkább nagyobbodni szokott annyira, hogy olykor az egész dobhártya elroncsoltatik, s annak csak karimája látható ; az ily fokú anyagveszteség mellett a hallcsontocskák is többnyire elvesztek, vannak azonban esetek és nem csekély számmal, melyekben a dobhártya átfúródás a hátsó felén található, miből azt lehet következtetni, hogy azon felevény, mintha az Eustach-kürtön áthatoló levegő volna az átfúródás egyik tényezője, alaptalan, mert ha az Eustach-kürt ily kórfolyamatnál áthatolható volna, a geny is inkább a nyílt utat választaná. Szabályként tehát fel nem lehet állítani, hogy az átfúródás a genyes dobüztobnál mindig a dobhártya mellső-alsó negyedén van, sőt gyakorlatomból több oly esetet említhetnék fel, melyekben a dobhártya köteles elroncsolása mellett az Eustach-kürt nagy fokban áthathatlan volt. Ha oly szerencsések lehetünk, hogy a dobüzlob kezdetén a dobhártyát megvizsgálhatjuk, azt rózsaszínűen vagy különféle fokban egész a sötét vörösig belövelten és kevésbé homorúnak találhatni, a kalapácsmarkolat pedig alig látható, s ilyenkor 6—12 nadály a kórfolyamatot félbeszakíthatja. Ha 2—3 nap fájdalmasan eltelt , míg a dobhártya vizsgálat alá kerül, az szinte fehér kinézésű, a hajszáledények egyenkint húzódnak a körszéltől a kalapácsmarkolatig, ez inkább a doboz felé sülyedt, míg két széléről a dobhártya a külhangvezeték felé emelkedett. A betegség ezen fokán a betegen igen könnyű tetni az által, ha a dobhártyát szaruhártyakéssel lemetszük, mire a feny ezen könnyű és semmiképen nem fájdalmas műtét után a résen csakhamar kicsepeg, a feszülés által okozott fájdalmak pedig szűnni kezdenek. Hol és milyen helyen kell ezen bemetszést eszközölni, az a dobhártya kinézésétől függ vagy, ha ez különös támpontot nem nyújt, legczélszerűbb azt a dobhártya alsó felében megtenni. 41 1