Orvosi Hetilap, 1868. november (12. évfolyam, 44-48. szám)

1868-11-22 / 47. szám

ORVOSI HETILAP. Pest, 1868. 47. Előfizetési ár : helyben egész évre 9 frt., félvére 4 frt. 5krvidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közleményei és fizetések bérmentesitendők. Hirdetésekért aoronkint 15 uj kr. November 22. Megjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél, újtér 10. sz., és Kilián György könyvkereskedésében váczi utcza Drasche-féle házban. Honi s külföldi gyógyászat és körüavázlat közlönye. 1 ■»-1^: <*l t«*«■ i os ■■■. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom. Korányi F. tor. Kórodai közlemények. Idült hashártyalob. Többféle növedékek és rivókák a méhben. (Folytatás). — Pihá 1 F. tr. A méh bántalmairól. Le y f e r t tar. előadásai nyomán. (Vége). — Könyvismertetés. Traitement des maladies de l’oreille, par le docteur A. Cousin. — Lapszemle. A közvetett ragályról vagyis fertőzésről. — A hashártya velőszerű rákjának heveny lefolyású esete. — Apróbb szemelvények. Tárcza. Az egyetemi tanárok fizetésének emelése tárgyában. — Az országos közegészségi tanács és ellenes. — Wood támadása a betegségek eledi növényei ellen. — Vegyesek. — Pályázatok. Kórodai közlemények. Korányi Frigyes egyetemi tanártól. Hasvízkór, idült hashártyalob, a méh külső- és belső szájának zárlata, hydrometra, a nyakcsatorna tömlőszerű tágulata, nyákhabarcz a méhűrben, rostolag a méhfalban , a petefészkeknek, nagy csepleknek és medenczebeli nyirkmirigyeknek rákos elfajulása, rivóka (echinococcus) a hashártyában és alatti kötszövetben, májban és lépben, savógyülem a bál mellhártyaürben. (Folytatás.) A méhhüvely, bemenetétől kezdve, oly szűknek mutatkozott, hogy a bevezetett mutató ujjat éppen körül evezte, felső végén tölcsérszerűen tágult, mígnem jó három hüvelyknyi magasságban a kutató ujj egyenetlen, dudoros felületet képező boltozatra akadt, melyen azonban a méh hüvelyes részének nyoma sem volt található. Tüzetesebb vizsgálatra a hüvelyboltozat közepének megfelelőleg egy jókora tekeszerű, sima felületű, rostporoz ellenállású dag találtatott, melynek felületéről balra egy kisebb hasonló emelkedett ki, s a még tovább balra hatoló ujj a boltozatnak kissé lejtősen leeső bal körszéle felé két feszes, de vékony, sima redőt talált, melyek maguk közé gyűszűszerű fakhártyazsebet foglaltak , ennek fenekét pedig ismét porczkemény szövet képezte. A boltozat jobb fele magasabban állott, s szintén ki volt töltve a gömbszelet alakú dudorokkal biró, általában kemény, de keménységében mégis fokozatokat mutató, jól határolt dag által, melynek egyik dudora a Douglas redőkbe nyúlt fel és hátfelé. Ezt a végbél felől akarván nyomozni, a végbél egészen összelapítva találtatott a benyomuló dag által, melynek két egymás mellett álló kiemelkedését lehet megkülönböztetni, egy balra eső nagyobb és porczkeménységűt, mellette jobbra egy kisebbet, mely alapján szinte porczellenállású volt, de innen csúcsa felé fokozatosan lágyabb, érméczes lett, s ormán szinte hullámzás benyomását közlötte. Az egész dagtömeg a medenczeűrt törte ki, s csak éppen nyomát mutatta a mozdíthatóságnak. Ezen lelet elég alapot szolgáltatott a körfolyamat megfejtésére, dagképletet mutatván fel, mely terjedelme és a medencze szerveire gyakorlott nyomása által képes volt előidézni a két évtől mutatkozó székrekedést, bél és gyomorfájdalmakat, min következményeit a szűkített bélártérnek a béltartalom megrekedésének, a helybeli izgatási folyamatoknak, s légkifejlődésnek; a hashártya borítékra gyakorlott zsarolás, feszítés és a vérkeringés megzavarása folytán pedig a körülírt hashártyalob, lábtermény és összenövéseknek is elegendő okát szolgáltatta; föl kelle továbbá venni, hogy a dagképződés által nagyra fejlődött méh a medenczéből felemelkedvén, meghosszabbodott s szűkült a hüvely, elenyészett a méh hüvelyes része, míg később lábos egybenövések folytán a méh rendellenes helyzetében rögzíttetvén, a dag továbbfejlődése közben a hüvely felső része ismét szétfeszíttetett. Mi a dag természetét illeti, annak egyenletesen dudoros, porczos, sőt helyenkint csontkemény volta, élesen körülírt határai, a vérzések és érkiürülés hiánya, a dagképződés talaja, a gyaníthatott lefolyásnak hosszadalmassága, mind megannyi okul tekintettek, hogy a kórodai fejtegetés alkalmával a kórismerést dagra állapíttassák meg. Kiemeltem azonban, hogy a végbélen át tapintható dudorok egyikének olynemű alkata, miszerint a porczkemény alap a tető felé mind lágyabbá, s szinte érmészes hullámzóvá válik azon gyanúnak enged helyt, miszerint a rostszövetben ellágyulás avagy rákképződés üti fel tanyáját. A betegség további lefolyása abból állott, hogy a has érzékenységének és légtéri kifeszülésének folytonos növekedése mellett a savógyülemet gyarapodni nem találtuk ugyan, de a székrekedés mind makacsabb s kínzóbbá lön, csőrét csak a végbélt összenyomó két dudor hasadékszerű érintkezési helyén lehetett beadni, többnyire siker nélkül. E mellett a rekesz mind magasabbra tolatott fel, a légzési nedélyek fokozódtak, végre bővebben tompuló kopogtatási hang, magas hörglégzés foglaltak helyet a bal mellkas alsó részén, mígnem october 28-án a beteg szenvedései halálban érték végüket. A bonczolat a kórismészeti folyamatokat igazolta, azonban ezeken kívül egy sorozatát oly bántalmaknak derítette ki, melyek az életben fennálló szövődöttrendellenességek folytán egészen el voltak leplezve, s együttvéve egy sokoldalú és hosszú sorát tüntették föl a kóros változásoknak, melyekkel szemben valóban bámulatos az emberi élet szívóssága. Rák, gümő, rostdag, a túltengéseknek és lábfolyamatoknak egész csapata, s még egy nagy mérvben eltér-