Orvosi Hetilap, 1869. április (13. évfolyam, 14-17. szám)

1869-04-04 / 14. szám

221 fán éles késsel, nem épen egész bélvégeig felhasítottam, s a húgy­csőbe a hólyagig szerencsésen betolt ily csap belüregébe, annak épen megfelelő vastagságú húrszálacsot csúsztattam, mely 3—4 órai tartam alatt a felszívott nedvességek miatt megdagadva, a húgycsap oldalfalait s ennek folytán a szűkületet tágította. Midőn e húrszálacs további feszítő erőt nem gyakorolhatott, azt óvatosan kihúztam és helyébe a húgycsőben hagyott s e kezelés által hasz­­nálhatlanná nem vált csapba, annak tágított belüregéhez mért vastagságú új szálacsot toltam be, mely szintén megdagadva a húgycsap belüregét tovább szélesíté, s egyszersmind a szűkületet szintén tovább tágította. A kevés idő lefolyta alatt oly hathatósan tágított szűkületen keresztül a kihúzott húgycsap helyébe most már könnyű volt egy szintén hasított s nagyobb belüregű csapot bevinni, s a fentebb leírt eljárás szerint abba megfelelő szálacsokat még további tágítás végett becsúsztatni. A szűkületnek ekként aránylagosan oly gyors tágítását azonban nem erőszakoltam, ne­hogy az igen nagy feszítés folytán a szűkület lobos állapota a czél­­zott felszívódás általi szabályozás helyett növekedjék. Miután egy felhasított 2-dik számú ruganyos húgycsap sze­rencsés bevitele, s annak megdagadó húrszálacsokkal kétszer tör­tént szélesítése által a szűkületet fél nap alatt annyira tágítottam, hogy e tágító készlet eltávolítása után egy 5-ös számú hasítatlan csapot könnyen betolhattam, azt másnap reggelig a szűkületben hagytam heverni, a midőn helyébe újra hason számú, de most ha­sított csapot tettem, melyet újólag húrszálacsokkal szélesítve pár óra alatt a szűkület anny­ia kinyílt, hogy már 7-es számú húgy­­csapot tolhattam be, melyet egy ideig bennhagyva, csak másnap vettem ki, hasonló számú hasított húgycsappal cserélve fel a to­vábbi tágítás érdekében. Ezen eljárást oly kedvező siker koronázta, hogy a hasított 2-dik számú csap bevitele után harmadnapra 8-as számú csapot könnyen és biz­tosan tolhattam be és ki, hogy a későbbi csap­bevitel ellen többé semminemű akadály nem állott elő; a szűrcsapot a szúrcsatornából ki­húzhattam, a szűrmenet a következő 2 nap alatt begyógyult, s a vizelet a húgycsövön át vette rendes útját. Fentebbi kezelés alatt az 5-dik számú hasított csap bevitele után észleltem, hogy annak a belécsúsztatott szálacs eszközlésével lett megdagadása után a húgy a csap mellett a húgycsőből kezdett szivárogni. A hasított csap szétfeszített és így össze nem érő oldal­falainak szélei között t. i. egy keskeny menet támad, a­melyen keresztül a húgy kifelé folyhatott. Észleltem továbbá, hogy a húrszá­­lacsok, a csapok belüregében, kivált ha azt egészen kitöltik, a csa­pok bélfalainak érdessége miatt abba nehezen tolhatók, továbbá hogy főként vékonyabb csapok belürege aránylagosan igen szűk ; ez­ek miatt a szűkületnek az 5-ös számú csap vastagságáig lett meg­­tágítása után további tágítás végett hegybe vékonyuló üres szala­csot használtam fel, melynek aránylagosan szélesebb belürege van, mint a csapoknak, s ily fokú vastagság mellett elég kemény hegy­gyel bírnak, hogy az vissza ne hajolják. E hasított csapok alkalmazása azonban különösen a húgycső­ből kivételek alkalmával nevezetes hátrányt okozhat, a­mi a fenn­forgó esetben ugyan nem volt rossz következménynyel összekötve,de ez más esetekben beállhat, s e hátrány abban áll, hogy a csap szétfeszített szélei a kihúzás alkalmával a húgycsövet a betegre nézve fájdalmat okozólag felsértik. A csap bevitele alkalmával ez nem történik, mivel hasított szélei egymáshoz érnek. E hátrány elhárítható lenne oly ruganyos csapok gyártása által, a­melyek hosszúságok szerint meghasítva, meghasított oldalszéleik pedig valamely nyúlékony anyaggal összekötve lennének. Ezen a csap hasított oldalszélei közé beolvasztott anyag, ille­tőleg hártya, nyúlékonyságánál fogva a csap kellőleg kitágítható lenne, s hogy ha azok gyártásánál belső simaságukra is oly figye­lem fordíttatnék, mint a külsőnél, akkor elháríttatnék a tágító szálacsok bevitelének nehézsége is, s a tágításra nemcsak húr, de másnemű szálacsokat is lehetne használni. Ha ily csapok gyártása nehézséggel járna, czélnak meg­felelők lennének oly csapok i­s, melyek a gyártás alkalmával felhasítva és hasított széleik a fen­em­­­i­t­e 1t összekötő ruganyos hártya elhagyásá­val jól kisimítva lennének. Ennyit az eredményről, me­lyet röviden összefoglalva, megemlítem, hogy a tágítási kísérletek után harmad napra a szűrcsapot a hólyagból kivehettem, az ötödik napon a szúrme­net begyógyult, s a beteg, kinek vizelete a szúr­menet begyógyulása után láthatólag megtisz­tult és csap nélkül vastag árban, akaratától függőleg ment el, nemcsak az ágyat hagyhatta el, hanem szállásáról eltávozva foglalatossága után járhatott a műtét után körülbelül 6 hétre. A csapnak a húgycsőben hat napig tett tartását a beteg jól eltűrte s a húgycső szövetére sem okozott kóros elváltozást. A húgycső szűkületének további tágítását lassan kint és ruga­nyos 9, 10 és 11 számú szálacsok bevitele által eszközöltem. All számú szálacs használatánál megállapodva, s két hétig ugyanazt alkalmazva, olyat naponként a csőbe betolva 2 órát hagy­tam benne; ezenkívül langyos ülőfürdőket rendeltem. E két hét lefolyta után, tehát a műtét után 8 hétre, a csap bevitelét heten­ként 200-szor vittem végbe, míglen ezt is nemsokára egészen abbahagyhattam. A gyógyított egyén ez idő óta jó egészségnek örvend s jelen­leg már mátkaságba lépett. A második húgyrekedési eset a vezetésem alatt levő külkő­­rodában épen azon időben fordult elő, midőn a fennebbi tágítási eljárást követtem. Ezen húgyrekedés 56 éves, erős termetű, jól táplált földmí­­velő egyént lepett meg, ki ezelőtt 6 évvel húgycsőtakárban szen­vedett, a mely orvosilag kezeltetve 5—6 hét alatt állítólag meg­­gyógyult. Körülbelül egy év óta vizelése sugarának elvékonyulását kez­dette észlelni, mely fokozódó hugyozási nehézséggel összekötve oda fejlődött, hogy a vizelés csak cseppen kint történhetett.Ily állapotban vézetett fel a beteg a külkórodára. A húgycsőnek különféle csap és szálacsokkal megkísértett átvizsgálása nem vezető eredményhez t. i. a legvékonyabb csap se hatolhatott a hólyagig. A dülmirigy rendes állapotban volt. A hó­lyag csaknem a köldökig terjedt, s érintésre nagyon fájdalmas volt, s abban majd minden félóránként görcsös fájdalmak jelentkeztek, mi­alatt csak igen kevés mennyiségű húgy sajtolódhatott ki. A másnap újból megkísértett csapolás szintén nem sikerült. A kórtünetek ez alatt komolyabb jelentőségűekké váltak, a hólyag a köldök tájékát elérte, s annak szükségeltető szárcsapolásáról kez­dettem gondolkozni. Délután segédem a húgycső kutatással foglal­kozva szerencsés volt egy 0 számú húgycsappal a hólyagba beha­tolni, melyen keresztül a hólyagban meggyülemlett húgy annyira kiszivárgott, hogy esteli látogatásom alkalmával a hólyagot a köl­dökön alól leapadottnak találtam. A húgycsap azonban azalatt megdugult s azért a húgycsőből ki is vétetett. Másnap a csapbevitelt újra megkísértettem, de egész nap nem sikerült,­ s ennélfogva a húgyrekedési tünetek, s a hólyag ter­jedése újra korábbi fokozatukat érték el. Harmadnap azonban a csapbevitel sikerült, s miután épen akkor tettem előnyös kísérletet a fennebbi tágítási módszerrel, azt itt azonnal alkalmaztam, és épen oly kedvező eredménynyel. A be­teg 2 nap alatt a húgyrekedési veszedelmen kívül volt, miután már harmadnapon 6 számú csapot vihettem be. A további tágítást lassan kint eszközöltem. Jelenleg 11 számú csap bevihető. A beteg különben idült tályog miatt jelenleg is a kórházban van. Végül felemlítem még, hogy míg e közleményt írnám, a kül­­kórodában egy hasonló húgyrekedésig fokozódott szűkület miatt szenvedő beteg vétetett fel, kit a fentebb ismertetett eljárás szerint kezdettem kezelni s az eddigi eredmény szerint épen oly hathatós sikerrel, mint az előbbi esetekben. A még netán kezelésem alá ke­rülő hasonló esetekre vonatkozó további tapasztalataimról és észle­léseimről nem fogok késni e lapok hasábjain jelentést tenni. 14* 222

Next